Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÁRPÁD VÉREINEK 5. TALÁLKOZÓJA ÉRD 2. rész

2009.05.17
Szeretettel köszöntök minden magyar testvért!
S meghívlak egy pillanatra, hogy ezt a rendezvényt, minden szándékunkkal együtt, mutassuk be a Mennyei Atyának. Felkérlek benneteket, hogy vigyük át az imába. Mit jelent az ima? Nekünk papoknak az a feladatunk, hogy mindent bemutassunk a Teremtő Istennek, azért, hogy a Teremtő Isten ereje megmutatkozzék az életünkben. A Teremtő Isten, az Igazság Atyja, az Égi Igazság, akinek meg kell nyilvánulni a Földön is. Itt, ahol minden pillanatban megtapasztaljuk a hazugság minden változatát. Mi magyarok, ennek a küldetésnek, évszázadok óta a hordozói vagyunk. Amikor mi, ezt a fájdalmunkat, ennek a fájdalmunknak adunk hangot, hogy rendszerváltásra van szükség, hogy elegünk van a hazugságból, akkor mi, a Lélek ősi természetes vágyát fejezzük ki. Mi azt szeretnénk, hogy minden szinten megnyilvánuljon az örök Égi Igazság. Ha most a Szent Koronáról lesz szó, tudnunk kell, hogy a Szent Korona egy szentelmény, ami annak a jele, hogy ezt az országot, a felszentelt uralkodóján keresztül, az Égi Igazság kell, hogy irányítsa. A Szent Koronán kereszt van és mennyei személyek, és ez azt jelenti, hogy az Égi Világ, a Mennyei Világ kell, hogy irányítsa ennek az országnak az uralkodóját, sorsát, és jövőjét. Egy rövid imában meghívlak mindannyiótokat, hogy kapcsolódjunk be egy közös felajánlásba. Én papként bemutatom minden szándékotokat és minden szándékunkat a Mennyei Atyának, és kérni fogom rá az Áldást, az Égi Áldást! Ekkor, kezét széttárta, mélyen elgondolkozva, a következőket mondta: Mennyei Atyám, Boldogságos Szűzanya Mária, Szent István királyunk és minden magyar szent közbejárására, fogadd ezt az áldozatot testvéreim imájában, amit egyesítünk a magyar nép áldozatával és bemutatjuk ennek a népnek évszázados áldozatát itt a Kárpát medence kelyhében. Fogadd ezt az áldozatot Mennyei Atyánk, Krisztus áldozatával egyesítve, azért, hogy legyen egy átalakuló áldozat, ami meghozza a teljes átalakulást, hogy az Égi Igazság, egy földi valóság legyen közöttünk és mindenben az egység, a harmónia, a béke és a megújult világ nyíljék meg számunkra az Atya, a Fiú, és a Szent Lélek nevében.
Mit is mondjak erre? Láttam, hogy az Atya, szíve minden szeretetével, lelke minden rezzenetével valóban komolyan gondolta az Égi Atyánk felé való közvetítést. De mi, vajon mit is értettünk meg ebből? Mi, akiket már leszoktattak Istenünk tiszteletéről, vajon, mikor fogunk újra hinni? Hinni önmagunkban, megtalálni elvesztett hitünket, újra bízni egymásba, és visszatérni Őseink vallásához, őseink által tisztelt Istenünkhöz? Kívánom, hogy ismét vissza tudjunk térni egymás tiszteletéhez, szeretetéhez, és úgy élhessünk, hogy példát tudjunk mutatni a világnak a nemzeti összetartozásról, hogy egymás tisztelete és a hit, fontosabb, mint a pénz.
 Majd Bakos Batu következett. Az atya szavai után, természetesen, nem térhetek át rögtön, egyszerű politikára. Nem is volt egyébként szándékom. A magyar nemzet, azért kiválasztott nemzet, mert mindig amit tesz, azt elsődlegesen az egész emberért, az egész emberiségért teszi! Amikor tavaly szeptemberben kirohantak a Kossuth térre, akkor is mi volt a felháborodás oka? Az, hogy sérült az erkölcsi rend, az hogy ennek az országnak a vezetése a Tízparancsolat ellenére akar élni, és akarja vezetni az országot. Ezt megtehetné másutt, megtehetné sok nemzet élén, de a magyarén, nem! Őseink mindig kényesek voltak arra, hogy a Szent Korona alattvalói, a Szent Korona tagjai, a Szent Korona pedig egységet hirdetett. Jog és igazságosság, jog és erkölcs, jog és kötelesség között. És ha sérült ez az egység, mert vagy az uralkodó, vagy a nép egyes tagjai nem követték, akkor következett be mindig a fegyveres, vagy először csak ellentmondás, majd fegyveres ellenállás. Most, ugyanez történt. Az ellentmondás, majd az ellenállás következett be tavaly szeptemberben. S annak még nem lett vége. Azt mondta a vezető. „majd megunják és hazamennek.”Barátaim! Nem untuk meg, nem mentünk haza! És nem is fogjuk megunni és nem is megyünk haza! A közönség beszól: ITTHON VAGYUNK! – Itthon vagyunk, itthon vagyunk Érden ugyanúgy, mint Szegeden, ahol tegnap beszéltem, vagy sorolhatnám a többi helyet is. Apró dolgok történnek, a létszámunk egy kicsit fogyott. Ez némi szomorúsággal tölt el, de az is igaz, hogy a szabadság ideje van, az is igaz, hogy a nagy nemzeti ünnep előkészülete folyik, azért sokan nem lehetnek itt. De vannak akik itt vannak, s ez a döntő. Még mindig vannak és ez szálka azok szemében, akik az ellenkezőjét akarják. Szálka azok szemében, aki a köztársaságot akarják megvédeni a Szent Koronával szemben. Emlékezhettek, egész kampány zajlott. Megvédjük a Köztársaságot! A Köztársaság híveiként megyünk ki az utcára! Milyen Köztársaságot? Ki támadja itt a Köztársaságot? Vagy ők már tudnak valamit, és félnek valamitől? Ez az utóbbi talán a valószínű. Mi viszont még nem tudjuk, azért vagyunk ilyen kevesen itt. Mert ha mi is tudnók, akkor ez a tér tömve lenne és nem férnénk el. És ugyanez lenne mindenütt. De hála Istennek, már ébredünk, mert itt vagyunk, és nem engedelmeskedünk nekik. A Szent Korona, az Magyarország állandó, örökös uralkodója, az ország, a Koronáé. Ezért, aki a Koronát megtagadja, aki a Koronának