Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


PINTÉR JÓZSEF

2012.11.09

Őt is fegyver és lőszerrejtegetésért ítélték halálra. Akik elítélték, bűnösségét egyöntetűen állapították meg, ugyanakkor mindhárman javasolták kegyelemre.

1935. 07. 30-án született Mélykúton. An: Vankó Margit. Családi állapota: nőtlen. Idézek a saját kezével írt vallomásából: A forradalom idején, Budapesten az Elzett Vasárú Gyárban dolgozott zárlakatosként. 24-én is munkába indult, de mivel a villamosok nem jártak, beszédbe elegyedett emberekkel, akik felvilágosították, hogy azért nem járnak a villamosok, mert kitört a forradalom. Gondolta, ha már nem tud dolgozni menni, akkor szétnéz a városban, hogy mi is az a forradalom. A Keleti pu. felé indulva, sok fegyveres emberrel találkozott. A Rottenbiller utca sarkára érve, látta amint a szovjet tankok befordulnak a Fiumei útra, de nem lőnek. A tömeg ment a stúdió felé és őt is vitte a kíváncsiság. A Szentkirályi utcában értette meg, hogy mi is történt. A Trefort utca sarkán nyomták a kezébe egy sebesült fegyverét, amit hamar el is vettek tőle, mert nem értett a fegyver kezeléséhez. A Bródy Sándor utca sarkán egy lőszer nélküli géppisztolyt adtak a kezébe, amit ismét nem tudott használni, de dél körül megsebesült és kórházba került, ahol bekötözték a szemét és hazatért a Dobozi út 29 alatt levő munkásszállásra. Mivel hallotta, hogy 30-án a Köztársaság téren lövöldözés volt, kíváncsiságból ő is odament, de akkor már itt is vége volt a harcoknak. Itt is kapott egy puskát, amit el is vitt a munkásszállásra és 3 napig nála is volt. A negyedik napon, egy csoport fegyveres kérte tőle a fegyverviselési engedélyt, de mivel nem volt neki, így megint elvették tőle a fegyvert. Ekkor úgy határozott, hogy hazamegy édesanyjához, de az autó, amelyikre felült, a Práter utcába vitte, ahol őt is felszólították, hogy vegyen részt a harcokban. 11. 03-án késő este akart elindulni fehérnemű cseréért a Dobozi utcába, de mivel nem volt tanácsos éjjel az utcán járkálni, így az Üllői út 64 alatti Különleges Fogaskerék Gyár pincéjében aludt a fiatal fegyveresekkel. 4-én hajnalban pedig a szovjet invázió miatt nem tudott tovább menni, amíg a harcok el nem csitultak. Ez után tudott csak a munkásszállóra menni. Mivel 1945-ben egy súlyos baleset érte, egyik lábát bokától, a másikat pedig térdtől levágták és műlábat kapott helyette, de az egyik műlába eltörött és azt a 13-as TEFU garázsban hegesztették meg. Ebből kifolyólag csak december 18-án állt munkába. 1956. 11. 4-5-én, a barátja Bence István 1933. 08. 02. Szabolcskáta, an: Bence Erzsébet, éjjeliőr a 43-as ÁÉV-nál, a munka helyén talált TT. pisztollyal és a hozzávaló lőszerekkel ajándékozta meg, jobban mondva csak megőrzésre vette át, mivel Bencének nem volt ruhásszekrénye a szállón. Majd hozott még egy pisztolyt, amit szintén átadott Pintér Józsefnek, mert Bence sem értett a fegyverekhez, de mivel találta, így elhozta, Pintér pedig megtisztítva, becsomagolva, odatette a másik mellé. A nagyobb baj talán az volt, hogy ezt nem titokban tették, hanem mások jelenlétében és nyíltan. Időközben, december 11-én, kihirdette a hatalom a statáriális ítélkezést azok ellen, akiknél még illegálisan fegyver található. Bence István ez után az egyik pisztolyt elkérte, de a másikat Pintér Józsefnél hagyta, holott mindkettőt ő hozta. A