Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


LÉDERER JENŐ TIBOR

2012.10.26

 A forradalom és szabadságharc bukása után, jött a kegyetlen megtorlás, aminek következményeként sok embert kivégeztek, még többet börtönbe zártak és számtalan embert megfigyeltek hosszú időn keresztül, családtagjaik ellen pedig negatív diszkriminációt alkalmaztak.

Léderer Jenő Tibor, ekkor éppen katona volt, de a forradalomban nem is vett részt, a szabadságharcban is azért, mert egy önkényes eltávozás után, a VÁP igazoltatáskor nem tudta magát okmányokkal igazolni, ezért a Mátyás laktanya fogdájába zárták 1956. november 3.án és a szovjet invázió idején pedig a forradalmárok elfoglalták a laktanyát, ő pedig közéjük állt.
Írásom alapja egy katonai bírósági ítélet, amely szerint:
A M. N. Fegyvernemi Parancsnokságának Katonai Bírósága /B.IV. 449/1956./ Budapesten 1957. január 14-én, nyilvánosan megtartott tárgyalásán, h a l á l o s ítéletet hozott Léderer Jenő Tibor honvéd ellen, a következő vádpontok alapján:
1.      gyilkosság kísérletének, illetve gyilkosságra való felbujtás bűntettében és halmazatban.
2.      magánlaksértés bűntettében.
3.      személyes szabadság megsértésének bűntettében.
 
