Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MIÉRT VAGYUNK MI BŰNÖS NÉP? (Első rész)

2009.04.19
Miért is adtam ezt a címet? Az ősi törvények, már a múlté, változott a világ, változtak az emberek, de vajon nekünk is el kell fogadnunk ezeket a változásokat, amelyek bennünket lelkileg és fizikailag is negatívan érintenek? Remélem, hogy vagyunk még páran, akik nem szeretnének utolsó mohikánok lenni!
Kik is neveznek bennünket bűnös népnek? Azok, akik bűnhődésükért, bennünket okolnak holott, őseik gátlástalansága okozta vesztüket. Egykor, III. Nagynak nevezett Kázmér (1333-1370), köztes népnek hívta őket országába, hogy közvetítők legyenek az urak és a szegények között. Vajon, meggondolta ez az uralkodó, hogy milyen szenvedést okoz népének, később pedig a világnak? Nem jobban tette volna, ha az alsóbb népréteget szerzi meg szövetségesnek? A XVIII. század közepén, Lengyelország, hosszú időre elveszítette függetlenségét, mert területén három szomszéd osztozott. Poroszország, Oroszország és a Habsburg Birodalom. Így került a Birodalomhoz a lengyel Galícia, az egykori Gácsország, Mária Terézia uralkodásának idején 1740-1780 között. Pontosabban 1772-ben. A lehetőséget kihasználva, e köztes nép, eljött a Birodalomba szerencsét próbálni, és akkor, bár nem kimondottan, de betöltötte itt is azt a szerepet, eleinte lendületet adva a Birodalom gazdaságának. A kalapos király (II. József 1780-1790) idején, már kezükbe kerültek a pénzügyek, a kiegyezés után, bankokat nyitottak, gazdagodtak, eleinte csak a gazdaságra voltak nagy hatással, később a középnemesség kezéből kivették a kereskedelmet, és sorra nyitották a szatócs üzleteiket, ahol minden megtalálható volt, a varrótűtől a vetőgépig. Ügyesen kereskedtek, de minden kulcsfontosságú helyet megszereztek, amit az egyszerű nép észre sem vett. Miért is tehették ezt? A zsidók, az uralkodó engedélyével, felosztották a Birodalmat. A magyarországi zsidók, itt, szabad kezet kaptak, ha nem avatkoznak bele fajtestvéreik csehországi, ás ausztriai üzleteibe. Míg Ausztria és Csehország úgy védekezett a zsidók túlszaporodása ellen, hogy csak az elsőszülött házasságát engedélyezte, addig Magyarországon ilyen korlátozás nem volt, így az előbbi országokból is korlátlanul telepedhettek le, az ezen országokban ellehetetlenült zsidók. Ezt a lehetőséget ők, ki is használták, az uralkodónak adott szavukat be is tartották. Az megint egy más dolog, hogy erről ma, nem beszélnek, aki pedig beszél róla, annak nem adnak publikálási lehetőséget nézetei kifejtésére. Ők tudták, hogy mit csinálnak, miért teszik. A kiegyezés után, egyenrangúságot vívtak ki maguknak, de ekkor már nem volt elég a gazdasági hatalom, ezért a pénz, házasodott azzal a ranggal, akinek eddig is az lett volna a feladata, hogy az ország érdekeit szolgálja, de nem tette, mert kiváltságos volt.  Istócky Győző, hiába hívta föl a figyelmet a zsidó veszélyre, nem figyeltek rá, mint ahogy a ma embere ránk sem figyel. Az ország főurai, már nem függtek a nemzettől, csak az uralkodótól, ezért űr támadt közöttük. Az ország dolgaival nem törődő, alkalmatlansága miatt, a gazdaságot is elhanyagoló és elszegényedő főurak, az ún. dzsentrik, házasságra léptek a pénzes zsidók lányaival, így bekerültek a főurak közé, de szolgálataik fejében is kaptak címeket. Majd e hatalmat kihasználva, taníttatták gyermekeiket, akik később elfoglalták a közigazgatást is, és többségében belőlük lettek orvosok, ügyvédek, tanárok, színészek, újságírók, lapkiadók, katonatisztek, stb. is, és ha nem láthatóan is de kezükbe vették az ország irányítását. Megkezdődött a régi hatalom lebontása, szépen kezdték építeni a sajátjukat, de nem csak nálunk, hanem egész Európában ahol a keresztények éltek. Az ideológia áramoltatása, az eleinte keresztény kézben levő szabadkőműves páholyok átalakításával kezdődött, majd az 1789-es Nagy Francia Forradalom kirobbantásával folytatódott, amit követett az 1848-as forradalmak sora, amikből az uralkodó osztályok mit sem tanultak, mert a kiváltságos helyzetüket önként, nem akarták föladni. Az ideológia, az új eszmék áramoltatásával, maga mellé állította a népet, és őket használták föl, céljaik megvalósítására. Hogy ezt felgyorsítsák, először kirobbantották az I. Világháborút, mert eleinte az ellenfeleket pénzelve eladósították a kakaskodókat, majd elérkezettnek látták, hogy megmutassák igazi arculatokat, hogy ha nem megy szép szóval, tudunk mi erőszakosak is lenni. Ennek lett az eredménye, a Szovjetunió. Európa háborús országaiban, 1918-19-ben, a kezükben lévő sajtó segítségével ismét föllázították a háborúban elszegényedett országok népeit, és ha időlegesen is, de megszerezték a hatalmat, és elérkezettnek látták az időt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiát kisebb államokra, vagy összetákolt államokra osszák, a világtervnek megfelelően. Így jutott országunk is abba a helyzetbe, hogy a győztes hatalmak, illetve azok hátsó tanácsadói megcsonkították országunkat arra való hivatkozással, hogy nem jól bántunk a nemzetiségekkel. Mi, magyarok, hiszen saját országunkat se mi irányítottuk Mátyás király óta! De a bolsevizmus, Németországban is megbontotta az állam rendjét az I. Világháború után, és az ez elleni harc termelte ki Adolf Hitlert, aki először zsidó segítséggel, kivezette az országot a gazdasági válságból, majd a zsidó pénz segítségével elindított egy újabb világháborút. Életteret kapott kelet felé, mondván, azt hitte, hogy le tud számolni a bolsevizmussal. Közben, a kis zsidók is útjába kerültek és gondolta, hogy leszámol az élősködő népséggel. Azonban, ő sem vette észre,hogy a világuralomra törő gazdag zsidók őt is, meg a kisebb zsidókat is saját céljaik érdekében használják föl, mert eszközben nem válogatnak, úgyis a cél a fontos. Ez pedig hosszútávon, a világ fölötti uralom. Lassan elérkezünk 1944-hez, amikor a németek, Magyarországról is el akarták szállítani a zsidókat. A magyarországi uralkodó osztály, az együttélés folytán, a közös érdekre való tekintettel úgy összefonódott, hogy nem tudtak egymástól szétválni, aminek az lett a következménye, hogy részben vagy egészen, mindkettő romba dőlt. Persze a gazdag zsidók, vagy 1800 fő, mégis megmenekülhetett, hiszen meg tudta váltani az életét, és Svájcba menekülhetett német segítséggel. Helyén a túlélők, és utódaik igyekeznek megvalósítani a világ fölötti tökéletes uralmat, ahol majd nem a nemzeti, hanem a nemzetek fölötti zsidó világkormány lesz az uralkodó, ha föl nem ébrednek a nemzetek. Most azonban, csak egy kis szeletről lesz szó, de ok-okozati alapon egy kis bevezetőt írtam, hogy ez a helyzet miért következhetett be, természetesen, a teljesség igénye nélkül.
István királyunk, fiához írott intelmeiben figyelmeztette Imre herceget, hogy fogadd országodba azokat az idegeneket, akik „udvarod fényét növelik”, de tartasd be velük is őseink törvényeit, és ha nem válnak jó magyarokká, „kérdd fel őket” a távozásra, vagy mutasd nekik a távozás útját. (Írott történelmünk hitelességének egy része, számomra ma is kétséges, hiszen az újkori kutatások, a múltról ma, több esetben az ellenkezőjét állítják, de napjaink történelmét is érdek szerint írják.) Azóta, a történelmünket mások írják, és az előbbi idézetet, másként is értelmezik, és velünk is értelmeztetik.
2007. 07. 07-én, Juhász Feri barátom meghívottjaként, részt vettem egy történelmi témájú konferencián, amelynek a következő címet adták a szervezők: „a Megszállástól a hatalomátvételig Európa szívében 1944 nyarán Magyarországon”
A konferencia szervezői: Pro Libertate Alapítvány, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület, és a Szent Korona Szövetség voltak.
- Úgy írok erről a konferenciáról összefoglalót, hogy nem ismerem a konferenciát szervező szervezeteket, és azok céljait, így írásom, különösen magánvéleményem, bizonyos emberekben ellenszenvet fog majd kelteni. Írásomnak nem az a célja, hogy őket megbántsam és a szakemberek által elmondottakat kritizáljam, de engedtessék meg, hogy a konferencián elhangzott előadók és hozzászólók mondatait úgy írjam le, és értelmezzem, amit az számomra mondott. Nem vagyok történész, hanem egy népe múltját kutató, jelenét megélő, és jövőjét féltő ember, aki szeretné, ha társakat találna azon az úton, amelyen azokkal a nemzettestvéreivel találkozna, akik tenni szeretnének népükért. Nem mások ellen, de népükért.
