Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Írásaimról tájékoztató jelleggel

2009.06.14
Célom a hiteles tájékoztatás, még akkor is, ha néha elfogultnak látszom, máskor pedig kritikával illetem társaimat, vagy másokat. Hogy igazam van, vagy sem, azt az események igazolják, vagy cáfolják. Természetesen, pártokon felülálló, nemzeti gondolkodónak vallom magamat, és azt várom, hogy mikor jut el a nemzeti oldal addig a pontig, amikor a gyakorlatban is meg fog valósulni az, az elmélet, amit 2006. szeptemberében a Kossuth tériek erkölcsi forradalom néven meghatároztak, hiszen 1956 követeléseit kívánjuk megvalósítani, a mai nemzeti érdeknek megfelelően. Amit akkor békésen szerettünk volna megoldani, azt ma már csak radikálisan lehet megoldani, ami bizonyos áldozattal jár. Azt gondolom, hogy ezt akkor is vállalni kell, ha bármelyőnket is közvetlenül érint, hiszen így is láthatatlanul fogyunk, és azt sem tudjuk, hogy ki van velünk. Mi, nyílt színvallást várunk, mert szövetséget, a hasonlóan gondolkodókkal kívánunk kötni. Azt várom, hogy a nemzet érdekében összefogni szándékozó tisztalelkű emberek, ne a pártoktól, hanem önmaguktól jussanak el a közös akaratig. Azt gondolom, hogy a választók, jobb híján szavaznak a pártokra, bár sokan, mindig szeretnek a győzteshez tartozni, még akkor is, ha egyénileg hátrányuk származik belőle, hiszen csak rövid távban gondolkozik. Nem az a baj, hogy valaki baloldalinak, vagy jobboldalinak vallja magát, ha ezt a nemzetért teszi. Ha a jobb és a bal, megtalálja azokat a közös pontokat, aminek a megvalósításáért, hajlandó együtt tevékenykedni, hiszen munka közben, majd eltűnik a bal és a jobb, de marad a nemzeti, mert a kettő, kiegészíti egymást. Többen azt mondják, hogy szavazni kell, mindegy, hogy kire, mert ez kötelesség. Míg mások azt mondják, hogy ha nincs olyan, akit én akarok, akkor a kisebbik rosszra szavazok. Melyik a kisebbik rossz? Mások, Orbán-Gyurcsányban gondolkoznak, (mert „libatolvaj” mögé, kevesen fognak fölsorakozni) hiszen az egyiket utálják, de abban nem gondolkoznak, hogy ki lenne az, aki hosszútávon képviselné az érdekeiket, és intézkedéséért felelősséget is vállalna. Sajnos, hogy az elmúlt 60 év, nagyon sok embert igénytelenné tett, mert úgy érezte, (talán ma is), hogy gondolkoznak helyette. Nem az egyszerű emberrel van a baj, bár érdemes lenne neki is gondolkoznia, hanem azokkal, akik értelmiségnek vallják magukat, hiszen az ő feladatuk lenne, a tájékozatlanok fölvilágosítása, nevelése, a nemzeti gondolkozásra, nemzeti szellemben. Azt is meg kellene fogalmazni, hogy mit tartalmazzon a nemzeti szellemű gondolkozás. Továbbá, hogyan kell gondolkoznia annak az embernek, aki nemzeti szelleműnek vallja magát, vagy azzá szeretne válni. Mert Atilla nagykirályunk gondolatával élve, magyar bárki lehet, de tudnia kell magyarul beszélni, gondolkodni és cselekedni. Meg kell határozni, hogy ki tekinthető a magyar nemzethez tartozónak. Miért is baj, ha ismerjük a családfánkat legalább heted íziglen? Nem akarunk mi különbséget tenni származás szerint, mert senkit nem bántunk azért, mert zsidónk, cigánynak, vagy másnak született, ha nem tör a nemzeti érdekeink ellen. Az idő, vagy a közeljövő eseményei is el fogják majd dönteni, hogy kik voltak azok, akik 2006. szeptember 17-én és a következő napokban közfelkiáltással vezető szerephez jutottak, és ki, mennyire maradt hű, akkori vélt, vagy valós elveihez. Ki jött önként, vagy kit küldtek a bomlasztásunkra, hogy nem cselekedni, hanem szétbeszélni kell a cselekvésre összejött embereket. Némelyek, sárosak lettek, vagy csak sárral dobálták meg őket. Ezeknek az embereknek, meg kell adni azt a lehetőséget, hogy tisztázzák magukat a vádak alól, hogy a szétforgácsolódott Kossuth tériek, ismét egységet képezhessenek, egy olyan vezetés alatt, aki képes lesz a megfogalmazott elvek végrehajtására. Ha neveket kérdeztek, akkor jelenleg nem tudom megnevezni az első számú vezetésre alkalmas személyt, hiszen nem valósult meg az alulról fölfelé való természetes vezető kiválasztódás, pedig a kezdetektől erről beszéltünk.
