Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ONESTYÁK LÁSZLÓ I.

2016.10.15

Onestyák László

1938. 07. 23. Pázmánd.

An: Szabó Teréz.

Nős: Szabó Annával

Szülei lakcíme: Budapest XXII. Görgey út 29.

Sajátja: Budapest I. Corvin tér 01.

Tevékenységi körzete: Budapest IX. Ferenc tér 15 és környéke.

Az itt működő forradalmi csoport vezetője: „GÖNDÖR”= WÁGNER ISTVÁN.

Forrás: V-142548-a Vizsgálati dosszié.

Előzetes letartóztatását elrendelték: 1957. április 26-án.

A nyomozási határozat megállapítja, hogy a Magyar Népköztársaság államrendjének megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés vezetésének bűntette miatt indítottak ellene a nyomozást. 1956. október 27-28-a körül csatlakozott a Bp. IX. Ferenc tér 15 alatt működő „Göndör” álnév alatt működő fegyveres forradalmi csoporthoz. A csoport szellemi vezetője „Bütyök” álnéven Székely Béla volt, aki tagja Forradalmi Katonai Tanácsnak is. A csoport szállásadója és szervezője „Colos” álnéven Simon Bálint volt. A csoportba elsőnek ONESTYÁK LÁSZLÓ, TALSAND JÓZSEF és ZÁDOR JÁNOS léptek be. Egyesültek a Kallusi Sámuel által vezetett nemzetőrökkel, akiknek a székhelyük a IX. Ferenc tér 15 alatt volt. 1956. 10. 31-én „Göndör” vezetésével a fegyveres csoport átment Ferenc tér 15 szám alá és „Göndör” erőszakossága következtében megegyeztek, hogy a két csoport egyesülni fog. A „Göndör csoport székhelye, eredetileg a Bp. IX. Berzencei utca15 alatt volt, majd az egyesülés után átköltöztek a BM. Női Rendőrszállóként funkcionáló nagyobb alapterülettel rendelkező épületbe, ahol a vezetőválasztás után, „Göndör” lett az összevont csoport parancsnoka, Kallusi Sámuel Nemzetőrparancsok pedig a helyettese. Az egyesülés és az átköltözés, 1956. 11. 01 körül volt. Azért meg kell említeni azt is, hogy Kallusi Sámuelt a Budapesti Rendőr Főkapitányság vezetője, Kopácsi Sándor ezredes nevezte ki a Nemzetőrség parancsnokának, de „Göndör” néhány emberrel a Berzencei utcából a Ferenc tér 15-be átmenve erőszakolta ki, hogy ő legyen az egyesülés után a parancsnok, míg Kallusi csupán a helyettese. A megnövekedett létszám miatt, a kb. 100 főből álló csoportot három szakaszra osztották, ahol Onestyák Lászlót választották meg a 2. szakasz parancsnokának és irányítása alá 16 fő tartozott. Helyettese Molnár Sándor felkelő lett.