kihallgató nem pontosította, nem derítette ki, hogy miért maradhatott a másik fegyver Pintér Józsefnél? Így csak találgathatunk, hogy egy neked – egy pedig nekem alapon maradt Pintér Józsefnél a másik fegyver? December 25-én, előzőleg mindketten moziban voltak, de feljelentésre a munkásszállóba érkezett három rendőrhadnagy abból a célból, hogy a munkásszállón házkutatást tartson, ellenőrizve a feljelentés valóságtartalmát. Felszólították a szálló lakóit, hogy ha valakinél illegálisan tartott fegyver van, adja elő. Pintér József azonnal jelentkezett és előadta a pisztolyt, a tárakat és a lőszereket, mondván, hogy a fegyver nem is az övé, hanem a barátjáé. Pintért azonnal őrizetbe is vették és megkezdték a kihallgatását. Letartóztatták Bence Istvánt is, aki vallotta, hogy a Statárium kihirdetése után az egyik pisztolyt a tárakkal és a lőszerekkel együtt visszakérte Pintértől. A pisztolyt szétszedett állapotban csatornába dobta és ennek bizonyítására két tanút nevezett meg, a lőszereket pedig a munkahelyén, a szemétbe dobta. Védelmére mondja, hogy neki a pisztolyra nem volt szüksége és a harcok alatt sem rendelkezett fegyverrel. Megbánta tettét és kéri, hogy az ítéletnél méltányolják meggondolatlan cselekedetét és rokkantságát, hiszen az egyik lába béna. A szembesítés alkalmával mindketten elmondták a maguk verzióját.
1956. 12. 29-én, Miklós Zoltán a Budapesti Helyőrség Központi Ügyészségvezető helyettese megállapította, hogy Bence István, nem követett el bűncselekményt, ezért további fogva tartása nem indokolt. Egyben intézkedett azonnali szabadon bocsátásáról is.  Ugyanakkor Zámbó Gyula őrnagy helyőrségi katonai ügyész, Pintér Józsefet fegyver és lőszerrejtegetés vádjával, 1957. 01. 07-én 9 órakor rögtönítélő bíróság elé állítja.
Az elmeszakértő megállapítja Pintér Józsefről, hogy tudata tiszta, rendezett, nyugodt. Cselekménye súlyával tisztában van, bár mivel nem az övé a fegyver, a fegyverrejtegetést nem tartja annyira súlyosnak. A statáriumrendelettel teljes mértékben tisztában van.
A fegyverszakértő megállapította, hogy a lefoglalt fegyver a hadseregnél van rendszeresítve, emberi élet kioltására alkalmas és leadási kötelezettség alatt állott a 28-as tvr. értelmében.
1957. 01. 07-én 12_kor a tanács elnöke megállapítja, hogy a rögtönítélő bíróság a 6/1956. Korm. rendelet értelmében kellőképpen van összeállítva. A tárgyalás nyilvános volt, de az nem derült ki, hogy Pintér József hozzátartozói is ott lettek volna a tárgyaláson.
Továbbá megállapítja, hogy a vádlott ügyében fegyver és lőszerrejtegetés bűntettében, az 1956: 28. tvr. alapján indítanak rögtönítélő bírósági eljárást.
Zámbó Gyula katonai ügyész előadja, hogy Pintér József vádlott 1956. november eleje óta vett át megőrzésre barátjától Bence Istvántól a 2 db. TT. pisztolyt a hozzávaló lőszerekkel együtt és azokat a szekrényében rejtette el zacskóba csomagolva.
Pintér József a vádat megértette, bűnösségét elismerte, de elmondta, hogy kérte Bence Istvánt, hogy a fegyvereket vigye el, mert ő maga azért nem merte leadni, mert az lett híresztelve, hogy aki fegyvert ad le a rendőrségen, azt elviszik.
Bence Istvánt, a rögtönítélő bíróság tanúként sem hallgatta meg, bár eredetileg idézve volt a két házkutató rendőrrel együtt. A bizonyítási eljárás befejezése után, a tanács elnöke felkéri az ügyészt és a védőt, beszédének megtartására.
