Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ZUGLÓ 1956-1

2014.02.03

 Részlet Tóth Tamás elítélt tanúkihallgatásáról a Bp. II. Gyorskocsi út 31. alatt 1958.11. 11-én. 

Tóth Tamás a forradalom alatt hajós egyenruhában volt. 1956. 11. 06-án 10:00 tájban járt ott a Dózsa Gy. – Thököly útkereszteződésben, mert a Kerepesi úti honvéd műszaki laktanyában a szovjet csapatok elvették a gépkocsijukat, így gyalog jöttek Buday Bélával (őt is elítélték) a Népstadion felől, a Dózsa György úton. Mivel itt éppen lövöldözés volt, behúzódtak egy kapualjba és látta, hogy a benzinkúthoz befutott egy szovjet páncélkocsi, amiből kiesett egy katona az úttestre. Vallja, hogy a Százház utcához értünk, amikor a felkelők támadták azokat a szovjet katonákat, akik oda bemenekültek. Közöttük volt egy ragyás képű, 170 cm. körüli honvédségi szőrmebundát viselő személy, aki odajött hozzánk és érdeklődött, hogy hova megyünk? Mondtuk, hogy a Péterfy Sándor utcai kórházba igyekszünk. Mivel még folyt a lövöldözés, felhívta figyelmünket, hogy óvatosan közelítve, menjünk a Thököly út 44 számú házhoz. Itt, közelről láttam azt a páncélkocsit, amiből kiesni láttam a katonát, amely most hason feküdt és az oldalából folyt a vér az utca kövezetére. A kapualjba érve, beszélgettünk az ott levő fegyveresekkel, akik elmondták, hogy két szovjet páncélautó jött a Keleti pályaudvar felől és mindkettőt kilőtték. A bennük ülő szovjet katonák részben meghaltak, az élők pedig bemenekültek abba a házba, ahol a Sport Vendéglő van. Közben egy fegyveres fiatal fiú futott oda hozzánk abból a házból, ahol a Sport vendéglő van. Ez a fiú közölte, hogy az orosz katonák benn vannak a házban és ki kellene őket onnan füstölni. Elmondta, hogy egy özvegy zsidóasszonyhoz (feltehetően Kiszelyné) két szovjet katona is bemenekült, de ő bezárta a lakását és nem engedte be őket. Az egyik fegyveres azt mondta, hogy ki kellene hívni onnan a katonákat. A másik erre azt mondta, hogy az nem jó, mert nem tudunk oroszul, de Buday Béla kijelentette, hogy ő tud oroszul. Erre valamelyik fegyveres átadott Buday Bélának egy dobtáras géppisztolyt és több fegyveres társaságában elindultak a benzinkút irányába ahhoz a házhoz, ahol a Sport Vendéglő van, hogy kihozzák a katonákat onnan. Miután Buday két társával elindult, a Sport Vendéglő bejáratával szembeni páncélkocsi égett és a benne levő lőszer pedig egyre jobban robbant. Hogy ebben volt-e szovjet katona meghalva, nem tudom. Majd a Thököly út 44-ben levő fegyveresek a kapualjból fölhívtak az első emeletre, mert attól tartottak, hogy itt, belövés érhet bennünket. Az emeleten, elsőnek egy konyha helyiségbe mentem be, ahol egy fekete, sovány nő főzött, az asztalon pedig nagyobb mennyiségű kenyér volt felhalmozva. Ezután a Dózsa György út felől, bementünk egy másik szobába, aminek egy ablaka volt. A szobában, nagyobb mennyiségű fegyvert láttam. Volt közöttük magyar karabély, dobtáras géppisztoly és szovjet mintájú ismétlőpuska. Ezenkívül a földön hevertek kézigránátok, dobtárak, aminek a használatára bármikor sor kerülhet. Ezután átmentem egy másik sarki szobába, aminek egyik ablaka a Dózsa György útra nézett, a másik ablaka a Thököly útra, a harmadik pedig a sarokra, illetve az útkereszteződésre. (Ez a lakás volt Kovács Béla szabó lakása.) A középső ablakba volt egy Maxim géppuska volt fölállítva, kerekei le voltak szerelve. A géppuska mellett egy 26 év körüli fiatalember állt egy honvédségi köpenyben, rohamsisakkal a fején (Futó János). Valaki megkérdezte tőle, hogy ért-e a géppuskához? Ő válaszul azt mondta, „hogyne értenék, amikor a honvédségnél is ezt tanultam”. A Thököly útra néző ablaknál volt 3-4 puska letámasztva. A Dózsa György út felőli ablaknál pedig le volt támasztva 6-8 db. nagytáras golyószóró A szobában pedig elszórva, fegyverek, lőszerek. Akkor, a szobákba több fegyveres jött, ment. Volt ott egy 23 év körüli barna, karcsú nő, akin keki színű kabát, vagy köpeny volt és vele volt egy férfi, de azt nem tudom, hogy a férje volt, a vőlegénye, vagy csupán bajtársa. Majd a nő, kézbevett egy magyar karabélyt és a Dózsa György útra néző ablakból, a férfi ellenkezése ellenére 2-3 lövést adott le arra a házra, ahol a Sport Vendéglő van.
 
