Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Forradalom a XXII. kerületben

2016.06.28

Budapest. 1957. Június 13.

Feldolgozás alá vettük a Budafoki „Forradalmi Bizottság” tevékenységét és a következőket állapítottuk meg:

A „Forradalmi Bizottság” dr. Takács Pál budafoki orvos eszmei irányításával, valamint id. Schmidt Vilmos „Forradalmi Bizottsági” elnök irányításával létrehozott egy 29 főből álló forradalmi bizottságot, amelyhez megalakultak a kerület különböző helyein létrehozott fegyveres szervezetek, amelynek a vezetője ifj. Schmidt Vilmos nemzetőr parancsnok lett. Két helyettese volt: Márkus József és Keményfy Iván, mindketten budafoki lakosok. A kerületi nemzetőrség 1956. október 29-én alakult meg. A Forradalmi Bizottság pedig 1956. október 28-án alakult meg.

A Forradalmi Bizottság tevékenysége az alábbiakban foglalható össze:

- Határozatot hozott a kommunista személyek vezető pozíciókból történő leváltására.

-  Határozatot hozott a Tanács megszüntetéséről és az Elöljáróság visszaállításáról.

- Határozatot hozott a leváltott kommunisták helyére a Forradalmi Bizottság egyes tagjainak a kinevezéséről.

-  Határozatot hozott a fegyveres ellenforradalmi szervek létrehozásáról.

-  Határozatot hozott a Győri kormánnyal való kapcsolat fölvételére, mivel a budapesti kormányt nem ismerte el.

A Nemzetőrségen belül működött, egy ún. „R” csoport, amely közbiztonsági feladatot látott el 20-25 fővel. Ebben a csoportban a vezetők gyermekei voltak többségben, hiszen ebben a csoportban fontos volt a megbízhatóság is. Igazoltatásokat végeztek a rendőrökkel együtt, figyelték a gyanús személyeket és amennyiben ÁVH-sokkal találkoztak, bevitték a kapitányságra. Egy harmadik csoport volt, a magukat „Szabadságharcosoknak” nevezték. Ők, nem fogadták el a nemzetőr parancsnok fennhatóságát. Nevesített parancsnoka Bencze József volt, de az igazi parancsnok, a Corvin közből jött, akinek a nevét később sem tudták megállapítani. Az ő központjuk Budafok, Kálvária hegy út 20 szám alatti KIK. Vállalat irodája volt. Helyettese Kosztka Emil volt, akit a Szovjetunió kémkedésért ítélt 20 évre, majd Sztálin halála után, amnesztiával szabadult. Hogy kinek a javára kémkedett, arról nem számol be az összefoglaló jelentés, hiszen nem a teljes igazság kiderítése volt e jegyzőkönyvek megírásának a célja, hanem a forradalmárok lejáratása, hogy milyen „galád tetteket hajtottak végre a magyar és szovjet „elvtársak” ellen. Itt sem az volt a lényeg, hogy milyen vallomást tett a felelősségre vont személy, hanem mit mondottak az „elvtársak”. Ez a csoport is állt legalább 30 főből, de ekkor még nem volt földerítve a csoport tevékenysége és közülük is távozott az országból, aki úgy érezte, hogy tevékenységéért súlyos büntetést kaphat. A legtöbb felkelő, azért nem ítélte olyan súlyosnak a saját tevékenységét, mint amilyennek vádlói és maradtak, de a kihallgatók mindig megtalálták azokat az embereket, akiknek jobban járt a szájuk, mint kellett volna, így jobban büntethetők lettek..

Az „R” csoporttal együtt tevékenykedő szerv volt a rendőrség azon része is, amely Szén István egykori kerületi kapitányság parancsnoksága alatt állt, de ők október 28 után álltak a forradalmárok oldalára felsőbb parancsra. Az Ő helyettese P. Kovács István r. százados volt, aki részt vett azokon a tárgyalásokon, amik id. Schmidt Vilmos lakásán történtek október 26-án. Ekkor Szén István még óvatosságból vette fel a kapcsolatot velük, hiszen a felső vezetés részéről is egyértelműen csak Kopácsi Sándor Budapesti főkapitány állt a forradalmárok oldalára. A Nemzetőrséget is olyan fegyverekkel látták el, aminek nem volt nagy a tűzereje. Óvatosságból még az első helyettesét, Mocsári Gyula ÁVH-s századost sem tájékoztatta, hiszen akkor már ő is inkább a számára biztonságosnak hitt helyen tartózkodott, bár a jelentés kihangsúlyozta, hogy még az épületben tartózkodott. Szén alezredes ekkor még kijelentette, hogy a rendőrség politikamentes szervként kíván működni és a közbiztonság megőrzését tekintette elsődleges feladatának.  Majd, amikor a budafokiak forradalma is kezdett terjeszkedni, mintegy 200-300 fős fegyvertelen tömeg politikai megfogalmazásként követelte a Posta, a Tanácsháza, a Rendőrség épületének a tetején elhelyezett vörös csillag leszedését. Kovács Ferencné tanácselnök is Szén Istvánra bízta a követelések teljesítését. Sőt, a forradalom első napjaiban letartóztatott forradalmárok szabadon bocsájtását és az ÁVH-sok felelősségre vonását is követelte a tömeg. A tömeg követelésére, a tűzoltókkal leszedette a csillagokat, de a rendőrök sapkájáról is követelte a tömeg a csillagos sapkarózsa leszedését. A tömeget ekkor még Wilt Tibor és Vén Emil budafoki művészek vezették. Ekkor már több olyan személy is érkezett a belvárosból, akiknek a kezébe már fegyver is volt és ennek hatására egyre merészebb megfogalmazások történtek, hogy a forradalom szelleme és akarata érvényesüljön Budafokon is.

