Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


BARTÓK JÁNOS

2012.10.19

 Bartók János 1936. 05. 04-én született Budapesten. An: Kiss Erzsébet. Ebben az időben, éppen foglalkozásnélküli volt. Dunaföldvár, Baross utca 27 alatt lakott.

Tevékenységét az 1957. 01. 02-én készített gyanúsítottkénti kihallgatási jegyzőkönyvéből követhetjük nyomon a többi jegyzőkönyvekbe írottakkal együtt:
1956. 10 24-én kíváncsiságból, 2 motoron, hárman jöttek fel megnézni, hogy mi folyik Budapesten. Csak nézelődni jöttek, határozott céljuk nem volt. Pesterzsébetnél tovább nem jutottak, hiszen ismeretséggel nem rendelkeztek. Itt, egy fáskamrában aludtak.
25-én reggel haza akartak menni, de civil és egyenruhás rendőrök, mindhármukat előállították a XX. ker. Kapitányságra, ahonnan délután engedték ki őket.
26-án reggel, a felkelők lefegyverezték a kerületi rendőrséget, de ebben Bartók János nem vett részt, de a megszállásában igen, ahova este érkezett.
27-én hazament Dunaföldvárra és 29-én délután jött vissza Pesterzsébetre. Az éjszakát az Ilona utca 8 szám alatt töltötte Ritter Alajossal Kása Mária, a későbbi gyűrűs menyasszonya nagynénjénél.
30-án egész nap csellengett, nézelődött, de nem adott számot arról, hogy merre járt, mit csinált.
31-én Ritterrel a rendőrségre ment, és mivel olyan civillel találkozott, aki 26-a óta nemzetőr, ő is az akart lenni. Tóth r. szds. meg is ígérte neki, hogy ad valami helyet. Itt ismerte meg Oltványi nemzetőr parancsnokot is. A későbbi jegyzőkönyvekből az tűnik ki, hogy a forradalom alatt, a rendőrség és a nemzetőrség kapcsolata jó volt, mert a rendőrség alkalmazkodott a körülményekhez, ugyanakkor a szabadságharc bukása után, minden információt felhasználtak Bartók János ellen, még azt is, amit nem is követett el. Sajnos, úgy tűnik, hogy ő is hajlamos volt dicsekedni olyannal is, amit el sem követhetett, hiszen utólagosan sem volt a többsége igazolható. Erre rájátszott a jóhiszeműsége is, mert nem tudhatta, hogy a későbbiek során mit, miért fognak ellene felhasználni, ugyanis a forradalom kerületi vezetőségének többsége, külföldre távozott a bukás után.
11. 01-02-én a telefonközpontban volt Ritterrel és motoros futár lett, amihez kapott egy Pannónia motorkerékpárt, mivel a saját motorja elromlott.
03-án este, valaki mondta neki, hogy jönnek az oroszok, ezért kiment a Soroksári útra, ahol akkor azt látta, hogy inkább kifele mennek, nem befele. Ezen a napon kapott egy katonaköpenyt, pisztoly és géppisztolyt.
04-én hajnali fél 4 körül, egy tiszttel kiment Soroksár felé, ahol szovjet harckocsik álltak a Juta-dombon belül, Erzsébet felé és a legénység a harckocsik mellett állt. Mindezt, haladás közben észlelte és nem volt lehetősége megállni, így gázt adva, áttörtek Soroksár felé. Soroksáron találkoztak az ottani nemzetőrökkel, de ott voltak a magyar tüzérek is, de ő nem értette, hogy mit is akarnak tenni.
Közben az orosz harckocsik is elindultak Pest felé és ők utánuk mentek a Petőfi hídig. Ott, jobbra fordultak és bementek egy üzletbe, ahol sokan voltak azok közül, akik a tankok elől akartak menekülni. Innen, a Honvédelmi Minisztériumba mentek - hogy miért, és ott mit végeztek, arról nem szól a jk. – és onnan vissza Pesterzsébetre, ahova 7-8 óra között érkeztek meg.
Az elmondottakból arra következtetek, hogy szovjet csapatok a Budapest központi helyein levő szervezettebb központokat kívánták először felszámolni.
11. 05-10 között, futárszolgálatot látott el, ami nincs pontosabban részletezve.
                                                                                                
