Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Látogatásom az 1956-os Vitézi Lovagrend Világszövetségénél

2009.11.29
2009. 11. 16-án, meghívást kaptam egy kis baráti beszélgetésre a Bp. VII. Péterfy Sándor utcába. Ennek a napnak az aktualitása éppen az, hogy ma 90 éve, hogy vitéz Nagybányai Horthy Miklós a nemzeti hadsereg fővezéreként bevonulhatott Budapestre, miután a románok elhagyták az országot a vörös terroristák bukása után. Nagy nap volt ez, hiszen ismét remény volt az ország függetlenségének a helyreállítására.
E cél megvalósítása érdekében beszélgettem v. lg. Holl Ferencz főkapitány úrral a történelmi Vitézi Rendről, majd az 1956-os Vitézi Lovagrend alakulásáról, céljairól, és ezzel kapcsolatban a nemzet jövőjéért teendő feladatokról.
Első kérdésként kérdezem tőle, hogy mikor és hogyan alakult meg szervezete?
 
Kép Az indíttatást az adta, hogy 1956. október 23-áról és az azt követő hazafias cselekedeteinkről, az egész világ elismerően nyilatkozott. A magyar fiatalok, a Pesti Srácok, vitézi cselekedetet hajtottak végre azzal, hogy a vörös rémuralmat életben tartó Vörös Hadsereget meg merték támadni és megkísérelték kiutasítani Magyarországról. Ezért arra gondoltam, hogy e nagyszerű tett emlékének ápolására, 1996-ban megalapítottam az 1956-os Vitézi Rendet. Azóta a létszámunk 3000 körülire gyarapodott. Éppen azt kívánjuk fontolóra venni, hogy idén, legyen-e még egyszer rendünknél vitézi avatás. Jelentkeznek az idősek, fiatalok, hogy szeretnének az ’56-os Vitézi Rend tagjai lenni. Állami támogatást nem kapunk, hiszen az államnak nem fűződik érdeke a múlt hagyományait ápoló szervezetek támogatására, hiszen céljaink nem közösek. Saját tagdíjainkból, baráti adományokból tartjuk fönn magunkat. Szerencsénkre vannak olyan barátaink, bajtársaink, mint például a keceli Pintér Művek tulajdonosa v. Pintér József, aki tőle telhető anyagi segítségének köszönhetően segíti Rendünket a talpon maradásban. A Péterffy Sándor út 37 alatti székhelyünk megvásárlásához szükséges összeg felét is ő állta, és ennek következtében lehetett a rendünk tulajdona. Siójuton, saját campingünk is van, ahol egyszerre 40 főt is tudunk elhelyezni. Ezt, térítésmentesen bocsátjuk rendünk tagjainak rendelkezésére. Lehetőséget biztosítunk cserkészek számára is, hogy ingyen sátorozhassanak campingünkben. A jövőben szívesen látnánk szegény sorsú, akár határon túli magyar gyermekeket is.
 
Mielőtt főkapitány úr, tovább folytatná mondandóját, föl kell tennem egy esetleges kellemetlen kérdést, - hiszen több Vitézi Rendről tudok, - hogy a nemzet érdekében történő hatékonyabb cselekvés érdekében, hajlandóak volnának-e az alapító, vitéz Nagybányai Horthy Miklós őfőméltósága, Magyarország egykori kormányzója szándékainak megfelelően a többi vitézi renddel együttműködni Magyarország történelmi és politikai egységének a helyreállításában? 
 
Kérdésem föltevése közben derült ki, hogy több Vitézi Rend is van annál, mint ahogyan én gondoltam, hiszen ha a rendeknek közös a céljuk, akkor meg kell találniuk azt a közös cselekvési programot, amely személyektől függetlenül, képes lehet megvalósítani az alapító egykori célját még akkor is, ha időközben változtak a történelmi és politikai körülmények. Ha a különböző szervezetek ezt a történelmi változást tudomásul veszik, akkor látok esélyt a későbbi egyesülésre, de talán ehhez ki kell majd nevelni azokat a fiatalokat, akik ezt végre fogják hajtani, hiszen az egykori alapítók fölött, nagyon megy az idő. Meg kell jegyeznem, hogy páran szóltak már, hogy ne bolygassam a széttagoltság okát, mert nem szabad a gyengeséget láttatni. Tisztelettel hagy jegyezzem meg, hogy a gyengeségből akkor lehet erény, ha mindenki tanul az elkövetett hibából, ha belátja téves döntésének az okát, és ennek következtében képes a változtatásra. Ha ezt képesek lesznek belátni, a látszólagos gyengeségből erény kovácsolható. Mert az a legfontosabb, hogy ki lehet az a személy, aki adottságainál fogva képes a különbözőségek hasonlóvá való átalakítására. Mivel lehetőséget kaptam, föl kellett vetnem ezt a kérdést jobbító szándékkal, hiszen személy szerint, én nem vagyok egyik rendnek a tagja sem.
 
