Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


PRESZMAJER ÁGOSTON 1956-JA

2016.10.15

V-141774/3. Nagy Elek és társai nevezetű vizsgálati dossziéban található anyag róla, de kihallgatási jegyzőkönyvet eddig egyet sem találtam, csupán egy bírósági ítéletet.

 

PRESZMAJER ÁGOSTON

1934. május 17. Budapest.

Budapest. XXII. Baross Gábor telep Görgey utca 26.

Anyja n. néhai Lantos Ágnes

Apja n. Preszmayer Ferenc.

A Csepel Vas és Fémművekben a Traktor Osztályon vontatóvezető.

Munkáscsaládból származik Szüleit 4 éves korában elvesztette és őt nevelőszülők nevelték fel. Az általános iskola elvégzése után különböző helyeken segédmunkásként dolgozott.

Nős, SZUCSÁN MÁRIÁVAL, akitől különváltan él. Újólag megnősült (itt egy sor ki van törölve az ÁBTL által) Ezt a gyermeket a vádlott nevelőanyja tartja el. A második feleségétől 1956 szeptember óta szintén külön él és közös háztartásra lépett TURZA ERZSÉBETTEL. Az ellenforradalmi események alatt (tehát 1956. Október 23-után), megismerkedett ÁDÁM PÁLNÉVAL, akivel szintén (itt az ÁBTL szintén kitörölt egy fél sort) együtt élt hosszabb ideig.) Az állam törvényt alkotott, hogy a kutató se ismerhessen meg minden leírt adatot, de még a leírtak sem pontosak. Így, soha nem tudjuk meg azt az igazságot sem, amit a vizsgálótiszt a jk. vezetőnek lediktált. A vádlott az üzemében a DISZ-nek agit. prop. titkára volt és spotfelelős is volt. A DISZ gyűléseket általában ő vezette le. Jó beszédkészségűnek tartják, amit egyszer erénynek, máskor hibának tüntetnek fel.

Az eddigiekből, hitelesen semmi sem állapítható meg. Sem a feleségek születési helyei, sem a két gyermek neme, születési ideje, neveik, hogy miért lakott a Görgey utcában, stb.

Sőt, személyesen elmentem a Nagytétényi Református egyház 1225. Angeli út 13 szám alá, ahol ez ügyben segítséget kértem Kovács-Hajdu Albert lelkipásztor úrtó, hogy erősítse meg azt az információt, hogy történt-e házasságkötés Preszmajer Ágoston és Onestyák Teréz között? A következő információt kaptam:  Pressmayer Ágoston és Onestyák Teréz közt vélhetően 1956-ban, vagy akörül kötött házassági szövetségnek egyházközségünk anyakönyvében nyoma nincsen. 1951-től 1961-ig néztem át a bejegyzéseket, ez, gondolom, elég nagy szórás ahhoz, hogy a nemleges választ kimondhassam/leírhassam.

A továbbiakban a jegyzőkönyvekből megismert adatokat ismertetem a forradalom alatti tevékenységéről:

 


A Budapesti Fővárosi Bíróság B. VIII. 1820/1957/2 számú ítéletével

HALÁLRA

ítélte.

Népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló cselekmény elkövetésének és szervezkedés kezdeményezésének bűntettében,

Tiltott határátlépés kísérletének bűntettében.

A halálbüntetés végre nem hajtása esetén a büntetőtörvényben meghatározott egyes jogaitól való 10 (Tíz) évi eltiltásra, valamint feltalálható egész vagyonának elkobzására ítéli.

 

1957. január 29-én tartóztatták le.

 

A halálos ítéletet az állami hóhér 1957.11. 07-én végrehajtotta.

 

Az eljárás során fölmerült 72 forintos bűnügyi költségből 60 ft-ot Preszmajer Ágostonnak és Kovács Istvánnak kell megfizetnie, a 12 ft-on pedig hárman osztoznak.

Budapest, 1957. május 22.

 

Dr. Halász Pál                                    Szabó László                                     Vidó András.

 

Hogy miért Nagy Elek és társai a dosszié címe és miért az alábbiak a vádlott társai, arra nem találtam magyarázatot, hiszen Nagy Elek neve sehol nem merül föl.

