Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Búcsú Róvó Feritől

2009.09.27
 Kép  Hogyan is kezdjem, hiszen sok mondanivalóm van. Elmentél, mert a Teremtő Istenünk úgy döntött, hogy most, nem ad több feladatot. Hogy elvégezted-e mindazt, amiért életet kaptál Tőle nem tudom, hiszen Ő a számon kérő, és nem én. Én is olyan porszem vagyok, mint Te voltál, csak az én elemeimet még összetartja az, amit én is Tőle kaptam. Pénteken, 12:00-kor elmentél a szüleid után, annyi virág és koszorú kíséretében, amennyire nem is gondolhattál. Vagy igen? A virágkertész is akkor kap sok virágot, amikor már nincs is szüksége rá. Azért itt az ideje, hogy hozzákezdjek a mondandómhoz. Megvallom Neked, hogy még most is van egy kis lelkiismeret furdalásom, hogy nem voltam eléggé türelmes Hozzád. Emlékszel még, amikor ledoromboltál, mert én az ellenfél taktikáját akartam alkalmazni a nemzet jövője érdekében?  Pedig arról beszéltünk, hogy mindenkitől meg kell tanulni azt, ami segít a magyar nemzet talpra állításában. Nálad, valami vagy fehér volt, vagy fekete, és ezt a hangsúlyoddal ki is fejezted. Nálam vannak színárnyalatok is, ugyanakkor a fontos kérdéseket hasonlóan láttam, mint Te. Az utolsó két héten, nem vittem Magyar Világot sem, pedig már össze volt készítve, de én is olyan makacs vagyok, mint Te voltál, és nehezen léptem meg, amit meg kellett volna. Te már érezted, amit én is észrevehettem volna? Persze, máskor is fogalmaztál keményen, és akkor én is csak mosolyogtam, mondván, Ferikém nyugodjál meg, és akkor másként látod a megoldásra váró feladatokat. Most is mosolyognom kellett volna. Sajnos, másként döntöttem. Persze, mindig utólag látja az ember, hogy mit kellett volna, vagy mit nem kellett volna tennie adott esetben. Augusztus 21-én délután, találkoztam a feleségeddel Marikával, és mondja: jaj főnök úr, nagy baj van, mert meghalt a Feri 13:00-kor. Elhiheted, hogy én is elkezdtem fehéredni, és eszembe jutott, hogy nem kellett volna olyan érzékenynek lennem, hiszen sokat betegeskedtél, de eddig mindig Te győztél, 7 évvel túlélted a tüdőrákot, és csak fél tüdőd volt már. Az orvosod is azt mondta, hogy kész csoda, hogy még eddig éltél. A Teremtő, még adott feladatot, aminek igyekeztél megfelelni. Régóta ismertelek, de közelebb csak a MIÉP választási sikere után kerültünk egymáshoz. Még a szavazatszámlálásban is részt vettem a kérésedre. Tudom, hogy Te még többet tettél, hiszen 1989-ben Te is azt hitted, hogy végre lesz igazi rendszerváltás. Majd amikor Csurka kilépett az MDF-ből, segítettél neki a kerületi szervezet megalakításában is ugyanúgy, mint kezdetben az MDF megalapításában. Hittél mind a két vezérben, de Téged is szekértolónak használtak. Most, szeptember 11-én, hiába kerestem a fényképezőgépemmel dávid ibolyát és csurka istvánt, nem voltak ott a temetéseden. Nem hallották, hogy elmentél? Talán már el is felejtettek? Azt hiszem, hogy nem csak talán, hanem biztosan! Látod, ilyenek azok, akik mindent ígérnek, hogy segítsd őket a szekérre, de amikor felülnek, elfelejtik ígéreteiket, és a számon kérőtől igyekeznek szabadulni. Persze, munkádról többet is tudok, de nem én leszek, aki megírja a politikai élettörténetedet. Jó lenne, ha Rejtő Lajos megírná azt is. A tisztességesek, a barátok, csak ott voltak, és ez számít. Sokszor beszélgettünk a politikáról, és eleinte még bíztál az igazi rendszerváltásban. Majd amikor megalakult a Magyar Gárda, említetted, hogy megszervezed a kerületben is, ha vállalom a parancsnokságot. Mondtam is köszönettel, hogy várjunk még egy kicsit ezzel, mert annyi mindent hall az ember, hiszen a politikusok célja az, hogy mindenki szemben álljon egymással, hogy ne zavarhassuk meg kisded játékaikat. Így hát nem lettem Gárdista, hanem Nemzetőr, és ha erőm lesz hozzá, megszervezem a kerületben a Nemzetőrséget. De jó lett volna, ha segítettél volna. Hidd el, hogy másnak is hiányzol, még akkor is, ha egyenesen megmondtad a fülnek nem szívesen hallgatottakat. Persze, ilyenkor szoktam mondani, hogy Ferikém, ez a Te véleményed.