Főkapitány urat nem érte váratlanul a kérdés, hiszen elmondja, hogy bármikor állunk a társszervezetek rendelkezésére, és nem zárkózunk el a barátsági és együttműködési szerződéstől. Bennünk megvan a szándék, és ha a társszervek részéről is fennáll a hasonló szándék, fölvesszük velük a kapcsolatot a részletek megbeszélése érdekében. A mi szervezetünkben vannak még olyan személyek, akik 1956 aktív résztvevői voltak. Mi tiszteljük a többi szervezetet, és magunk részéről mi is ezt várjuk tőlük.
Természetesen, beolvadni nem akarunk a egyik Vitézi Rendbe sem, mert a mi szervezetünknek az alapja ’56-hoz kötődik, de célkitűzéseink azonosak az övéikkel is.
 
Kérdezem, hogy jelen pillanatban, melyik vitézi renddel van kapcsolatuk?
 
A magam részéről én, a Német Lovagrendnek tiszteletbeli nagymestere vagyok, de tiszteletbeli tagja vagyok több lovagrendnek is.
Főkapitány úrtól nem kaptam arra választ, hogy miért nincs kapcsolatuk a többi vitézi renddel.
Hogy világosabban láthassam a múltat, ebben enged egy kis betekintést a főkapitány úr, aki elmondja, hogy hogyan alakult a történelmi Vitézi Rend jogfolytonossága.
Vitéz nagybányai Horthy Miklós Magyarország egykori kormányzója, 1920-ban megalapította a Vitézi rendet. A célja ezzel elsősorban az volt, hogy a nagy háború és a forradalom időszakában a magyarság érdekeiért leginkább kiálló vitézi tetteket jutalmazza, ugyanakkor – ahogy ő mondta - örökké égő Oltárt emeljen a magyar nemzet elé. A Vitézi Rend működését, a II. világháború megszakította, amely addig volt érvényben, ameddig a szovjet csapatok kivonulását követően létrejött a Vitézi Rend újbóli működésének a lehetősége Magyarországon. Mint társadalmi szervezetet jegyezték be, de rövid idő után, belső különbségek jöttek létre, és ennek hatására kétfelé szakadt a szervezet. 2000-ben volt egy, egységre való törekvés, amely sajnos balul ütött ki, így ennek következtében a remélt egység, nem tudott megvalósulni. Sőt, az évek folyamán, még további szakadások következtek be. Ebben az időszakban, több egykori ’56-os jelentkezett a rend soraiba. Ezen jelentkezőknek egy részét, bizonyos megkülönböztetéssel fogadták, hiszen más egy háború, és más egy spontán felszabadítási törekvés, szabadságharc, ahol nehezebb dokumentálni a tetteket. Így következhetett be az a helyzet, hogy többeket méltatlanul elutasítottak.
Ekkor történt meg az a helyzet, hogy megalapítottam az 1956-os Vitézi Lovagrendet. Itt, a forradalom körülményeihez igazodva, azokat jutalmaztuk, akik a forradalomban részt vettek, vagy tetteikkel segítették. A későbbiek során pedig azokat a fiatalokat, akik ezen az eszméket magukénak vallják. Itt is természetesen, mint a többi Vitézi Rendnél, az avatott vitézek, amennyiben örökösük van, jogosultak a címet örökölni. Így alakult meg ez a legújabb Vitézi Rend, ami igen gyors fejlődésnek indult, hiszen saját tulajdonú székháza van, saját tulajdonú táborral rendelkezik ahol az idős vitézek pihenhetnek, regenerálódhatnak. Cserkészek, vagy más ifjúsági szervezetek, határon túli magyar fiatalok egymással találkozhatnak. Gazdaságilag is működő szervezet, hiszen állami támogatás nélkül is működőképes. Igaz, nem is fogadnánk el az államtól támogatást, hiszen az veszélyeztetné függetlenségünket. Tagjaink, nemcsak tagdíjjal, hanem adományokkal is segítik szervezetünket. Ismét ki emelnem v. Pintér József urat, aki szervezetünket a legjobban támogatja.
