Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy csapatgyűlés margójára

2014.06.27

Piszkozatként elküldtem a főparancsnokomnak, és kértem, hogy ha úgy gondolja, tegyen hozzá észrevételt.   Bencze Pali.

 
Olvasta, nem olvasta, nem tudom, így most már véglegessé teszem, hiszen nemsokára ismét csapatgyűlés következik, és talán beszélni kellene a fegyelemről is, egymás és a parancsnok tiszteletéről. Tegyük meg, hogy mást is úgy tiszteljünk, mint azt magunkkal szemben másoktól elvárjuk!
 
Összefoglalómat belső használatra szánom, és az abban leírt negatív tapasztalatokat okulásként írom le, és nevek helyett, csupán jelenségről írok.
2009. 10. 17-én először vettem részt az 1956-os Magyar Nemzetőrség csapatgyűlésén. Előzetesen azon gondolkodtam, hogy vajon milyen a helyszín, milyenek a bajtársak, stb., bár egy részükkel már előzőleg is találkoztam több helyen. Tekintettel, hogy voltam már jó néhány összejövetelen, különösen 2006 szeptembere óta.
 

1.jpg

 
Ezek némelyikén, a közös cél, közös gondolkozást hozott, igaz, hogy a megvalósításba mindig valami „porszem” került, mert mindenki azt hitte, hogy az igazság nála van, és másoktól várta, hogy hozzá csatlakozzanak. Mivel a közösségi érdek háttérbe szorult, és az egyéni került előtérbe, ne várjunk gyors változást. De, keressük egymásba, ami összeköt, és ha megtaláljuk, akkor eljutunk odáig is, hogy a közülünk megválasztott rátermett vezetők, közelebb tudnak bennünket hozni a közös problémánk megoldásához. Ez is csak akkor lehetséges, ha együtt dolgozunk a rátermett vezetőnkkel.
 

2.jpg

 
Időben meg is érkeztem a Budapest XVI. János utca 53 szám alatt levő MDF feliratú házhoz, ahol a havi csapatgyűléseit szokta megtartani az 1956-os Magyar Nemzetőrség.  Az időközben megérkező Majcz József és v. lg. Kustos von János Kálmán altábornagy bajtársakkal elmentünk főparancsnokunkért. A csapatgyűlés megnyitása után, a társaságukban elmentem a Budapest IV. Árpád út 66 szám alá, ahol két bajtársunk: v. Káldi József és v. lg. Kustos von János Kálmán bajtársainkat kitüntette az Egyesült Királyság „56-os” Politikai Szervezetek Szövetsége nevében v. sír Szabó Ferenc, a szövetség elnöke. Itt, most, 10 személyt tüntettek ki. v. sír Szabó Ferencről röviden annyit, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharcban való részvételéért 21 évesen kellett elhagynia hazáját. 1995-ben, alakult meg szervezetük, a Nagy-Britanniában működő kisebb szervezetekből. Alakuló létszámuk 2000 fő körül volt, ami jelenleg csupán 200 fő körül van, talán már csökken az érdeklődés. Az ünnepség levezetője Szalai Zoltán, a POFOSZ ügyvezető igazgatója volt, és a IV. ker. POFOSZ vezetőjével, Csizmadia Józseffel együtt adták át a kitüntetéseket, elismerő okleveleket, Forradalmi emlékplaketteket. A szép hely ellenére, mégis szervezési hiányosságként hagy mondjam el, hogy a jelenlevők közül, nem mindenki kapta meg a neki ítélt kitüntetést. Ezért talán az elnézéskérés kevés az érintettektől. Mivel v. sír Szabó Ferenc bajtársunk is nemzetőr, v. lg. Dömötör Zoltán vezérezredes bajtársunk a 116-os napiparancsban, dandártábornokból vezérőrnaggyá léptette elő.
A csapatgyűlésre visszaérkezésünk után főparancsnokunk a forradalom évfordulója alkalmából előléptetéseket, kinevezéseket adott át több bajtársunknak, többek között: v. Ságvári Pál v. őrnagyot, altábornaggyá nevezte ki, és Tiszti keresztet is adományozott neki. Killy Tibor dandártábornokot v. őrnaggyá nevezte ki. A többi előléptetésről azért nem tudok beszámolni, mivel nem rendelkezek kellő információval.
Antal József ezredesbajtársunk ma is szépen szavalta el verseit. Különösen Pósa Lajos „Verje meg az Isten…” c. versét.
 