E konferencián, talán egy kicsivel többen voltunk 200 főnél, ami az érdeklődés hiányát jelzi számomra, pedig K Horváth András a 186 önkormányzattal is fölvette a kapcsolatot, és kérte, hogy delegáljanak embereket a konferenciára. Többen jelezték, hogy elfoglaltságuk miatt nem tudnak részt venni, míg mások el sem jöttek, pedig több TV és rádió is fölhívta a figyelmet a mai eseményre.
Megjelentek azonban még páran azok közül, akik e vészterhes kort személyesen megélték, így itt volt az a vitéz de Pott György alezredes is, aki egykor tagja volt a vitéz Koszorús Ferenc vk. ezredes által vezetett egykori esztergomi páncélos hadosztálynak. Ez a páncélos hadosztály akadályozta meg 1944 nyarán, hogy a még Budapesten hagyott 200-250 ezer zsidót, a németek deportálják. Az idős katona, még mindig büszke tartású.
E kis megnyitó elmondása után, átadta a szót Dr. Darai Lajos professzor, levezető elnöknek.
Dr. Darai Lajos, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület képviseletében is jelen van. Bemutatta vitéz Kiss Imrét, a Szent Korona Szövetség elnökét, aki a Pro Libertate Alapítvány elnökével, vitéz K. Horváth Andrással együtt, társszervezője a mai konferenciának.
 Majd elsőként fölkérte Dr. Bonhardt Atilla hadtörténészt, hogy tartsa meg előadását. Az előadás témája: Magyarország német megszállása.
1944. 03. 19-én, a német csapatok, megszállták Magyarországot, a Tisza vonaláig. Ekkor szűnt meg Magyarország szuverenitása, korlátozottan működhetett tovább, Magyarország Alkotmánya. A megszállás körülményei, 1941-re vezethetők vissza. Az USA hadba lépésével, és a német csapatok Moszkva alatti vereségével, megszűnt a háború gyors befejeződésének a lehetősége. Már 1941-ben fölmerült a rosszul fölszerelt magyar honvédség kímélésének a gondolata. A sztálingrádi, és a doni katasztrófa után, a német csapatok visszavonulásba kezdtek, a magyar kormány pedig puhatolódzó tárgyalásba kezdett a szövetségesek felé, amit elsősorban Anglia, jó néven is vett, bár közvetlen tárgyalásokra nem is kerülhetett sor. Azt gondolom, hogy a doni katasztrófa is szerényebb mértékű lett volna, ha a visszavonulást segíthette volna az a könnyűpáncélos egységünk, amely a német alárendeltségből nem kapott engedélyt a szovjet csapatok előrenyomulásának lassítására. Az angol-amerikai csapatok 1943-as szicíliai partraszállása után, a magyar kormányban fölcsillant a remény, hogy a szövetséges csapatok, esetleg hamarabb elérhetik Magyarországot mint az oroszok, mert velük nem szívesen tárgyalt volna a magyar kormány. 1943 nyarán, a magyar kormány a lisszaboni találkozóra, eljuttatta békekötési szándékát. 1943 augusztusában, az isztambuli értekezlet résztvevői felé, Veres László magyar diplomata közölte, hogy a magyar kormány, hajlandó elfogadni a feltétel nélküli megadás feltételeit, amelyet az olasz fegyverszünet után át is adtak. Mindezeket a németek is tudták, ezért Hitler utasította a Wermacht vezetőit, hogy szükség esetére, dolgozzák ki Magyarország megszállásának a tervét, amely az ország megszállását három zónában tervezte végrehajtani, a román, és a szlovák csapatok bevonásával. A németek, Jugoszlávia felől akartak az ország területére lépni, hiszen akkor az ország területén, még nem állomásoztak német csapatok. Ez azért maradt el, mert Magyarország, nem tett katonai lépéseket a kiugrás végrehajtása érdekében. Megjegyzés: Más információból tudom, hogy a magyarországi zsidóság vezetői, arra kérték Horthy Miklós kormányzót, hogy halogassa a kilépés végrehajtását, hiszen akkor a német megszállás azonnal bekövetkezik, ami a magyarországi zsidóság katasztrófáját, azonnal előidézi, hiszen megkezdődik a deportálásuk. Nos, erről a történészek, sokáig nem beszéltek, hanem Magyarországot utolsó csatlósnak kikiáltva, bűnös népnek nyilvánították, amit még ma is éreztetnek velünk, az 1945 után hatalomra került bosszúálló utódok.
1944 februárjában, a Keleti fronton felgyorsult a szovjet csapatok előretörése, a magyar kormány pedig védekezési céllal, megszállta a Kárpátok hegyvonulatát, hogy megnehezítse a szovjet csapatok előrenyomulását. Ehhez, a német vezetés engedélyét kérték, de azokban rögtön fölmerült a gondolat, hogy a magyar csapatok esetleg fegyverszünetet kérnek az oroszoktól. Ekkor, már ismerték a magyarok a szovjet mentalitást, de előttük nem akartak kapitulálni, hiszen akkori aggodalmuk, a tényleges megszállás után be is igazolódott. Megjegyzés: hiszen loptak, raboltak, asszonyokat, lányokat erőszakoltak meg, „málenkij robot” címén, többszázezer embert hurcoltak el azok közreműködésével, akiket a magyar kormány, megvédett a deportálástól, ameddig tehette. Ez volt a magyar Holokauszt, de erről mikor lehet nyíltan beszélni?
1944. 03. 12-én Hitler elhatározta Magyarország megszállásának a végrehajtását. Horthyt tárgyalásra hívta Berlinbe, közben pedig csapatai megszállták az országot, hiszen a honvédség, az ellenállásra nem volt fölkészítve. A tervet, 1944. 03. 19-én végre is hajtották. Horthy előbb lemondással fenyegetőzve, majd belenyugodva megtiltotta az ellenállást, így korlátozott hatalommal ugyan, de megmaradt kormányzónak. Ellenállás viszont nem alakulhatott ki, hiszen a bevonuló németek, tudták, hogy kiket kell letartóztatni. Az előadó szerint, ha a hadsereget sikerül átállítani a szövetségesek oldalára, talán sikerült volna az országot megmenteni a végső pusztulástól. De mint tudjuk, nem sikerült. Ez után kezdődhetett meg az a terv, amiért a zsidók, Horthyval halogattatták a háborúból való kilépést.
A következő előadó: Dr. Szita Szabolcs történész volt, és előadásának a címe: Zsidóság helyzete Magyarországon 1944-ben.
Június derekáig, deportálták a vidéki zsidóságot, az akkori ország területén élő 825000 - főből. 03. 19-e után, a deportálások irányítását Veezenmáyer vette át és magyarországi segítőivel, élén Sztójai Döme miniszterelnökkel (1944. 03. 22-1944. 08. 29). A németek, hogy ne tűnhessenek nagyon ellenségesnek, a szövetséges szerepében tetszelegtek. A magyarországi segítők Endre László, Baki László és vitéz Ferenczi László csendőr alezredes, április 29-30-án 1-1 vonatszerelvényt indított Birkenauba, amely 1944. 05. 02-án meg is érkezett. 1944. 05. 11-től, Munkácsról és Nyíregyházáról, Kassán keresztül napi 4 szerelvény zsidót szállítottak ki Auswic-Birkenauba. Veezenmayer beszámolója szerint, 1944. 06. 11-éig, 147 szerelvényen, 437000 zsidó származású személyt szállítottak el Magyarországról. A zsidók elhurcolását, közönyösség, passzivitás kísérte. Megkérdezném: az előadó úrtól, hogy hol található az a dokumentum, ami alapján Veezenmayer ezt a számot közölte valakivel, de egyáltalán, hol vannak az írásos bizonyítékok a magyarországi zsidók pontos számáról? Ki tudná azt is hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a környező országokból, hányan menekültek Magyarországra a német megszállások elől? Vajon, olyan „közönséges ember” mint én, mikor juthat olyan bizonyítékok birtokába, ami után megszűnhetnek a kétségei a hitelességet illetően, hiszen nem érzi némely történész tárgyilagosságát ezekben a kérdésekben.
Közönyösen, passzívan figyelték a zsidók elhurcolását. Hogyan is kellet volna a népnek reagálnia? Szülei, testvérei, gyerekei, az orosz fronton harcoltak, vagy a doni katasztrófánál odavesztek, a zsidók pedig az ország belsejében, élték addig mindennapos életüket, a magyar átlagnál jobb életkörülmények között. Ezt a kérdést, ki-ki a saját szemszögéből nézte akkor is, most is. Akik közelebbi kapcsolatban – rokoni, baráti, egyéb – voltak, igyekeztek segíteni, ahogy tudtak, de ahogy szigorodtak a feltételek, a többség kevesebb kockázatot vállalt. 1945 után, hány zsidó viszonozta azt a segítséget, amit munkaszolgálatosként, vagy bújtatottként kapott?
      A magyar honvédség is megtette amit tehetett, hiszen abban a 125000 munkaszolgálatosban, a legtöbb, vidéki zsidó volt. Egyes hadtesteknél tömegesen hívtak be, zsidókat munkaszolgálatra, ma már nem tudni, hogy azért, mert szükség volt rájuk, vagy azért, hogy megmentsék őket a deportálástól. Horthy, szívén viselte a zsidók sorsát munkaszolgálatosként is, hiszen együtt akarta menteni a munkaszolgálatost és a katonát is. Persze, az ma sincs dokumentálva, hogy így, hány zsidó menekült meg, de az pontosan tudott, hogy hány személyt tekintettek zsidónak.