LÉDERER JENŐ TIBOR, aki 1935. 05. 06-án született Budapesten. Bejelentett lakása: Nagykörű IV. járás Alsójárás dűlő 14. Nős: Sain Piroskával, egy gyermeke van, büntetlen előéletű magyar állampolgár. Polgári foglalkozása géplakatos, de bevonulása előtt bányászként dolgozott, pártonkívüli.
1955-ben vonult be katonának és a forradalom idején az egyik rákospalotai alakulatnál szolgált. November 2-án önkényesen távozott alakulatától és a szülei kispesti lakására ment látogatóba. 3-án, úgy távozott a szülői háztól, hogy visszatér alakulatához, de útközben a honvéd járőr igazoltatta és mivel nem rendelkezett megfelelő iratokkal, a Mátyás laktanya fogdájába zárták. 4-én, a laktanyát megszállták a forradalmárok és őt is kiszabadították. Közéjük állt és gépkocsival a laktanyából különböző fegyvereket szállított Zuglóba, Angyalföldre, majd csatlakozott a XIX. kerületi nemzetőrökhöz, ahol rajparancsnoki beosztást kapott. 6-án este többi nemzetőrrel együtt, részt vett a szovjet inváziós erők elleni harcban. A Nagykőrösi út és a Kossuth Lajos utca sarkán, ahol rajával 4 db harckocsit semmisítettek meg, és több foglyot ejtettek. 9-én a Határ útnál is részt vett a szovjet csapatok elleni harcokban, ahol kézigránátot és 6 tár lőszert használt el az inváziós erőkkel szemben. Informálták, hogy Lados Mihályné, a kerület V.B. elnöke kapcsolatot tart a szovjet erőkkel és információt szolgáltat nekik a forradalmárokról. Hogy a hír igaz volt-e, azt a vád nem részletezte. Léderer, másodmagával Ladosné lakására ment azzal a szándékkal, hogy előállítsa az ügy tisztázására. Csengetésre, a férj nyitott ajtót és Léderer közölte vele, hogy a feleségét kívánja előállítani. Nem engedte be a lakásba, hanem előttük bezárta az ajtót és hozzákezdett a feleség és a kislányuk szellőzőnyíláson át való menekítéséhez. Léderer, géppisztolyával a konyhaablakot betörte, majd a résen keresztül, kinyitotta az ajtót és felszólította a menekülőket, hogy szakítsák félbe menekülésüket és térjenek vissza a lakásba. Eközben a férj, rátámadt az intézkedő fegyveres nemzetőrre és a dulakodás közben elsült a géppisztoly,  - amit a kihallgatásán tagadott,- majd beszaladt a hálószobába és félelmében az ágy alá bújt. Felszólításra sem volt hajlandó előjönni, így Léderer nemzetőr két figyelmeztető lövést adott le az ágy irányába, ami közben a géppisztolya meghibásodott. Mivel az utcán várakozó gépkocsivezető lövést hallott a lakásból, segítségért sietett és hozott is és közülük kettő, be is ment a lakásba, ahol Léderer ismertette velük, hogy miért volt a lövés. Széthúzták az ágyakat, de a támadó Lados Mihály ezután sem volt hajlandó előjönni, így nem volt látható, hogy az előző lövések okoztak-e neki sérülést. Ekkor Láderer felszólítására a másik fegyveres egy sorozatot adott le a még ágy alatt levő Ladosra, aki ettől a sorozattól olyan lábsérüléseket szenvedett, amitől később amputálni kellett az egyik lábát. A férjet a mentők a kórházba, Ladosnét pedig a nemzetőrök szállították el a Tanácsházára, ahol rövid meghallgatás után visszakísérték a lakására és házi őrizetbe helyezték. Fölmerül a kérdés, hogy indokolt volt-e a férj ellenállása a végeredmény ismeretében?
A XIX. kerületi Nemzetőrséget, 1956. 11. 11-én számolták föl és fegyverezték le. Léderer Tibor ezután sem tért vissza alakulatához, hanem 11. 18-ig szüleinél, 11. 29-ig pedig ismerősénél lakott és itt tartóztatták le.
Vádlottként nem tagadta az elkövetett cselekményeket, de bűnösnek nem vallotta magát, hiszen ő is a dolgozó nép érdekeit képviselte és szolgálta - mondta. A vádlók mindazokat, akik 11. 04-e után szembeszálltak az agresszorokkal és kiszolgálóikkal, nem a nép érdekeit védőknek tekintették, hanem a fehérterrort alkalmazó ellenforradalmároknak nevezték. A különbség talán mégis az lehet, hogy az 1919-es vörös terroristák, a bolsevizmus eszméjét alkalmazva, minden ellenállót likvidáltak, míg az 1956-os forradalmárok, akiket ellenforradalmároknak kereszteltek el, a Bíróságokra kívánták bízni, hogy kik voltak azok, akik a Rákosi rendszert támogatva elősegítették és kikényszerítették az elégedetlenkedők forradalomba torkolló megmozdulását. A Bíróság jogtalannak ítélte, Léderer Tibor fegyveres megjelenését Ladosné lakásán és két lövés leadását előre megfontolt szándékúnak ítélte. A védelem kétségbe vonta az előre megfontolt szándékot, amit a Bíróság első és másodfokon is elutasított. Mivel nem ismerte el bűnösségét a vádlott, azt a Bíróság olyan magatartásnak minősítette, ami a társadalomra olyan veszélyes, hogy hasonló esetben, a vádlott ezt ismét elkövetné. Ez az ítélet is élő példa arra, hogy a Bíróság nem nevelő, hanem megtorló szándékú ítéletet hozott és mivel a megtorló gépezetnek a forradalmi szellem megtörése volt a célja, a lehető legsúlyosabb ítéletet hozta.
Az 1957. 02. 06-án megtartott Legfelsőbb Bírósági /Katf. IV. 27/1957/ számú ítélet jóváhagyta az első fokon kiszabott halálos ítéletet. Nyomatékkal kihangsúlyozták, hogy a vádlott a cselekménye elkövetésekor, alakulatától engedély nélkül volt távol, tehát szökésben lévő személy volt, aki esküjét megszegve, csatlakozott a forradalmárokhoz és ott, rajparancsnoki beosztást vállalt. E beosztásában pedig harcolt a szovjet egységek ellen. Úgy tűnik, hogy nem tudták megtörni Léderer honvédot, mert egész magatartását cinikusnak ítélik meg, mert még most is törvényesnek és megengedettnek tartotta akkori cselekedeteit, bűnösségét pedig nem ismeri el.
 

bp1led.png

 
Mindezekre figyelemmel, a Legfelsőbb Bíróság nem látott lehetőséget a legsúlyosabb büntetés enyhítésére, mert arra a szocializmust építő népünk érdekében feltétlenül szükség van. Mindezeket behatóan vizsgálva és értékelve, az enyhítésre irányuló fellebbezéseket elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság ítélete a Bp. 205, ill. 207. § -on alapul.
Budapest, 1957. február 6.
Az ítéletet a következők hozták:
Nagy Sándor hadbíró ezredes tanácsvezető bíró,
dr. Szíjártó Károly hadbíró százados előadó-ítélőbíró,
Szimler János hadbíró alezredes ítélőbíró.
Az ügyész neve nincs megemlítve az ítéletben.
Az ítéletet 1957. 02. 15-én hajtották végre.
Nyughelye a Rákoskeresztúri Köztemető 233-as parcellájának a 3. sor 18-as sírhelyében van.
Felhasznált irodalom: V-141322/a számú Vizsgálati Dosszié.
 

bp2led.png

 
 
Bencze Pál
2012. 10. 02.
 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.