Életrajzáról kétféle információval rendelkezem: a család egyik tagja szerint, Ő volt a család legfiatalabb, 8. tagja és apja nem volt azonos a többiével és éppen apját látogatta meg az Amerikai úti kórházba, ahol homlokprotézist ültettek be apjának, akit saját lova rúgott fejbe. Eddig, a XXII. kerületi Görgey út 29 alatt tartózkodott édesanyjánál, majd a kórházi látogatás után kívánta meglátogatni a IX. Ferenc tér 37/IX. 10 alatt lakó Szabó Anna nevű menyasszonyát, akiről a jegyzőkönyvek többet nem is írnak. Itt, az utcán találkozott „Göndörrel”, aki felszólította, hogy csatlakozzon a csoportjához. Onestyák László a csatlakozási felkérést elfogadta. A tűzszünet előtti időben még a Nagy Imre kormány által kihirdetett Statárium volt érvényben és a kormány csapatai, igyekeztek elfoglalni azokat a stratégiai pontokat, amelyeket a forradalmárok ellenőriztek, de ők se voltak egyebek, mint a fegyveres csoportokat irányításuk alatt tartani akarók, akik csupán a szocializmust akarták megreformálni, de az irányítás kicsúszott a kezükből.  A Széna teret vissza is foglalták harc nélkül a Szabó János által vezetett felkelőktől és csak a Nagy Imre kormány és az Andropov vezette szovjet kormány magyarországi nagykövetének taktikai húzásának köszönhető tűzszünet tette lehetővé, hogy 10. 28-án visszamehettek ismét a Széna térre. Ettől kezdve viszont a Nagy Imre kormány igyekezett szövetségesként kezelni a forradalmárokat és egységes csapattá igyekezett őket formálni. Így volt ez a Corvin közben és annak a környékén is, főleg az után hogy Nagy Imre parancsára Maléter Pál is átállt a felkelők oldalára. Előzőleg ugyan igyekeztek a Corvin közt is visszafoglalni a kormány erői, de a támadók egyet nem értése miatt, valamint az Iván Kovács László által vezetett forradalmárok ellenállása miatt ez nem sikerült. Persze, a forradalmárok is hittek az ígéreteknek, mert azt gondolták, hogy a tűzszünet egyenlő volt a forradalom győzelmével és a Szabad Európa rádió ígéreteit is készpénznek vették. A felkelők mindig is naivak voltak és ezután is azok fognak maradni, mert az ígéretet, ha néha óvatosan is, de készpénznek vették. A helyzeti előnyt pedig igyekeztek ki is használni, hogy a szovjet csapatok minél előbb tűnjenek el országunkból, de nem látták az igazi helyzetet, amikor még jobban özönlöttem Magyarországra a szovjet csapatok. A forradalmárok igyekeztek a Münnich Ferenc által feloszlatott ÁVH- sokat elfogni, hogy majd a forradalom igazságszolgáltatása döntsön sorsuk fölött. Azokat, akik hazánk igazi bajait okozták, nem lehetett felelősségre vonni, mert akkor már nem is voltak Magyarország területén. Mert ugyan Sztálin sem szerette a zsidókat, mégis Rákosira, Gerőre, Farkas Mihályra és Révaira bízta az ország irányítását, mert arra ez a négy ember nagyon jó volt, hogy a kiadott parancsokat maradéktalanul végrehajtsa a parancsaiknak engedelmeskedő ÁVH- sokkal, akiknek egy része elérhető volt, míg a másik része a szovjet csapatok oltalmába helyezte magát. Az ítéletek indoklásánál az volt az első vád, bár ez is legtöbbször csak feltételezett volt, hogy hány szovjet elvtársat öltél meg? Onestyák Lászlót is több, szovjet katona meggyilkolásával vádoltak, bizonyítani azonban egyet sem tudtak. A forradalmárokat minősítették támadónak, de vajon, ki volt a támadó? Az országba, a szovjet csapatok behívását aláíró Hegedűs András is elhagyta az országot 1956. október 24-én és a családdal együtt, a Tököli repülőtérről ment Moszkvába. Igaz, mindig a győztesnek van igaza, mert az erkölcsi alapot képviselő jog, az erősebb akaratát igazolja. Onestyák László azt vallotta, hogy mindaddig a menyasszonyánál tartózkodott, ameddig a kormány, rádión keresztül fölhívta az emberek figyelmét, hogy lehet jelentkezni nemzetőrnek, a rend fenntartása érdekében. 1956. 10. 29-30-án, a Páva utcai rendőrségen jelentkezett nemzetőrnek, ahol ellátták nemzetőr igazolvánnyal, egy pisztollyal és egy géppisztollyal. Komolyabb fegyverzettel, csak 1956. 11. 04-én lettek ellátva, de páncélelhárító fegyverekkel ekkor sem rendelkeztek, csupán benzines palackkal, ami ekkor már nem volt kellően hatékony, hiszen elhárítására fel voltak készülve a szovjet katonák. A szakaszok járőrtevékenységet folytattak, bejelentésre fölkeresték azokat a címeket, ahol ávósok és pártfunkcionáriusok laktak és bevitték őket kihallgatásra és kötelezték őket bizonyos időközönkénti jelentkezésre. A vizsgálat során, kihallgatták a többi egykori beosztottjait is, akik államvédelmisek előállításáról tettek vallomást, de senkitől nem lehetett ép ésszel elvárni, hogy önmagára terhelő vallomást tegyen, inkább a másikat sározta be, ha igaz volt, ha nem. A nyomozó pedig azt használta fel, amit fontosnak tartott. Hogy a forradalmárok ébersége megmaradjon, 1956. 11. 01-én, a Ferenc téren meglátogatta őket egy Madarász nevű tábornok, hogy védekező harcaik során, a végsőkig tartsanak ki, mert a végső győzelem úgyis az övéké lesz, és az ENSZ erőktől is várható segítség és a forradalom győzelme után, a harcokban résztvevők fogják képezni a jövőbeli hadsereg tisztikarát.

1957. 07. 17-én átadták neki az ügyében keletkezett jegyzőkönyveket tanulmányozásra és észrevételezésre. Tiltakozik az ellen, hogy Ő lett volna”Göndör” helyettese. Ő, Angyal Istvánt és Falusi Jánost nevezi meg helyettesnek, míg mások, Angyal Istvánt a Tűzoltó utca parancsnokának, Falusi Jánost pedig „Göndör” másik szakaszparancsnokaként említik. Ő, mint a jegyzőkönyvek nagyobb része azt állítja, hogy a helyettes Kallusi Sámuel volt. Mindenki igyekszik kisebbíteni a saját cselekedeteit. Király György azt állítja róla, hogy ő lőtte ki az egyik szovjet páncélkocsit és szerelte le róla a golyószórót. Azt is tagadja, hogy részt vett volna Izsó István meggyilkolásában. Tagadja azt is, hogy részt vett volna a most féllábú, de 1948-ban az egyik internálótábor parancsnoka Ruscsák Lajos r. alezredes behozatalában. Tagadja azt is, hogy részt vett volna az elfogott szovjet katonák ablakon való kidobálásában, de még csak nem is látta, hogy kik dobálták ki a katonákat. Így aztán az ítéleteket is úgy hozták, hogy a cselekmények sok esetben nem voltak hitelt érdemlően bizonyítva. Azt a legtöbben elismerik, hogy ÁVH- sokat, pártfunkcionáriusokat igazoltattak, némelyiknél házkutatást tartottak, vagy kihallgatásra, parancsra behozták, de a kihallgatásokat nem ismerik el. Azért az is egy kérdés, hogy mire voltak a felkelők kíváncsiak és a kihallgatásokat miért nem bizonyítják jegyzőkönyvekkel? A kihallgatottak is akkor lettek hirtelen áldozatok, amikor az ő felelősségre vonásukat is kezdeményezték a felkelők, pedig elmondásuk szerint némelyiket meg is sajnálták, pláne ott, ahol rémült gyermekarcokat láttak. Arról nem írnak a jegyzőkönyvek, hogyan viselkedtek az egykori ávósok a letartóztatott forradalmárokkal a forradalom leverése után. 1956. 11. 04-én, amikor a szovjet invázió megkezdődött, (ki is volt ekkor a támadó?) Blaskovics Pál is egy Kornyilov géppuskával foglalt tüzelőállást az egyik ablaknál, a társaival együtt, hogy ellenálljanak a szovjetek támadásnak.  Hogy a szovjet katonák által lelőtt felkelők hányan haltak meg, arról nem beszélnek a jegyzőkönyvek, de azt minden letartóztatottól megkérdezték, hogy hány szovjet és magyar elvtársat öltél meg, te szemét fasiszta? Takács József azt vallotta, hogy Blaskovics Pál kilőtt egy páncélautót és ugráltak ki belőle a szovjet katonák. Természetesen, a szovjet géppuskák is tüzeltek a magyar felkelőkre és az elfogottakat mindkét fél agyonlőtte a helyszínen. Itt, „Göndör” parancsára hoztak páncéltörő gránátokat is.