Endre László államtitkár, 06. 21-én, 80000 zsidó munkaszolgálatos behívásáról tesz említést. Ekkor már a semleges országok budapesti nagykövetségei is figyelemmel kísérték a munkaszolgálatos zsidók sorsát, és tiltakoztak a deportálások ellen. Ennek eredménye lett, a deportálások leállítása is.
Horthy Miklós kormányzó, 1944. június 26-i kormányzótanácsi ülésen bejelentette, hogy a zsidók deportálását szándékozik leállítani, mert a további felelősséget, ezért, nem vállalja. Ez után mentette fel Baki és Endre államtitkárokat is. Fölmerül a kérdés: Név szerint, a transzportokat kik állították össze, és mi volt vele a szándék. A transzportok összeállításában, részt vettek-e a zsidóság legfőbb vezetői? Nem-e az értéktelenebbnek tartott embereket áldozták föl az értékesebbnek tartottakért, akik pont Budapesten éltek? Milyen volt a szefárd-askenázi értékrend ezek elbírálásánál? A zsidókat érintő törvényeket, nem azért hozták, hogy ezzel is a megjelöltek érdekeit védték akképpen, hogy kényszerlakhelyet jelöltek ki számukra, mert azon belül szabad mozgást élveztek, de a németek elvárásainak is megfeleltek ezen intézkedéssel? Ha ezt nem teszik, a zsidókat bármikor előállíthatták volna, vagy talán tévedek a következtetéseimmel? Azt gondolom, hogy ez a kérdés, ma nem hitelesen, hanem zsidó érdektől vezérelten van kezelve. Mit is szolgált az a kérelem, hogy Horthy, ameddig csak teheti, odázza el a háborúból való kilépést? Miért is nem lett háborús bűnös Horthy Miklós, és élete végéig, kik is látták el Portugáliában? Bizony, ezeket is nyilvánosságra kellene már hozni, hogy akiket ezek az adatok érdekelnek, bármikor hozzáférhessenek, hiszen nem árt a múltat hitelesen ismerni.
1944. augusztus-szeptemberben, a budapesti követségek is sok menlevelet adtak zsidó származású személyeknek. Az előadó, nem beszélt arról a kb. 1800 személyről, akiket a németek segítettek Svájcba távozni, hiszen akkor is volt, aki megválthatta az életét. Vagy azon szerelvényről, amin zsidó gyerekek hagyhatták el az országot, és mehettek Svájcba.
Eichmann sem adta föl, hiszen ő meg Hitler szándékát akarta érvényesíteni a fenyegetődzéseivel. 1944. 08. 21-én, öt budapesti képviselet intézett jegyzéket a magyar kormányhoz, és a keresztény civilizáció nevében kérték, hogy a deportálásokat állítsák le.
1944. 08. 25-én, a deportálás Himmler állásfoglalásával, elmaradt. A németek sem voltak már olyan magabiztosak, hiszen nem sokkal ez előtt volt a Hitler ellenes merénylet, de számukra egyre kevesebb lett az esély, hogy a háború utáni felelősségre vonást megússzák, így igyekeztek minél tökéletesebb munkát végezni. Ezt támasztja alá, Eichmann Jeruzsálemi felelősségre vonása is.
Lakatos Géza vezérezredes, miniszterelnök (1944. aug. 29 – 1944. okt. 16) hadi kormányával megállapodás született a budapesti zsidóság vidékre szállításáról, és munkára fogásáról. Ezt, a kormány mégis elszabotálta, hiszen hová is tudták volna vinni a zsidókat, mint a Dunántúlra, hiszen a szovjet csapatok egyre jobban közelítették meg a fővárost. Lám, még most is védték őket, igaz, hogy ekkor már gondolhattak a háború utáni időkre is, hiszen ez a cselekedet is érdeket képviselt, ami egyben üzleti megfontolást is tartalmazhatott.
Horthy, kihallgatáson fogadta Stern Samu hitközségi elnököt, azt gondolom, hogy azt beszélték meg, hogy mit is lehet még tenni a zsidókért.
A kormányzó fia, ifj. Horthy Miklós által vezetett Kiugrási Iroda is foglalkozott a budapesti zsidók megmentésének a lehetőségével. Lehet, hogy tévedek, vannak kétségeim az ifj. Horthy e felelősségteljes beosztását illetően. A már meghalt szüleimtől hallottam, hogy: az ifjú Horthy, teljesen más ember volt, mint István testvére, hiszen míg az egykori helyettes komoly államférfiúként gondolkozott, addig az öccsére, semmit nem lehetett bízni, mert csak a mulatozásnak élt, és egy zsidó származású színésznő volt a felesége, akinek a nevét ők sem tudták. Talán érthető az igyekezet, hogy a rokonság igényeinek is meg kellene felelni. Ki tudja, hogy mi lett a sorsa a háború után az ifjú Horthynak? Engem ez is érdekelne.
Horthy Miklós október 15-ei proklamációja után úgy tűnt, hogy a maradék magyar zsidóság, megmenekül. Nem így történt!
Szálasi Ferenc nemzetvezető (1944. 10. 16- 1945. 03. 29.) hatalomra jutásával, totális lett a mozgósítás, és a rettegés új hulláma következett. Nem csak a zsidók számára. Az országban ekkor, még 250000 fő zsidó várt a sorsára. De vártak a leventék is, és mindenki, akit mozgósítani tudott, az oroszok előrenyomulásának a megakadályozására. Személy szerinti véleményem: ekkor már mindent feláldozni nem lett volna szabad, de ezt már ennyi idő, és történelem ismeretében, könnyű megállapítani.
Nagyon haragudhatott a zsidókra Szálasi (pedig az ő későbbi felesége LUTZ GIZELLA is zsidó származású volt), mert még ekkor is zsidómentes Magyarországot akart. Jóváhagyta, hogy a budapesti zsidók gyalog induljanak el Németország felé, és Hegyeshalomnál 15000 munkaszolgálatost is átadott a németeknek. A József pályaudvarról is megkezdték elszállítani azokat a zsidókat, akik addig, egyes követségek oltalmában voltak. Persze, nem csak ők mentek. Ekkor, már mindenki menekült az oroszok elől azt remélve, hogy majd csak jobb lehet amerikai fogságban lenni, mint oroszban. Akiket nem tudtak elszállítani eddig, azokat az Óbudai téglagyárba terelték, majd egy hét alatt, 22000 embert indítottak útra Bécs felé. 1944 utolsó két hónapjában, több mint 50000 zsidót adtak át az SS-nek. Közben, a már Ausztria területén levő zsidók közül, közel 35000 embert visszafordítottak a Bécs védelmére készítendő sáncmunkák végzésére, és ebben a hideg időben is sok zsidó halt meg az utóbbi öt hónap során. Szálasi 1944 novemberében úgy döntött, hogy Budapesten egy nagy gettót létesít, 70-90000 zsidó összegyűjtésével. 1945. január közepén, a gettó területén, kb. 3000 temetetlen ember volt.
De ekkor, csak a zsidók pusztultak?  Azt gondolom, hogy a halál nem válogatott a polgári áldozatok között sem, ezért nem korrekt dolog, hogy „csak” a zsidó halottakra emlékezzünk, igaz, előadónknak az volt a feladata, hogy csak a zsidókat ért szenvedésről beszéljen. Vajon, hány zsidó volt, aki Budapesten élte meg az orosz csapatok megérkezését? Egyeseket, a nyilasok, a Dunába lőttek! Megjegyzés: lehet hogy ilyen is volt, de akkor, leventéket, katonaszökevényeket, egyéb személyeket is gyorsan lőttek főbe. Nincs bizonyíték arra, hogy, a nyilasok, zsidókat lőttek volna a Dunába, vagy csak zsidókat! Kik vizsgálták meg azokat a holttesteket, amiket a lefelé folyó Duna két partján kifogtak, és eltemettek? Ha volt ilyen, márpedig miért ne lehetett volna, hol vannak a bizonyítékok, amelyek ezeket igazolnák? Mondhatnák: hideg volt, tél volt, nem tudják hol vannak a halottak. Ha erre nincs bizonyíték, akkor, propagandisztikus okokból ilyet állítani, több mint bűn! Akkor, ne akarják elhitetni, hogy ez megtörtént, mint akarták velem elhitetni Rózsa Györgyék a Déli pályaudvarnál pár éve, amikor erről készítettek fölmérést a televízió kamerái előtt. Hiszen ezt Karinthy Ferenc találta ki, amikor filmet készített. Hogy látványosabb legyen, ő találta ki a Duna parton letett cipőket, hogy ezzel jelképezze a lelőtt embereket. Lehet vitatni, de az ellenkezőjét meg bizonyítani kell.
Az ártatlanul elhurcoltak emléke legyen MEMENTÓ, de ne csak a zsidóké, hanem minden ártatlan emberé! Mert jóllehet, hogy sok volt az ártatlan zsidó áldozat, de ugyanúgy haltak meg a keresztény magyarok is, hiszen a háborúban, a halál és a golyó, ritkán válogat. Talán azt sem kellene elfelejteni, hogy a háborúkhoz mindig pénz kell, és kiknek van erre sok, sok pénze, a nagy haszon reményében?
