Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


UTOLSÓ ÚJRATEMETÉS

2014.05.12

2010 júniusában Farkas György kérésére kimentünk a Rákoskeresztúri Köztemető 233-as parcellájába megnézni, hogy vannak-e ott még 1956-ért elítélt és kivégzettek sírjai?

A parcellában „ősdzsungel” uralkodott, mert szinte áthatolhatatlan volt a sok fától és aljnövényzettől. Csupán Szabó János márvány feliratával találkoztunk, de tudtuk, hogy ott még rajta kívül 7 kivégzett nyughelye található, mert a többieket már elszállították onnan. Hogy őket miért hagyták itt, a mai napig sem tudom.
A látványról cikket írtam a Világ Magyarsága c. nemzeti hetilapban, majd kerestem azokat, akikkel kitakaríthatjuk a parcellát. Szerencsére, a POFOSZ tagjainak egy lelkesebb része magáévá tette a kezdeményezésemet és a temető által megjelölt sírhelyek környékét, majd az egész 233-as parcellát kitakarítva megkezdhettük méltó hellyé alakítani az egykor kivégzettek sírhelyeit és ezt az áttemetésekig végeztük is. Kezdetben, fizetni kellett a parkolásért, majd állandó felügyelete alatt álltunk a temető biztonsági szolgálata által, de az utolsó évben a temetővezető még a rendőrséget is ránk küldte, mondván kegyeletsértést követünk el, amikor rendbe akarjuk tartani egykori bajtársaink nyughelyeit. A rendőrség pedig felszólított bennünket, hogy ha nem megyünk el, eljárást indít ellenünk. A POFOSZ vezetőit pedig arra kértem, hogy magasabb szinten intézkedjenek, hogy az állam vállalja föl az egykori 1956-ért kivégzettek sírjainak rendszeres ápolását.
2013 őszén kissé felgyorsultak az események, mert a Szabadságharcosokért Közalapítvány egy jelentősebb összeget ajánlott föl a sírok rendbetételére. Mivel ez még nem tűnt végleges megoldásnak, hangot adtunk azon véleményünknek, hogy az ügyben végleges megoldást szeretnénk. A Szabadságharcosokért Közalapítvány 2013. év végén döntött a végleges megoldásról, de nem értesített erről bennünket, köztük engem sem, a kezdeményezőt, hiszen nem voltam partner a számukra.
Később, tudomásomra jutott, hogy a még ottmaradt nyolc egykori kivégzett földi maradványait áthelyezik a 300-as parcellába és újratemetésük 2014. 01. 20-án lesz a Rákoskeresztúri Új Köztemető 300-as parcellájában. 1957. 01. 19-én végezték ki Szabó Jánost és Dudás Józsefet, így az Ő kivégzésük és eltemetésük évfordulója megfelelő időpont az újratemetésre, de ezt az indokot is csak utólag tudtam meg. Azt reméltük, hogy az újratemetés nagyobb sajtóvisszhangot kap és sokan lehetünk ott az újratemetésen és meghívják a még élő hozzátartozókat is. Sajnos, ez sem így történt, mert csak szűk nyilvánosság előtt búcsúztatta az újratemetetteket Áder János köztársasági elnök. Ha a POFOSZ nem szervezi meg 2 autóbusznyi tagjainak jelenlétét, gyorsan meg lehetett volna számolni a jelenlevők számát.
 