Talán ennek lett a következménye 2006. 09. 18-án, a nem kellően átgondolt Petíció átadási kísérlet is, bár ez, csupán az első próbálkozás volt. Előttem, még most sem világos, hogy ki, vagy kik fogalmazták meg a Petíciót, mi volt a cél, a beolvasása esetén. Kik döntötték el, hogy beolvastassák a Petíciót, mivel hallottam olyan hangokat is, hogy a helyszínen forgató csoportok kameráiba kellett volna beolvastatni a Petíciót, és ez által tudatni a Kossuth tériek által megfogalmazott népakaratot az ország lakóival, és a világgal. Mindezeket azért írom így, mivel nem voltam a helyszínen, de ezeket azoktól tudom, akik viszont ott voltak. Olyan hangokat is hallottam, hogy a TV-nél, a Petíciót át kellett volna venni, ha másért nem is, hogy megakadályozzák a felheccelt tömeg indulatos reakcióját. Vagy az volt a cél, hogy az indulatok szabaduljanak el, hogy az elégedetlenkedőket csőcseléknek lehessen nevezni, és a nem kellő tájékozottsággal rendelkezőket szembe lehessen állítani a jelenlevőkkel? Nem tudom, hogy mennyit nyomott latba az a megjegyzés valaki részéről, hogy Takács Andrást foglyul ejtették a rendőrök, és szabadítsuk ki. Elhangzott-e ez egyáltalán, vagy csak utólag említik? Azóta, nem egyszer hangzott ez el, Budaházi György esetében, amire mindig ugrottak a nem elég megfontoltan tenni akarók. Úgy gondolom, hogy egy „népvezérnek”, nagy a felelőssége a tömeg irányításában. Torockai Lászlót, a bíróság jogerősen felmentette az alól a vád alól, hogy a tömeget szándékosan vezette volna TV székház ellen, míg mások, benne, felbujtót látnak. Vajon minek kell ahhoz történni, hogy Gyurcsány Ferenc is a bíróság előtt feleljen az ország kiárusításáért, és mikor merül föl Rudi Zoltán TV elnök felelőssége, a Petíció átvételének a megtagadásáért? Tudnék még pár dolgot felsorolni, ami szerintem tisztázásra vár, mert ennek lett a következménye a TV ostrom, és az emberek perbefogása. Ezt a kárt, számon tartják, fel is nagyítják, de az mellett a kár mellett, az is elsiklik, akit a hazug miniszterelnök nemzetromboló intézkedéseivel megkárosított. Mert ő, amit vállalt, elvégezte, de lesznek akik az új tolvaj intézkedéseit is mellszélességgel fogják támogatni. De ki is ez az ember, akit két párt választott meg a Nép helyett? Ha olvassátok, úgyis kiegészítitek amiről én nem tettem említést. Ha itt, 300-500 fő közöttiek voltak a rendbontók, akkor miért csak 39 embert vádoltak meg, és miért pontosan azokat, akik vádlottak lettek? A többivel, mi volt a cél, kik ők egyáltalán? Már őt, jogerős ítélet született. Vajon, hány embert vádoltak, vádolnak meg azért, mert ki merte mondani a véleményét, vagy tevékenyen részt kívánt vállalni a változásokért? Vajon a jogvédők, mennyi pénzt gyűjtöttek össze Amerikában, és hány embert segítettek ingyen, vagy ellenszolgáltatásért? Nagyon fontos kérdések ezek még akkor is, ha egyesek nem beszélnek róla. Ha szabad javasolnom, olvassátok el a Magyar Világban megjelent az eseményekkel kapcsolatos cikkeket, hogy felelevenedjenek az akkori események élményei: www.magyar-vilag.hu Itt, figyelemmel kísérhetitek a heti eseményeket. Remélem, hogy sikeresek lesznek a próbálkozásaitok.