      Ezután az ott levő fegyveresekkel beszélgettem, amikor egy másik fegyveres rohant    be a szobába, aki magával hozott egy rövid, banántáras szovjet géppisztolyt. Ez a személy odament a géppuskáshoz és közölte vele, hogy a szovjet katonák felmentek a padlásra. Majd mondta géppuskásnak, hogy veresd végig a cserepeket. A géppuskás rövid sorozatokkal végigverette a háztetőt a Sport Vendéglő fölött. Ez a személy szintén fölvette a golyószóróját és a Dózsa György út felőli ablakból lőtte vele ugyanazt a háztetőt.
A Maxim géppuska kezelője megkérdezte tőle, hogy honnan vetted ezt a kicsi géppisztolyt? A megkérdezett személy azt válaszolta, hogy az egyik orosz katonától sikerült elvennie. A géppuskás pedig kérte, hogy adja neki ezt a fegyvert. Meg is kapta a fegyvert és odatette maga mellé.
Volt ott egy fiatal fiú, (feltehetően Trombitás József) aki a géppuska hevederét töltötte a másik szobában, miután a géppuskás azt kiürítette. Innen a szobából észrevettem, hogy a szemben levő házban – ahol a cukrászda van – szintén volt egy fegyveres csoport. A két csoport kapcsolatot tartott egymással. Hallottam, amikor onnan az egyik ablakból átkiáltott egy személy, hogy ne lövöldözzenek össze-vissza, mert ők majd megmondják, hogy mikor, hova kell lőni.
 
A fenti események lezajlása után, kb. 11:00 óra felé, láttam a Sport Vendéglő felőli házból kijönni Buday Bélát a Thököly úti oldalról 2-3 fegyveres társaságában. Géppisztolyosan kísértek ki egy szovjet katonát, aki meg volt sérülve és sántított. A köpenye alól elölről láttam, hogy egy kötszer lógott ki, tehát elfogása után, azonnal elsősegélyben részesítették. Ezután a szovjet katonát leültették a Sport vendéglő bejáratához a lépcsőre és ott Buday beszélgetett vele, a fegyveresek pedig körülállták őket. Majd egyszer csak hozták a szovjet katonát a Thököly út 44-be, ahonnan egy piros színű csukott Ifa gépkocsival elszállították a Péterfy Sándor úti kórházba. A Thököly út 44-ben én a szovjet katonát nem láttam, csak azt, hogy oda hozták és Buday Béla kísérte. A kórházba viszont a ragyás képű fiatalember kísérte a katonát.
Majd Buday Béla, kezében géppisztollyal feljött az emeleten levő szobába és felszólított, hogy menjünk a Péterfy Sándor utcai kórházba.
 
Az itt levő fegyveresek között olyan hangulat volt, hogy este el fogják hagyni az épületet. Az egyik fegyveres biztatott, hogy vigyek magammal én is egy fegyvert. Magamhoz vettem egy magyar karabélyt lőszerrel, Buday pedig hozta magával a kapott géppisztolyt és mindketten visszamentünk a Péterfy Sándor utcai kórházba, ahová kb. 23:30 körül értünk. Több alkalommal nem jártam a Thököly úti fegyveres csoportnál, és további tevékenységüket nem ismerem. Buday Béla nekem semmit nem mondott a szovjet katona elfogásával kapcsolatban.
 
Elmondom még azt, hogy a Thököly-Dózsa Gy. út kereszteződése el volt aknásítva. Ezt onnan tudom, hogy előzőleg többször jártam arra gépkocsival, mint mentős. Amikor ott a fegyveresek leállítottak, erre felhívták a figyelmemet.
 
Az út közepén, némelyik követ felszedték, alátették az aknát, majd újra ráhelyezték a követ, így az a visszahelyezés után magasabban állt a többinél. Ezeket mutatta meg nekem az említett ragyás képű fiatalember november 4-e előtt és fölhívta a figyelmemet, vigyázzak, nehogy fölrobbanjak, ha nem azon a sávon megyek, amely aknamentes. Azt is láttam, hogy a cukrászda épületéből, valamint az ő harcálláspontjukról gránátokat lógattak le spárgákkal azért, hogy ezeket a vonuló harckocsik alá húzva felrobbanthassák. Az egyik gránátot, amelyik a földön volt, a cukrászda pincéjéből irányították, a másikat pedig a főhadiszállásuk kapuja alól. Hogy valaki felrobbant-e ezektől, azt nem tudom. Közülük név szerint senkit nem tudok megnevezni, de fénykép alapján felismerném őket. A ragyás képű fiatalembert, több alkalommal láttam a Péterfy Sándor úti kórházban, néha egyedül, máskor fegyveresek kíséretében, de neki a kórház területére belépési engedélye volt, mert onnan több alkalommal szállított tejet, kenyeret, élelmet.
A kihallgatást vezette: Galambos István r. szds.
Forrás: ÁBTL. V-145612/7.
 
2014-01-31. Bencze Pál - kutató
 
 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.