Emlékeznünk kell azokról is, akik segíteni akarásukkal, sokat kockáztattak, amikor zsidó életeket mentettek. 700 magyar keresztény ember kapta meg Izraelben, a VILÁG IGAZA címet, majd mellé a MAGYAR KÖZTÁRSASÁG BÁTORSÁGÉRT ÉRDEMRENDJÉT. Mondja az előadó: érdemes volt szólni róluk, mert ők őrizték a nemzet becsületét.
Azért, e kijelentés mellett nem lehet felháborodás nélkül elmenni, hiszen ez úgy látszik, hogy burkolt faji diszkrimináció, pedig a zsidók a megkülönböztetést tagadták, vagy már nem? Milyen szomorú ez kérem, hogy még 63 év múlva is a történész, megállapításával azt sugallja a hallgatónak, hogy bűnös nép vagy, mert a nemzet becsületét az a 700 ember mentette meg, aki életét is kockáztatva mentette a magukat is zsidónak nevező népet. Nem haragszom én ezekre az emberekre, mert valóban helyesen, a lelkiismeretüknek megfelelően cselekedtek. Gondolom, hogy nem azért, hogy majdan kitüntetik őket, hanem azért, mert a lelkiismeretük ezt diktálta. Lehet, hogy egyesek azon kijelentésem ellen is tiltakoznak, amikor azt mondom, hogy „szentet csináltak belőlük”, mint a keresztények azokból az emberekből, akiket ugyan haláluk után tettek szentté, mert a keresztény egyház, az ő tevékenységüket és emberi magatartásukat, példaként kívánja állítani az utókor számára. Nekem, nincs lelkiismeret furdalásom, de azoknak sincs, akik saját fajtájukat áldozták fel azért, hogy a régen megkezdett uralmi törekvésük lépcsőfokai legyenek ezek az emberek? Meg kell tanulnunk, nem pártokban, hanem nemzetben gondolkozni, hogy ne a vendég mondja meg nekünk, hogy hogyan kellett volna viselkednünk, hanem mi tudjuk mondani, hogy „vendég, tudd, hogy meddig tart a vendég tisztelete”! Mert, most is megszívlelendő az a fehér amerikaiak által egykoron használt közmondás, amely a következőképpen szól:
A HŰSÉG, A BECSÜLET, AZ ERKÖLCS A HIT,
MÁR RÉG NEM SZÁMÍT SEMMIT.
MERT ZÜLLÖTT AZ ERÉNY, A ROSSZ LETT A JÓ,
TUDOM, MIRE KÖTELEZ A TIZENNÉGY SZÓ.
 
Harmadik előadónk, Karsai László távolmaradása miatt, vitéz K. Horváth András, a Pro Libertate Alapítvány elnöke aki elmondja, hogy összefoglalóját Karsai úr távolmaradása miatt kénytelen most elmondani. Az Alapítvány elmúlt éveinek a kutatási eredményeit ismerteti ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. Megjegyzés: azért kíváncsi lettem volna Karsay úr által elmondandókra, a Budai vártól a gyepűig c. könyve után.
Előzetesen, hagy fűzzem hozzá, hogy: a németek tudták, hogy Magyarország nincs fölkészülve egy háborúra, de ha már az ő segítségükkel, a Trianoni diktátummal elvett területekből visszajutattak, akkor szerették volna, hogy egyoldalú elkötelezettséget vállaljon mellettük, ezért kényszerhelyzetbe hozták. 1941. június 26-án 13. 08 órakor, a ragyogó napfényes időben, Kassa fölött megjelent 3 darab felségjel nélküli orosz gyártmányú bombázó, és egy felderítő repülőgép, amelyek 30 db 100 kg-os bombákat dobtak a békés, védtelen városra. Ugyanezen a napon, közelebb a szovjet határhoz, Rahó előtt, egy három repülőgépből álló raj, oda-vissza géppuskázott egy Budapest felé tartó gyorsvonatot. Nos, hitelt érdemlően azóta sem derült ki, hogy a két támadás provokáció volt, vagy igazi orosz támadás. Másnap, Bárdossy László (1941. 04. 03- 1942. 03. 07) miniszterelnök, talán kissé elhamarkodottan, a parlamentben bejelentette, hogy „hadiállapot állt be a Szovjetunió és a Magyar Királyság között”. Nos még ez is tisztázatlan, hogy ez hadüzenet volt, vagy nem.
Amikor, Magyarország újonnan kinevezett miniszterelnöke, Kállay Miklós, (1942. 03. 09- 1944. 03. 22) 1942-ben Hitler főhadiszállásán látogatást tett, Hitler, nyomatékosan hangsúlyozta a „végleges megoldás” keresztülvitelének szükségességét Magyarországon. Kállay, utalt a zsidók Magyarországon betöltött gazdasági szerepére, és úgy érvelt, hogy ez az intézkedés, a német gazdaságot gyöngítené. Hitlernek ez az érvelés nem tetszett, és azzal érvelt, hogy a zsidók robbantották ki a világháborút, ők okozták a forradalmakat, sőt, ők állnak a polgári lakosság bombázásának a hátterében is. A zsidók, a bolsevizmus természetes szövetségesei. Megemlíti, a szomszédos országok állandó panaszát is Magyarország ellen. Magyarország sorsát, a zsidók határozzák meg, mondja Antonescu, Ticho, Európa gettójának nevezi Magyarországot. Ante Palevics, hasonló súlyos vádakkal támadja a magyar vezetést. Szlovákiában, 1939-től zajlott le a zsidóság elhurcolása, míg Bulgáriában, Horvátországban és Szerbiában 1943-ban be is fejeződött. Romániában, azonnali megsemmisítő táborokban irtották a zsidókat, és közel 400000 zsidó életét oltották ki. Ma már tudjuk, hogy a nemzetközi közvélemény figyelmét az azonnali megsemmisítéssel tudták elkerülni. Romániában, a zsidóság, nemzetiségnek számított. Az 1930-as népszámlálás szerint, Erdélyben, közel 200000 zsidó élt. A Trianoni békeszerződés után, 80%-uk, magyarnak vallotta magát. Ebben az időszakban, a zsidóknak, csak Magyarországon volt esélyük a túlélésre. A német megszállás nélkül, nem érvényesülhetett volna a zsidók deportálása Magyarországon. 1943 elejétől, Magyarország megindult a Németországtól való eltávolodás útjára. Nem küldtek további katonákat a frontra, és több szabadságot adtak a baloldali pártoknak. Megbízottakat küldtek a semleges országokba annak puhatolására, hogy milyen feltételekkel hagyhatnánk el a tengelyhatalmakat. Magyarország visszautasította azt a német követelést, hogy rendfenntartó csapatokat küldjön a Balkánra. Magyarország volt az egyetlen állam, amely ellenállt a német követelésnek. Kállay nem engedett a zsidók deportálására, vagy a sárga csillaggal történő megjelölésére a német követelésnek. Ez lett az egyik legfőbb vitatéma Hitler és Horthy közötti 1943.április17-18-án tartott találkozón. Hiitler ismét a jól ismert érveit hozta fel a zsidók ellen Felfoghatatlan, hogy Magyarország hogyan folytathat ilyen zsidóbarát politikát, mondja Hitler Kállaynak. Kállay, a zsidók megmentése érdekében, mindent megtett, amit tehetett. A következő találkozón, Hitler ismét fölvetette a végső megoldás lehetőségét Horthynak. Horthy mondja is, hogy mit is kezdhet a zsidókkal, ha minden lehetőséget megvon tőlük. A német külügyminiszter kijelentette, hogy a zsidókat vagy meg kell semmisíteni, vagy koncentrációs táborokba kell őket szállítani. Más lehetőség, nem létezik! A zsidók, vérbeli paraziták, és Magyarországnak nincs választási lehetősége, mint úgy kezelni őket, mint a Tuberkulózis bacilust. Az a nemzet, azok az országok, amelyek a zsidókat nem űzték ki, pusztulásra vannak ítélve.  Megjegyzés: és nem volt neki igaza?
Horthy, ezt a kijelentést visszautasította, amit később, írásban is megerősített. A magyar küldöttség 1943-ban Londonban folytatott tárgyalásain bejelentette, hogy kilép a háborúból. Magyarországot kérték és biztatták a további ellenállásra, hogy az európai menekültek, nálunk továbbra is biztonságban maradhassanak. A zsidó szervezetek, hasonló kéréssel fordultak Magyarország felé, mivel az időhúzás, százezrek életét mentheti meg. Ha Magyarország, valóban ki is lépett volna, az, az ország azonnali német megszállásával járt volna, de ez, többszázezer zsidó megsemmisítését hozta volna előrébb. Ezért, nem javasolták a háborúból való azonnali kilépést. Az 1944-es német megszállással, Magyarország sorsa megpecsételődött. Az új kormány megalakítását, a németek határozták meg. 1944. április közepén, Ribbentropp, közvetlenül utasította Veesenmayert, ne engedje, hogy a magyar törvényhozás túl sok esélyt adjon a zsidók megmentésére. A külügyminiszter szükségesnek tartotta, hogy a magyar belügyminisztériumban, a zsidók ügyeinek intézése, német érdeket szolgáljon. Az első Veesenmeyer által aláírt jelentés Április 29-ei keltezésű, amely 1800 zsidó deportálását tartalmazza. Megjegyzés: Nem ez volt az a szállítmány, amelyet Svájcba engedtek? Talán, ezen emberek életét mentette meg Dr. Kasztner Rezső ügyvéd, amikor az SS vezetőivel való tárgyalás után, a gazdag zsidókat kiengedték? Ez is egy alku volt. Forrás: Erényi Tibor: A zsidók története Magyarországon.