ellentmond, függetlenül attól, hogy kicsoda, micsoda és miért teszi, áruló! A magyar történelemben pedig az árulók sorsa a vagyonvesztés volt. Súlyosabb esetben, fővesztés is. Ennek így kell a jövőben is lenni! Mert, lehet megtagadni a Koronát, de akkor azok lesznek a következményei, amiben ma leledzünk. Itt vagyunk, itt állunk vagyon nélkül, életlehetőségeik beszűkítésével, fogyatkozva, elkeseredve, lélekben is letörve. Ezen kell változtatni! Vissza kell térni, ahonnan indultunk, vissza kell találnunk a Koronánkhoz és ahhoz az eszmerendszerhez, amit a Korona képvisel. Vissza kell térni a Koronánk királynőjéhez, akié ma már a Korona, mert Ő, nem hagyott el bennünket. Ő azon jogrend, azon igazságok, azon elvek alapján áll, és azokat akarja velünk is betartatni, amit őseink is vallottak, tettek és gondoltak. Sajnos, olyan vezetőrétegünk van, - és itt én nem tennék kivételt. Vannak persze jobbak, vannak gonoszabbak köztük, vannak rosszak és kevésbé rosszak, de úgy tűnik, igazak nincsenek!
Batukám! Ezek a Parlamentben levő igazak, nem azok az igazak, akik közülünk valók lennének, mert ők, a Mózes hitűek igazai. Ezek azok, akik ma, fölöttünk a demokrácia nevében uralkodnak. Tehát, ezekre az igazakra, nekünk valóban nincs szükségünk, azokra viszont valóban, akik a mi szkíta hitünk igazai, mert azok, a mi igazságunkat képviselik!
Nem tennék tehát különbséget, azt mondanám, hogy ők, valamennyien attól félnek, amiért mi idejövünk. Attól félnek, amit mi szeretnénk, attól félnek, hogy a Korona újra visszaveszi hatalma alá az országot. Az a jogrend, amit a Korona képvisel, újra uralkodni fog itt, mert akkor többé nem lehet hazudni, lopni, csalni, megtéveszteni az embereket. Akkor nem lehet megtartani a rablott vagyont, attól kezdve, a nemzet vagyona, a Koronáé, mint ahogy az is, valójában az igazi jogrend szerint. Más nem használhatja. Attól kezdve s föld birtokosa, - nem tulajdonosa – birtokosa, csak Szent Korona tag lehet és a föld méhének javai, az energia, az élelmiszeripar, az élelmiszer, az mind csak birtokolható a Szent Korona tagok által, de tulajdonosa, maga a Szent Korona. Attól, az el nem idegeníthető. Föltehetik sokan a kérdést, hogy ez mit vet fel nemzetközi jog szempontjából? Hiszen akik elorozták, jó része ma már nem magyar! Mondhatják persze azt, hogy európai uniós, EU állampolgár, stb. Ehhez csak annyit tehetek hozzá: a Szent Korona nem engedi a nemzet függetlenségének a legkisebb csorbítását sem. A régi magyar jog szerint az Európai Uniós szerződésünk is érvénytelen, jogszerűtlen, Isten és ember ellenes. Hozzáteszem, hogy az Európai Unió Alkotmánya, pont ezért bukott meg két népszavazáson is, többet meg nem is mertek föltenni. A helyette készülődő valami, Alapszerződés talán, az valamivel szelídebb, de ugyanúgy érvénytelen. Érvénytelen, mert az örökös természeti, isteni és emberi törvényeknek mond ellen. Magyarország szempontjából még ellene mond a Szent Koronának is és Magyarország ősi jogának. Ebből következik, hogy az itteni tulajdonosok, ha EU - s polgárok, vagy tagállamok is, akkor is jogtalanul vannak a Szent Korona tulajdonának birtokában. Tulajdonosok semmiképpen nem lehetnek, birtokosok is csak akkor, ha belőlük is Szent Korona tag lesz. Itt elhangzott valahol és ezt ki kell javítanom hogy minden magyar, Szent Korona tag. Ez igaz! De nem csak minden magyar, - vigyázzunk – Mindenki, akinek a fölmenői Szent Korona tagok voltak, nemzetétől, fajától, vallásától és nemzetiségétől anyanyelvétől függetlenül Szent Korona tag lehet, ha abból önmagát ki nem szakítja, vagy ki nem taszítja. És ez vonatkozik teljes Szlovákiára, a teljes erdélyi területre. Nem a bevándorló tagra, hanem az ősi erdélyi lakosokra, vonatkozik a délvidékiekre és sorolhatnám tovább.
Mert Magyarország és a Szűzanya, vagy a Szent Korona országa, nem csak ez az ország, mert István királyunk nem ezt adta át, és ő nem ezt fogadta el. És most hogy egy kicsit reménykeltően fejezhessem be, igaz, hogy ezek látnokok által jött magán kinyilatkoztatások, jóslatok, vagy próféciák, de szinte mindegyikben benne van, hogy a Szűzanya országa helyreáll, a Szűzanya országában újra Ő lesz a királynő. Nem csak úgy, ahogy ma, mert ma is földi és égi királynő, és a földit, hangsúlyozom a jogrend szerint, szakrálisan és az ősi jog szerint is, de valóságosan is, megnyilatkozva is.
Szerdán este, sajnos nem túl sokan, a tavalyit megismételve, jó pár polgármester, vette magának a bátorságot, és együttesen ismét felajánlotta magát a Szent Koronának, esküt tett a Szent Koronára. Engedelmességet fogadott Magyarország égi és földi királynőjének. Vannak tehát olyan helyek, ahova már van betenni földi és jogi értelemben is a lábát a királynőnek. Tavaly is voltak jó páran és ez a szám, nőni fog, egyre inkább előrejön. Ez meg fogja valósítani azt, ami egyébként elhangzott. Lehet, hogy vérbe is fog kerülni, de Ő, itt, királynő lesz és sokkal hamarabb, mint hiszitek. Ehhez azonban az kell, hogy a lelkünkbe befogadjuk, hogy ezt tudjuk, hogy várunk rá
A Te gyermekeid lehessünk, s ez az ország végre oda jusson, amit vár tőle a világ, amit várunk mi magunk is, hogy valamennyien tisztán és szentül mondhassuk, István király árva népe, most meghajtja homlokát. A jelenlevők, tapssal köszönték meg az előadást, és valaki hangosan kérte, hogy énekeljük el a Boldogasszony Anyánk-at.
 