Sváb József szakasz pk: bevallja, hogyan semmisítettek meg 11. 04-én a Kilián laktanya előtt etil benzinnel egy harckocsit és a menekülő szovjet tisztet hogyan tették ártalmatlanná. De nemcsak a férfiak álltak hősiesen ellent, hanem a nők is. Példa erre egy ÁVH-s fhdgy. felesége Bozó Frigyesné Kati is, aki az egyik szakaszparancsnokkal együtt ártalmatlanná tett egy szovjet tisztet. Blaskovics Pál azt vallja, hogy Kovács János páncélos fhdgy. aki a Kilián laktanyában volt szd. pk. egy magyar páncélos rohamlöveggel rátámadt 2 db. szovjet páncélautóra hatodmagával. Az egyik megsérült és a benne levő katonák meghaltak. Egy szőke hajú, vékony arcú rendőr őrnagy, aki golyószóróval járt a Mester utca, Berzencei út, és a Corvin köz között, azt állította, hogy 1956. 11. 03-án (azt gondolom, hogy ez inkább 11. 04-én lehetett) több szovjet katonát agyonlőtt. Egy szovjet páncélos tizedest is elfogtak, ő pedig vállalta, hogy kivégzi, amit meg is tett. Ezt az egyik szakaszparancsnokomtól tudtam meg. Cigány volt a neve. Nem elég világos a hír, mert Onestyák Lászlónak is Cigány volt a ragadványneve. Ezért azzal vádolták azzal, hogy géppisztolyával több szovjet katonát is kivégzett? Mi az igazság? Blaskovics Pál mond többet saját tevékenységéről is.11. 01-én teherautóval jött, 11. 07-én pedig hazament Nagygombosra. Azt vallja, hogy ő, Czifrik Istvánnal, 11. 01-én jött Budapestre, rokonlátogatásra egy élelmet szállító gépkocsival, amely a Keleti pu-nál tette le őket, de a rokonok meg Budán laktak. Közben éjjelre szállást kerestek és így találkoztak „Göndörékkel”. Másnap kérdezték tőlük, hogy nem akarnak-e belépni az új karhatalomba? Ezeket az embereket is megszívatták a hamis ígérettel, hiszen ezt nekik is arra az esetre ígérték, ha győz a forradalom. De még fizetést is ígértek nekik és belépésük után még egy golyószórót is kaptak. Valljuk meg, hogy a forradalmárok alsóbb és felsőbb szinten is hamisat ígértek egymásnak is, pedig ez akkor lett volna megvalósítható, ha győz a forradalom. Hasonló ahhoz, mint amikor a kihallgató arra akarta rábírni a fogvatartottak, hogy álljon az ő oldalukra és árulja el, hogy mit tettek a társai? De ez is csak „reklámfogás” lett volna, pedig ezt is többen elhitték. Érdekes módon, bizonyos dolgokra nagyon tisztán emlékeznek a kihallgatottak?  Határozottan emlékszik rá, hogy 11. 02-án látott egy embert, akit a fényképről megmutattak (IZSÓ ISTVÁN), de ez az ember, reggelre már nem volt itt. 11. 03-án, „Cigány” vezetésével, kimentünk a Thaly Kálmán út 12-be, az ügyészségi nyomozóért, akit a házmester jelentett fel. A nyomozók, amikorra a kihallgatásokat megkezdték, már minden gyanúsítottról rendelkeztek fényképpel. A gyanúsított felismerte az arcot, a kihallgató pedig hozzámondta a nevet. November 4-én reggel, „Göndör”, Kallusi, „Cigány”, parancsot adtak, hogy mindenki fegyverkezzen fel, mert jönnek a „ruszkik”. Én, az egyik csoporttal a Ferenc tér 1, IV. emeletére mentem, de erre, csak du. jöttek a tankok. Ekkor, egy páncélkocsira lőttem, mire az, azonnal meg is állt. De bennünket is kilőtt egy másik géppuskás, így tüzelőállást kellett nekünk is változtatnunk. Ekkor láttam, hogy a golyószórósuk egy másik házra tüzel, én is odaeresztettem egy sorozatot, mire a golyószórós lebukfencezett a golyószóró mellől. Ezt határozottan merem állítani, hogy az én lövésemtől esett el, mivel akkor még nem lőttek a többi fegyveresek más házakból. Mikor a páncélkocsi megállt és láttam azt, hogy „Göndör”, Angyal, Talsand és Király György, valamint Király Károly lementek és „Göndör” golyószóróval tűz alá vette és megsemmisített a páncélautót a két Király testvér pedig tűz alatt tartotta, így nem tudták viszonozni a tüzet. Ezalatt Talsand József fél dl. Etil benzint, 10 cm.3 nitrógricelint bedobott a páncélautóba, aminek következtében, az felrobbant. Elkívánom még mondani, hogy  amikor a páncélkocsit kilőttem, s amikor a golyószóróst lelőttem, előjött három szovjet közlegény, s a két Király testvér, valamint „Göndör” a falhoz állította és agyonlőtte őket. 1956. 11. 04-én a Tűzoltó utcában egy menekülő szovjet katonát Angyal csoportja elfogott, megkötözték és abban egyeztek meg, hogy egy arra haladó harckocsi elé lökik. Ezt többen is látták, hallották. Nekem és Czifriknek mesélte el Talsand, hogy egy szovjet tiszt az Üllői úton menekült, s ő üldözőbe vette. Terivel megbeszélte, hogy Ő meg hátulról támadja. A tiszt, egy kilőtt harckocsi fedezékébe került és már azt hitte, hogy védett helyzetben van, amikor Teri a háta mögé ért és 7.62-es pisztolyával hátulról lelőtte. Ezt, Teri is elmesélte. 1956. 11. 03-án éjjel, „Göndör”, Teri és Talsand elmentek valahova és több géppisztollyal és pisztollyal jöttek vissza. Blaskovics azt vallotta, hogy nem tud annak az embernek a sorsáról, akit 1956. 11. 02-án vittek be. Ezt az állítását nem fogadom el, mondja a kihallgató, mivel bizonyítékaink vannak arra vonatkozólag, hogy van tudomása, hogy mi történt Izsóval. Közlöm továbbá, hogy a tagadásnak semmi értelme, mivel csak súlyosbítja a helyzetét, holott ez az ember már eddig is túl őszinte volt. MEG KELL NÉZNI AZT A DOSSZIÉT IS, AMELYIKBEN AZ ÍTÉLETEK VANNAK.