Május 15-én kezdődött meg a vidéki zsidóság deportálása, amiről azért nincs pontos adat, mert 12 ország menekültjei tartózkodtak akkor Magyarországon. Tulajdonképpen, a vidéki zsidóság deportálását német vezetéssel, a csendőrség végezte. Thadden 05. 26-án keltezett írásból kiderült, hogy a deportálási terveket, a németek dolgozták ki. 1944. június közepén, Horthy, tiltakozott Hitlernél, és lemondását helyezte kilátásba. Amikor Sztójay Döme (1944. 03. 22 – 1944. 08. 29) miniszterelnöki bemutatkozása során átadta Horthy kérését Hitlernek, hogy állítsa helyre a magyar szuverenitást, a válasz elutasító volt, és mindaddig nem, ameddig a zsidó kérdést, totálisan meg nem oldották Magyarországon. A balkáni partraszállás elbukott, és Magyarország teljes kiszolgáltatott helyzetbe került. Nemrég, még cellaszomszédok voltak a Szegedi Csillag Börtönben, Rákosi és Szálasi a két szélsőséges, akik igyekeztek kihasználni az ország nehéz helyzetét és már Antonescu, Tisó és Palevics rágalmait harsogták. Horthy egy feljegyzést kapott a rejtőzködő Bethlentől is, amelyben a volt miniszterelnök egy új katonai kormány megalakulását javasolja. Horthy, 1944. június 26-án összehívta a Korona Tanácsot, kormánya átalakítására. A Korona Tanács határozatára, a két államtitkárt, Endrét és Bakit fölmentették beosztásukból, és tiltakoztak a deportálások folytatása ellen. Veesenmayer bízott abban, hogy Horthy ellenjegyzése, csak késedelmet jelent a végleges megoldásban. Néhány nappal később július 6-án, a kormányzó, véglegesen leállította a deportálásokat. A következő napokban, Sztójay tovább folytatta az alkudozást, hogy engedményeket kapjon a németektől, a kikeresztelkedett, és keresztény zsidók számára. Horthy, magához hivatta Veesenmayert, és tájékoztatta, hogy határozatot hozott, a deportálások végleges leállítására. Ezt, vitéz Koszorús Ferenc ezredes páncélos hadosztályának bevetésével biztosította. Itt meg kell jegyezni, hogy: Koszorús ezredes, úgy szedte össze a páncélosokat az egységektől, hogy erről a németek nem is tudtak, hiszen a hadosztály, amely Budapestre jött, az összevonás által jött létre.
 Veesenmayer, tájékoztatta Hitlert, és azon dolgozott, hogy megakadályozza a kormányzó által javasolt katonai kormány megalakulását. Július 17-én, Hitlertől kapott kemény levél, felszólította a magyar kormányt, hogy haladéktalanul tegyen eleget, a zsidóellenes intézkedéseknek. Horthy, megtagadta. Csupán a Kistarcsán levő 1220 zsidót sikerült a németeknek kivinni az országból. Ez a rövid áttekintés, világosan bizonyítja Magyarország szerepét, Horthy Miklós kormányzó tisztességét. Tisztelet és köszönet azoknak, akik mindent megtettek azért, hogy Magyarország kormányzójának akarata megvalósuljon.
 
A levezető elnök, a három előadó után, lehetőséget biztosított, a hallgatói hozzászólásra. Elsőnek, Rácz Sándornak, az 1956-os Munkástanácsok vezetőjének adta meg a szót. Aki azzal kezdte mondandóját: nagy tisztelettel köszöntök mindenkit, mint magyar ember. Azokat a történelmi pillanatokat, amelyeket itt, mint utókor éljük meg, úgy érzem, hogy ma is becsapott magyarként kell megélnem. Pontosítva vannak azok a történések, amelynek a magyar nép részese volt, de nem a saját elhatározásából, hanem idegen érdekek miatt. Erről a konferenciáról, nem lehet úgy beszélni, hogy ne beszéljünk a magyar történelem előzményeiről. Az a történés, amely 1918 novemberében kezdődik Kun Bélával, melyet később a magyar ifjúságnak úgy adnak elő, mint amit Lenin elvtársék intéztek. Ma már tudjuk, hogy ez nem igaz. Az ANTANT, Kun Bélát azzal a szándékkal hozta Magyarországra, hogy ne merjen tiltakozni, az ország szétdarabolása ellen. Megjegyzés: bár ezt a mondatot nem értem, de ettől még lehet igaza Rácz Sándornak, csak jó lenne tudni ezen információ alapját. Így kezdődnek a problémák, hogy nem az igazat mondjuk el, hanem tovább hazudjuk a hazugságokat. Itt, a mai előadáson, szeretnék legalább egy kérdést tisztázni, mert az előadás anyagában, benne van. Kérdezem az előadókat, vagy bárkit a teremben, hogy Hitler, 1944. március 19-én, kinek az utasítására szállta meg Magyarországot? Mert az ma már egyértelmű, hogy nem a saját gondolatából szállta meg Magyarországot, hanem parancsra! Megjegyzés: minden tiszteletem a hozzászólóé, de ebben az időben, Hitlernek, egyedül csak a Nagy Jó Isten adhatott volna utasítást, de mint tudjuk, az Ő gondolatait, csak önmaga ismeri. Más információból viszont azt hallottam, hogy valóban a háttérben mozgató zsidó tőke segített Hitlernek, hiszen Magyarországon voltak értékes, és kevésbé értékes zsidók is, az országba menekültekkel együtt. Ha még jobban elgondolkozunk a Világháborúk kitöréseinek az okain, fölmerülhet a kérdés: Ugyanúgy, mint az első világháború, csak eszköz lehetett a világuralmi célok megvalósítása érdekében. Napjaink eseményei igazolják igazán, hogy hogyan támadták meg Vietnamot, Irakot és Afganisztánt, a demokrácia védelmében. Vagy éppen, most is milyen aljas indokot akarnak alkalmazni Irán esetében is, mert nem akar a zsidó akaratnak meghódolni. Nos, azért, hogy a hivatalos politika Hitlert tette felelőssé, én el tudom képzelni, hogy az ő kezét is irányította a zsidók pénze, hiszen ő is lehetett eszköz. Utólag, az bizonyosodott be, hogy a világhatalmi célok érdekében, annyi embert áldoznak föl, amennyi a cél eléréséhez szükséges. Még az sem számít, hogy mennyi zsidó hal meg, legföljebb majd megbosszulják a halálukat Ezek a háttér információk, hihetetlennek tűnnek ugyan, de attól, még lehetnek igazak.
   Akkor Magyarországnak, 1947-ben, a béketárgyalások folyamatában, vissza kellett volna kapnia, az 1944. 03. 19-én katonai erővel elvett önrendelkezési jogát, amelyet a mai napig nem kapott vissza.
Itt is megjegyzés: a ma hallott információk is bizonyítják, hogy az angolszászok, nem foglaltak egyértelműen állást Magyarország háború utáni területi egységét illetően, mert azt a későbbi tevékenységétől tették függővé. A háború befejezése után, Európában, megszűnt az egyeduralkodó angol hegemónia, és az Amerikai Egyesült Államok vette át ezt a szerepet. Ma már egyre több politikát érdeklő ember tudja, hogy ott, kik is irányítják a politikát.
 Tehát azt gondolom, - hiszen nem vagyok történész, hanem szerszámkészítő, amihez egy kicsit jobban is értek. Ne vegyék tőlem nagy bűnözésnek, hiszen tegnap olvastam az újságban, hogy mint 56-os forradalmár, és Munkástanács vezető, még ma is bűnöző vagyok ebben az országban. Miféle világot kell nekünk magyaroknak megélnünk, itt a Kárpát medencében? Itt, kik parancsolnak, kik csinálják velünk ezt a cirkuszt? Az a világ, amely becsapta a magyart, és az egész világot azokkal a hazugságokkal, amelyek tornyosulnak az egész világ feje fölött, az emberiség létét veszélyeztetik. Mi magyarok, nyugodt lelkiismerettel állunk a világ ítélőszéke elé, mert mindenkor, 1919-ben, 1944-ben, 1956-ban is védeni próbálta az emberiséget attól a gyalázattól, amitől ma, vergődik az egész világ. ISMÉT NAGY TAPS! Már ugyan letelt a két perc, de személyes példát még mond. Az én családom, 1944-ben befogadta az üldözött zsidót, pedig nekünk is alig volt mit ennünk, de amink volt, mégis megosztottuk az üldözöttel. És most, az a zsidó, aki egykor nem fogadta társát, az mutogat rám, hogy antiszemita vagyok! Kikérem magamnak, mert egy magyar, nem lehet antiszemita, csak magyar!