3.jpg

 
Majd v. lg. Valkó Gyula v. őrnagy számolt be a Felsőpetényben tartott I. Országos Nemzetőr találkozóról.
Utána Bebesi Béla altábornagy tartott egy kis előadást a nemzetőrség megalakulásáról, a Trianonhoz vezető útról, Horthy revíziós terveiről, Hitlerről, Szálasiról (akinek tevékenységét negatívan ítélte meg) a II. Világháborúról, 1956- hoz vezető útról. Igaz, hogy mondandóját hosszasan fejtette ki, de bizonyos emberek, türelmetlenül viselték az előadást (főleg egy bottal járó csíkos nadrágos bajtársunk, zubbonya kigombolva, aki szalonképesen sem tudott beszélni). Szándékosan nem írtam le a nevét, de engedtessék meg, hogy minden 56-os tetteit tisztelve hagy mondjam el, hogy senki ne engedjen meg magának másokkal szembeni tiszteletlenséget, sőt, ha a tiszteletet önmaga felé elvárná. Majd ez után, előjött „magyar betegségünk”, hogy azt hisszük, hogy a mi véleményünk, mondanivalónk a legfontosabb, ezért egymás szavába vágunk, nem hallgatjuk meg a másikat, ugyanakkor elvárjuk, hogy más, ne vágjon a szavunkba. Hát tényleg ilyenek vagyunk? Főparancsnokunknak többször is erőteljesen figyelmeztetnie kellett egyes embereket arra, hogy tartsák tiszteletbe egymást, ne vágjanak egymás szavába, az előadót hangos beszélgetésekkel ne zavarják. Úgy éreztem, hogy hatástalan volt a figyelmeztetés, és ez szomorúsággal töltött el. De miért is kell neki erőteljesen szólnia? Egyébként jó hangulatban telt el a mai csapatgyűlés, amely talán 14:00- körül ért véget. A hangulat látszik is a képen. Az önfegyelmet miért nem ismerik egyes bajtársak? (Beszélgettem a bajtársakkal, és fölhívtam a figyelmüket, hogy főleg a tiszti rendfokozattal rendelkezőnek, egymást tisztelnie kell, példamutatásával a fiatalok előtt is megbecsülést kell kivívnia). Mondom ezt abból a nézőpontból is, hogy a 139/2009-es napiparanccsal megbízást kaptam az 1956 Magyar Nemzetőrség Budapesti Ifjúsági Tagozatának a megszervezésére, és parancsnoki teendőinek az ellátására. A bizalmat mindannyian „Hazámat szolgálom” mondattal köszöntük meg, a szokásnak megfelelően. Hogy e feladatomnak sikerrel eleget tehessek, meg kell találnom azokat a bajtársakat, akik ebben a munkámban támogatnak, segítenek, hiszen szükségünk van a fiatalokra, szükség van az utánpótlásra, az 56-os eszmék ébrentartására, továbbvitelére. Szervezetünk, nem kötődik pártokhoz, hanem a MAGYAR nemzethez, éppen ezért, olyan, nemzetben gondolkozó fiatalokat várunk sorainkba, akik célja, a magyar egység elősegítése, és az 56-os eszmék továbbvitele egy független Magyarország megteremtése érdekében. Leendő segítséget nyújtó bajtársaimmal meg kell találnom a legsikeresebb, a leggyorsabban és legolcsóbban működő információs kapcsolatláncot, a gyorsabb információáramlás biztosítására. Mert nem mindenkinek van vonalas telefonja, mobil telefonja, (ami drága is), de internet használata is kevés bajtársnak van, és híján vagyunk a kezelési ismereteknek is. Eddig a szervezési munkában segítséget ígértek: Csikós László, Marosvári Imre és Országh György őrnagy bajtársak, de írásos anyagot ígért v. l. Valkó Gyula v. őrnagy bajtárs is, aki egyben az 1956 Magyar Nemzetőrség Ifjúsági Tagozatának az országos parancsnoka. Tisztelettel várom mások segítségét is, hogy vállalt feladatunkat sikerrel tudjuk teljesíteni. Éppen ezért szeretettel várunk minden nemzeti elkötelezettségű, a hazájáért tenni kész magyar munkást és fiatalt, hogy lépjen közénk, vegyen részt, vállaljon feladatot. Tehát minden olyan magyar fiatalt várunk sorainkban, aki kész tenni a magyar nemzet sorsának jobbra fordítása érdekében. Ifjúsági tagozatunk, melynek célja az egészséges, erős erkölcsű, érett értelmű egész emberré válási folyamat elősegítése, és nemzetünk hagyományaihoz hűen ifjúságunk katonai szellemű nevelése.
Az elméleti oktatásokon javaslom figyelembe venni az „Ébredés” füzetecskéket. Szerkesztő, kiadó: Ambrus Pál T.: 30-574-9106;        E-mail: brusam@freemail.hu;        Honlap: www.brusam.com;  Kérem, hogy tekintsétek meg a honlapot!
 