De beszélnünk kell azokról a pénzekről is, ami a Kossuth téren, adományként összegyűlt, az erkölcsi forradalmunk kiadásainak finanszírozására. Több névről beszélnek felelősként, de eddig nem tudtam elérni, hogy a felelősség tisztázódjon, pedig a Nemzeti Koordinációs Testület (NKT) tagjaként, Rozgics Mária segítségével elértük egy Etikai Bizottság felállítását az adományok felhasználásának vizsgálatára. A Bizottság pedig akkor tud eredményes munkát végezni, ha van megfelelő háttértámogatása. Van? Én nem érzem! Ezzel kapcsolatban is sokat írtam, de talán egyszer, azt is közreadhatom. 2006. október 23-ig, a NÉP közül figyeltem az eseményeket, és a közfelkiáltással megválasztott vezetők közül, csupán párral volt kapcsolatom. Jó lenne azt is tisztázni, hogy volt-e Lapid-Takács paktum a maradást illetően, vagy Tamás Károly és mások tárgyaltak a rendőrökkel a Déli kapu környékén? Takács András, erről nekem, nyilatkozott, de Tamás Károly elérhetetlen számomra, pedig jó telefonszámot kaptam. A kivert tömeghez, október 23-án, a Bazilikánál csatlakoztam, és együtt vonultunk a Korvin közbe, mivel azt ígérték a rendőrök, hogy du. 3 óra után vissza lehet menni, mert tűzszerészetileg átvizsgálják a Kossuth teret, és kb. 20 ezer fős tömeg visszaindult a Kossuth tér felé. Én, azzal a csoporttal mentem, amely a Kálvin tér felé ment, így nem tudtam csatlakozni, mert közöttünk volt a Fidesz rendezvény. Ennek ellenére, a zászlóm elrakása után, három kordonon átmenve, egyedül, eljutottam a Szabadság térig, de a Kossuth tér volt a cél, de a sok kordon miatt, lehetetlen volt odajutnom. Fölöttem pedig folyamatosan röpködött a helikopter, és csak a Nyugati felé tudtam távozni, ahol a felüljáró lábánál az út teljes szélességében háromsoros rendőrkordont láttam talpig fegyverben. Az, ma már ismert, hogy mily galád módon számoltak le a néppel, de a többség, még ma sem tudja, hogy miért nem volt rajtuk azonosító. Az igazi harcokban, én nem vettem részt. Az sem tisztázódott még, hogy az Astória melletti Fidesz rendezvényen levőket is miért keverték bele. A napokban szerzett információból egy részlet, ennek a megvilágítására: 2009. 04. 04-én      Érdekes elemzést tett közé a minap az International Correlation Resource Center (ICRC), amit legjobban talán Nemzetközi Összefüggéskutató Intézetként  (NÖKI) lehetne lefordítani
Gyurcsányt az emlékezetes 2006. szeptemberi és októberi zavargásoktól az ekkor teljes titokban Magyarországra érkező orosz különleges erők a SpetsNaz egységei mentették meg, amelyek rögtön a TV ostrom utáni napon érkeztek Magyarországra, felváltva a szétzilált magyar rendőri erőket. (Többek között ezért sem hordtak azonosítót a rendőrök, mert akkor hamar kiderült volna, hogy ún. "nem regisztrált" rendőrök hordanak egyenruhát Magyarországon, valamint így történhetett, hogy október 23-án az orosz rendőri erők az számukra ismeretlen ellenzéki tüntetőket - köztük egy ellenzéki parlamenti képviselőt - is keményen szétverték.) A magyar és az orosz rendőri erők közötti feszültség mindvégig megmaradt.”