Huszonhetedikként következett Újj Károlyné Csigi Ilona, aki a Magyar Családanyák üzenetét hozta. Így konferálta föl Bartalos Mária. Ilona, aki tagja Nemzeti Koordinációs Testületnek is, fölolvasta a Magyar Világban megjelent felhívását. Szeretettel köszöntöm a jó magyar barátaimat, szülőket, nagyszülőket. Jó pár hónapja fogalmaztam e kis irományomat, amelyet akkor, le is közölt a Magyar Világ c. nemzeti lap, amely most, a következőképpen hangzott el. „Kérném mindazokat, akik a kurvák, pártvezérére és csapatára – gyurcsány mondta – szavaztak, tessék szíves a Hazájukat szeretőktől átvállalni a közterheket; a szolidaritási, az ingatlanadót, a vizitdíjat, a nyugdíjasok megsarcolását, a gáz-és villanyáram áremelést, a fogyasztói árak drasztikus emelését, - azaz, a családok megsarcolását! Csókoljanak kezet az őskövület MSZMP-s, most MSZP-s lendvai ildikónak, ha tehetik, akkor a helikopteres kókának is! Befejezésként, javasolta, hogy énekeljük el a Boldogasszony Anyánk c régi Himnuszunkat. Ilonáról tudni kell, hogy tagja annak az Etikai Bizottságnak is, akiknek feladata, a Kossuth téri adományok felhasználásának a vizsgálata. Személy szerint várom már azokat a híreket, hogy, hogy állnak a vizsgálatokkal, hiszen nem csak én, hanem igen sok ember adakozott 2006. szeptember-októberben abból a célból, hogy anyagi eszköz álljon rendelkezésére a forradalomnak.
Huszonnyolcadikként következett Rozgics Mária a Magyar Világ főszerkesztője, aki kezében, a legnagyobb nemzeti szimbólumot, az Árpád sávos zászlót magasra emelve lépett föl a színpadra, és kezdte meg beszédét, a következő szavakkal:
Kedves Magyar Honfitársaim!
Előbb, Csigi Ilona szólt a nagymamák nevében. Azt hiszem, hogy ha legalább 1000 ilyen kardos nagymama lenne Magyarország minden területén, akkor ezek a betolakodók már rég eltakarodtak volna tőlünk. Most, amikor idefele jöttem, az Árpádsávos zászlót tartottam a kezemben ismételten legalább tízen megszólítottak és megkérdezték, hogy hová jövök. Volt, aki rosszindulatból, volt, aki csodálatból, de mindenki azt mondta: nem félünk? És a zászlót, miért nem tesszük el? Sajnos, 1100 év után is még, az Árpád sávos zászló, az Árpád-házi királyok ősi zászlajának ismeretéből annyira tudatlanul nevelték ezt a nemzetet, hogy vagy riadalmat, vagy tudatlanságot jelent. Árpád nevét kiejteni, szinte nem is szabad, mert olyan félelmet kelt. Csakhogy, a patkányt emlegetnénk, mert Árpád neve, szinte letiltott. Ma, Magyarországon tudomásul kell venni azt, hogy megszállás alatt vagyunk. Az előttem felszólalóktól is nagyon gyönyörű gondolatokat hallottam, amikor arra biztattak bennünket, hogy ne adjuk fel! Sokan kérdezték, hogy mi tartja a hitet, a reményt bennünk? Tessék arra gondolni, hogy mi, idehaza vagyunk, és ez a föld, mindig magyar volt. Itt nem volt honfoglalás, itt nem volt semmiféle bejövetel, a Kárpát-medence, mindig a magyaroké volt és az is marad! Hogy az maradjon, rajtunk múlik. Nem szabad feladni, nem szabad elhinni azt, hogy itt végveszély van. Sokkal nagyobb bajban, sokkal nagyobb tragédiában is volt már ez a nemzet. Akkor is mindig túljutottunk rajta. Velünk el akarják hitetni azt, hogy öngyilkos nemzet vagyunk, el akarják velünk hitetni azt, hogy itt már nincs is miért élni, vándoroljunk ki. Ez azért sem igaz, mert ha így volna, réges-régen elfoglalták volna a magyar hazát. Egyszerűen az a csoda, hogy ennyi ezer éven át itt tudtunk maradni. Az a csoda, hogy a magyar nyelvet, miközben nemzetek százai pusztultak el és tűntek el a történelemből, a magyar nemzet és a magyar nyelv mindig megmaradt. Amikor kishitűen elénk állnak és azt mondják: mi lesz velünk? Akkor mindig azt kell visszaválaszolni, hogy mi, meg tudtunk maradni, tehát mi vagyunk maga a csoda! Itt nincsenek kiválasztottak, itt a Tudás Népe van és az emberiség bölcsője, amelynek az a dolga, az a feladata, hogy az életet, tovább örökítse. Hogyha azt akarják elhitetni velünk, hogy el kell innen mennünk, mert végveszély van, akkor gondolják el, hogy a mai csodafegyverek világában, az úgynevezett humánus fegyvereknél, amikor csak „az emberi életet oltják ki”, vajon miért nem teszik velünk?  Azért, mert ránk szükségük van! A munkánkra, a magyar tudásra, a magyar élni akarásra és a magyarság megtartó erejére mindig is szükségük volt azoknak, akik el akarják hitetni, hogy ők a kiválasztottak. Nekünk nem kellenek olyan példaképek, akik 40 millió indiánt gyilkoltak le. Nekünk nem kellenek olyan példaképek, akik a kétéves kisgyermekeket kiirtották csak azért, hogy nehogy a megváltó is életbe maradhasson. És akkor, amikor a hitetlenséget ránk akarják erőltetni, gondoljuk végig azt, hogy a magyar anyák, a magyar családanyák megtartó ereje évezredeken keresztül mit vitt végbe. Nem véletlen az, hogy Szent Koronánkról azonnal a Szűzanya képét kellett eltüntetni! Hiszen a magyar Nők, a Magyar Anyák, összetartották mindig a családot, a nemzetet, és a hazát. És most is ez a feladat vár ránk! Mi nem tudunk karddal kiállni és harcolni a gazember betolakodók ellen, de igenis, harcos fiatalokat tudunk nevelni és magyarság tudatra tudjuk nevelni a jövő generációt, akiknek az a feladatuk, hogy tovább éljünk és tovább vigyék a hitet. Akkor, amikor kellett, a történelemben tudtuk, hogy volt Zrínyi Ilonánk, és voltak egri nők, hogyha kellett, a forró szurkot ontották az ellenségre. Most, az ellenség alattomos, az ellenség, az lappangva jön és hátba támad, és van amikor nemzeti köntösbe öltözik és úgy áll elénk. De nekünk az a feladatunk, hogy felismerjük és gyermekeinket, utódainkat is arra neveljük, hogy a magyar hagyományokat, magyar értékeket megőrizzük. Éppen itt, amikor álltam, hallottam többször is, hogy dudáltak az autók és lakodalmas menetek mentek el. Siralmas volt nézni. A magyar esküvők, a magyar hit, olyan gyönyörű szép hagyományai voltak mindenhol. Ezeket kell visszahoznunk, és nem azt, hogy kocsival dudálnak és lakodalmas rockot és egyebet játszva butítják a fiatalokat. Nekünk édesanyáknak, családanyáknak, az a feladatunk, hogy a régi magyar mondáinkat, a régi magyar tudásunkat visszaadjuk és átörökítsük. Ne hagyjuk, hogy ezt elvegyék tőlünk. Hiszen ahogy mondják, hogy a nyelvünkben élünk. Ez a magyar nyelv, gondolják el, hogy 1848 előtt, nem is volt hivatalos. Azt mondják, hogy a parasztság, a vidék nyelve volt csak. De a magyar nép megőrizte évszázadokon keresztül is: Itt van közöttünk a fa alatt hűsölő Simon Endre bátyám, aki a TAMANA kutatás egyik ős mestere és Ő mesélte el nekünk többször, hogy a magyar gyökszavakat, számítógépen végigfuttatva bebizonyították, hogy 25 milliárd magyar szavunk van. Nem millió, hanem milliárd értelmes magyar szavunk van. Lehet ezzel szemben bárkinek is bármit tennie? Amikor azt mondják, hogy nincs a magyarságnak semmi reménye, akkor gondolják végig azt, hogy Franciaországban él a Bercsényi huszárezred, ahol a mai napig is úgy keresik a fiatalokat, hogy csak, ha magyarul el tudja énekelni a Bercsényi huszárindulót, csak akkor lehetnek a tagjai. Bármerre elmegyünk a világban, a huszársapka, a huszárruha mindenhol, még ennél a félőrült amerikai rángatózásnál, a mazsoretteknél is ott van a magyar huszárcsákó és a huszármente. Ha a hollandokhoz