A 12. 21-én fölvet jegyzőkönyv, az alábbiakról tudósít:
11- 10-én már nem Oltványi, hanem Bartók János írja alá az új és a régi nemzetőr igazolványokat és azzal a Forradalmi Tanács feliratú bélyegzővel pecsételi le, amit Várfalvi Lajos, a FB. egyik tagja adott oda neki. Erről a munkájáról, egyesek úgy vallottak, hogy ekkor már Bartók a nemzetőrök új parancsnoka, ami valóban, nem fedi a valóságot.  Oltványi ugyan már nem tevékeny, de ekkor azt mondta neki, hogy amíg ők vissza nem jönnek, ne hagyja el a kapitányságot. Ekkor Oltványi azzal volt elfoglalva, hogy az ország elhagyásához olyan papírokat készítsen 10 fő számára, amellyel az ellenőrző pontokon keresztül, minél közelebb lehessen jutni az osztrák határhoz. A XX. kerületi kapitányságon ekkor már senki nem volt ura a helyzetnek, így Bartók János is velük indult Ausztria felé. Csepelről jött két személy Buri István és Értékes József, akik azt közölték, hogy a szovjet csapatok szétlőtték Csepelt, de még vannak fegyveresek. Átjöjjenek-e Erzsébetre fegyveresen? Eközben itt már arról terveztek a többiek, hogy a Bakonyba menjenek, vagy Ausztriába? A tervet Bartók említette Udvary r. fhdgy-nak, aki azt közölte vele, hogy ő nem követett el semmit, nincs oka az ország elhagyására. Ez a készülődés már eléggé fejvesztett volt, de Bartók János magával akarta vinni szeretett menyasszonyát, Kása Máriát, aki a későbbi kihallgatása alkalmával olyan képtelenségeket mondott vőlegényéről - Bartók szerint – ami a halálos ítéletét is befolyásolhatta. Fegyvereiket nem vitték magukkal, nehogy az igazoltatások alkalmával ebből gond legyen. 5-5 személy részére állítottak ki igazolást abból a célból, hogy Győrbe mennek élelemért és gyógyszerért. Egy tgk.-val és egy rossz állapotú autóbusszal indultak el az útra és mindkét járműre vöröskeresztes zászlót tettek. Útközben többször igazoltatták őket az orosz katonák. 11. 10-én éjjel az előszállási rendőrség udvarában aludtak.
11.11-én indultak tovább, a Balaton egyik oldalán, majd Jánosházán és Lövőn keresztül értek Sopronba szovjet kísérettel. Ott szabadon engedték őket azzal a meghagyással, hogy 11.12-én jelentkeznek a parancsnokságon úti céljuk igazolására. Innen elmentek Oltványi és Várfalvi ismerőséhez, aki 11.12-én gyalog, átvezette a 10 fős csoportot Ausztriába, majd utána visszajött. Itt, egy csendőr segítségével Szentmargitra, majd Kismartonba, ahol egy gyűjtőlágerbe mentek. Innen tovább Bécs felé vitték őket tovább, de Klosztenburgban megállt a szerelvény. Itt már kétfelé váltak. Mivel a helyzet nem úgy alakult, ahogy gondolta, egy Bali Sándor nevű társával a hazatérés mellett döntöttek.
11.18-án vasárnap, egy személy vállalkozott arra, hogy kettőjüket visszahozza a magyar határig. A lágerből kiszöktek és Bécsen keresztül egy személy elvitte őket Bécsújhelyig, egy másik pedig Sopronfalváig és a határ átlépése után Sopronba értek.
 Majd 11.20-án vonattal Győrig, utána meg gépkocsikon Budapestig jöttek, ahova 11. 21-én értek és még aznap Pesterzsébetre mentek és Bali Sándor lakásán aludt.
11. 22-én, felkereste menyasszonyát, Kása Máriát és ott is aludt nála.
11. 23-án Várfalvinéhoz ment a pisztolyáért és a Pannónia motorkerékpárért, amit már elvittek a rendőrségre. A pisztolyokat pedig Várfalviné gyermekei kivitték a temetőbe. Ott már csak egy rozsdásodó TT-t talált egy tár lőszerrel.
11. 24-én szombaton, találkozott egy rendőrségen dolgozó hölggyel, akitől kétnyelvű igazolványt kért volna, hogy a fegyvert megtarthassa, de ő azt hétfőre ígérte. Még aznap találkozott egy volt nemzetőrrel, akitől egy 9 mm-es pisztolyt kapott töltény nélkül. Később Balka Máriával találkozott és az ő lakásán tartóztatták le, majd elvitték a Fő utcába. Kiszabadulása után fölszólították, hogy hagyja el Budapest területét, aminek ő azért nem tett eleget, mert a menyasszonya közelében szeretett volna maradni.
12. 11-én kedden Kása Máriának és Szabó Elvirának egy röplapot mutatott és azzal dicsekedett, hogy annak készítésében ő is részt vett. Mindezt azért tette, hogy a lányok még most is az egykori tevékeny vezetőt lássák benne.
1957. 01. 02-i kihallgatásán már eléje tárják Balka Mária, Kása Mária, Szabó Elvira és a többiek róla mondott vallomását is, amikkel ő nem ért egyet, mert többnyire hamisan vádolják
1957. 01. 07-én ismét tanúként hallgatja meg a rendőrség Kása Máriát, akit már 1956. 12. 18-án is meghallgattak Bartók Jánossal kapcsolatban. Vallomásában dátumokat nem közöl az elmondott eseményekkel kapcsolatban. Azzal vádolta meg, hogy Juta-dombon Bartók vezényletével 24 ávóst és katonát lövetett bele a mellig érő 8 m. hosszú és 4 m. széles gödörbe géppisztollyal. - V-141976/60. oldalon. – Aki nem halt meg rögtön, azt puskatussal verték agyon. Bartók a kivégzésben és az agyonverésben is segített. A második eset 2 napra rá, 1956 10. 30-án volt. Ekkor az áldozatok száma 42 volt. Ebből 20 államvédelmis tiszt, 10 államvédelmis sorkatona, a többi honvédtiszt. – V-141976/61. oldalon – A halottakat a Téglás tóba vitték gépkocsival. Bartóknak gyűrűs menyasszonya voltam, később megtudtam, hogy 6 menyasszonya van, ezért szakítottam vele, vallotta Kása Mária.
A későbbi vizsgálat megállapította, hogy Juta-dombnál csupán 5 fő egyenruhás holttestét találták meg és ez cáfolja Kása Mária vallomását. V-141976/80. oldalon.
 
