Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MESÉL A 233-AS PARCELLA

2012.12.22
Előző írásaimban azokról Statáriális Bíróságok által kivégzettekről írtam, akiket ebbe a parcellába kapartak el Kádár megtorló intézkedéseinek következményeként. A 233-as parcella, a temető bejáratától legalább egy km-re található. Információim szerint, 1919-20-ban majd 1956-57-ben temettek ebbe a parcellába, de a temetési szokások változása miatt, ritkábban telítődnek a parcellák, így a távolabbiakat ezért nem hasznosítják újra. Az ide eltemetett egykori kivégzettek nem exhumálhatók voltak és 1990 után egy határozat révén, védettekké vannak nyilvánítva.
 

2331.png

 
3 évvel ezelőtt az a Farkas György kért meg, hogy kilátogatnák-e vele a 233-as parcellába. Ő jó pár éve, a saját költségén készített fényképeket rak ki minden évben a 301-es parcellába nyugvó egykori kivégzettek vélt, vagy valós nyughelyeihez október 23-a környékén. Amikor oda kiértünk, alig tudtunk bemenni a parcellába a bokroktól, fáktól és a sűrű aljnövényzettől. Hiába volt a parcella elhanyagolva, azért mégis látszott, hogy vannak, akik számon tartották, hogy itt vannak egykori”56-osok. Megtaláltuk Szabó Jani bácsi fejfa keresztjét, rajta egy márványtáblán a feliratot is. Nemzeti színű szalag és koszorú volt a fejfáján, de a parcella szélén, a fákra akasztva, több helyen láttunk nemzeti színű szalagokat. Majdnem e parcella mellett van a 215-ös parcella, ahova II. világháborús szovjet katonák vannak temetve és a parcella gyönyörűen rendezett állandóan ápolt. Mivel a 301-es parcella mellett ki van írva, hogy kik fekszenek a 233-as parcellába, felháborítónak tartottuk, hogy az ittlevőket, a mindenkori kormányok feledésre ítélték. Írtam egy cikket a Világ Magyarsága c. nemzeti hetilapba, majd megkerestem Kiss Imrét, hogy meg tudná-e szervezni, hogy kitakarítsuk a parcellát, ha már a hatalom feledésre ítélte az ott nyugvó „56 kapcsán kivégzetteket. Szerencsére, nyitott kapukat döngettem, mert a POFOSZ budapesti elnöke Szalai Zoltán és társai megszervezték a társadalmi munkát és hétvégeken hozzákezdtünk a parcella takarításához, amit eddig minden évben megismételtünk. A temető illetékesei kijelölték a számunkra érdemes sírokat, ugyanakkor erős ellenőrzést is kaptunk a temető biztonsági szolgálata által. Hogy mi célból, az máig sem derült ki. Ez is enyhült és a későbbiek során odáig jutottunk, hogy a parcellatakarító POFOSZ tagok gépjárművei után, nem kellett parkolási díjat fizetnünk és az ellenőrzések is abbamaradtak. A parcella melletti út helyén egy széles és mély hosszú gödör volt látható, amiről egyesek azt feltételezték, hogy 1956. október 25-i Országház előtti galád gyilkosság áldozatainak egy részét is ide temették ideiglenesen. A temető igazgatóságtól kapott tájékoztatás szerint, a lakossági szükséglet kielégítésére, innen pótolták a földet, a sírhantok feltöltésére. Nem találtam olyan bizonyítékot, amely igazolta volna az 1956-os „elföldelést”. Ígéretet tettem arra, hogy ha a parcella kitakarítása megtörténik, én meg vállalom, hogy az itt kivégzettekről írok. Támogatott Mádi Jenő akkori POFOSZ elnök és az „56-os Intézettől hivatalos kutatási támogatást kaptam és ennek alapján az ÁBTL-ben levő kutatásokat elbíráló kuratórium engedélyezte az 1956-tal kapcsolatos kutatási kérelmemet. Magam