elmegyünk, akiknek a nemzeti kincsük a fekete tulipán, amit ha lefordítunk latinra, azt jelenti: Tulipan Hungaria. Érdekes módon, akárhova elmegyünk, a Hold túlsó oldalán is sorakoznak a magyar tudós nevek, akikről kráter neveztek el, és ezt csak azért mondom, hogy nekünk, nem szabad kishitűnek lenni. Ez a zászló, ( a kezében levő Árpádsávos zászlót lengetve mutatja) velem volt Csiksomlyón, amikor végigzarándokoltunk Molnár V. Józsi bácsi vezetésével és 120 kilométert gyalogoltunk két nap alatt, és amerre csak mentünk, mindenhol meglátták, és könnyes szemmel fogadták az Árpád sávos zászlót, amely a magyar megmaradásnak a jelképe. Idehaza pedig azt akarják, hogy tüntessük el. (a közönség soraiból bekiabálás: soha, soha, soha.) Ezt, nemcsak, hogy soha nem lehet eltüntetni, hanem igenis, a szülők, a nagyszülők felelőssége, hogy a gyerekek (amikor most is idefele jöttünk) tátott szájjal nézték a fiatalok, hogy mi ez, el kell magyarázni. Bennünket csak akkor tudnának legyőzni, hogyha nem adjuk tovább a tudásunkat. Akkor, amikor állandóan azt halljuk, hogy egyik párt meg másik párt hogy veszekszik. El kell felejtenünk azt, hogy pártokban gondolkodjunk! Gondoljanak vissza arra, hogy Trianonkor hány sebből vérzett a magyar haza! Hogy szakítottak szét bennünket és akkor volt egy Horthy Miklós, aki azt mondta, hogy a pártokkal kifele a Parlamentből, ki a hatalomból, és 10 év alatt, virágzó Magyarországot varázsolt. Most is az kell, mert tudomásul kell vennünk, hogy azok a pártok, teljesen mindegy, hogy jobb, vagy baloldalról nézzük, akik az elmúlt 16-17 évben benn csücsültek a Parlamentben, ránk hagytak 36 ezermilliárd forint adósságot. Ránk hagyták azt, hogy mindent kiárusítottak, és most már a magyar Parlamentet értékelik fel, és azt is el akarják adni. Tehát vegyük tudomásul, hogy ezek csak olyan pártkatonák, akik idegen érdekek szolgálatában álltak. Szétverték az oktatásunkat, az egészségügyet, a közlekedésünket, és siránkoznak. Én, nem találkoztam egyetlenegy orvossal sem akik azért siránkoznak ugyan, hogy nincs állásuk és hová menjenek. Hogy ide állt volna, és az mondja, kérem, leszek a szegények orvosa, hiszen a vidék, mindig eltartotta az orvosát, a papját, és a tanítóját. Hol vannak azok a nemzetszerető, nemzetvédő orvosok, akik azt mondják, hogy kérem, én elmegyek faluhelyre és nekem élelem is elég, de a magyar nemzetet fogom gyógyítani és védeni. Hol vannak azok a tanárok, én olyan iskolában jártam, amikor egy istállót választottak le és ott ültünk padok mellett, és egy házaspár volt az, aki a negyven gyereket, nyolc osztályra szétosztva tanította. A 40 gyerekből, csak kettő kallódott el, az összes többi, főiskolát, egyetemet végzett, vagy valamilyen tisztességes hivatást választott magának. Nem azon kell siránkozni, hogy jaj Istenem mi lesz, és hogy oldják meg, hanem tenni kell. Ki kell állni, és tenni. Nagyon tisztelem azokat a levitézlett vezetőket (természetesen, a tiszteletet idézőjelbe téve, hiszen Mária, csak az értéket tiszteli, ezen vezetőknek pedig nagyon sok jót kellene tenniük, hogy ezt tőle megkapják)akik itt most mindenféle szerepben előállnak, és azt mondják, hogy a nemzetet meg kell menteni, mindegy, hogy milyen formában. De akkor, miért nem úgy állnak ide, hogy kérem, én négy évig, vagy nyolc évig, vagy tizenhat évig, fölvettem azt a nem is kevés milliót a Parlamentben, azt visszaadom a nemzetemnek, és bocsánatot kérek, és így akarom szolgálni. Ne most kezdjenek el siránkozni, hogy kevesen vagyunk, meg nincs honvédségünk, meg mit tegyünk? Hanem álljanak ide, és kövessék meg a magyar nemzetet, hogy rabszolgává akartak tenni bennünket. Addig nem állhatnak ide, és addig nem mondhatják azt, hogy ők a hiteles vezetők. 16-17 évig ide juttattak bennünket, hogy itt kell az utcán állnunk, és amit Balogh Béláék megtettek itt Érden. Ennek a szép, Árpád véreinek a találkozóját is megpróbálták megakadályozni rendőri erővel, önkormányzati aljasságokkal és miegymással. Azért, mert félnek tőlünk! Azért, mert nem vagyunk képesek felmutatni egységet, erőt, és azt mondani, hogy elég volt! Takarodjon innen, aki nem magyarként él, és nem a magyar nemzet érdekében gondolkodik. (beszólás: így igaz) Nekünk az a célunk, hogy mi, senki ellen nem állunk ki, de igenis, megvédjük a saját véreinket. Mindig azzal jönnek: ha megdobnak kővel, akkor nekünk oda kell tartani az arcunkat is, és kenyérrel kell visszadobnunk. Ez azért is hazugság, mert azok, akik kitalálták, és elferdítették a régi magyar imánkat és a régi magyar hitünket, azok így akartak bennünket megtörni. Mi, soha, a történelmünkben, nem indítottunk senki ellen hódító háborút, de igenis, meg kellet védeni magunkat. Ezt a haza és nemzetvédelmet, csak aljassággal, árulással tudták leverni. Amikor visszanézünk a 89-es genszterváltásnak mondott időszakra, amikor semmi más nem volt, csak tulajdon váltást hajtottak végre, a haszonélvezőknek első dolguk volt az, hogy sok-sok milliárdot zsebre tegyenek. Ezekből a milliárdokból, ma senki nem kapott vissza semmit, abból, amit elraboltak tőlünk. Szüleinknek, nagyszüleinknek, negyven-ötven éves ledolgozott munkaviszony van a háta mögött, és akkor most, vizitdíjjal, meg egyebekkel próbálnak bennünket kiirtani? Igenis, a hatalom szemébe kell mondani, hogy nekünk, nem hazudhatnak tovább. Tudjuk, hogy magyar népirtást kezdtek, mert ennyi megpróbáltatás, ennyi megalázás után is még élünk, nem fogyunk, és nem vagyunk hajlandók elmenni innen. De ehhez, egységesen a szemükbe kell mondani, hogy hazaárulók, mindegy, hogy jobbról, vagy balról, de hazaárulók és népirtók! Akik benn ülnek a Parlamentben, mind zsíros állásokat, milliárdokat harácsoltak össze. Egyetlen egyet is hallottak azon kívül, hogy idejönnek, hogy népszavazzunk, meg körbejárjuk a hazát, hogy azt mondanák: kérem, az ellopott milliárdokat visszaadjuk? Most, amikor végveszélybe van a magyar haza, amikor végveszélybe van a Kárpát-medence, és ha úgy tetszik, végveszélyben van a Világ, hiszen ez a globalista - cionista hatalom, egyszerűen mindenkit rabszolgává akar lesűlyeszteni, akkor még mindig az aljas, kisded játékaikat játsszák, ahelyett, hogy kiállnának, és azt mondanák: védjük meg a Kárpát- medencét! Védjük meg a magyarságot! Nem veszik tudomásul azt, hogy itt, egy olyan erő, amely 2000 év óta a tisztesség, a becsület, és a gerincesség ellen tör, közösen kellene összefognunk. Hogyan lehet nekünk az a globalista hatalom példaképünk, amelyik aljasságra, gyilkosságra és árulásra volt képes az elmúlt 2000 évben? És hogyan lehetnek olyan vezetőink, akik odamennek Tell-Awivba és keblükre ölelik, hogy testvérpártunk (megjegyzés: Simon Perez Likudja és Orbán Viktor Fidesze) a közönségből beszólás: árulók) és szeretett példaképeink azok, akik 1982-ben Libanonban a (Sabrila és Sattiliai) menekült táborokban élve, lángszórókkal fölégettek 12500 kisgyereket és védtelen asszonyt? Hogyan lehetnek olyan vezetőink, akik egyszerűen azt mondják, hogy teljesen mindegy, hogy itt mi lesz, csak az ő zsebüket tudják teletömni? 