Bartók Jánost megvádolták még röplapkészítéssel és terjesztéssel, valamint fegyverrejtegetéssel is.
A Budapesti Helyőrség Katonai Bíróságának B. V. 2082/1957 ítéletében I. rendű vádlott Bartók Jánost halálra, a II. rendű Ravasz Mihályt 15 évre, a III. rendű Schlitt Lászlót 10 évre ítélte.
Mindhárom vádlott részt vett röplapkészítésben és a II. rendű vádlott azt vallotta, hogy 1956. 12. 10-én este az I. rendű vádlott fogalmazta és írta meg, ők csak a terjesztésében vettek részt.
A II. rendű vádlott 1957. 01. 12-én azt vallotta, hogy a birtokában tartott fegyverek többségét 1956. 12. 11-én a rendőrségnek leadta, de amiket a házkutatás során nála még megtaláltak, azt már nem bírta elvinni leadásra, később pedig elfelejtkezett róla, még később pedig a büntetéstől való félelmében nem merte leadni. A lakásán megtalált TT. pisztolyról és egyéb igazolványokról azt mondta, hogy azt neki Bartók János megőrzésre adta át. Ezt alátámasztotta a III. rendű vádlott is. Az ugyanott talált lőszer nélküli Walter pisztolyról azt állította, hogy azt Schlitt László hozta a lakásába, mert elcserélte egy honvédségi távcsőért Bujdosó Sándorral.
Bartók János védekezésül azt vallotta, hogy a TT. pisztolyt Ravasz vádlottnak ajándékozta, de bűnösségét tagadta, bár előző vallomásában azt vallotta, hogy azt megőrzésre adta át a II. rendű vádlottnak. A Bíróság, mindhárom vádlott estében megállapította a fegyver és lőszerrejtegetés bűntettét.
Bartók János személyének veszélyességét abban látta a Bíróság, hogy ő vidékről jött fel, hogy bekapcsolódhasson a forradalomba és itt, hamarosan parancsnok helyettes lett. Balkai Mária r. szkv és Zalai r. szds. előtt pedig többször tett olyan kijelentést, hogy „ma megint kinyírtunk egy pár palit”. Hogy valóban kinyírtak-e valakit, arra semmiféle bizonyíték nem volt, de úgy látszik elég volt a legsúlyosabb ítélet meghozatalához néhány meggondolatlan, dicsekvő kijelentés a vádlott részéről. Ne feledkezzünk meg a nő szerepéről sem, mert túlzott kötődése Kása Máriához, csak bajt okozott neki, hiszen a legsúlyosabb cselekménnyel is ő vádolta meg.
Az ítéletet Szána Károly hadbíró őrnagy, a tanács elnöke, Farkas Benő őrnagy és Kiszel Sándor szds. katonai ülnökök hozták. Az ügyész nevét itt sem említi az ítélet.
Bartók Jánoson az ítéletet 1957. 02. 12-én végrehajtották.
Nyughelye a Rákoskeresztúri Temető 233-as parcellájának 17. sor 6. sírjában van.
 

bp2.png

 
Felhasznált irodalom: V-141976-os számú Vizsgálati dosszié.
 
Bencze Pál
 
2012. október 13.
 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.