Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KIRÁNDULÁS ÉS MUNKA AZ ŐSI FÖLDÖN

2009.05.10

Kép

A Magyar Világ Baráti Társasága, ígéretének megfelelően, folytatta a faültetést Farcádon. Úgy gondoltuk a feleségemmel, hogy mi is részt veszünk e nemes feladat sikeres teljesítésében. Mondom is közelebbi ismerőseimnek, hogy készülünk Erdélybe fát ültetni. Egyik azt mondja, miért mentek olyan messzire, hiszen itthon is ültethetnétek, míg a másik, megkérdezte, hogy mit fizetnek nektek ezért? Mondom neki, hogy nem a pénz a fontos, hiszen abból úgysincs elég, de olyan embereken segítünk, akik értékelik a munkánkat, hiszen ha mi segítünk nekik, ők is erősödnek, ugyanakkor mi is. A harmadik kérdezi, hogy mennyibe kerül ez nektek, hogy még dolgozni is akartok ingyen? Mondom az összeget, mire azt mondja, hogy azt a pénzt, inkább sörre költöm. No, nem folytatom a vélemények ismertetését, hiszen számunkra nem a pesszimista  megjegyzések voltak a fontosak, hanem az, hogy mi, így döntöttünk. Április 21-én este, kényelmes buszra ültünk, és 16 óra múlva meg is érkeztünk Farcádra. Útközben tisztelettel emlékeztünk meg Farkaslakán Tamási Áronról, Szelykefürdőn pedig Orbán Balázsról, de megálltunk Székelyudvarhelyen is, ahol egy oszlop tetején a turulmadár őrizte övéit, alatta pedig következő emlékeztetőt olvashattuk:
„Hont mutatott a magyarnak a székely,
S harcola hűn sok ezernyi veszélylyel
Tízszázad előtt is ez ősi honért:
Most ezerév diadalma jeléül
Hun-eredetünk erényein épült
Kőoszlopa hirdeti, hogy ma is él.”
 Mivel társaink egy része már tavaly is itt volt, nem gondolkoztunk azon, hogy hova kerülünk, hiszen föl sem merült bennünk, hogy ahova mi segíteni megyünk, ott rosszul fogadnának. Amikor a farcádi kultúrház előtt kiszálltunk a buszból, már egyeseket ismerősként fogadtak, és kézbe kapták az érkezők csomagjait. Rozgics Mária egyszer csak bemutat bennünket egy csillogó szemű, asszonynak, akinek az arcán megmutatkozott az izgalom. Be is mutatkozott, de akkor a nevét én sem jegyeztem meg, hiszen éppen áldomást kellett innom jó magyar szokás szerint. Háziasszonyunk, Sándor Jánosné Lenke, és családja, ottlétünk alatt nagy szeretettel gondoskodott rólunk. Finom ebéddel vártak bennünket, és ebéd után beszélgetés közben ismerkedtünk egymással. 25-én estéig, el is ültettünk megint 15 ezer csemetét, amiben az első napon kevesen, a második napon már 10 iskolás a tanítóval, a harmadikon még többen segítettek. Most már egy kiadós eső kellene, hogy minél több tő megfoganjon, hogy 150 év múlva legyen mit kivágni a magyaroknak is. A munkakedvünket fokozta Delényi Éva nagyszerű tárogatózenéje. Hogy egy kis meglepetéssel mi is szolgáljunk, előadtuk saját szerzeményünket, a „Ridegen tartott szabadság” c. darabunkat, majd utána közösen vacsoráztunk a helyiekkel. Vasárnap délelőtt meghallgattuk Antal Géza lelkipásztor Istentiszteletét, majd az ebéd utáni búcsúzás után, indultunk Gyergyószárhegyre, hogy ott is teljesítsük, amit vállaltunk. Utunkról, bővebben a Krónikámban fogok beszámolni, mellékelve hozzá a 2500 fotóból.

 

Bencze Pali

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.