36000 milliárd, ez olyan iszonyú teher, hogy a ma született kiscsecsemő is 1,6 millió forintos adósságot örököl! Én nem hallottam egyik nemzeti vezetőmtől sem azt, hogy azt mondaná: kérem, én segítek és átvállalom, igaz, hogy nagyon kicsi az én vagyonom, amit összeharácsoltam, de azt visszaadom, és bocsássanak meg nekem, és a nemzet érdekében, fogjunk össze! Addig, amíg erre nem képesek, addig ne várjanak tőlünk semmit, és ne higgyük el azt, hogy a mi érdekünkben cselekednek. Szétverték a magyar honvédségünket, tavaly október 23-án megmutatták, hogy milyen moszados ügynököket hoztak ránk, milyen gyilkosok voltak és annak a szenvedői vagyunk még most is. Még mindig nincs egyetlen egy sem közülük az úgynevezett ellenzék közül, aki fölállna, és azt mondaná: kérem, én ehhez nem adom a nevemet! Még mindig ott ülnek közösen a Parlamentben és aláírják azt, hogy ide be lehet telepíteni 3000000 kínait és 1 millió izraelit. Épülnek a lakóparkok és zárnak ki bennünket az életterünkből, miközben azon siránkoznak, hogy most milyen népszavazást kezdeményezzünk. Számolják ki, hogy egy-egy népszavazásnál kb. másfél milliárd forintot vesznek ki a zsebünkből. Ezt a másfél milliárdot, egymás között, a Rózsadombi Paktum értelmében szépen leosztották, hogy a hatalmon lévők 60%-ot, az ellenzék 40%- ot tesz zsebre. Az idei évben, csak 9x akarnak népszavazást kezdeményezni, hogy utána ne legyen… mint ahogy riogatnak, most, hogy 300 forint lesz a kenyér, lehet, hogy 500 forint lesz, vagy akár 1000 forint is, de még lehet tovább srófolni mindent. A magyar nép, a magyar nemzet, a tudás népe, és mi, igenis itt fogunk maradni a Kárpát-medencében, innen egy tapodtat sem megyünk! Senki ellen nem törünk, senkinek az életére nem akarunk törni, de igenis szervezkedjünk és tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy tudjuk megvédeni magunkat! Mindig képesek voltunk a betolakodókat elzavarni és példát mutatni hazaszeretetből, honvédelemből, és most is erre kell fölkészülnünk! Ne legyenek kétségeink, mert sem a nyugat, sem a kelet, nem fog nekünk segíteni! Megtanulhattuk 1956-ban is, hogy mit hazudtak össze, hogy: tartsatok ki az utolsó percig, mert már indulunk! Közben, a fiatalokat, a magyar nép színe-javát, legyilkolták az orosz és ÁVH-s fegyverek. – A hallgatóság, hangosan kiáltja gyilkos pártvezér, Kádár János nevét. Megtanulhattuk azt, hogy az I. Világháborútól egészen  napjainkig, több mint 3,5 millió magyar tűnt el. Egyszerűen, a Tanácsköztársaságnak mondott Patkányforradalom aljas gyilkosai és azoknak az unokái, akik ma a Parlamentben bent ülnek, nem tesznek mást, mint mindig a magyar népet, a magyar érőt gyilkolják. 3,5 millió magyarral, nem számoltak el a mai napig, akik a Gulágokon, az Andrási út 60, vagy pedig a Köztársaság téri katakombákban lelték szörnyű halálukat, és még van képük kiállni és azt mondani, hogy a magyar nép, az olyan pesszimista! Kérem, ahol egy nemzetnek a gerincét, a színe javát kivitték haláltáborokba,és itt tudunk lenni, akkor ez a nép, nem pesszimista, hanem ez világcsoda, és a világnak példát mutattunk az élni akarásból. Bekiabálás a hallgatóságból: 56, 56. Én azt hiszem, hogy nekünk nem kell elkeserednünk, hanem nekünk az a feladatunk, hogy ha itt most, csak ötszázan vagyunk, akkor tovább visszük, és nem azt mondjuk, hogy csak, hanem azt, hogy képzeljétek, ide már ötszázan eljöttek! És lehet, hogy legközelebb ötezren, és lehet, hogy utána ötszázezren is leszünk. De mindegyikőnknek meg kell értenie azt, hogy mindegy, hogy a híd egyik, vagy másik oldalán állunk, de ha nem fogunk össze, akkor velünk együtt szakad le az a híd. Egyszerűen meg kell érteni azt, hogy mi, magyarok vagyunk! Több, mint 1000 éven keresztül megosztottak bennünket, hogy a jobb, vagy a bal pártra szavazzunk. Hogy most katolikus, református, vagy luteránus legyen a magyar, közben gyilkoljuk egymást, és gazdagodnak azok a cionista erők, akiknek mindig is az volt a dolguk, hogy kifosszanak bennünket. Egyszerűen, a magyar családoknál elérték azt, hogy apa a fiára, vagy fiú az anyjára támad, hogy melyik pártra, vagy melyik vallásra szavaz. Mi, magyarok vagyunk, a magyaroknak van ősi hitük és van ősi vallásuk, és nekünk össze kell fognunk és azt mondani, hogy nem azt, hogy nincs Alkotmányunk, mert igenis, van magyar Alkotmányunk, amit félretettek, de ennek a magyar Alkotmánynak a paragrafusai szerint, szent kötelességünk is az, hogy lerázzuk a gyilkosokat, a betolakodókat, lerázzuk azokat, akik a magyarság életére törnek. Nekünk nemcsak feladatunk, kötelességünk a Szent Korona Tan értelmében megvédeni a hazánkat, megvédeni a magyarságunkat! Elég volt abból, hogy elvakítottak bennünket, hogy kire szavazzunk, kinek higgyünk. Mi a magyar ősi megmaradásunk eszméjében hiszünk, és ebbe nem engedünk belerondítani senkinek. (A közönség egy részétől, taps) Mi minden alkalommal a Hunor és Magor eszmeiségét őriztük. Mi minden alkalommal azt mondtuk, hogy a gyengébbet védjük, a gyengébbet felemeljük. Ha visszatekintenek, Atilla is csak elment Rómáig, de ott azt mondta, hogy kegyet gyakorolok és példát mutatok, mert a magyar nép, az ilyen! Nem gyilkolni, és nem a szerencsétlen kifosztott nemzetet leölni jöttek, hanem az ellenséget megfékezni, aki rám tört, és utána, példát mutatok. Nekünk, nem az a feladatunk, hogy Karthágót felégessük (ez Rajkai kedvenc, minden alkalommal ismételt mondókája) és sóval felhintsük, hanem nekünk az a feladatunk, hogy életet vigyünk mindenhova, és példát mutassunk abból, hogy a magyar nép, a magyar nemzet, mindig is az életet vitte tovább és a gyengét, az elesettet védte, szerette, becsülte. Hogyha ebben társak, bármelyik nemzet is mellénk állhat. Nem vagyunk különbek, de nem vagyunk alábbvalóak egyiknél sem. Igenis, mellénk állhatnak, de a hátunk mögé nem engedünk senkit, mert mi vagyunk idehaza, és ez a vészzivataros évszázad megtanított bennünket arra, hogy akiket a hátunk mögé engedtünk az egyből orvul elárult és legyilkolt bennünket. Hogyha velünk akarnak jönni, álljanak mellénk, fékezzük meg ezt a világuralmi aljas cionista erőt, amelyiknek nem számít, ha a világot is elpusztítja és ez ellen, csak közösen tudunk fellépni és példát mutatni. Petőfi Sándor szavaival szeretnék búcsúzni, aki azt mondta versében, „hogyha nem születtem volna magyarnak, akkor is magyar lennék én, mert nincs különb, szebb és boldogabb nemzet a Föld kerekén”. Szó szerint idézem direkt azért, hogy igenis, mi különbek vagyunk, ha kell a hitben, és mi, a legcsodálatosabb nemzet vagyunk! Ez a hit vigyen bennünket mindenhová, és Éljen Magyarország! A jelenlevők, Éljen Éljennel köszönték meg beszédét, és nagy tapssal jutalmazták..
Huszonkilencedikként, Szigetvári József és partnere következett az érdi Forrás Néptánc együttesből.
A fiatal, jó mozgású táncos, először egy kétperces szólótáncot adott elő, majd partnere mellett állva „fújta ki magát”, a következő táncra készülve. A színpad mellett, a háttérből hallom Herman István hangját, bár Őt nem látom, és a következő dicsérő szavakat mondja, a színpadon álló táncos felé: magyar vagy János, az Isten áldjon meg! Nagyon ügyes voltál! Ha lejössz, mindjárt meg is ölellek.  József örömmel fogadja az elismerést, majd ismét egy szólótánccal folytatja, majd partnerével fejezi be. A jelenlevők, nagy tapssal és vissza-vissza bekiabálással szeretnék a repetát.
 