 
A következő hozzászóló: Almási-Szabó János úr, aki zsidó származásúnak vallja magát. A bécsi Horhy Miklós társaságtól jött és Borovich Kempinsky néven mutatkozott be.  Arról, nincs információm, hogy mikortól nevezik Almási Jánosnak. Róla elmondhatjuk, hogy amit fölvállalt, azt tisztességgel teljesítette is, hiszen a zsidókérdésről kendőzetlenül mondta el a maga véleményét, amit én korrektnek tartok. Elmondja, hogy Ő volt az a személy, aki a kormányzó, kenderesi temetésén, koszorút helyezett el a kriptában, a következő felirattal: EGYHÁZAS MAGYAR ZSIDÓK. Mert kötelességemnek tartottam, hogy hálámat rójam le a kormányzónak, és rajta keresztül a magyar nemzetnek azért, hogy befogadtak bennünket, akiknek sikerült ide átjönnünk. Tudni kell, hogy Szlovákiában, 1942 tavaszán kezdődtek el a deportálások oly módon, hogy Szlovákia nem volt a németek által megszállva. A HLINKA gárda, önállóan szedte össze zsidókat, és a szlovák kormány, minden egyes deportált zsidóért, 500 birodalmi márkát fizetett a németeknek, transzport költség címen. Szeretném most azt mondani, hogy ezen a konferencián végighallgattam, az isztambuli négyes tárgyalásokkal kapcsolatban elmondottakat. Az, azonban nem került szóba, hogy a szerződésben aláírtakban volt egy pont, ami azért nagyon lényeges, mert sok magyar ember életét mentette meg. A magyar kormány és a szövetségesek megállapodtak abban, hogy a Magyarország fölött átrepülő szövetséges gépeket, nem támadják meg, ennek fejében, nem történik bombázás. A bombázások, áprilisban kezdődtek. Így, ki tudjuk számolni, hogy 1943 augusztusa és 1944 áprilisa között, hány bombát dobhattak volna Magyarországra. A másik véleményem, hogy az szóljon azokhoz az időkhöz, aki akkor élt, mert az akkori társadalom abban a tudatban élt, hogy a fejük fölött, mindig ott lebegett a német megszállás Demokles kardja. Most, nem akarom bírálni Bárdossy Lászlót, de aki elolvassa Revicky Antal könyvét, az megtudhatja, hogy hogyan zajlott le az USA elleni hadüzenet tárgyalása. Revicky, akkor a külügyminisztérium sajtófőnöke volt. Bárdossy, túl akart tenni a németek eszén, mert először, csak a diplomáciai kapcsolatot szüntette meg az USA-val. Ekkor a követ, azt kérdezte, hogy ez minden? Bárdossy válasza az volt, hogy igen, ez minden. Másnap reggel, Bárdossynál felbőszülve, megjelent az olasz és a német követ és követelték, hogy Berlin követeli Magyarországtól, hogy igenis, üzenjen hadat az Egyesült Államoknak. Bárdossy erre azt mondta, hogy ezért, nem kockáztatom Magyarország megszállását, tehát, kényszer hatása alatt üzent hadat az USA-nak. Tehát, így zajlottak le Magyarországon az események, a magyar kormány, mindig próbált egy kicsit evickélni. Itt, a hintapolitikával kapcsolatban mondott el két megjegyzést. Ezt nevezték a Kállay-féle hintapolitikának. Átállították a forgalmat, a jobb oldalról a baloldalra. Volt egy másik mondás hogy Kállay politikája olyan, hogy föld fölött jobbra, föld alatt balra. A magyar politika lényege mindig az volt, hogy megpróbálták a legjobbat kihozni a lehetőségek közül. Visszatérve, a megszállás Demokles kardjára, úgy gróf Teleki Pál, mint Kállay Miklós, külföldön nyitott számlát egy esetleges német megszállás esetén működő kormány részére, hogy tudjon működni, ha szükség lesz rá. Mint zsidó származású, szeretnék még az antiszemitizmushoz mondani: igen, Magyarországon, volt antiszemitizmus IS, de a hangsúly, az IS szón van. Mert antiszemitizmus volt az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Dél-Amerikában és volt az egész világon. De szabadjon elmondani, hogy milyen volt Magyarországon, az a bizonyos antiszemitizmus. Ezt nálunk, a családban, úgy nevezték, hogy békebeli antiszemitizmus. Nem egy szép szó, de differenciálni kell az akkori antiszemitizmus, és az Auswici antiszemitizmus után. Van egy Szabolcsi Lajos nevezetű ember, akinek az apja volt az izraelita hitközség újságának a megalapítója, és főszerkesztője. A fiával együtt szerkesztette ezt a lapot. A könyvnek a címe: Két emberöltő. A könyv, 1992-ben, a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában, a Soros Alapítvány segítségével jelenhetett meg. Ez a Szabolcsi Lajos, az izraelita hitközségnek az újságírója, azt írja itt a könyvben: „1919. november 16-án bevonult Budapestre a Nemzeti Hadsereg. Élén az erő, a konszolidáció és a férfias magyarság képviselője, Nagybányai Horthy Miklós fővezér. A bevonulásban részt vett Székely Ferenc, az izraelita hitközség elnöke, az operai díszelőadásra a meghívta Dr. Hevesi Simont és Dr. Ábrahám Andrást. Kérdezem Önöket: ezek után, milyen antiszemita volt Horthy Miklós? Beszéljünk őszintén: bizonyos emberfajtákat, mi sem szerettünk. Nem szeretem, amikor azt mondják, hogy az iskolákról, vegyék le a keresztet. Magyarországon, a húszas évek közepén bevezették a Kétkamarás Parlamentet. A világon az első hely volt. Tudjuk, hogy a Felsőházban csoportok szerint voltak a történelmi egyházak képviselői is. Az izraelita egyház képviselőinek, sikerült kiharcolnia, hogy két főrabbi kerülhessen a Felsőházba. Ettől függetlenül, az Alsóházban is ott voltak a zsidók képviselői. Kérdezem újra: akkor, milyen antiszemitizmus volt Magyarországon? Visszaemlékszem, 1943 őszére, amikor édesapámmal együtt, a „hosszú nap előtt”, elmentünk Istentiszteletre, a Dohány utcai zsinagógába. Szépen fölöltözve, nem tartva semmitől. Csillagot sem kellet viselni, pedig Európa többi országa, zsidótlanítva volt. Magyarországon, 1943 őszén, még több, mint 800000 zsidó ember tudta ünnepelni a zsidó ünnepeket, és tudta ünnepelni a hazáját, mert az akkori méltóság, magyarnak érezte magát, zsidó vallásúként is. Ezt szerettem volna elmondani, ezért van az, hogy én mint zsidó származású ember, mélységesen tisztelem a magyarokat. Tisztelem Horthyt, Nagybaconi Nagy Vilmost, Schlakta Margitot, Kállay Miklóst és a többit, akik segítettek a zsidókat védeni. Köszönöm, hogy meghallgattak.
 
Lavonszi Ernő, mint civil szervezet képviselője kért, és kapott, következőként szót.
Tisztelt Konferencia!
Szó került itt az 1944. március 19-i megszállás nemzetközi előzményeiről és az esetleges balkáni partraszállásról, amely a nyugati hatalmak félrevezető akciója volt. Juhász Gyula kiváló történészünk, a Ritz diplomáciai íratok tanulmányozása alapján állapította meg, hogy sikerült ezt elhitetni a németekkel. Mindenesetre, nagyon örültem, hogy ezt a konferenciát megrendezték Koszorús Ferenc vk. ezredes úr emlékére. Mert a magyar köztudat, és az ifjúság körében, kevéssé tudatos, hogy igenis voltak emberek az embertelenségben, voltak katonatisztek, akik mentették az üldözötteket, sőt a csendőrök között is voltak olyan tisztek, akik az ellenállás harcosai voltak, mint Buda Lajos egykori ezredes, Korondi Béla egykori százados, Dienes András és mások, akik közül jó néhánynak rossz lett a helyzete a sztálini diktatúra idején. A Koszorús Ferenc akcióját jó néhány, talán 10-12 éve, a Magyar Rádió egy hangjátékban dolgozta fel, bizonyára az ő elbeszélése alapján azt a jelenetet, amikor fegyveresek, fenyegetéssel kényszerítették volna. Az emléktábláját, vagy 15 éve avattuk föl, amelyen 70-80 ember vett részt, ellenállók, 56-osok, aminek a jelentőségét növeli, hogy az akkori izraeli nagykövet, Dávid Rabsz is megjelent. Ez az emléktábla további gondozásra szorulna, mert a feliratai már megkoptak.
 
A következő hozzászóló, Egresi Béla ny. tüzér főhadnagy volt. Jól értettem?