Ugyan hányan voltak ezek az orosz rendőrök, és aki hívta, milyen törvényt szegett meg? Azt hiszem, hogy joggal nevezték ezeket az embereket is rendőrbűnözőknek. No persze, ez csupán költői kérdés volt, hiszen a meghívót ismerjük, hiszen erre volt már példa 1849-ben is.
Legelső írásomnak azt a címet adtam: MAGYAR MÚLT, JELEN, S MILYEN JÖVŐ. Ebben, több kérdésről kifejtettem a véleményemet, és hasonlóan gondolkozó, vagy gondolataimat kiegészítő társakat kerestem, és 2006 elején kezdtem meg ennek az írását. Ez, egy útkeresés, a múlt ismeretében egy jobb jövő reményében. A többi írásaim, a Kossuth térről való kiűzetésünk utáni, a Rendszerváltó Fórum által szervezett vonulásokon történt események hatásaként fogalmazódott meg bennem, amit a velem vonulóknak adtam át, bár akkor még nem mertem a nevem aláírni, hiszen bennem is volt félelem, de írásomat vállaltam még úgy is, hogy nem tudtam, hogy milyen lesz a fogadtatása. Ha ez nem történik meg, talán soha nem jelent volna meg egy írásom sem. Majd később, a Magyar Világ főszerkesztőjének köszönhetően, az újságban is megjelent a véleményem, és ettől kezdve többet írva, igyekeztem hitelesen tudósítani. Ez után kaptam a „Kossuth téri krónikás” címet, amire ma is büszke vagyok. No, nem öntelt, de jól esett az elismerés, ami új feladatok vállalására kötelezett. Részt vettem a gödi és a komáromi FNB országos gyűlésén, de szerettem volna ott lenni a 2007. január 14-i pomázi gyűlésen is, de ezt a belső hatalmi harc, nem tette lehetővé, hiszen a közfelkiáltással megválasztott vezetők, nem akarták tudomásul venni, hogy mandátumuk lejárt, mert nem tudták betölteni rendeltetésüket. Ezek az összejövetelek, mindig kirekesztettek valakit, vagy valakiket. Mint a következő is, de az, az után következő is.
 Rendszerváltó Szer Pomáz 2006. november 18-19.
 Lényeges döntések:2006.11.21.
1. Megszűnik a Kossuth téri vezetés széttagoltsága. Megállapodtak abban, hogy a továbbiakban egységben dolgoznak a rendszerváltásért. Mivel az országban „Forradalmi Nemzeti Bizottmányok” alakultak, egységes névként a „Forradalmi Nemzeti Bizottmány” nevet használják.
3. Az „Alulírottak támogatjuk Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívását 2006. október 23-ára,(?) abból a célból, hogy kimondja Történelmi Alkotmányunk hatályának visszaállítását” fejrész szöveget tartalmazó aláírásgyűjtő ívet az aláírást gyűjtő a Rendszerváltó Népgyűlés szervezésére használja.
A jelenlevők, hoztak még több határozatot is, amelyek közül, egy sem valósult meg.