II. rendű Kovács István 1924. november 24. Somogyvár,

Lőszer és fegyverrejtegetésért

 6 év börtönbüntetést kapott és

10 (Tíz) évre eltiltották a közügyektől.

 

III. rendű Nyuli István 1937. szeptember 13 Csepel,

Lőszer és fegyverrejtegetésért

8 évbörtönbüntetést kapott és

10 évre eltiltották a közügyektől.

 

IV. rendű Hajduk János 1938. október 15 Budapest.

Lőfegyver rejtegetésért

5 év börtönbüntetést kapott és

10 évre eltiltották a közügyektől.

 

V. rendű Molnár Erzsébet 1938. május 7 Bálványos.

Lőfegyver rejtegetésért

1 év börtönbüntetést kapott és

3 évre eltiltották a közügyektől.

 

Preszmajer Ágoston 1956. október 24-én Budapestre jött a csepeli tüntető tömeggel. Amikor a Boráros térre értek a környéken már fegyveres harcok dúltak, ezért a tömeg szétoszlott és a többség hazament. Preszmajer Ágoston, néhány társával nem ment haza, hanem olyan helyet keresett, ahol harcolni lehetett. Így irányították a Práter utcai iskolához, ahol már felfegyverzett csoportok várták a szovjet katonákat.

1956. október 25-én kapott egy dobtáras géppisztolyt. Maguk közül, megválasztottak rajparancsnoknak egy volt honvédtizedest. A Práter utca és a József körűt sarkán figyelő szolgálatot látott el, majd a komolyabb harcra készülve, házakat foglaltak el a déli órákra és az ezeken a helyeken megjelenő szovjet katonákra és magyar karhatalmi alakulatokra lőttek.

Délutánra olyan hírek keringtek, hogy fegyvernyugvás van és a tömeg nagy része szétszéledt, de Preszmajer Ágoston nem ment haza, hanem olyan harcoló csoportot keresett és talált az Üllői út 53/b alatt, ahol egy másik fegyveres csoport tartózkodott és irányította az ellenállást.

1956. október 26-án délelőtt, a felkelők és a szovjet páncélos csapatok között heves tűzharc keletkezett és igyekezett a harc területén kívülre kerülni. Ekkor ismerkedett meg Ádám Pálnéval és együtt mentek szolgálattételre a Corvin mozihoz. A szolgálat letelte után, a Kisfaludi utcába mentek, majd visszatértek ismét a Práter utcai parancsnokságra. 1956. október 27-én délelőtti órákban vállalkozott a csoportok közötti összekötő feladatra, amit eredményesen ellátott, hiszen nemcsak üzeneteket, hanem parancsokat is továbbított az illetékesek között. 1956. október 28-án Maléter Pál vezetésével a Kilián laktanyában levők is átálltak a forradalmárok oldalára. Preszmajer ezért bement a laktanyába és személyesen jelentkezett Maláter Pálnál feladatra, amit Maléter is elfogadott és az általa kiadott utasításokat továbbította az illetékeseknek. Elkísérte Malétert arra a tárgyalásra is, amit ő a szovjet fegyveres erők parancsnokával folytatott, majd továbbította azokat a parancsokat, ami arról szólt, hogy a kivonuló szovjet katonákra a felkelők ne lőjenek.