4.jpg

 
Meg kell találnunk azt a lehetőséget, ami alapján pályázat útján anyagi eszközhöz juthat az Ifjúsági Tagozatunk, ha egyáltalán van ilyen lehetőség..
 Most erről röviden ennyit, de a program ismertetésénél majd kitérek a részletesebb feladatokra is annak idején. Utólag ideírhatom, hogy a programtervet elkészítettem, és jóváhagyására várok.
Majd Pálinkás János őrnagy bajtársunk kapott lehetőséget egy rövid előadásra, de ekkor már nagy volt a teremben a hangzavar. Bajtársunkat lexikális tudása miatt, fiatalabb korában észkombájnnak is nevezték. Mondják is egyesek: öregek már, süketek is egy kicsit, meg türelmetlenek. Magyarázatnak elfogadható, de viselkedési normának azt hiszem nem! Belső használatra szánt írásom olvasása során, biztosan lesznek, aki azt mondják, hogy mit is akar ez a kis újonc! Mondhatják, de én a fegyelemhez szoktam, másokkal szemben is igyekszem fegyelmezett lenni, és ugyanezt a magatartást, hagy várjam már el mástól is, hiszen ma „operettek” vagyunk, de mit hoz a holnap? Volt már egy 1848, amikor a honvédség a nemzetőrökből jött létre. A fegyelmet nem akkor kell tanulni, hanem azt szoknia kell annak, aki az 56-os nemzetőrök emlékeit tiszteletbe kívánja tartani.
Mivel a Magyar Világ nevű nemzeti hetilapban több cikkem is megjelent a Nemzetőrséggel kapcsolatban, és hoztam is ide újságokat, főparancsnokunk a jelenlevők tájékoztatása céljából fölkérte v. lg. Máriási György v. őrnagy bajtársat, hogy olvassa föl a Mátyás templomban avatott vitézekről írt cikkemet, utána v. lg. Kustos von Kálmán János altábornagy bajtársunk olvasta föl a Belvárosi Nagytemplomban történő vitézzé avatásról megjelent írásomat. Az írásokat tapssal fogadták a jelenlevők, de előfordult benne névelírás, amiért az érintettektől elnézést kérek. A jövőben azonban, a hasonló hibák elkerülése érdekében tisztelettel kérem az illetékesek segítségét, hogy pontosan tudjam közölni a neveket és egyéb eseményeket, hogy senkinek ne okozzak ebből eredő kellemetlenséget. Köszönöm!
 

5.jpg

 
Mivel a mezőkövesdi zászlóavatásról írott cikkem az ünnepi számban fog megjelenni, én kaptam a fölkérést, hogy számoljak be az 1956-ban a harckocsik elé álló Tóth Máriával való találkozásunkról. Telek Andrásné szül. Tóth Mária, immár 70 éves, aki 3 gyermeket nevelt fel tisztességgel. Jó volt vele találkozni. -- 2009. 10. 20-án, a postás levelet hozott Tőle. Ígéretéhez híven, elküldte nekem az 1991. október 23-án megjelent Mezőkövesdi Újság ünnepi különszámának első két oldalát, amelyben Laboda Kálmán róla írt cikke olvasható. 
 