Ez egy kicsit vad állításnak tűnik, de Blaskovics Pál nagyon belelendült a vallomásba és a következőkkel folytatta: Valóban tudok arról, hogy kihallgatták ezt az embert. Akkor Cserépi Gyula, Onestyák László, Czifrik, és Talsand elkísérték a Tűzoltó utcában levő parancsnokságra. Innen még valahova elvitték. Azt határozottan tudom állítani, hogy a Ferenc térről Izsóval 3 másik embert vittek el azzal, hogy azok is ÁVH-sok és ki kell őket végezni. Tudom azt Czifrik elmondása alapján, hogy a Tűzoltó utcában is vettek föl egy embert és 11. 03-án 17 óra tájban elmentek azzal, hogy kiviszik őket a temetőbe és agyonlövik. Nem tudom megnevezni, hogy melyik temetőhöz mentek, de ezt Czifrik, meg tudná mondani, de tudom, hogy mind az öt embert agyonlőtték. Azoknak az embereknek a személyleírása, akiket a Ferenc térről vittek el, a következő: az egyik alacsony, szőke, rendőrruhás ember, a másik ember 165 cm magas, telt arcú, göndör hajú 25 év körüli. A harmadik telt arcú magas, félrefésült hajú rendőr ruhás, a 4. pedig Izsó volt.

1957. 07. 09-én, a következőket vallotta Blaskovics Pál:  Ön, vallomást tett 1957. 07. 08-án arról, hogy november 4-én, géppuskával megsemmisített egy szovjet páncélost, annak a géppuskását és egy másik katonát. Ezt a vallomását azért nem fogadom el, mert még több szovjet katonát lőttek agyon embertelen módon. Lám, mint máshol is említettem, arra voltak kíváncsiak, hogy hány szovjet elvtársat gyilkoltál meg te szemét? Azt kitől kérdezték meg, hogy hány forradalmárt lőttél agyon elvtársam? Azok nem voltak szemetek?