Ők, és a másik fél FNB, hagyták szétszéledni a frissen megalakult vidéki szervezeteket, akik később, ennek következtében közeledtek a Jobbik felé. Többször fölhívtam erre a figyelmet, de hangom nem hallatszott el a szükséges helyig. A Visegrádi találkozó után, (2007. 03. 03-án) azzal a szándékkal alakult meg a Nemzeti Koordinációs Testület 2007. 03. 11-én, hogy a már szétesett Kossuth téri szervezeteket próbálja összefogni, de az egykori vidéki szervezetek koordinálását elhanyagolta, hiába hívtam föl rá többször a figyelmet, jegyzőkönyvvezetőként. Majd a pécsi Bózsa testvérek kezdeményezésére, a vidéken megalakult FNB-s szervezetek, Balogh Béla aktív szervezésével létrehozták az Árpád vérei találkozókat, emlékezve nagyfejedelmünk Pozsony melletti győzelmére, a német fejedelemségek csapatai fölött. Ez is azt a célt szolgálta volna, hogy a vidék és a főváros, ne szigetelődjön el egymástól. Az elsőn, (2007. 04. 28-án) nem tudtam részt venni, így arról, senki nem írt krónikát, pedig utólag kértem a szervezőket, hogy tájékoztassanak az eseményről, hogy valamit összeállíthassak. A következő négyről, én írtam, de bővebb segítséget, csak Balogh Bélától kaptam. Mivel Balogh Béla szervezőkészsége is kevésnek bizonyult a folytatáshoz, ez a kezdeményezés is ellaposodott, és Debrecenbe már meghívást se kaptam, de utólagos tájékoztatást se, pedig az ALAPJAINK c. zárt láncú lap, tájékoztatott az eseményekről. Voltak kísérletek Kerekasztal összehívására is, de mind a Takács András, mind a Sámsomdi Kiss Károly által kezdeményezett szerveződések nem vonzottak nagyobb számú érdeklődőt. Ez a két kísérlet, hasonló célokat tűzött ki, de pártok nélkül, így más alapokon szerveződő csoportosulások, nem keresték velük a közös nevezőt, hiszen a megosztottság tovább működött, vagy ez volt a cél?
Közben alakultak a különböző szervezetek, úgymint pl. a teljesség igénye nélkül: Rendszerváltó Fórum, a vonulások szervezésére, Magyar Nemzetért Mozgalom, Új Magyar Vérszövetség, amely tovább fejlődve lett a Nádori Szövetség, Magyar Rendszerváltók Országos Szövetsége (MAREVOSZ), Szent Koronát Szolgálók Szövetsége (SZKSZ), MNB 2006 újjászerveződött, Nemzeti Koordinációs Testület (NKT), két Nemzeti Kerekasztal. Majd 2008. 06. 21-én megalakultunk, mint Nemzeti Erők Szövetsége (NESZ), amely az első pillanattól halálra volt ítélve, hiszen egyből kiközösítették Balogh Bélát és Takács Andrást. Kíváncsi voltam az igazi okra. Pedig az igazi szervezőmunkát ők végezték. A kiközösítők felé írtam a „Tett halála az okoskodás” c. írásomat, amelyben választ vártam a kirekesztőktől, a kirekesztés okáról. Máig nem kaptam rá választ. Majd 2008. 09. 17-én a Nádori Szövetség krónikásává választottak. Összefoglalva, jelenleg úgy látom, hogy a Kossuth téri szervezetek a hatalmi harc következtében, elveszítették vezető szerepüket, így csak segítői lehetnek a leendő rendszerváltásnak. Rajtuk kívül, van-e jelenleg olyan erő, amely ugyanezt akarná? Sajnálom, hogy a széthúzás ennyire legyengített bennünket, de mivel nem tisztáztuk a problémákat, hitelt érdemlően, nem nevezhetők meg a „küldöttek”. A Kossuth téri társak tudják, hogy mindig őszintén írtam meg a véleményemet, de soha nem azzal a szándékkal, hogy a nemzeti oldalon az őszinteséggel, ellenségeskedést szítsak, hiszen írásaimmal is arra törekszem, hogy az Kép egység újra helyre álljon, de alkalmas vezetéssel. Az április 14-ei, Alkotmány utca elején történő Civil Összefogás az előrehozott választásokért rendezvény számomra ismét bebizonyította, hogy igazi rendszerváltást csak a Kossuth tériek akarnak még akkor is, ha nem képesek megmozgatni akkora tömeget, amely ehhez szükséges. Így lehetett miniszterelnök egy olyan személy, aki ugyanabból a tolvaj csapatból való, akik eddig is idegen érdeket képviseltek.

Rövid bevezetőnek ennyit írtam, amely segíthet írásaim értelmezésében. Az írásaimban szereplő személyek véleményének helyt adok akkor is, ha nem feltétlenül egyezik is az enyémmel.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.