Az ügyész a vádlott bűnösségét fenntartja fegyver és lőszerrejtegetés bűntettében, ezért a legszigorúbb büntetés kiszabását indítványozza.
A védő kéri, hogy a bíróság legyen tekintettel amputált lábaira és enyhébb ítéletet kér.
A vádlott az utolsó szó jogán kéri figyelembe venni, hogy komolyabb zavargásban nem vett részt, de fiatal volt és tetszett neki a fegyver és az eseményekbe belekeveredett.
A rögtönítélő bíróság zárt tanácskozáson a vádlott bűnösségét egyöntetűen mondta ki és fegyver és lőszerrejtegetés bűntettében a legszigorúbb – H A L Á L O S – ítéletet hozta, amely az ítélet kihirdetésekor jogerőre is emelkedett.
A tanács elnöke ez után felhívta a vádlott és a védője figyelmét, hogy kívánnak-e kegyelemért folyamodni? Ha igen, akkor kegyelmi folyamodványt terjesszenek elő. A vádlott és védője kegyelemért folyamodott az Elnöki Tanácshoz.
A bíróság zárt ülésen kegyelmi tanáccsá alakult át és a tanács elnöke felkérte az ügyészt, hogy nyilatkozzon a kegyelemre ajánlás tekintetében.
Zámbó Gyula ügyész, az elítéltet kegyelemre nem ajánlja, mert „nevezett az októberi eseményekben tevékenyen részt vett fegyverrel, így többek között a stúdió ostrománál, a Rákóczi úton fegyveresen ellenállt a szovjet páncélosoknak, részt vett a Pártház ostrománál is, bár saját vallomása szerint is onnan elkésett, majd a helyszínt elhagyta”.
A rögtönítélő bíróság mind a három tagja, nyomorék volta miatt, kegyelemre ajánlja a vádlottat.
A katonai bíróság, a halálos ítélet végrehajtását a kegyelem tárgyában hozandó döntésig felfüggeszti.
Az Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztálya K.20/kat. főo. – 1957 számú levelében válaszolt a kegyelmi kérvény ügyében a Helyőrség Katonai Bíróságának a következő szöveggel: „Értesítem, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. január 11.-én kelt 4/4/ 1957. sz. elhatározásával a bíróság 1957. január. 7-én kelt B.2012/1957 sz. ítéletével halálra ítélt Pintér József /1935. Vankó Margit/ polgári egyén kérelmét elutasította.
Budapest, 1957. január 15.
Dr. Jahner – Bakos Mihály alezredes
mb. főosztályvezető.
A kötél általi halálos ítéletet végrehajtották: Budapest, 1957. január 16-án 08. 49-kor.
A Budapesti Helyőrség Katonai Bírósága B. 2012/1957 számú ítéletét a következők hozták:
Mundi János hadbíró őrnagy a tanács elnöke,
Tuska János főhadnagy katonai ülnök,
Smigura Sándor százados katonai ülnök.
 

pin1.png

 
A vádat képviselte: Zámbó Gyula őrnagy helyőrségi katonai ügyész
A kivégzésnél jelen volt: Mundi János hb. őrgy. a tanács elnöke,
                                        Csordás János szds. katonai ügyész,
                                        Dr. Trencséni Rezső orvos,
                                        Dr. Fáber Viktor orvos,
Az ítéletet végrehajtották: Csúcs Mátyás
                                          Fülöp István,
                                          Karácsonyi János.
A tanács elnöke megállapította, hogy az ítéletet törvényes keretek között hajtották végre.
Nyughelye a Rákoskeresztúri Temető 233-as parcellájának 18. sor 16-os sírjában található.
Felhasznált irodalom: Hadtörténeti Levéltár Budapesti Katonai Bíróság B. 2012/1957 számon meghozott ítélete és kihallgatási jegyzőkönyvei.
 
pin2.png
 
2012. 11. 07.
 
Bencze Pali
 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.