Én, csak egy páncélkocsit lőttem ki. Ez a páncélkocsi, 11. 05-n 17:00-kor jött a Bokréta utca felől, több harckocsi kíséretében Ugyanúgy mondja el, mint az előző alkalommal. A páncélautóban meghalt a géppuskás és egy katona, három pedig kiugrott, akiket „Göndör”-ék elfogtak, majd agyonlőtték őket. A másik páncélkocsi kilövése, 1956. 11. 04-én 24:00-kor történt. Ezt nem én lőttem ki, hanem a társaim robbantották föl etil benzinnel. Ott volt Onestyák is 11. 04-én 15-16 között, a Tűzoltó utca és a Berzencei utca sarkánál megsemmisítettek egy harckocsit. „Göndör és Talsand elbújtak egy kapu alá. Amikor a lassan haladó harckocsi elhaladt mellettük, „Göndör” felugrott a harckocsi hátuljára, felnyitotta annak a légkijáratát és úgy dobta be a páncéltörő kézigránátot. Ezalatt a két Király testvér, géppuskával lőtte a harckocsit, azért, hogy a harckocsiban ülők figyelmét magukra vonják, hogy „Göndör” nyugodtan dolgozhasson. Talsand pedig a golyószóróval készültségben volt. Arról nincs tudomásom, hogy társaim ruhaneműt loptak volna. November 2-án volt a szakaszparancsnokok választása. A választás után, Kallusi beszédet mondott és elmondta, hogy 1945-ben, a szovjet hadsereg nem felszabadított bennünket, hanem újból elnyomta a magyar népet. Mondta, hogy addig tartsunk ki, amíg Kétly Anna, Nagy Imre miniszterelnök külügyminisztere kimegy az Egyesült Államokba, hogy megtárgyalják a külföldi csapatok magyarországi beavatkozását. Addig tartsunk ki és védjük az országot az antifasiszta betolakodók ellen, akik Magyarországon beavatkoznak a felkelők oldalán. Nem kell kímélni egy orosz katonát sem. Foglyot nem kell ejteni, agyon kell őket lőni.

1957. 07. 13-án Blaskovics Pál, a következőket vallotta: amikor a Nemzetőrségbe beléptem, közölték velem, hogy a végsőkig ki kell tartanunk és harcolnunk kell a gyújtogató ávósok ellen, a rabló kommunisták és a szovjet csapatok ellen, ameddig az ENSZ csapatok meg nem érkeznek. „Göndör” megbízott azzal, hogy több embert tanítsak meg a géppuska kezelésére, ha engem kilőnek, legyen, aki helyettesíteni tud. Négy embert tanítottam meg a géppuska kezelésére. Amikor belépem a nemzetőrök közé, közölték velem, hogy a szabadságért kell harcolni, mert a szabadság eljön és nem olyan lesz, amilyet a Szovjetunió adott részünkre.

De hallgassuk meg Cserépy Gyula 1957. 06. 11-i vallomását: 1931-ben született Budapesten. 1957. január 20-án határátlépést kísérelt meg, mert régen látta a rokonait. Simon Bálint nevű munkatársával. Vele ment a Ferenc tér 15-be, ahol megismerkedett „Göndör”-rel. Majd Madarász v.örgy. beszéde rá is hatással volt, egy jobb élet reményével, ahol majd ők lehetnek az új hadsereg tisztikarának a tagjai.

1956. 11. 01-02-én, amikor Madarász v.örgy. meglátogatta őket, jött velük két újságíró is, akik gyengén beszélték a magyart.11. 04-én hajnalban visszajöttek a szovjet csapatok és a riadó után minden csoport fölvette a harcálláspontját és igyekeztünk az Üllői út felé, ahol az oroszok gyorsan lezárták az utcákat. Hamar föl kellett mennünk a tetőkre, hogy közelebb kerülhessünk az Üllői úthoz. Amikor észrevették a tetőkön a mozgást, az oroszok tűz alá vették őket, így gyorsan helyet kellett változtatniuk. Neki, golyószóró volt a fegyverzete. Tóth István harcostársa közölte, hogy a mellettük levő épület előtt, több páncélos áll, jó lenne bennük kárt tenni benzines palackkal. De itt már volt egy másik fegyveres csoport is, mivel visszább kellett húzódni, mert csak óvatosan lehetett mozogni. Ezek a harcosok, orvostanhallgatók voltak, de sokkal többet nem tudtak egymásról. Ekkor már a pincékben és a padlásokon is úgy lehetett közlekedni, ha a tűzfalakat átütötték, mert ekkor még a szovjetek a forradalmárok kifárasztására törekedtek.