Tiszteljük elődeink hagyományait, és erre neveljük fiataljainkat is. Nem hagyjuk, hogy elvesszen ’56 szellemi öröksége. Egyik legfontosabb cél, a nemzetben fenntartani a reményt, hiszen remény nélkül nincs célja az életnek sem. Magyarország, jelenleg olyan helyzetben van, ami történelmének egyik legsúlyosabb helyzete, mert bár máskor is volt gazdasági válság, a nemzet is volt már többször válságos helyzetben, de ez akkor főleg gazdasági, míg a mai helyzet, főleg erkölcsi válság, ami a lelkeket rombolja. Amikor Magyarország nem állt háborúban, nem voltak pusztító járványok, hanem békeidő volt, akkor népének szorgos munkájától mindig felvirágzott. Ma, egy olyan feneketlen zsákba töltjük a nemzet energiáját, pénzét, amit sohasem lehet megtölteni. Itt kell nekünk fölvilágosítani azokat, akik erre fogadó készek mindenféle médiatámogatás nélkül, hogy nem ez a magyarság sorsa! Ismét vissza kell térnünk azokhoz a példaképeinkhez, aki ez eddigi nehéz helyzetből mindig megmutatták a kivezető utat. A történelemtanításunk hiányosságai következményeként, a példaképeinktől is meg akarnak bennünket fosztani, hogy birka módjára tűrjük a nekünk szánt sorsunkat. Akiktől elveszik a gyökereiket, azokat oda vezetnek, ahova akarnak! Ezért fontos a mi, és többi vitézi szervezet is, hogy ne hagyjuk elvenni a nemzet jövőjét.
Fölvetődik a kérdés, hogy ennyiféle Vitézi Rend van, mi ennek az oka? Mi, nagy pillanatainkban, mindig össze tudunk fogni, de sokszor az önző érdek, a több mint félévszázados agymosás, a félreértések sorozata az, amely gátolja és gyengíti az egységünket. Ezt a kuszaságot a magyar jogszabályok is segítik, hiszen több mint furcsa dolog, hogy a Vitézi Rendet, egy kalap alá lehet sorolni pl. a lepketenyésztők egyesületével. De az is nagy baj, hogy ha valakinek egy szervezetben problémája van, gyorsan mondhatja, hogy alakítok én magamnak egy másikat. Ez is segítette a Vitézi Rend szakadozását. A mi véleményünk szerint, a szervezetekben nagyon sok jó, magyar ember van. Kár, hogy így alakult! A múlton rágódni nemigen érdemes, éppen ezért előre kell nézni. Ha valóban előre akarunk nézni, akkor az egység felé kell törekedni. Ennek elősegítése érdekében, mi senkire, semmi rosszat nem kívánunk mondani, mindegyik szervezetet elismerjük önállónak, elismerjük eredményeiket. A rossz alakulásban, a körülmények játszanak igen fontos szerepet.
Hogy a körülmények is változzanak, nekünk kell érte sokkal többet tennünk az által, hogy tisztelettel közeledünk egymáshoz. Ne azt keressük, ami elválaszt bennünket, hanem azt, ami összeköt. Közös a nemzetért való aggodalom, közös a nemzetért való tenni akarás, közös, hogy mindannyian úgy érezzük, Magyarországnak kell, hogy jövője legyen! Bízunk abban, hogy az a nemzetközi nyomás, háttérhatalom, ahogyan egyesek nevezik, ennek a befolyását ellensúlyozni tudjuk. Ha egységet alkotunk, olyan pozíciókat tudunk kivívni, ami segít bennünket a körülmények megváltoztatásában. Ha megjelenünk valahol, zászlóink egymás mellett legyenek, ne a tér különböző sarkaiban. Ha közös a célunk, ne egymásra haragudjunk jobban, mint pl. a liberális főszónokra.
Köszönöm szépen a riportot.
Annyit hagy tegyek hozzá, hogy szívesen meghallgatnám a többi főkapitány véleményét is, hogy az egymáshoz való közeledést a nemzetünk érdekében segíthessem.
 
Aki kíváncsi rá, nézze meg az 1956 Magyar Nemzetőrség budapesti ifjúsági csapatának a programját, amely igazolja, hogy céljaink közösek. adamj.eoldal.hu honlapon.
 
 
A nemzet iránti tisztelettel: Bencze Pál az 1956 Magyar Nemzetőrség alezredese.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Csikszereda Nagy B 8 B 12

(V.Mate Denes, 2015.08.06 11:17)

Mi is az egyesules hivei vagyunk Csikszeki 56 -os vitezei es a nemzetorseg tisztjei.( Es a nemzetemert tuzon vizen at ) !!!!