Harmincadikként Éliás Tibor operaénekes következik, aki egyben a Zenit TV tulajdonosa is.
Mária, neki is fölteszi a kérdéseit: Kedves Tibor, szeretném, ha beszélne önmagáról egy kicsit, hogy hagy ismerjék meg az emberek: Tibor válasza. Köszönöm szépen, a helyzet az, hogy már elég régen vagyok a pályán, így elég sokan ismernek, de valóban nem eléggé, hiszen, mivelhogy én nyíltan vállalom magyarságomat és politikai elkötelezettségemet, azt gondolom, hogy nem szeretik, ha az ember megnyilvánul. Így aztán idehaza (közben állítani kellett egy kicsit a mikrofon magasságán is, hogy Tibor, kiegyenesedve beszélhessen) nagyon keveset énekelek, hanem a világ különböző pontjain, mondjuk, Dél-Afrikában, Johannesburgban, vagy Kanadában a magyaroknál, vagy a Sziklás-hegységben, Kanadában a köztársasági elnök meghívására. Idehaza, csak olyan alkalomkor, amikor 50000 ember a Kossuth téren van, vagy olyankor, amikor egy kicsit át kell adni magunkat és a szívünket, magyarságunkat kimutatni. Érdekesség, hogy engem vonz ez a történelmi szituáció, hiszen Pesten, a Kossuth Lajos utcában lakunk és amikor az Október 23-i események voltak, akkor a Hír TV, a TV 2 és különböző TV társaságok a mi erkélyünkről közvetítették azt, amit láthattak az emberek a televíziókban. Hajnali 4 óráig tartott a közvetítés és már nagyon untuk, hogy hát Istenem borzalmas, hogy mi van, és akkor, fölmerült az is, hogy abbahagyják a közvetítést. De egyszerre sikoltott fel mindenki, hogy Jézusom, csak azt ne tegyétek, mert akkor egyszerűen elszabadul a Pokol! Mert a TV nyilvánossága előtt csak nem történt meg az, amit jobb volt elkerülni. De mint énekes, valóban lemezeket adok ki, nagyon magyar lemezeket. Pl. A Magyar Virtust, a Hazám, a Trianon, a Musica Hungarica , a Száztagú cigányzenekar, Máté Ottilia, és minden magyar értékes zenét. A dévai árva gyermekeket segítjük, évi 1-2 millió forinttal. Megpróbálunk, párommal, Ilencfalvi Szász Mariannal magyarokhoz méltó életet élni. Ide születtünk, itt vagyunk és az a szent hitvallásunk, hogy – Kedves Barátaim- egy a nyelvünk, egy a célunk: itt élned, halnod kell! Ez az én hitvallásom.
Mária megköszöni az elmondott hitvallást, és szeretné, ha Tibor elmondaná, hogy melyik dalt fogja elénekelni. Tibor elmondja, hogy nehéz helyzetben vagyok, mert azt gondolom, hogy azt a dalt, amit én az utóbbi időben a legtöbbet énekelek, azt megpróbálom egy kicsit úgy interpretálni, ahogy én azt a mesteremtől tanultam- Simándi Józseftől.
Tehát első számként, a Hazám, Hazám-at hallgassák meg szeretettel, majd az újonnan megjelent CD-mről, - A férfikönnyek c. CD-ről a Fohász-t, és befejezésül egy saját szerzeményt, amely a Trianon lemezen szerepel, a Szent Hazám címűt. Tudni illik abból is elegem van, hogy csak siratjuk a múltat, de tenni nagyon keveset teszünk érte. Én, egyet szeretnék kérni minden egyes jelenlevőtől, aki itt van, hogy ha tudja, akkor énekeljük együtt, próbáljuk meg énekelni. Higgyék el, higgyétek el, hogy attól lesz egy nemzet azonos tudatú, hogy a kultúránk azonos. Együtt énekeljük a Boci-boci tarkától a Hazám, Hazám-ig mindent. A közönségből, valaki azt mondja, hogy imádkozol. – Igen, aki énekel, az imádkozik is és a Fohász-ban, valóban imádkozunk. Az is egy saját szerzeményem. Tehát akkor, elsőként, a Hazám Hazám- at fogom énekelni. A kamera pásztázásából láttam, hogy a közönség, valóban együtt énekelt az énekessel, de olyan vigyáz állással, mintha a nemzeti Himnuszt hallgatta volna. A vastaps, nem is maradt el. Tibor elmondja, hogy neki a Hazám, Hazám, egy második Himnusz és a Jó Istent csak arra kéri, hogy engedje meg minél tovább énekelni, szabadon, ebben az országban és a világ minden táján. Mert Simándi mester, amikor én 25 éves koromban elkezdtem nála tanulni, akkor megkérdeztem tőle: mester, nem késő ez már 25 éves fejjel? Ő, azt mondta nekem – amikor dolgoztunk, magázott, amikor magánemberek voltunk, akkor tegezett és együtt borozgattunk-  fiam, jegyezze meg magának, a jó magyar bor és a jó hang az holtig érik! Maga, 70 éves korában ugyanúgy, vagy még jobban fog énekelni. Hát, meglátjuk! A közönség bekiabálja: úgy legyen! Majd nagy taps következett.
Engedjék meg Barátaim, hogy a Fohász c. dallal folytassam. Tegnap, a párommal együtt énekeltük Debrecenben a Virágkarnevál elő rendezvényein, és bementünk a Panzióba. A recepciós kislány (persze nekem, azért ő, már igencsak nagylány) nézi a személyi igazolványomat bejelentkezéskor, és azt mondja: ne haragudjon, maga nem énekes? – de igen, hát honnan tudja? Azt mondta, hogy nagyon szeretem A Férfi Könnyeket. Mondom, ez felnőtt embereknek való. Azt mondja, hogy édesapám megvette, de én hallgatom éjjel-nappal.
Úgyhogy, ha van kedvük, tanulják meg a Fohász-t. Majd hozzákezdett az elénekléséhez. Ismét nagy tapsot kapott. Befejezésül, a legnagyobb tragédiánkra írt dalom, a Szent Hazám Következzen. Azt gondolom, hogy sokat lehetne dalolni, énekelni, és addig jó, ameddig dalolunk, énekelünk. Mert imádkozunk, mint ahogy valaki mondta, és Higgyétek el Barátaim, Tudom, Hogy Eljön A Mi Időnk! Eljön Magyarország Ideje. És olyan jó volna, ha minél többen tudnák, hogy miért érdemes magyarnak lenni. Miért kell nekünk megtanulni magyarságunkat? Mire lehetünk büszkék? Kire, mire, és miért? Hogy mitől mozog a világ? Tőlünk, magyaroktól! Hogy miért kell terjesztenünk az Igét? És függetlenül attól, higgyétek el – nem politizálni akarok, bár itt, igazán lehet – de attól függetlenül, hogy valaki katolikus, református, protestáns, vagy bármilyen vallású. Attól függetlenül, hogy milyen pártállású pillanatnyilag, egy hite van! Ez a magyar hit. Ha ez megvan, akkor nekem, ember! Ha ez nincs meg, akkor, sajnos levizsgázott, mert mi, Magyarországon, magyarok vagyunk, és ha befogadunk valakit, becsülje meg magát! De Ő is legyen magyar, mint ahogy büszkén és bátran mondom azt, hogy rengeteg magyar emberrel vagyunk mi is büszkék. Akik nem is magyar hon szülöttei. Tudjátok: az Aradi Vértanúk, akinek a neveit magyarul mondjuk, bár nem magyarul csengenek. Kint születtek, és mégis magyarrá lettek! Csak egyet mondok: Zserbó. Mond valamit ez a név? Büszkék vagyunk a Zserbó szeletre? Svájci embernek a szerzeménye. Tudni illik, ez a svájci ember, eljött Magyarországra tanulni cukrászatot, itt maradt, megcsinálta a zserbót, és magyarabb lett a magyarnál, mert úgy beszélt mint mi, mindannyian. S én, amikor kint vagyok, nem érdekel mi történik, én akkor is vállalom magyarságomat mindenhol, akkor is, amikor Causesku idejében kis falvakban léptünk fel úttalan utakon mentünk az autóval. Patakban mentünk, mert nem volt út, és elmentünk olyan településekre, ahol a kis Művelődési Házban emberöltők óta nem volt magyar ember. Amikor énekeltünk tényleg 40 fokos kánikulában, az ablakokat kinyitották, de nem jött be levegő, mert egy ablakon 8-10 ember nézett be. Azt gondolom, hogy az a legfontosabb, hogy ezekkel az emberekkel tartom ma is a kapcsolatot. Ott vannak, kitartanak, várják a magyar megújhodást. Tőlünk várják a segítséget. És olyan büszke vagyok, amikor ilyen fiatal fiúk és lányok ropják a táncot úgy, mintha az életük múlna rajta. Barátaim! Ez az igazi magyar hitvallás! Nem szóban, hanem tettben, cselekedetben, mindenki ott, ahol éppen dolgozik. Ha nincs munkája, akkor az utcán a virágokat gondozza, locsolja a fát, hogy zöldelljen. Nekünk zöldell! Nincs olyan ember, aki ne tudna tenni magyarságunkért! Én a hangommal, vagy az írásaimmal, a Mariann a gyönyörű verseivel. Azok, akik e napot megszervezték, a szervezési készségeikkel, akik a hangot adják, a technikai tudásukkal, nektek pedig azt mondom, hogy keressétek meg a szabadföldi paradicsom magjait és ültessétek el a cserepeitekbe, hogy tovább éljünk. EZ A MAGYARSÁG KÖTELESSÉGE! Ez az, amit át kell adni a gyerekeinknek. Most pedig következzen: Szent Hazám!