10.27-én, a tömeghangulat ellensúlyozására a XXII. ker. Pártbizottság javaslatára, a kerületi Tanács, megszervezte a Nemzeti Bizottságot, ahova, mint a tömegre hatni tudó tekintélyes embert, dr. Takács Pál belgyógyász főorvost is meghívták, de Ő, nemet mondott e meghívásnak. A kialakult helyzetről, hangosbeszélőn keresztül, értesítették a lakosságot is, így id. Schmidt Vilmos vezette csoport, elérkezettnek látta az időt a cselekvésre.

A helyi politikai vezetés, 10. 28-án a reggeli órákban össze is ült  hogy befolyását fenn tudja tartani, elhatározta, hogy megalakítja a Nemzeti Bizottságot. A Nemzeti Bizottság tagjai, a szocializmushoz és a Párthoz hűséges emberekből álltak, mint a Tanács elnöke, a kerület párttitkára, a rendőrkapitányság vezetője, a Hárosi laktanya parancsnoka, stb. és a Tanácsháza dísztermében alakuló gyűlésre jöttek össze.

Id. Schmidt Vilmos és akkor még szűk köre, kb. 9 fő, a Tanácsháza előtt összegyűlt tömeg támogatásától kísérve belépett a Díszterembe és felszólította az alakuló gyűlésre összejött „elvtársakat”, hogy oszlassák fel önmagukat és békésen távozzanak mert ő a „Szent” forradalom nevében nem ismeri el ezt a Nemzeti Bizottságot.

 Szén Istvánt és Mészáros Istvánt felszólították a maradásra, mert a forradalomnak szüksége van az ők együttműködő tevékenységére. Mindketten el is fogadták a felkérést és maradtak a teremben, ahol megalakult a tömeg által támogatott „Forradalmi Bizottság”, amelynek vezetője id. Schmidt Vilmos lett, a fia pedig a megalakult Nemzetőrség parancsnoka lett. A Nemzeti Bizottság távozásra felszólított tagjai, pedig békésen távoztak a helyszínről.

Id. Schmidt Vilmos, a jelenlevőkkel közölte, hogy jelképes temetést tartanak, a Móricz Zsigmond körtéren elhunyt egyik társuk tiszteletére és hangosbeszélős lehetőséget kihasználva, ismertették a kint levő közönséggel a forradalom célját és kérték a célok megvalósítása érdekében a tömeg támogatását. Ekkor közölték a tömeggel azt is, hogy e célok elérése érdekébe, megalakítják a Budafoki Forradalmi Bizottságot.

A Forradalmi Bizottság eszmei vezetője, dr. Takács Pál intézkedett, hogy az alakuló ülésre hívják be az arra alkalmas személyeket. Dr. Pokoli István azt vallotta, hogy őérte is Dr. Takács küldte el Pongrácz Ferencet, akivel már a Tanács épületének folyosóján össze is találkozott és ahol Pongrácz Ferenc közölte, hogy érte küldték őt és menjen be a megjelölt szobába. Elmondja továbbá, hogy ahogy ő belépett, Dr. Takács Pál megkérdezte tőle, hogy vállalod-e az Elöljáróság vezetését? Így alakult meg a 29 fős Forradalmi Bizottság vagy 300 fős tömeg helyeslésével és jóváhagyásával. Gyors változások esetén, gyors döntésekre van szükség, hiszen ezek a személyek, ideiglenes jelleggel lettek megválasztva most is. Viszont elsőnek is vették őrizetbe Dr. Pokoli István volt városházi tisztviselőt, aki a forradalom alatt az elöljáróság vezetője volt. Kihallgatása során nem is tagadta, hogy ez előtt is kapcsolatban volt Dr. Takács Pállal,Dr. Jandó Gyulával és Komoróczi Zoltánnal.

Ekkor határoztak a Nemzetőrség felállításáról is, amelynek vezetőjévé ifj. Schmidt Vilmost választották. A Nemzetőrség létszáma 11. 04-ére általában 150 fő körül mozgott és a szervezetet el kellett látni fegyverzettel, igazolvánnyal és megkülönböztető karszalaggal. A jegyzőkönyv minden lehetőséget megragadott a Nemzetőrség tagjainak személyes lejáratára, hogy ezek a csőcseléknek, lumpen elemeknek az összetétele, nem a többség érdekeit képviselte, hanem a szélsőséget. A fegyverek egy részét a helyi rendőrség, többségét pedig a Budapesti Rendőr Főkapitányság biztosította és Keményfy Iván vezetésével szállították ki Budafokra. A fegyverekhez való lőszert és kézigránátot a Hárosi Laktanya vezetője Mészáros István alezredes biztosította. Elérték, hogy 11. 04-re, minden csoport fel volt fegyverezve és biztosították a lakosság részére a közbiztonságot, fegyveres nemzetőrök voltak jelen az élelmiszer elosztó helyeken, a Postánál és minden szükséges helyen. A nagy felbuzdulásban azért figyelmen kívül hagyták, hogy a szuezi válság megoldásában a két nagyhatalom úgy egyezett meg, hogy a válságos helyeken hagyják érvényesülni a hatalmi érdekek helyreállítását, így aztán csak idő és kellő felderítés kérdése volt arra fölkészülni, hogy a szovjet csapatok minél kisebb emberveszteséggel oldhassák meg a népi forradalom leverését. Sajnos, a helyi illetékes vezetők sem voltak azzal tisztába, hogy nincsenek egy súlycsoportban a szovjet fegyveres erőkkel.

 

Bp. 2016. 06. 10.

 

Bencze Pali

 

A POFOSZ 1956-os Hagyományőrzők

És az 1956-os Magyar Nemzetőrség tagja.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.