Még 1956. október 27-én észrevett egy őrizetlenül hagyott oldalkocsis motorkerékpárt az Üllői és a Mária utca sarkán, ahova nemsokára megérkezett a motorkerékpár vezetője Závodny István postai alkalmazott is, akitől Preszmajer Ágostom megkérdezte, hogy kié ez a motor? Závodny István közölte, hogy a motor a Posta tulajdonát képezi, de ő a motor vezetője, és erről a szükséges dokumentumokat be is mutatta. Ennek ellenére, Preszmajer Ágoston, a körülötte levő több fegyveressel együtt, a „forradalom nevében” lefoglalta a motorkerékpárt és saját birtokába vette, majd elvitte a Práter utcai iskolába. Závodny István, nem mert a fegyvereseknek ellenállni, így nem lépett fel az eltulajdonítás, illetve az elrablás ellen. A motorkerékpárral előbb hazament a Görgey utcába, majd a vele együtt lakó TURZA ERZSÉBETTEL Vál községbe utazott, 1956. október 29- én ahol a helyi nemzetőröknél jelentkezett, de mivel nem volt nála személyi igazolvány, elkobozták tőle a motorkerékpárt délutánig, majd amikor újra visszaadták visszajöttek Budapestre. Itt szerzett magának nemzetőr igazolványt és most már magához vette a személyi igazolványát is és Ádám Pálnéval együtt ismét visszatért Vál községbe 1956. november 3- án. Tehát Preszmajer Ágoston, nemzetőr sem volt. Most meg az előzőleg elkobzott géppisztolyát akarta visszaszerezni, aminek következtében ismét elvették tőle ismét a motorkerékpárt és őrizetbe vették. Az esti órákban katonai alakulatok vonultak át a községen, így nekik átadták és 1956. november 4-én hajnalba velük együtt visszatért Budapestre és a VIII. kerületben levő Rákóczi téren levő pártháznál levő forradalmároknak adták át, akik ismét ellátták fegyverrel és 2 napon keresztül harcoltak a visszatért szovjet csapatok ellen, de amikor a helyzet kilátástalanná vált, a parancsnok úgy döntött, hogy a csoportot feloszlatja, mert nincs tovább értelme az egyenlőtlen harcnak.  Ekkor Ádám Pálnéval együtt, elment a Rolyal Szállóhoz, mert tudomást szerzett arról, hogy itt van a legnagyobb ellenálló csoport. Itt, két napon át tűzharcban voltak a szovjet páncélos csapatokkal és a magyar karhatalmistákkal. Végül is, 1956. november 8- nál tovább, nem tudták tartani az állásaikat és a pincéken keresztül, el kellett hagyniuk a területet, fegyvereiket hátrahagyva, hiszen a Dob utca és a Hársfa utca tele volt szovjet páncélosokkal, ezért még a géppisztolyától is meg kellett szabadulnia, mert ha fegyverrel elkapják, biztos a helyszíni főbelövés. Azonban látta, hogy az egyik forradalmár hova dugta el TT. pisztolyát és ezért ide később visszament. Így, Ádám Pálnéval együtt, eltávozott a helyszínről.