uu1.png

 
01. 18-án kimentünk a 233-as parcellába, mert azt hallottam, hogy már exhumálták is a 8 áttemetendő kivégzett holttestét. Egy kivételével valóban fel voltak túrva a sírok és hiányoztak a keresztek is. Léderer Jenő Tibor sírhelye érintetlen volt, ugyanakkor a 300-as parcellában már megvolt a sírkeresztje is. Oda átmenetkor fotót is készítettem róla, amit a temetővezető töröltetett, mondván ő erre nem adott engedélyt. Ez az ember úgy látszik, hogy nem akarja tudni, hogy ehhez nem kell az ő engedélye, főleg úgy, hogy nincs is rajta a fotón. Viselkedése minősíthetetlen és megbotránkoztató volt.
01. 20-án megtörtént a búcsúztatás is, max. 150 fő jelenlétével.
Még ezen a héten kértem Dégi András elnököt, hogy kérjen magyarázatot arra, hogy miért nem temették újra Léderer Jenő Tibort? Mivel 3 hét után sem kapott ő sem választ erre, levelet írtam Radnainé dr. Fogarasi Katalinnak a Nemzeti Kulturális Örökség Intézet elnök asszonyának és kértem, hogy a POFOSZ vezetőivel együtt, engem is hívjanak meg ennek az ügynek a tisztázására. Ennek csupán az, az érdekessége, hogy azok határolódtak el tőlem levelem miatt, akik eddig mellettem voltak, de nem nálam tiltakoztak, hanem Rozgics Máriánál. Ma sem haragszom rájuk, mert én most is azt tettem, arra kértem választ, amivel ők is egyet értettek egykor. Hogy elértük az újratemetést, most is csapatmunkának tekintem. Ők viszont dr. Boross Pétertől nem merik számon kérni, hogy miért hagyta ki őket a folyamatból, én viszont nem vagyok elkötelezettje. Személyesen meghívtak és dr. Boross Péter, a Szabadságharcosokért Közalapítvány kuratóriumának elnöke elmondta, hogy Léderer Tibor Jenő keresztje azért maradt a megjelölt síron, mert a temető nem tudta hitelt érdemlően megállapítani, hogy abban a sírban valóban ő volt-e eltemetve, mivel a Temető Főkönyvében a 3. sor 180-as helyen van bejegyezve, de abban a sorban csak 104 sír található. Tanulmányoztam én is Főkönyvet, de ez akkor az én figyelmemet is elkerülte és utólag ismét megnézhettem az egyéb ehhez köthető dokumentumot is, amely valóban bizonyítja, hogy a 3. sor 18-as sírban, nem Léderer Jenő Tibor földi maradványai nyugszanak. El kell fogadnom dr. Boross Péter által elmondottakat, hogy így az Ő sírja a 300-as parcellában csupán jelképes, mert az ott levő koporsóban nincsenek ott a csontjai és nem állapítható meg, hogy valójában a 233-as parcella melyik sírjában nyugszik, ha egyáltalán ott van eltemetve. Ez már örök titok marad. Azt viszont most sem értem, hogy miért nem készültek exhumálási jegyzőkönyvek, miért nem láthattuk azokat a koporsókat, amikben a csontok vannak, miért kellett ezt ilyen titokban csinálni? Fölvetettem a kérdést, hogy pl. Dudás József esetében DNS vizsgálattal megállapítható lenne az azonosság, mert az unokája biztosította volna az összehasonlításhoz a szükséges anyagot, ha erre pénzt biztosít a Szabadságharcosokért Közalapítvány. Erre, a mai napig nem kaptam választ. Azt viszont elmondta dr. Boross Péter, hogy ez volt az utolsó csoportos áttemetése az egykori ’56-osoknak.
Igen, megbetegedtek, az egykori résztvevők és csökken megítélésük politikai súlya, magyarán, már nem lehet őket politikai érdekből felhasználni, így ők is megalkuvókká váltak, megöregedtek, mert nem tudják jogaikat érvínyesíteni. Hallom, amikor az élők mondják: örüljünk, hogy még ott van Péter bácsi, mert ő legalább még ad valamit. Bajtársaim, ez igen nagy baj, mert Ti is az helyett, hogy egymásért kiállnátok, veszekedő megalkuvó vénemberekké váltatok, és inkább egymást bántsátok, mintsem egymásért kiállnátok.
Elhunyt neve:                                  Régi sírhely szám (233-as)       Új sírhely szám (300-as)
Bartók János 1936.05.04 -1957.02.12.          17. sor 6-os sír.            IV-5-1
Bencsik József 1932.04.05 – 1957.04.08.         6. sor 16-os sír.          IV-5-2
Dudás József 1912.09.22-1957.01.19.            18. sor 3-as sír.            IV-3-2
Léderer Jenő Tibor 1935.05.06 -1957.02.15. -------------                       IV-5-3
Pintér József 1936.07.30-1957.01.16.             18. sor 16-os sír.             IV-4-2
Pólya Ferenc Sándor 1913-1957.04.08.       04. sor 1-es sír.           IV-4-3
Szabó János 1897.11.17-1957.01.19.             18. sor 17-es sír.          IV-3-1
Szívós Géza 1931.03.09 – 1957.01.03.           18. sor 10-es sír.              IV-4-1
 

uu2.png

 
Itt is az a lényeg, hogy a köztársasági elnök egy szál virágot helyez el a sírokra, mert ez legalább hír, de az már nem, hogy ezeknek az embereknek az egykori hóhérait is felelősségre kellett volna vonni, még életükben. Ők, ágyban, párnák közt halhattak meg, de sok forradalmárnak ma sem tudjuk, hogy mi lett a sorsa, mert ez most sem érdekes. A holokauszt ma is fontos másnak, de a mi holokausztunk mikor lesz fontos legalább magunknak? Ki fogja számon kérni a minimum 277 kivégzést?
 
Tisztelettel:
Bencze Pál nőr. ddtbk.
Az 1956 Magyar Nemzetőrség
és a POFOSZ 1956-os Hagyományőrzők tagja.
 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.