Rövid akarok lenni, de a lényeg az, hogy 1944. október 15-ére, nekünk, már nem Nagyváradra a Magyar Királyi Gábor Áron tüzérségi hadapródiskolába kellett bevonulnunk, hanem harmadévesen Kőszegre, mert akkor már Nagyvárad harci terület volt. Október 15-én értünk oda. November. 1-én, a zsidó munkaszolgálatos századot rendeltek a mi rendelkezésünkre, akiket fel tudtunk használni ott helyben különböző munkatevékenységek elvégzésére, bútorok cipelésére, stb. Tudtuk jól, hogy ki az a három nyilaskeresztes beállítottságú tiszt, aki „állandóan büdös zsidózott”, mivel a mi irányításunkra, minden napra más tüzér hadapródhoz lettünk beosztva. Amikor az udvaron le akartuk ültetni a munkaszolgálatosokat, jelezték, hogy jön Fehér Miklós főhadnagy, aki nagy nyilas volt és meg volt beszélve, hogy zöld sapkát viselő zsidó ember, akik között, sok volt a budapesti intelligens iskolázott ember. Az említett zsidó zöld sapkát vett föl, az alá tömítést és a fenekén is kibélelve. És meg volt beszélve, hogy ha jön a Perei akkor jól rúgjuk őt fenéken, és üssünk a fejére. A „kisdiákos élménybeszámolónak” a levezető elnök köszönő szava vetett véget, (hiszen nem mesedélutánra jöttünk össze. Azt gondolom, hogy ez az „élménybeszámoló”, méltatlan volt e konferencia szelleméhez). Az úr, azonban felháborodottan folytatta volna, mint amikor egy hadihajó, 8000 zsidóval kikötött Amerikában, de ott nem fogadták be őket. Kérem, a kérdést fölteszem: úgy tudom, hogy visszairányították Hamburgba, de tovább nem folytathatta az indulatos kérdésfölvetést, mivel a levezető elnök ismét megköszönte a hozzászólást. Az úr, azt mondja: sok mindent mondtam volna még mondani. Az elnök azért vonta meg a szót, mert az engedélyezett idő lejárt, de a programot a megadott napirendi pont szerint akarta tovább vezetni.
 
Következett Kiss Imre, a Szent Korona Szövetség elnöke, egyperces felszólalási lehetőséget kapott, amire a közelemben elhangzott, hogy ez sem egy perc lesz.
Hölgyeim és Uraim!
Mint a Szent Korona Szövetség elnöke, a mai konferenciához, egy gondolatot szeretnék csak kifejteni. Itt, az eddig elhangzottakból szeretném hangsúlyozni:
1. Gerincként, a magyar történelmen végigvonuló nagyon fontos okot szeretném hangsúlyozni. Úgy a nyugati polgári történészek, mint a Marxisták is azt mondják, hogy Európában az abszolút Monarchiák közé, keletről, katonai demokráciát hozott a hun és a magyar betelepülő. Ebben a szabadságban, ebben a nagycsaládért mindent, a családomat, az életemet a nagyért is, és nincs különbség, a herceg, Európa egyik leggazdagabb hercege II. Rákóczi Ferenc, és a „bocskoros nemes” között. Európa legnagyobb nemessége, 1848-ban, ez a szellem, ez a szabadságszeretet, ez volt az, amely az országgyűlésben kimondta, a világon egyedülállóan, nemesi országgyűlés főrendekkel, hogy nem csak a nemesség a tagja a Szent Koronának, annak Szent Koronának, amit már István királyunk is a saját méltósága fölé emelt az egész nemzet szimbólumaként, hanem mindenki.
És most idézem a 48-as törvényt, és úgy érzem, hogy ez valósul meg úgy, ahogy a Munkástanács elnöke, történelmi hősünk mondta, (itt, meg nem nevezetten, a jelen levő Rácz Sándorra gondolt) hogy végigvezethető a szabadságharcainkban, hogy mindenki, és most idézi a törvényt:
„Aki a Kárpát-medencében született, anyanyelvre és vallásra való tekintet nélkül, a SZENT KORONA tagja. Különbséget ott teszünk, ahogy ezer éven át tettek az őseink, minden ellenkező nemzetiségi rágalommal szemben, hogy ki, mennyire hűséges a közös Hazához, vagyis a SZENT KORONÁHOZ. Ki mennyire becsületes a magánéletében, és ki, mennyire rátermett egy munkakörben”.
Nem lehet egyszerre morbid, zsidóbarátnak, és egyszerre fasisztának lenni. Miért, mert Ő, ezt tartotta be. (itt, Horthyra gondolt, ki nem mondottan.) Ezt a gondolatot, ezt az ősiséget, hogy az a magyar, aki magát annak vallja, és az szerint él! Ezért van az, hogy 1849-ben az október 6-ai hőseinket sokszor leostorozzák, hogy a nemzetiségekkel rosszul bántunk. Hogyan lehet az, amikor egy német anyanyelvű, visszautasította a császári kegyelmet, és másnap, október 6-án vállalta az akasztást, és az a szerb származású Damjanich is, akkor mi, helyes és jó nemzetiségi politikát folytattunk. Ezzel a szabadságszeretettel, amit a Habsburgok 300 évig nem értettek meg, hogy nem abszolút Monarchiában gondolkozunk, itt, nem lehet diktálnia a királynak. Ha megesküszik a feszületre, akkor elsősorban a koronázáskor, akkor, élete végéig betartja a magyar törvényeket, az 1848-ast is és élete árán is megvédi Magyarország területét. És itt, ez az, amikor Te azt mondtad, Kérlek Tisztelettel, (most, nem tudom, hogy kire gondolt) hogy „K”- betűvel kezdődött, a trianoni tragédia. Akkor, amikor IV. Károly kinevezte miniszterelnöknek azt a Károlyit, aki a zsidókat és az anarchistákat, az őrülteket és a kommunistákat engedte ki a börtönből. Tehát, ez a Szent Korona Tan, egy évezredes, valláserkölcsi alapon áll. Mindenkit befogadtunk Magyarországra, legyen az, zsidó, oláh, bármilyen menekült a Balkánról, de elvárjuk tőle, hogy betartsa a törvényeinket.
 
Bonhart András és Szita Szabolcs röviden, válaszol a feltett kérdésekre:
Röviden, a meg nem nevezett –Almási-Szabó Úrnak a hozzászólásához:
Az isztambuli megállapodásról. Ez, valóban így történt, de azért, mert a 10 perces előadásba, ez nem fért bele, azért nem említettem. Azt akartam kifejezni az előadásban, hogy az új miniszterelnök tudomásul veszi ugyan a státuszkót, de ne kívánjanak ilyet a szövetségessel szemben.
Rácz Sándor felvetésére: Hitler katonai ok volt. 1943. szeptember 30-án Hitler, politikai okokból nem avatkozott be, de amikor a hadi helyzet olyan lett, elkerülhetetlen lett Magyarország megszállása a németek további hadviselése érdekében.
Szita Szabolcs, a következő választ adta:
Tisztázni kellene, hogy miért vallott kudarcot az eviáni, vagy teheráni konferencia a zsidók befogadását illetően. Míg Magyarország befogadta az osztrák, szlovák, lengyel zsidókat (megjegyzés: a pontos szám ma sem ismert, de ezen személyek létszáma, benne szerepel-e az összes deportált létszámban? Ha igen, akkor fölmerülhet a kérdés, hogy mennyi is volt a magyar állampolgárságú zsidók létszáma? Az is érdekelne, hogy pontosan, mennyi is volt a magyarországi zsidók létszáma a II. Vh. idején, mert mintha túl nagy lenne az a 8000000-es létszám. Úgy érzem, hogy ezek a tájékoztató számok, ma is egyoldalúan eltúlzottak.)
Míg Svájc, farkaskutyákkal őriztette a határait, Anglia alsóházában, egy alkalommal hajtottak fejet, az elpusztított lengyel zsidókért, és ezzel, Anglia be is fejezte az együttérzését. Az amerikai álláspont pedig az volt, hogy nem kell foglalkozni ezzel az üggyel, mert elsősorban, a náci Németország megsemmisítése a cél, és ha megsemmisítették a Wermachtot és az egész hadsereget, akkor majd megmenekül a zsidóság is. Miért nem bombázták Auswicot, mert akkor úgy látták, hogy nincs neki katonai jelentősége. Ma már azt is tudjuk, hogy a palesztinai zsidó szervezetek se támogatták, attól félve, hogy elpusztulnak a barakkok foglyai. Nem robbantottak a szlovák és a lengyel partizánok sem, egy szerelvény alatt sem a vasúti töltést. Ma már a szovjet álláspontot is ismerjük, amely szerint: Jól jött nekik, hogy a szerelvények a zsidókat szállították, és nem hadianyagot a keleti frontra. 1944-ben, már a háború utáni gondolatok is előtérbe kerültek, és ezek voltak azok a tiltakozások is, amelyek Magyarország felé érkeztek.
A válaszadások befejezése után volt mintegy 40 perces szünet következett, amikor a résztvevők, a szervezők figyelmessége következményeként, kávézhattak, pogácsát fogyaszthattak, majd válogathattak azok közül a könyvek, egyéb ismertetők közül, amelyet a rendezők térítésmentesen, ajándékként nekik szántak. Az önzetlenséget jelzi az a sok adag elfogyasztott kávé is. A szünet végét, a kürtös jelezte, és folytatódott a program.
 
A következő előadó, Dr. Tőkéczki László történész volt, és előadásának témája: Közép-Európai polgári kör kiszolgáltatása, a Balkáni partraszállás elmaradása.
Előadását, több évszázados visszatekintővel kezdi tőmondatokban.