1956. november 10-én, Ádám Pálnéval, újabb fegyveres csoportot keresett, mert nem tudta elviselni, hogy a túlerő, leverte a nem eléggé szervezett forradalmi csoportokat. Visszatértek a Práter utcába, ahol forradalmárokat ugyan találtak, de már fegyverek nélkül. Budapesten megindult a közlekedés és ő is fölvette a munkát a Fémművekben, amikor a Keleti pu. környékén egy olyan értelmű felhívást olvasott, hogy 1956. december 6-án, a felkelés újrakezdődik és az abban részt venni kívánók, jelenjenek meg a pályaudvar előtt. (HA JÓL EMLÉKSZEM, EKKOR LŐTTEK A TÖMEGBE Horn Gyuláék) Ez volt a Nő tüntetés, hiszen abban reménykedtek, hogy az új kormány csak nem lövet a fegyvertelen tömegbe. Sokan jöttek itt össze, de a tömegnél nem volt fegyver és a karhatalom tűzparanccsal feloszlatta a tüntetést.  Preszmajer Ágoston ekkor határozta el, hogy akkor önmaga szervez meg egy fegyveres felkelést.  A gyárban kereste azokat a fiatalokat, akik folytatni akarták a forradalmat és 1957. január 12-ére tűzte ki az időpontot. 1957- január 11-én szabadságon volt, de mégis bement a gyárba. Ezen a napon mondott le a Központi Munkástanács és szervezetten arra bírták rá az egyes üzemeket, hogy vonuljanak a gyár központi irodái elé és a gyár vezetőit a kormány megbízottjával együtt, távolítsák el. A felizgatott tömeg betört az irodákba és szétszórta, összetörte a bútorokat. A kiérkezett rendőrségi „R” csoport és a karhatalom fegyverrel igyekezett feloszlatni az elégedetlenkedőket, aminek következtében egy halott és több sebesült is lett. Végül is, a tömeget, kiszorították az irodákból. A haláleset miatt, a tömeg még jobban felháborodott. Ekkorra érkezett meg Preszmajer Ágoston a csepeli gyorsvasúttal a Fémműhöz, ahol az I-es kapunál, már bérkövetelések is elhangoztak. Ezt az alkalmat kívánta P. Á. felhasználni a felkelés kirobbantására. Felmászott az egyik lámpaoszlopra, majd beszédet intézett a tömeghez és követelte a Kádár kormány eltávolítását és a Nagy Imre kormány visszaállítását. Majd felszólította a tömeget, hogy 1957. január 12-én jelenjelen meg a Keleti pu. előtt fegyverrel a kézben és döntsék meg a Kádár János kormányát. Ezt az elhatározását az a tudat is erősítette, hogy Hároson van egy olyan csoport, amely a forradalmat folytatni kívánja. Ez a csoport feltehetően az a csoport, amelynek Varga János a vezetője és többek között a Batonai testvérek a tagjai, de ez a hír is szóbeszéden alapol, mert nincs tisztába a csoport erejével. A gyújtó tartalmú beszéde olyan jól sikerült, hogy a tömeg egy része, már holnapig sem akart várni. A jelen levő karhatalmi egységek olyannyira megijedtek, hogy erősítést kértek. Eközben Preszmajer a gyáron kívülre került és a II-es kapun át távozott és visszatért az I-es kapuhoz. Erre mondták, hogy gyáván megfutamodott! Én úgy ítélem meg, hogy csak taktikát változtatott, mert az nem volt gyávaság, hogy a karhatalom annyira meg volt ijedve a fegyvertelen, de felizgatott tömegtől, hogy fegyveres erősítést kért? Természetesen, a fegyveresek szétoszlatták a tömeget, Preszmajernek pedig rá kellett jönnie, hogy személye ismertté vált és el kellett döntenie, hogy marad, vagy távozik az országból.

Ezt, megbeszélte a vele együtt élő Turza Erzsébettel, majd illegalitásba vonult. 1956. január 14-én Turza Erzsébet testvérének a lakására mentek és az éjszakát itt töltötték el. Itt találkozott Kiss György gyári munkással, akinek átadta a TT. pisztolyát, hogy ha a határon elfognák, fegyvert ne találjanak nála. A fegyver átadása 1957. január 15-én délelőtt történt. Este, Turza Erzsébettel együtt, kiment a Keleti pu.-hoz és felültek a Győr felé induló vonatra. Az éjszakát Győrben töltötték, majd a Rábca partján elindultak a határ felé. 11. 16-án éjszakát egy gazdasági istállóban töltötték és 1957. január 17-én hajnalban Mosonszentjános közelében kívánták átlépni a határt, de attól 11. km. távolságban a határőrök elfogták, majd őrizetbe vették őket.

A vádirat következő része, a vádlott társak (Kovács István, Nyuli István, Hajduk János, Molnár Erzsébet fegyverrejtegetési cselekedeteit tárgyalja.

Az ítélet indoklásánál megemlítik, hogy a kormány, kinek ígért büntetlenséget az ország elhagyása esetén: azoknak, akik1956. 10. 23. és 1957. 01. 31 között hagyták el engedély nélkül az országot, feltéve, ha a hazatérési szándékukat 1957. 03. 31-e napjáig valamelyik külképviseleti hatóságnál bejelentik. A büntetlenségnek előfeltétele volt, hogy az elkövető hazatérési szándékát jelentse be a megadott határidőig. Tegyük azonban hozzá, hogy a kormány, ígéretét egyoldalúan értelmezte, mert az ígéret ellenére sok embert felelősségre vontak cselekményükért.

 

Preszmajer Ágostont az elsőfokú bíróság halára ítélte, amit a Bfgy. II. 1397/1957/13-as számú ítélete helybehagyott és 1957. november 07-én az ítéletet végrehajtották.     

 

Budapest, 2016. augusztus14.

 

Bencze Pali

Tudományos kutató, az

1956-os Magyar Nemzetőrség tagja, a

 POFOSZ 1956-os Hagyományőrzők tagja.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.