Egy ember ismét felkiabálja: köszönjük, hogy vagy nekünk!
Az ének után ismét vastapsot kapott, majd így folytatta: és engedjétek meg barátaim, hogy egy dolgot elmondjak. Igen, ez a reklám helye: a sok televízió közül van egy, amely nagyon sok igazságot kimond. Úgy hívják, Zenit Televízió! Minden Csütörtökön esze 9 - 10 óra között van ott egy műsorom, ALMÁRIUM címmel, és 10 – 11 óráig van egy műsora M Szabó Imrének, amelynek a címe: A Magyarok Világa. Interneten is lehet nézni. www.zenittv.hu De még egyet mondok, és ez is a reklám helye. A Musica Hungarica lemezkiadó minden bevételéből a következő CD-t adja ki, a megmaradó pénzből pedig segíti a dévai árvagyerekeket, és segíti a maihoz hasonló rendezvényeket is. Ha kell valakinek, van nálam kazetta és CD, nem bolti áron. Most pedig fogadjátok szeretettel páromat, Ilencfalvi Szász Mariannt. Róla, sajnos, nem tudtam képet föltenni, pedig szerettem volna.
Azért nem lehet innen olyan könnyen elmenni sem, hiszen Máriának a köszöneten kívül, volt mondanivalója is: hát Kedves Éliás Tibor, engem nagyon kevés ember tudott megríkatni, de Önnek sikerült.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Most két bejelentést kell tennem. Az egyiket már említettem – eközben egy ember, akinek a nevét nem tudom, de már láttam valahol – a színpad előtt halkan beszél, mikrofonnal a kezében, miközben fenn a színpadon, Bartalos Mária és Illencfalvi Szász Mariann készülődnek a folytatásra. Eközben a lenti ember, gesztikulálva és halkan beszél az ősmagyarokról, a szittyákról, a keltákról, ami nagyon titkos dolog – mondja – mert nem szabad az ellenségnek hallani. A Magyarok Istene, ezért elvette a hangomat. Most már, csak írok, könyveket írok, most éppen Atilláról. Írtam egy könyvet, ha érdekel benneteket: Atilla Eposz c. könyvem itt van, ami félig-meddig, tudományos történelmi könyv. Akit érdekel, megtaláljátok, és szívesen el fogok jönni egy zárt helyre elbeszélgetni, mindenről, ami ősi magyar. Mindenről, ami szittya, mert a szittyák, a kelták, ezek mind, magyarok voltak. Csak erről még nem illik beszélni, MERT EZ, FASIZMUS! Valaki a közönség közül beszól: kiabálni kell!  Folytatja: mi pedig, ősmagyarok vagyunk! Szittyák vagyunk! Akik ebben az országban, vissza akarjuk állítani a régi magyar uralmat! Természetesen, mi szívesen látunk mindenkit, aki velünk együtt akar „építkezni”. Isten rabul.. - Ekkor a közönség tapsolni kezd, valaki pedig bekiáltja: a Mag népe. – igen, a magyarok, a Mag Ura, a Napisten, a Mag ár, a nagy Mag áradat. De mi, magyarok vagyunk, és azok is maradunk. És Kívánok Nektek Jó Egészséget, és elnézést, hogy zavartalak. Isten éltesse a magyarokat! – majd átadta Máriának a mikrofont, aki a következő szavakkal köszönte meg: Drága Pista bácsi köszönjük, így is hallottuk a lényeget. Már amikor megláttam a beszélő embert és a témát, Tácsi Istvánra gondoltam, akinek nagy szeretettel olvasom a Magyar Világban hetente megjelenő sorozatát, A szláv népek eredettörténete címen.
Ez után következett a harmincegyedik kedves előadó, Illencfalvi Szász Mariann.
Mária, neki is fölteszi a személyiségkutató kérdéseket, ami bennünket is segít, hiszen a kérdezett személyről, ezáltal mi is több információval rendelkezünk. Mikor kezdett el írni? Majd átadta mikrofont is. Mariann, a következőket válaszolta: Nagyon régen, tulajdonképpen, gyermekkoromban. A elmúlt rendszerben, az én családom egy „B-listás család” volt, úgyhogy akkoriban nem sok babér termett a számomra, mert elzártak az egyetemtől, a továbbtanulástól, és mindentől, ami akkoriban kijárt volna egy fiatalnak. Valójában versem, prózáim, csak a rendszerváltás után jelent meg. Mária kérdezi: Kedves Mariann, úgy tudom, hogy megjelentek könyvei, és most is van, ami előkészületben van, és egy keveset, szeretnénk erről is hallani. Beszéljél magadról.
Végül is, alkalmazott grafikus és belső építész lettem anélkül, hogy valaha is főiskolára jártam volna. Autodidakta módon tanultam mindent. Ebben a legnagyobb probléma az volt, hogy nekem azt is meg kellett tanulnom, hogy mit kell megtanulni, de a többi már csak rajtam múlott. Azért ez a legtöbb, amit meglehet mutatni az embereknek, hogy nem a körülmények befolyásolják az életünket, hanem mi, magunk. Csak elhatározni kell, akarni kell, és ha elhatározunk valamit, azt meg is tudjuk valósítani.
Mariann, úgy tudom, hogy verset mondasz! Igen. Mariann azt mondja, hogy az túlzás, hogy verset mondok, hiszen én író vagyok, de mondani nem tudom, legföljebb fölolvasni, mert nem tudom a saját verseimet – mondja mosolyogva. Ezt a verset akkor írtam, amikor a Kossuth téren a legnagyobb tömeg volt és elvarázsolt a tömeg, elvarázsoltak azok az emberek, akik akartak valamit tenni a hazáért.
Újra együtt
Itt vagytok hát barátaim,
itt vagytok mindannyian,
hogy kimondjuk végre valahára,
nemzetünk odavan.
Ezer sebből vérzik a teste,
Ezer törés vár forradásra,
sikoltva szólít mindnyájónkat,
szólít változásra.
Nézem a százezer szemet,
nézem a felemelt kezeket,
s úgy érzem, hogy mindig egy voltam veletek.
Nem csak itt a téren, metróban szürke napokon,
a csillogó éjjeli Pesten, és Napfényes hajnalokon.
Csak nem szóltam.
Némán mentem el mellettetek. Hiba volt!
Ezentúl köszönjünk újra egymásnak emberek!
Köszöntsük egymást ezután minden nap,
mindig, mindenütt.
És már jobb lesz a világ ettől,
minden perc hoz egy kis derűt.
Gyógyulni kezd a nemzet,
ettől erőre kap, lassan talpra áll.
És reszket a hazug, a csaló,
kegyelemért térdel, rinyál.
Akkor, nagylelkűek legyünk.
De ne hagyjuk szabadon,
mert ki álnok, az is marad.
Hátulról támad, úgy üt agyon.
S most követeljük,
fizessen mindent vissza,
fizesse ki adósságait,
szórjon hamut a fejére,
vonja vissza szavait!
Kérjen bocsánatot tőlünk,
bocsánatot a hazától.
Akkor adunk neki földet,
és gondoskodunk kapáról,
hogy éhen ne vesszen,
hisz ő is ide született.
Csak hogy honnan jött,
s ki volt, arról pénzért megfeledkezett.
A közönség, ugyan gyérebb tapssal, de megköszönte a verset.
Harminckettedikként, ismét Siklósi András következett.
Két versét fogja elmondani, de Ő sem úszhatja meg Mária kérdéseit, amely a következő: mikortól tetszik írni, hol, mi jelent meg? Ezt egyszerűen megkérdezem és átadom a közönségnek.
Tizennyolc éves koromtól írok verseket, majd később prózát is. Aztán politikai tanulmányokat. Gyakorlatilag egészen a „genszterváltásig” feketelistán voltam, utána néhány évig szabad volt publikálnom és most már megint nem szabad. Tehát gyakorlatilag visszajutottunk a kezdőpontba. No de, nem is húznám tovább az időt, beszéljenek helyettem a műveim. Akik kora délután itt voltak, azok hallhatták már két versemet, akik nem voltak itt, azoknak pedig most szeretnék bemutatkozni. Az első versem az 1989-ben született, október 23-án, s amikor rá egy évre megjelent Szegeden, akkor a kommunisták megüzenték he valakit fölakasztunk Szegeden, az te leszel! Nos, hát hallgassátok!
Siklósi András
 