Fehér Nándort 1957. 04. 01-én hallgatták ki. 1941-es születésű zenész családból származó zenei tanuló volt és bőgős akart lenni. Apja, Boros Lajos népi zenekarában volt segédhegedűs. 1956. 12. 05-én hagyta el az országot és akkor Stassburgban élt. Ő már 1956. 10. 23-án találkozott a forradalommal, mert este bement a Vörösmarthy moziban és amikor kijött, már ropogtak a fegyverek és megkezdődött a Rádió ostroma. Jöttek a gépkocsik és vitték az embereket egyik helyről a másikra hangzatos jelszavakkal: „aki magyar, velünk jön”. 10. 30-án az utcán is felszólították az embereket, hogy jelentkezzenek nemzetőrnek. 11. 01-én délután Friedbeuer Zoltánnal együtt a Ferenc térre érkeztek és „Göndörnél jelentkeztek nemzetőrnek, de fiatal életkora miatt, nehezen ment a felvétel. Mivel a fegyverhez egyáltalán nem értett, meg kellett tanulnia a fegyver kezelését is, nehogy úgy járjon, mint az egyik 27 éves újonc, aki egy fegyverbaleset miatt lőtte agyon magát. A holtteste mellett, még díszőrséget is állt. Majd beosztották fogdaőrnek is és azokra kellett vigyáznia, akiket a társai hoztak be, gyanús személyként. A szolgálat letelte után, a konyhás lányoknak segédkezett, azok meg leitatták. Majd 11. 04-én reggel azzal ébresztik a lányok, hogy nagy lövöldözés van és itt vannak az oroszok. Egy pohár feketekávé elfogyasztása után jobban lett, majd ő is indult a többiekkel elfoglalni a tüzelőállást és ment a Tűzoltó utca felé, ahol Angyal István éppen akkor adta ki az utasítást, hogy törjék át a pincefalat, hogy ki lehessen jutni az Üllői útra. Elmondása alapján az egyik fiúval ekkor ment haza a nagymamájához a IX. Vágóhíd utca 23-29 szám alá és ott volt 11. 08-ig és utána ment haza az anyjához. Tevékenységeként felsorolta, hogy a „Göndör” által vezetett kb. 60 fős csoport tagjaként tevékenykedett a Ferenc téren és környékén. Majd mégiscsak bevallja, hogy 11. 04. után ő is részt vett a szovjetek elleni harcokban.  Majd elmondja, hogy Misek Rezső emigrált „Göndörrel” együtt Svájcba, Misek Rezső pedig végig részt vett a harcokban. Kallusi Sámuel volt a Nemzetőrség parancsnoka. Ő vette nyilvántartásba, ellátta nemzetőr igazolvánnyal és fegyverzettel, aminek a számát is bejegyezte a nemzetőr igazolványba. Az ő megítélése szerint, Angyal István volt a főparancsnok és „Göndör” az ő utasításait hajtotta végre.

Ismerek még egy „Colos” nevű személyt, aki szintén elhagyta az országot, de itthon tűzoltó egyenruhában járt. 1956. 11. 04 óta, nem láttam sem őt, sem „Göndört”, de ő volt a sofőrje.

Friedbauer Zoltán is részt vett a harcokban, de utána, otthon találkoztam vele.

Talsand Józsefet is ismerem, de ő már előttem is részt vett a csoport munkájában. Végig részt vett a harcokban, csak utána tért haza a szüleihez. Ő, maga mesélte el, hogy a harcok alatt, a mellette levő társát, lelőtte egy szovjet tiszt, ő pedig lelőtte a szovjet tisztet. Talsand volt, akit „kis Cigánynak” neveztek és 20-21 éves lehetett és jobb kezének hüvelyk ujja be volt fáslizva valamilyen sérülés miatt. Ő volt a vezető, de velük járt még Misek Rezső is, akinek „Kína volt a csúfneve. Kreol bőrű volt és a Gyáli úti házak egyikében lakik. A Ferenc téri főhadiszálláson, az alábbiak voltak nemzetőrök: Én, Fehér Nándor, Friedbauer Zoltán, Misek Rezső, Misek Károly, Talsand József, Németh Lajos, „Nagy cigány = Onestyák László, Kallusi Sámuel, „Colos”, aki szintén elhagyta az országot.

A nemzetőr igazolványt 1956. 11. 01-én kaptam meg „Göndör” aláírásával a Ferenc téren. Az épület elhagyására nem kaptunk utasítást, de amikor az oroszok visszajöttek, mi önként mentünk el onnan.

Egy határozat, a nyomozás befejezéséről, amely 1957. július 17-én készült.

 A nyomozás adatai alapján megállapítható, hogy:

 

Kallusi Sámuel, 1956. október 30-án a rádió felhívására jelentkezett a Budapesti Rendőr Főkapitányságon, így, mivel tartalékos főhadnagy volt, Kopácsi Sándor bízta meg, hogy a Ferenc tér 15 alatt, szervezze meg a nemzetőrséget, ami jelenleg a BM Női Rendőrszállója.  Az egyesülés után, ’Göndör”(Wágner István) lett a vezető, Kallusi pedig a helyettese. 1956. 11. 02-án pedig a szakaszparancsnok választás volt, ahol az

  1. szakasz parancsnokává Falusi János = tanksapkás
  2. szakasz parancsnokává Onestyák Lászlót
  3. szakasz parancsnokává Talsand Józsefet választották.

A vizsgálat megállapította, hogy Kallusi Sámuel 1956. 11. 04 után, nem vett részt a harcokban.

A fentiek szerint: a BHÖ. 1 pont /1/ bek. Felvett Magyar Népköztársaság államrendjének megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés vezetésének bűntettét követte el.

 

