Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kikényszeríthető-e a beteg tisztelete?

2016.06.28

Az én feladatom az, hogy felhívjam mások figyelmét e tisztelet betartatására, mert az orvosnak sem szabadna elfelejtenie, hogy azért mert orvos, ő is lehetne empatikusabb is, mert ki tudja, hogy mikor kerülhet rá is sor és akkor majd ne kelljen neki is szóvá tennie az eskü betartását és a beteg ember tiszteletét. Pénzzel nem lehet mindent megoldani, mert a halál a jobb módúakat sem fogja kímélni. Nem akarom a szót szaporítani, de amiket itt leírtam, a 20 éve vezetett naplóm is igazolja, ezért csak azt kívánom elérni, hogy aki a beteg és társát nem tiszteli, az ne várja, hogy a beteg feltétel nélkül tisztelje az orvosát. A kezelőorvosom közölte velem, hogy megkapom a kért 2 hónapos szabadságot, majd utána egy más módszerrel fogom kapni a kezelést.

 

Bodoki György professzor Úrnak

Szt. Lászó Kórház, Onkológiai osztály.

 

Tárgy: Miért érzem magam rosszul?

 

Már egy éve járok onkológiai kezelésre, az Ön által vezetett osztályra. Azt mondhatom, hogy szerencsére, hiszen állapotom azóta javult, bár többen felhívták a figyelmemet, hogy ne engedjem a chemos kezelést, mert ártalmas. Biztosan nekik is van igazuk, de én azzal a lehetőséggel éltem, mert ez adódott számomra a javulásom érdekében. Immár Szünet nélkül 24 alkalommal kaptam kezelést. Azt gondolom, hogy állapotom javult, de arra nem számítok, hogy ettől meg is fogok majd gyógyulni, hiszen ez egy lehetőség, hogy még egy ideig a szeretteim közelében lehessek.

Eközben azért kaptam két helyen sérvet is és február 1-én epilepsziás rohammal elvittek a kórházba. Ez a roham 3x ismétlődött meg, de úgy látszik, hogy kilábaltam belőle, bár a memóriám azóta egy kicsit romlott, de a gyógyszeres kezeléssel ez irányú állapotom is szinten tartható. E rohammal együtt, agyi infarktust is kaptam.

De rátérek az okra, hogy miért nem érzem magam jól!

A betegség és a kezelés következtében, én is átalakultam, mert szagra és ízre érzékenyebb lettem és bizonyos dolgokat nehezebben viselek el. Eleinte, kezelőorvosomnak a kezelések közötti időben velem történt eseményekről részletesen beszámoltam abból a célból, hogy pontosabban tájékozódhasson állapotom javulásáról, vagy esetleges romlásáról. Természetesen arra is számítottam, hogy időközönként ezt a tapasztalatot ki is fogjuk értékelni. 7 alkalommal adtam ilyen részletes tájékoztatást, de reagálást nem kaptam kezelőorvosomtól, amit többször szóvá is tettem Neki. Bizony, ebből azt a következtetést vonhattam le, hogy csak ne betegedjen meg az ember és ne szoruljon orvosi kezelésre, mert ettől az időtől kezdve, megszűnik teljes értékűnek lenni. Nem tekintenek partnernek, mint ahogy ezt én is érzem, de mivel mást nem tehetek jelenlegi helyzetemben, szóvá teszem, bár nagyobb változás ezután sem remélek, de ettől nem fogok meghunyászkodóvá válni, mint több betegtársamnál látom. De ez, legyen az ő gondjuk, hiszen én most is a saját nevemben és érdekemben teszem szóvá a velem történteket. Ez bizony rossz érzéssel tölt el.

Betegségem következtében hangulatom is változó és sajnos hamar következnek a hangulatváltozások.

A következő gyógyszereket szedem.

 Bár ettől a fájdalmaim nagy része csökkent, de nem múlt el.

REGGEL:                                                                                ESTE:

2x  500mg-s Levetiracetam.                                                   2x500mg-s Levetiracetam.

