Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mátyás Sándor beszéde a Kommunizmus áldozatairól tartott megemlékezésen a csömöri Glória Victis emlékhelyen.

2010.02.28
2010. 02. 27-én.
 
Hölgyeim és Uraim, kedves emlékező Barátaim!
 

Amennyiben Isten segedelmével a következő hónapokban lehetőségeinkkel jól sáfárkodunk és honépítő ambícióink kellő határozottsággal párosulnak, akár az elmúlt húsz évben ellopott rendszerváltást is megvalósíthatjuk. Az antikommunista felvilágosító munkát zászlajára tűző Gloria Victis Alapítványunk néhány konstruktív gondolattal kívánja elősegíteni a hőn óhajtott gyökeres változást.

 

Kép

 

A gyilkosságokért és jogfosztásokért Magyarországon az MSZMP és elődpártjai a felelősek. Alapítványunk a következő parlamenti ciklusban kívánatosnak tartja az 1991-ben egyszer már megszavazott „Zétényi-féle törvény” ismételt megvitatását. Normáink nem engedik, hogy demokratikus vetélytársként kezeljük azokat a bűnözőket, akik húsz évvel ezelőtt még a diktatórikus párt főállású apparatcsikjaiként legitimálták 100 milliónyi embertársunk lemészárlását. Szorgalmazzuk törvényileg is szabályozott kizárásukat a közéletből.
A leghatározottabban tiltakozunk a demokratikus kibontakozásunkat húsz év elteltével is gúzsba kötő, továbbra is virulens kettős mérce ellen, s megdöbbenve figyeljük pusztításait. A minap – immáron csak papíron létező - liberálbolsevik többséggel megszavazott „szájkosártörvényt” a piaci légy rátartiságával nyomuló vad törzsi sovinizmus fondorlataként értelmezzük és két meggondolásból is elfogadhatatlannak tartjuk: 1. Az egyik legalapvetőbb emberi jogot, a kételkedés jogát támadja brutálisan, s ezzel egyben az emberiség egyetemes kulturkincsének számító descartesi tétel ellen is merényletet követ el. A francia filozófus okfejtése a következőképpen hangzik: „Kételkedem, következésképpen gondolkodom. Bizton létezem, mint gondolkodó lény. Gondolkodom, tehát vagyok.” Ergo, a „szájkosártörvény”, mint attak az egyetemes filozófia tudomány egyik gyöngyszeme ellen, legalább annyira barbár cselekedet, mint barbár cselekedet lenne szekercével nekiesni Donatello Dávidjának vagy Bartók 4. vonósnégyesének 4. tétele előtt a pizzicatot megakadályozandó bicskával elvagdosni a húrokat.    2. Más genocídiumok mártírjait, valamint a kommunizmus 100 milliónyi áldozatát hidegvérrel negligálja, - mintha lennének másodosztályú áldozatok. “Quelle impertinence!”, “micsoda pimaszság!” – mondaná szeretett francia tanárnőm.
 
Vérlázító számunkra, hogy a kádári akasztgatások újságja, az évtizedek óta változatlan tipográfiai élménnyel szolgáló Népszabadság a lengyel Trybuna Luduval és a cseh Rudé Právoval ellentétben még mindig kapható. Cinikus képtelenségnek tartjuk egy olyan névnek a használatát a mai magyar sajtóban, amely 1956 után a diktatórikus pártközpont napilapjaként az ország megszállt státusát üdvözölte, a vérgőzös meg-torlásokat helyeselte, a levert forradalom és szabadságharc ellenforradalommá minősítésében meghatározó szerepet játszott, 1958. február 1-én pedig átvéve elődjének, a Szabad Népnek évfolyamszámozását jogfolytonosságot vállalt a sztálini terror, a kommunista vészkorszak szócsövével. Követeljük a lap névváltoztatását! A nemzeti oldal pártjait ezúton ünnepélyesen felhatalmazzuk, hogy osztva felháborodásunkat tegyék szűzien tiszta bázisdemokráciánk eme javaslatát a következő hetek kampánystratégiájának szerves részévé, megrögzött akadékoskodók esetében pedig kérdezzenek rá, hogy mikor láttak azok utoljára nürnbergi újságosstandokon Völkischer Beobachtert.
Követeljük, hogy a székesfőváros Szabadság terén éktelenkedő, polgárok százezreiben évtizedek elteltével is viszolygást keltő szovjet obeliszk a tallini bronz emlékműhöz hasonlóan kerüljön át más helyre – mindenesetre a sértőn hazug felirat és a Btk. által szigorúan tiltott önkényuralmi szimbólumok nélkül!
Fent vázolt elvárásaink megvalósulását a valódi rendszerváltás fokmérőjének tekintjük.

Kedves Barátaim! Két hét múlva március idusát ünnepeljük. Az 1848/ 49-es események még mindig felvillanyoznak bennünket. Azokat a hónapokat a nemzet színe-java formálta a mérsékelt Széchenyivel, a radikális Kossuthtal és a zabolátlan Petőfivel az élen. A vérmérsékletet és habitust illetően a lehető legtarkább volt a kép, mégis olyasmit produkáltak, ami 160 év elteltével is munícióul szolgál számunkra. Mit üzen mindez a mai nemzeti oldalnak? Azt, hogy a szirénhangokat hagyjuk figyelmen kívül s ne egymást minősítgessük, hanem az elmúlt 65 év kommunista kegyetlenkedéseit és aljasságait szem előtt tartva az áprilisi választásokon tegyünk róla, hogy az elvtársak részéről ez legyen a végső harc! Éljen a keresztény értékrendű, páholyok instrukcióitól független, liberálbolsevik-mentes szabad Haza!

 

Bencze Pali

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.