Onestyák László 1956. 10. 28-én kapcsolódott be a harcokba, amikor még a Berzencei út 13 alatt volt a székhelyük „Göndör” vezetésével. Feladatuk a szovjet katonák és tankok megsemmisítése. Ebben, Onestyák László alaposan kivette a részét, írja a határozat. A József krt, a Rákóczi út, és a Kilián laktanya környékén aktív harcot folytatott. Géppisztolyának lövéseitől több szovjet katona halt meg. Megjegyzésként hagy említsem meg, hogy az anyag tanulmányozása során, tevékenységét nem láttam ennyire vérengzőnek és nem találtam annyi, ezt igazoló bizonyítékot, ami ezt alátámasztotta volna. Személyesen is részt vett a járőrözésben, igazoltatásokban, ÁVH-sok házkutatásában. Részt vett a szovjet csapatok elleni védekezésben. A Thaly Kálmán és az Üllői út sarkáról, ágyúval lőtték a páncélautókat. A Ferenc tér 15 elől pedig géppisztollyal lőtt az Üllői úton haladó páncélautókra. Megjegyzés: a felkelők ágyúval nem rendelkeztek, a PPS géppisztolynak pedig nem volt akkora a hatótávolsága, hogy az Üllői úton haladó páncélautókban kárt is tehetett volna. - A Práter utcaiaknak volt egy páncéltörő ágyújuk, amit egy kilőtt harckocsiról szereltek le és amelynek a kezelője Nesz János (falábú János volt) 1956. 11. 04-én hajnalban, vagy 11. 05-én lőtté ki a Práter utcában az oroszok - szakaszát a Berzencei út sarok és a Mester út 34-es számú lakásba vitte és onnan lőtte a szovjet csapatokat. Megjegyzés: Egy másik helyen az írják, hogy a támadás megkezdésének idején részeg volt. Egy részeg ember képtelen a szakszerű irányításra, de még másik helyen azt írják, hogy szakaszát nagy gondossággal irányította. Ha úgy kellett, akkor nagyon dicsérték, ha viszont le kellett járatni, akkor meg minden rosszat elmondtak róla. Részt vett a Tűzoltó utca 21, II. emeletéről ledobált szovjet katonák megsemmisítésében. Onestyák 10. 28-án csatlakozott a „Göndör” csoporthoz, ekkor meg már 0 órától tűzszünet volt és a felkelők is inkább segítették a kivonulást, mintsem támadták volna. Ebben az időben voltak a fogolycserék és a katonákat cserélték ki felkelőkre. Nemhiába féltek a szovjet katonák a fogolycserétől, mert amiért megadták magukat, vezetőik agyonlőtték őket. Ezt hallottam Weinhart Vilmos nemzetőr bajtársamtól, akivel együtt vagyunk tagok az 1956 Magyar Nemzetőrségnél, ma már a hagyományőrzés a feladatunk, de ha a szükség úgy kívánná, 80 évesen is kész lenne fegyvert fogni hazája védelmében. A fogolycsere pedig a Ludovika mellett volt, majd erős fegyverropogás következett. 1956. 11. 07-e körül, amikor látták, hogy vereségre állnak, átöltöztek a Maradék Feldolgozó KTSZ ruhakészletéből és ezzel kárt okoztak. Ez ekkor így természetes, hiszen az ostromgyűrűből akkor van nagyobb esély kitörni, ha szovjetek, ruházata alapján, nem ismerik fel benne az ellenséget.

A fentiek szerint: a BHÖ. 1 pont /1/ bek. felvett Magyar Népköztársaság államrendjének megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés vezetésének bűntettét követte el.

I. rendű Onestyák László

1938. 06. 28. Pázmánd.

An: Szabó Teréz

An: Németh László

Nős: Szabó Annával

Lakik: Budapest I. Corvin tér 1.

A Budapesti Fővárosi Bíróság B. II. 5652/1957/17 szám alatt.

(Az ítéletet 1958. 03. 31-én hirdette ki)

A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének bűntettében,

Többrendbeli, szám szerin meg nem határozható, gyilkosság bűntettének kísérletében,

Három rendbeli, abból egy esetben a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten, bűnszövetségben és felfegyverkezve elkövetett lopás bűntettében,

Felfegyverkezve, tolvajszövetségben elkövetett kétrendbeli lopás bűntettében.

Ezért a Bíróság összbüntetésként

 

HALÁLBÜNTETÉSRE

És bárhol fellelhető vagyonának teljes elkobzására ítéli.  Kivégezve: 1958. 11. 22.

 

Esetében mellőzi az I. fokú megállapítást, amely szerint a Tűzoltó utca egyik ablakából kihajolva figyelte, hogy a szomszédos ablakból 9 meggyilkolt szovjet katona holttestét dobták ki.

 

II. rendű KALLUSI SÁMUEL

1924. 06. 02. Mezősámsond

An: Demeter Julianna

An: Kallusi Sámuel

Nős: Zsámboki Mária + egy 8 éves gyermek.

Lakik: Budapest IX. Bokréta út 5.

 

15 ÉV BÖRTÖN

10 évre eltiltás egyes jogaitól

10000 Ft pénz mellékbüntetés. Ha nem tud fizetni, minden egyes napért 100 forintot tudnak le.

Teljes vagyonelkobzás.

 

III. rendű BLASKOVICS PÁL.

1936. 05. 24. Gyöngyöspata.

An: Sulya Margit

An: Blaskovics Pál.

Nős: Bagyin Zsuzsanna.

Lakik: Aszód Csengel út 25.

 

12 ÉV BÖRTÖN

10 évre eltiltás egyes jogaitól

Teljes vagyonelkobzás

2000 Ft pénz mellékbüntetés. V. napi 25 ft.

 

IV. rendű CSERÉPY GYULA

1931. 11. 22. Budapest.

An: Karácsony Ibolya

An: Cserépy Gyula

Nőtlen

Lakik: Budapest, XXI. Csepel Szellős út 8.

 

ÉLETFOGYTIG TARTÓ BÖRTÖN

10 évre eltiltás egyes jogaitól

1000 Ft pénz mellékbüntetés, v. napi 25 Ft.

 

V. rendű TALSAND JÓZSEF

1938. 08. 10. Budapest.