Tőlünk keletre és délre, az évszázadok során nagy történelmi tragédiák játszódtak le, bizonyos népeknél. Az orosz nép tragédiája egy több évszázados mongol-tatár uralom után jött létre, így elszakadt Európától. Míg a tőlünk délre levő népek tragédiája, az iszlám hódítás több évszázados uralma után jött létre, hiszen ők is elszakadtak Európától. Miért kell ezt elmondani, egy II. Világháborúval kapcsolatos előadásnál? Azért, mert a II. Világháború, az I. Világháború második menete volt. Az I. V.h. néhány mozzanatát is el kell mondani, hogy értsük a II. Vh. mozgató rugóit, és változási mechanizmusait. Mi a legfontosabb? Tudomásul kell venni, hogy az angolszász politika és a vele szövetséges francia politika, az I. V.h.- ban, gyakorlatilag, geopolitikai okokból mindent feltett arra, hogy a feltörekvő német hatalmat, végérvényesen lehetetlenné tegye. A bolsevizmus előtérbe helyezése a németek felelőssége is, amikor Lenint és társait, a német hadvezetőség viszi Oroszországba. Az igazi változást, mi is jelenti? A békét kötni akaró orosz cárt, megdöntik 1917. februárjában, az un. demokratikus nyugati tipusú demokratikus nyugati erőkkel, annak érdekében, hogy ne omoljon össze a Keleti front. Megjegyzés: Kérdezem én, csak úgy hangosan. Kinek volt érdeke, hogy ne omoljon össze a keleti front? Talán Tőkéczki úrnak meg kellett volna neveznie azokat a pénzügyi és egyéb érdekköröket, akiknek érdeke volt a háború, a vérontás további folytatása, hiszen akkor a háború elindítása, nem érte volna el a célját? De hát mi is volt a cél?
A békét kötő cár helyett, egy olyan, háborút folytató nyugatos, demokratikus társaság kerül hatalomra, amely a bolsevizmus előretörését segítette elő. Ez történt az I. Vh.-nak a Keleti frontján. A második dolog, az már a békeszerződésekből következik, hogy kiszolgáltatták a keresztény Közép-Európa területeit, részben, a Balkánnak. Ez azt jelentette, hogy az a román királyság, és az a szerb-horvát-szovén királyság, amely hamarosan Jugoszláviként szerepel, megszerezhetett olyan területeket, amelyeknél jóval alárendeltebb szinten állt kulturálisan is és politikailag is. Tehát az történt, hogy az I. Vh. idején, a nyugati hatalmak elősegítették azt, a saját érdekükre való tekintettel, hogy Európa keleti része, „behorpadjon”. 1815 után, Oroszországot, először beengedték Európába, majd 1849-ben is nagyhatalmi geopolitikai alkuk döntöttek arról, hogy mi lesz, és mi nem lesz. Tulajdonképpen, erről szól a II.Vh. is. Csak egy új mozzanat van. Churchill és az angolszász hatalmak, a Németországgal való hatalmi harcban, azt a bolsevizmust legitimálták, amelyről pontosan tudták, hogy embertelen. Pontosan tudták, hogy az, Európán kívüli, és nem oda való. Odadobták ezt a térséget nekik. Ismét megjegyzés: ki és mikor mondja ki az angolszászok felelősségét a bolsevizmus megerősödéséért?
Ebben az összefüggésben, a balkáni partraszállásnak ez a geopolitikai előzménye is. Persze, van ennél több is, ami megjelent Smidt Mária tanulmányában is. Az angolszász politika két vezetője, Angliában és Amerikában Gixnek a vezetésével az a kommunistabarát értelmiségi, amely a legjobb iskolában végezve, a kommunizmust, mint világmegváltást értelmezte, és ezzel megbénította a nyugati világ, polgári védekező reflexét. Erről szól a dolog! Amikor ezeket elmondjuk, senki nem menti fel Hitlert, senki nem menti fel, ami hitleri. Sajnos, azt kell mondani, hogy a mi érdemeink is semmissé váltak. Mindenki látja, hogy 1945 után, hogy a szovjet hadsereg által elfoglalt területekre, rákényszerítik a politikai akaratot. Megjegyzés: tehát, ezért hallhatta az én édesapám is 1944 nyarán azt, a beszédfoszlányt Horthy kormányzó szájából Kenderesen, amikor az aratásnál a vendégeivel beszélt, hogy „minden eszközt be kell vetni a bolsevizmus ellen, de még az ördöggel is cimborálni kell ellenük, mert ha ők kerülnek hatalomra még az asszony is közös lesz”.
1989-90 után, ezt a társaságot, saját érdekből, megint elfogadták legitimként, tárgyalóként, és nincs „erkölcsi Nürbergje sem” ennek az egész rendszernek. Be kell látni, azt kell látni tehát, hogy érdekelvű nagyhatalmi politika kiszolgáltatottjává lett a Közép-Európai térség. Beszélhetünk mi arról, hogy hány Emberiség Igaza van Jeruzsálemnek, beszélhetünk arról, hogy Koszorús ezredes és a magyar kormány, az utolsó pillanatban is igyekezett védeni a zsidókat, érdekeket, emberi jogokat, az igazi probléma ma, hogy a balkáni partraszállás elmaradt, szépen beágyazódik nagyon mélyen abban a geopolitikai összefüggésben, amelyben az angolok évszázadokig benne voltak. Mindig a nagyhatalmi összefüggések miatt avatkoztak be, és mindig azért álltak a gyöngébb mellé, - mindegy, hogy kinek volt igaza – hanem azért, hogy senki ne juthasson Európában döntő szerephez, rajtuk kívül. Erről szól az egész. Látnunk kell, és ebből tanulnunk kell! Az, ami a magyar történelemben a nemzetközi összefüggésként elemzik, az tulajdonképpen arról szól, hogy az, ami történt a II. Vh.-ban, 56, ennek a folytatása, de 89-90 is ez. Ez arról szól, hogy nem szabad elfogadni felelősség nélkül, azt a nyugat-európai fogalomrendszert, amely az I. Vh. után, jelentkezik ellenünk. Gondoljuk meg mi is, a Varseilles-Trianoni békerendszer megteremtődött? Egyszerűen, a népek önrendelkezési jogáról beszéltek, de a népeket, szinte sehol nem kérdezték meg. A békekövetelést ma is szenvedjük, és akkor használják, amikor a túlsúlyú hatalomnak erre van módja, és ha nem szolgálja az érdeküket, akkor ez nem használ. Arra figyelmeztetnék mindenkit kedves honfitársaim, hogy legyünk józanok, legyünk tudatában annak, hogy a szavak, amelyek nagyon divatosak lettek, nem sokat jelentenek, de annak is tudatában kell lenni, hogy saját magunknak, azok az elképzelések, hogy etikusak, igazságosak, az nem sokat számít. Amikor itt az 1940-e évek elején lehetett látni, hogy a zsidó ügyek valamiből kultuszt csináltak, vagy nem tettek semmit. Úgy nem tettek semmit, annak a Közép-európai polgári világnak a védelmére sem, amelyet elvileg kellett volna. Azt a Lengyelországot, amellyel a II. Vh.-t elkezdték, ugyanúgy odadobták a bolsevik hatalom prédájául. Sokan azt mondják, hogy a lengyelek, olyanok, mint a magyarok. Azt a Csehszlovákiát, amelyet úgy tákoltak össze 1920-ban, 1938-ban, szétrúgták, mint tyúk a töreket. Hiába voltak demokratikusak, hiába volt Csehszlovákia polgári mintaállam, az angolszász érdekeket nem szolgálta, és a Müncheni szerződésben, Csehszlovákia eltűnt. Ebből, mi a tanulság? NE HALLGASSUNK OLYANOKRA, akik a magyar sajtóban olyanokat írnak, hogy nem volt demokratikus, a dualista Magyarország, mert reakciós volt. Az a döntő, hogy mennyire demokratikus Nyugat-Európa, mert akkor, majd jó lesz. Ez, egyszerűen, nevetséges! Nyugat- Európa, így II. Vilmos, a XX. szd.-nak egyik hihetetlenül okos, bár radikális politikusa, mondta: „ENGEM NEM ÉRDEKEL, hogy a Ny-E. sajtóban ki, mit ír, mert azért ír, hogy a saját érdekét akarja, vagy külső, vagy belső szempontból bemutatni. Vajon, érdekli e nyugatiakat a mi személyünk? Az egyenjogúság, úgy valósul meg, hogy hasonlóképpen viselkedünk. Magyarán, meg kell tanulnunk érdekeinket megvédenünk!
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Németorsz.

(Raj Gyula, 2015.03.23 13:18)

1) Egresi Béla hozzászólásához annyit, hogy:
1939 nyarán az MS St. Luis volt az az utasszállító-hajó 937 zsidó menekülttel. Sem Kubában, sem Floridában nem tudtak partraszállni. Végül nagy részük Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban került később ismét német kézre, (és gázkamrába).
http://www.zeit.de/online/2009/20/flucht-kuba
2)
Rácz Sándor Hsz-hoz:
"....1944. március 19-én, kinek az utasítására szállta meg Magyarországot?..."
Ez nem utasítás volt, hanem a partraszállók stratégiája. A német megszállás kiprovokálása német erőket kötött le a partraszállás idején. A zsidókkal nem törődtek.
A nyugati felelősséget is figyelembe kell a vészkorszaknál venni, hogy nem mentette meg az USA 1943-ban Magyarország megszállásával a zsidókat, sőt a BBC akarta is a német megszállást a könnyebb partraszállás miatt:
"......(BBC) a magyar szekció egyes adásainak célja éppen a német invázió kiprovokálása volt......."
"....... és Magyarország esetleges német megszállása német katonai erőt köt majd le......."
http://www.mazsihisz.hu/index.php?scid=n5636