sem tudtam, hogy mire vállalkozok, de eddig közel 150 napot kutattam többek között a Hadtörténeti Levéltárban és a Pest megyei Levéltárban is, hogy közreadhassam ezt a pár cikket. Nem bántam meg a sok időtöltést, mert sok olyan adatot találtam, amit közre is adhatok, bár az itt talált adatok hitelességét is olykor fenntartással kell fogadni, hiszen nem az igazság körültekintő feltárása volt a cél, hanem az adott témában bizonyítható volt-e az utóbb kivégzettek bűnössége. Hogy bizonyos adatoknak utánanézhessek, fölvettem a kapcsolatot a temetőgondnoksággal, de egyszerűen nem álltak szóba velem, mondván, hogy ők nem illetékesek, akit meg megneveztek, azt mondta, hogy nincsenek adatok. Szerencsére, mindig van segítség és baráti összeköttetés segítségével belenézhettem a temető 1957-es Főkönyvébe és láthattam, hogy kit, mikor, hova temettek. Ebben a parcellában többen voltak eltemetve, de amikor már lehetőség volt rá, több egykori kivégzettet elvitt innen a családja.
Jelenleg a következő egykori kivégzettek találhatók a parcellába:
Dudás József államellenes szervezkedés,
Szabó János a Széna tér egykori parancsnoka, államellenes szervezkedés,
Bartók János fegyver és lőszerrejtegetés,
Bencsik József fegyver és lőszerrejtegetés,
Léderer Jenő Tibor gyilkosság bűntettének kísérlete és más bűncselekmények elkövetése,
Pintér József fegyver és lőszerrejtegetés,
Pólya Ferenc Sándor fegyver és lőszerrejtegetés,
Szívós Géza fegyver és lőszerrejtegetés.
Vannak még többen is, de egyeseket november 4-én lőttek főbe, másokat pedig mással is megvádoltak. Bár a vádak igaznak bizonyultak, azért ők sem voltak rosszabbak azoknál, akik azért vehették el mások életét, mert őket a megtorló gépezet eszközként használta.
Akikről írtam, azt vehettem alapul, amiről jegyzőkönyv és ítélet van, de figyelemmel kellett lennem a megjelenéséhez szükséges rövidítésekre is. Ha valakinek kiegészítője van a cikkekkel kapcsolatban, várom jelentkezését a szerkesztőség levelezési címén.
Mivel az „56”-ért kivégzettek sírjait az állam nyilvánította védetté, úgy gondolom, kötelessége is a sírok állandó rendben tartása, mert aki 1956 örökösének nevezi magát, ne csak akkor beszéljen róla, ha politikai hasznot remél, hanem ugyanúgy, mint a 215-ös, 298-as, 300-as, 301-es parcellákat, tartsa rendbe a 233-ast is állandóan. Mi ugyan szívesen tettük a dolgunkat, de ne vállaljunk magunkra állandóra olyan terhet, ami nem a mi feladatunk, főleg, ha ennek anyagi vonzata is van.
A POFOSZ-nál, éppen a 233-as parcella kapcsán, megalakult a Kegyeleti Bizottság Szécsi István vezetésével és úgy tűnik, hogy megoldás előtt van a 233-as parcella ügye is, de számunkra csak az ad megnyugtató képet, ha a védett sírokban nyugvók azon a helyen maradnak, ahol most vannak. Hogy milyen döntést hoztak a megfelelő szinten, az szinte napok alatt kiderülhet. A megfelelő döntést mindannyian üdvözljünk, de talán már 1990-ben kellett volna meghozni a megfelelő, megnyugtató döntést, mert ha valóban volt rendszerváltás, akkor miért nem volt felelősségre vonás az egykori megtorló gépezet felelősei bűnösségét illetően? Meddig kell még várni arra, hogy ne csak kimondjunk valamit, hanem szerezzünk is érvényt a kimondott szó erkölcsi igazságának?
 
2012. 12. 10.
 
Bencze Pali
 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.