Lanczindorfer Mária

Nőtlen

Budapest,  X. Ceglédi út 5-7.

 

20 ÉV BÖRTÖN.

10 évre eltiltás egyes jogaitól

Teljes vagyonelkobzás

1000 Ft pénz mellékbüntetés, v. napi 20 Ft. beszámítás.

 

VI. rendű fiatalkorú MISEK KÁROLY

1939. 05. 14. Budapest.

An: Farkas Ilona

An: Misek József

Nőtlen.

Lakik: Budapest,  IX. Mária Valéria telep46. ép. 255. ajtó.

 

8 ÉV BÖRTÖN.

5 év eltiltás egyes jogaitól

Teljes vagyonelkobzás.

1000 Ft pénz mellékbüntetés, v. napi  50 Ft beszámítás.

 

VII. rendű fiatalkorú NÉMET LAJOS.

An: Horváth Julianna.

An: Németh Lajos

Nőtlen

Lakik: Budapest IX. ker. Mária Valéria telep 33-as ép.181. ajtó.

 

8 ÉV BÖRTÖN

5 év eltiltás egyes jogaitól.

Teljes vagyonelkobzás

1000 Ft pénz mellékbüntetés, v. 50 Ft  börtön beszámítás.

 

VIII. rendű fiatalkorú FRIEDBAUER ZOLTÁN

1939. 02. 20. Budapest.

An: Krausz Mária.

An: Friedbauer Imre, akit 1944-ben deportálták és ott halt meg.

Nőtlen.

Lakik: Budapest,  X. Ceglédi út 14.

 

7 ÉV BÖRTÖN

5 évre eltiltás egyes jogaitól.

Teljes vagyonelkobzás

1000 Ft. pénz mellékbüntetés, v. 50 Ft. napi börtön beszámítás.

 

IX. rendű fiatalkorú FEHÉR NÁNDOR.

1941. 09. 27. Budapest.

An: Rácz Margit

An: Fehér Nándor.

Nőtlen

Lakik: Budapest,  X. Üllői út 126-130 IV. ép. III. lépcsőház.

 

2 ÉV 6 HÓNAP BÖRTÖN.

3 évre eltiltás egyes jogaitól

Teljes vagyonelkobzás

1000 Ft. értékű vagyonelkobzás.

 

X. rendű CZIFRIK ISTVÁN

1928. 06. 24. Hatvan.

An: Nagy Julianna

An: Czifrik István.

Nős: Görög Teréz, különvált 3 kiskorú gyermekkel.

Lakik: Szeged, Petőfi sugárút 50.

 

4 ÉV BÖRTÖN

5 évre eltiltás egyes jogaitól

2000 Ft. értékben vagyonelkobzás.

1000 Ft. értékben pénz mellékbüntetés, v 20 Ft. napi börtönbeszámítás.

 

XI. rendű fiatalkorú KIRÁLY GYÖRGY

1940. 04. 01. Budapest.

An: Szabó Margit

An: Király József.

 Nőtlen

Lakik: Budapest, IX. Berzencei utca 10.

 

7 ÉV BÖRTÖN

10 évre eltiltás egyes jogaitól

Teljes vagyonelkobzás

1000 értékben pénz mellékbüntetés, v. 50 Ft. napi börtönbeszámítás.

 

XII. rendű BABIÁK ISTVÁN

1933. 07. 04. Budapest.

An: Németh Gizella.

An: Babiák Károly

Nős: Kimmel Borbála gyermektelen.

Lakik: Budapest, IX. Vágóhíd utca 40.

 

8 ÉV BÖRTÖN

10 évre eltiltás egyes jogaitól.

Teljes vagyonelkobzás.

 

XIII. rendű: ZÓDOR JÁNOS

1936. 07. 05. Nagykőrös.

An: Petrik Erzsébet.

An: Zódor László

Lakik: Tatabánya, X-es akna legényszálló.

 

HALÁLBÜNTETÉS.

Teljes vagyonelkobzás.

 

XIV. rendű: MUSINSZKY MIHÁLY

1907. 09. 07. Budapest.

An: Musinszki Katalin.

An: ismeretlen.

Nős: Erdős Erzsébet és 2 gyermek apja.

Lakik: Budapest IX. Illatos út 5/b

 

10 ÉV BÖRTÖN.

10 évre eltiltás egyes jogoktól

Teljes vagyonelkobzás.

 

XV. rendű HORVÁTH ALADÁR

1937. 02. 22. Budapest.

An: Pintér Anna.

An: Horváth Gusztáv.

Nős: Tarlósi Judit. 1 kiskorú gyermek apja.

Lakik: Budapest, IX. Angyal út 21.

 

2 ÉV 6 HÓNAP BÖRTÖN.

3 évre eltiltás egyes jogaitól.

1000 Ft értékben vagyonelkobzás.

XVI. rendű KOVÁCS ÉVA.

1935. 09. 28. Nyíregyháza.

An: Kozma Erzsébet.

An: Kovács László.

Férjezett: Goburi Istvánnal (1967. 07. 03) és egy gyermek

Lakik: Nyíregyháza Zsdanov út 9.

 

3 ÉV BÖRTÖN

3 évre eltiltva egyes jogoktól

1000 Ft értékben vagyonelkobzás.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.