6.jpg

                                                                                                                                                                                                                                                                                              Minél több, még élő ’56-ossal szeretnék találkozni, hogy kitartásukból is erőt meríthessünk a jövőnkért, a megmaradásunkért folytatandó küzdelemhez. – Mivel a hangzavar ekkor már nagy volt a teremben, nekem is erőteljesek kellett kérnem a jelenlevőket, hogy ha a beszámolómra kíváncsiak, függesszék föl az egymás közti beszélgetést a beszámoló időtartamára. Röviden ismertettem a jelenlevőkkel a cikk tartalmát.
Tisztelettel hagy mondjam el, hogy köszönet a Magyar Világ főszerkesztő asszonyának Rozgics Máriának, hogy megjelentette a Nemzetőrségről írott cikkeimet, de senki ne gondolja, hogy a jövőben is megjelenik minden e témában írott cikkünk, hiszen az újság, egy független lap, és továbbra is az kíván maradni. Mindezekre azért térek ki, mert most is megkerestek, név szerint v. Donáth Ármin dandártábornok bajtársam, aki a „Forradalom Hőse” kitüntető címmel is rendelkezik, hogy járjak közbe a főszerkesztő asszonynál, hogy cikke jelenjen meg az újságban, de nem tudja mi lett a sorsa előzőleg leadott két cikkének is, hiszen ezek, a nemzet szempontjából nagyon fontosak, mondta ő. Kértem a türelmét azt remélve, hogy az ünnepi számban meg fog jelenni a keresett két darab cikk. Nem vonom kétségbe igazát, de én közvetítő szerepet nem kívánok vállalni, még áttételesen sem, bár nem zárkózom el a segítség adásától. Nem Ő az első, aki a szerző jogán, tiszteletpéldányra is igényt tart, arra való hivatkozással, hogy a településen nem kapható az újságosnál a hetilap. Adtam neki egy újságot, és az ott olvasható telefonszámon, vegye föl a főszerkesztő asszonnyal a kapcsolatot.
Több személynek elmondtam, hogy ha nem kapható, akkor meg is rendelhető az újság. Igen, meg is rendelhető!
 

7.jpg

 
Végezetül hagy említsem meg Hunyák László őrnagy bajtársunkat, aki ha jól emlékszem, második alkalommal látta el térítésmentesen egy finom ebéddel a csapatgyűlés részvevőit. Többet róla sem tudtam meg, bár megérdemelné a hírverést önzetlenségéért. Előbb-utóbb, vele is megismerkedek. Igaz, nem kóstoltam meg küldeményét, mert nekem nem jutott, de ez a kisebbik baj. Hagy hívjam fel a figyelmet, hogy önmagunkkal szemben is legyünk igényesebbek, és legalább megfelelő eszközökkel tálaljuk a részvevők elé a finom ebédet. Talán mintegy 40-50 fő jött el a mai csapatgyűlésre. Örülök, hogy azokkal is megismerkedhettem, akikkel eddig még nem találkoztam.
Talán nem írtam mindenről, de a kritikámat építő szándékkal tettem, még akkor is, ha ez néhány bajtársamban a tüske érzését keltheti is. Ha úgy gondolja valaki, hogy nem volt igazam, a vitatott kérdést beszéljük meg a következő csapatgyűlésen, amelynek helyszínéről november 15-én értesültem.
Tehát az új helyszín:
Budapest, XVI. Ker. Veres Péter út 27 szám alatt levő KDNP székház. Időpont: 2009. 11 21. 9:00-12:00 – ig.
Bp. 2009. 10. 26. Az utolsó: 2009-11-15-én.
 

8.jpg

 
Bencze Pál
nemzetőr alezredes.


 
Utóirat:
 
2009. 10. 21-én küldött levelében
Valkó Gyula v. őrnagy bajtársam a következő szempontokat közölte segítségként levelében:
 
  1. Volt nemzetőrök felkutatása és a velük való kapcsolat kialakítása, részükre, tőlünk telhető segítség nyújtása.
  2. Meghalt nemzetőrök sírjainak ápolása.
  3. Jótékonysági gyűjtéseket szervezzünk az arra rászorulóknak.
  4. Mint szakember, tervezem, hogy előadásokat tartok a fiataloknak a drogfogyasztás veszélyeiről.
  5. Polgárőrségekkel közös járőrszolgálatot szervezünk és a helyi rendőrökkel is.
  6. További propagandamunka a lakosság körében, hogy jobban ismerjék meg az 1956 Magyar Nemzetőrséget.
  7. Vetélkedő műsorok szervezése, hogy a fiatalok jobban ismerjék meg az 1956-os forradalmat és szabadságharcot és azok hőseit.
  8. Az ifjúság szolidaritására és hazaszeretetére nagyobb hangsúlyt kell fektetni, mert csak ily módon tudjuk biztosítani a későbbi fennmaradásunkat.
 
Ezek a feladatok folyamatosan működnek minden évben, csak esetleg azzal egészül ki, hogy a fenti propaganda előadásokat különböző iskolákban is meg kell tartani.
HÍVEN, BECSÜLETTEL ÉS VITÉZÜL A HAZÁÉRT.
Aláírás.
 
Azt gondolom, hogy ennyi idő távlatából már írhatok a múltról egy biztosabb, fegyelmezettebb 1956 Magyar Nemzetőrség érdekében.
 
2014. június 22.
 
Bencze Pál
nőr. ddtbk.
 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.