1x    20 mg-s  OxyContin.                                                       1x 20mg-s OxyContin.

1x      8mg-s Xefo.                                                                    1x   8mg-s Xefo.

1x    40mg-s Pantoprazol.                                                        1x 40mg-s Pantoprazol.

1x 1000mg-s C-vitamin.                                                           1x   2,5mg-s Cardilopin.

1x   600mg-s Tökmagolaj.

1x  100mg-sAspirin protect.

 

Mondtam Önnek, hogy a körülményeket elviselhetetlennek tartom és ez nagyon befolyásolja a tűrőképességemet is.

Ön, naponta tart nagyvizitet és érdeklődik hogylétünk felől. Azt látom, hogy csak a pozitív visszajelzést várja, az esetleges más, szerintem őszinte véleményt nem nagyon szereti. Erre azt az esetet említem, amikor kérdésére azt a választ adtam, hogy otthon jobban érezném magam. Mire az Ön reagálása az volt, hogy ne mondjon ilyet, mert megsértődök. Láttam is, hogy szavát komolyan is gondolja, de ne várja tőlem, hogy azt mondjam, amit hallani akar, mert ezután is azt mondom, amit érzek, mert a bizalmat tartom elsődlegesnek, nem pedig az elvárást. Az orvos és a beteg között egyik legfontosabb tényező, a BIZALOM.

A körülményekről is röviden szeretném tájékoztatni:

Tudom, hogy már régóta arra törekszik, hogy Ön és munkatársai számára jobb munkakörülményt igyekszik kialakítani, de ennek a megvalósítása az állam szándékától és anyagi lehetőségeitől függ. Természetesen, jobb körülmények között, a betegek is jobban fogják magukat érezni.

De talán több dologra kellene az illetékeseknek jobban odafigyelni, úgy, mint a tisztaság, a WC-k állapotának sűrűbb rendbetétele, hogy ne kelljen azt látni, hogy az ülőke és a padozat többször, emberi ürüléktől szennyezett és nincs aki ismét rendbe tegye. A férfi WC-ben nincs szagelszívó, de még légfrissítő sem, hogy ne a büdöset érezze a beteg, ha belép. WC papírról a betegek gondoskodnak, de több dologról tudnék még beszámolni.

 De nézzük az étkezést:

A tálalást, nem mindig a nővérek végzik, hanem többször a takarítók. Több esetben nem jut minden beteg reggelijéhez-vacsorájához elég tányér sem. De legfőbb dolog az ebéd. Gusztustalan a kilötyögött leves látványa, íze, nem is beszélve a második féléről, amely számomra ízetlen, hideg és ehetetlen. Ezt már Önnek is szóvá tettem, de azon kívül, hogy a diabetikus megjelent és változást ígért, semmi nem változott. Szabadjon kérnem, bár nem hiszem, hogy az Ön feladata lenne, valaki nézze már meg, hogy ebéd után mi marad a tálcákon? Az ebédből mennyit esznek meg a betegek és mennyi megy a moslékba?

Bizony, sok minden befolyásolja a leírtak fényében a beteg, és az én hangulatomat is és ne csodálkozzon a professzor úr, ha olyan véleményt hall tőlem, amit már párszor elmondtam.

Belőlem, most sem a harag beszél, de még egyenlőre embernek érzem magam és szeretnék még a kórházban is ember módjára élni, hiszen egészségem szinten tartása érdekében szükségem volna továbbra is a kezelésekre.

De nem tudom, hogy egészségi állapotom megengedne-e egy kis pihentetést, ugyanis a kezeim nagyon fájnak a sok szurkálástól, hiszen többször eldurrantak az ereim és a szúrás előtti „paskolás” is többször fájdalmat okoz.

 

Budapest, 2016. június 8, szerda.

 

 

 

Válaszát várom,

                          Üdvözlettel: Bencze Pál.

 

 

 

Tájékoztatásra kapja: dr. Petrányi Ágota, a kezelőorvosom.

 

 

 

 

 

Átvettem: igen, átvett, de véleményt nem mondott a levél valóságtartalmára.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.