Tudod, hogy voltunk vagy kétszázan, akik elkísértek utolsó utadra? Őszintén szólva, én többre számítottam, hiszen megjelent a Magyar Világban az értesítés, és sok email címen is küldtem értesítést. A közelemben, többen is szóltak, hogy ha szóltam volna nekik, ők is eljöttek volna. Hidd el, nekik is szóltam, de más dolguk akadt. Itt voltak a régi MDF-es barátaid, és a Kuruc Talpasok, a polgármester, de képzeld el, itt volt Bulányi Gyurka bácsi is, pedig ő már 90 éves. Azt mondja, hogy Ő 120 évig akar élni. Megérdemelné, hiszen megszenvedett már érte. Főleg azért, amikor ki merte jelenteni, hogy az Ó-szövetség sem Isten szava. Őt is általad ismerhettem meg, amikor elvittél engem is Pilisszántóra. Amikor Gyurka bácsit kikezdték a KOINÓNIA nevű újságban, még Pörzse Sándornak is írtál, hogy segítsen a műsorával az igazság kiderítésében. Hívott, hogy menjek szüretelni, de ott Téged is szívesen látott volna. Persze, minden elmúlik, az élet már csak ilyen. Ma Te, holnap más, ezért kell úgy élni, hogy nem tudni mennyi van még hátra. Sokat tettél a kerület református gyülekezetéért, hiszen az érintettek mondták, hogy megmentetted őket a széteséstől. A kórusuk, nagyon szépen énekelt a Te tiszteletedre. Együtt próbáltuk az ősmagyar vallás újraélesztését is, hiszen nagy szükség lenne arra, hogy a kimondott szónak súlya legyen ebben az elrontott világban. Nem kell nekünk a ránk erőltetett Paulus vallása, vegyük vissza Jézus testvérem szeretetvallását, és állítsuk vissza a nemzet egységét, hogy példát mutathassunk a hazug világnak, és annak létrehozóinak. Mi is kell ehhez? Bíznunk önmagunkban, és azokban, akik bennünk is bíznak. Igazi radikális voltál, talán elmondhatom, hogy igazi Hungarista. Remélem, hogy nem tiltakozol e megfogalmazás ellen, hiszen Nálad is a magyarság volt a mindenek fölötti. Általad ismertem meg az Ambrus Pali által kiadott ÉBREDÉS füzetecskéit, és én is sokat olvastam, majd tanultam belőle. Emlékszel, hogy ceruzával húztad alá a számodra lényeges mondatokat? Hiába szeretted volna, nem élted meg az igazi rendszerváltást, pedig mindent megtettél, ami erődből tellett. Hja, rossz lóra tettél, mert akiktől ezt vártad, nem rendszerváltást akartak, csak mások előtt állni, nehogy olyan ember álljon az élre, aki a terveket meg is akarja valósítani? Nehéz jövő előtt állunk, de ha továbbra is a pártos politikusokra bízzuk magunkat, elveszünk úgy, hogy csatát sem vívtunk. A jövőnket, csak egymásban bízva, együtt oldhatjuk meg, a közülünk választott vezetőinkkel, akik csak, addig élvezhessék a bizalmunkat, ameddig arra méltóak lesznek és maradnak. A rokonok, és a régi osztálytársaid a házad udvarában is összejöttek Rád emlékezni. Marika meghívott engem is és Kerkai Feri, Kovács Béla, Döme, és a negyedik társatok, tudod, az igazgató, sokat beszéltek az osztálytalálkozókról, ahol mindig kevesebben jelentetek meg. Most már, te sem leszel ott. Biztosan hallottad, hogy Kerkai Feri milyen szépen, de meghatódottan beszélt Rólad a hamvaid előtt. Sokat tudnék még írni, de ezt a keveset is azért írom, hogy aki nem volt a temetéseden, az is tudja meg, hogy mindig a java megy el előbb. Meg hát, amit nem mondhattam el élőben, leírom tanulságul mások számára is, hogy ha sokat várunk, nem lesz mire várni.

 

Budapest, 2009. 09. 11-én

Bencze Pali
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.