Gyászbeszéd a kommunizmus fölött
 
Kettétörted életemet
kiskoromtól gyűlöltelek
Megkínoztad a világot
megölted a szabadságot
eltiportad a hazánkat
az Istent is leigáztad
 
Patkányok ültek lábadnál
hiénák az asztalodnál
varjak voltak a fiaid
farkasok a barátaid
hóhér az édestestvéred
gyilkos tőr a feleséged
Korhadt odú az otthonod
börtönudvar az udvarod
könny és vér a fürdővized
tömegsír az öltözeted
bilincscsörgés a muzsikád
sikoly hörgés volt az imád
Ágyúcső a lábad kezed
tányérakna a két szemed
beleid bélsáros utak
vállaid leszakadt hidak
a bordáid éles kések
az ágyékod genny és méreg
Tüdődben kígyó sziszegett
atombomba volt a szíved
puskaropogás a hangod
karvaly a békegalambod
 
De most holt vagy de most véged
a hatalmad semmivé lett
Zsarnok voltál erőszakos
törvénytelen gyalázatos
Senki se tart többé veled
nem érdemelsz kíméletet
Nélküled az élet szebb lesz
már az ördögnek se kellesz
 
Hulla vagy rothadó halott
rút szörny ezerszer átkozott
Körötted gyűlölet-hegyek
férgek rágják szét testedet
 
Uralmad borzalmas tél volt
vessen ki a föld s az égbolt
Ne kerülj sohase fényre
tűnj el a fekete éjbe
 
(Szeged, 1989. október 23-án)
 
A következő verset lehet politikai versként fölfogni, de lehet imádságként is. Talán mind a kettő együtt, ez a leghelyesebb. Ezt is elég régen, még a „genszterváltás” hajnalán írtam.
Siklósi András
Böjti fohász
Alszik alszik szinte minden
halálos zord néma csendben
Bár közeleg jön a húsvét
tombol a tél támad ismét
Erdő mező csonttá dermed
növény állat pusztul szenved
 
Hófúvásban jégben élünk
egyre fogyunk s hull a vérünk
Temetőben ifjúságunk
a szakadék szélén állunk
nyakunkon a hóhér bárdja
süllyedünk az éjszakába
Csak a zsarnok vasárnapol
s bennünket a sárba tipor
 
Ébredj ember ébredj élet
ébredj gyönyörű természet
Süss fel nap süss perzselj hétrét
tündököljön föl a húsvét
 
Engedd Isten hogy a néped
hittel zengje dicsőséged
Add vissza elrabolt álmunk
évezredes szabadságunk
Idegen ne bántson minket
ne fossza ki a földünket
ne alázzon ne védjen meg
ne szeressen s ne öljön meg
„Testvérre” nincs több szükségünk
söpörd ki az ellenségünk
sújts le tigrisre cápára
taposs rá a viperára
Elég volt a vereségből
gyalázatból rettegésből
Meguntuk a börtönt bitót
a sok férget rongy besúgót
Elég volt a szolgaságból
rombolásból és romlásból
 
Esedezve kérve kérünk
engedj újra szépen élnünk
Adj hazánknak tisztességet
bort búzát és békességet
méltó népet és virágzót
förgetegben is megállót
Fordítsd felénk derűs orcád
 
Tavaszodj ki Magyarország
 
És Az utolsó, ez friss vers mára, amely az utolsó évben, a forradalmunk alatt született, mondhatni, ez már biztató a magyarságra.
 
Siklósi András
 
Riadó
 
Hány szörnyű évtized törte szívünk össze
s gyilkolt rabolt minket mennyi gonosz törpe
Leterítve fekszik szinte egész népünk
s mikor ütnünk kéne még szólni is félünk
Régi dicsőségünk vitézségünk porban
őseink aggódnak fönt a csillagokban
Elvesztettünk mindent amit ők szereztek
hitvány szolgák lettünk gyalázatos nemzet
 
Maroknyi hazafi küzd az ellenséggel
védi szülőföldjét s harcol puszta kézzel
A többség csak kushad cselekedni nem mer –
hitehagyott magyar tán már nem is ember
Igazság szabadság boldogság reménység –
föl se tudja fogni egy ilyen korcs népség
Úgy éri a halál hogy nem is élt semmit
súlyos nyomorában nem érzi a vesztit
 
Vérünk szívja megnyúz elpusztít a zsarnok
Meddig tűritek még ugyan mit akartok
Ébredj mély álmodból istenverte csorda
rázd le rút tetveid s kergesd a pokolba.
 
A Kossuth téri eseményekkel egy időben alakult meg a Forradalmi Nemzeti Bizottmány, amelynek egyik tagja, Sámsomdi Kiss Károly, akit kérek a színpadra, mondta Mária.
Ő volt a harmincharmadik előadó.
Interneten való megkeresésemre, ezt kaptam Sámsomdi Kiss Károlytól, beszéd helyett:
Kedves Pali!
A vége felé felszólaltam, a nemzeti összefogást fejtettem ki, ami a szeptember 15-i Nemzeti Nagygyűlés lényege. Most a böszörményi úton a Magyar Világ állandó tanácskozási székhelyén jövő héten tartunk Nemzeti Koordinációs megbeszélést, amin szívesen látunk, gyere el. Baráti szeretettel: Karcsi.   Kaptam, 2007. 08. 23-án.
A videó tanúsága szerint, a következőket mondta:
Tisztelt Magyarok!
A szeptember 17-ei események 2006-ban, megrázták az országunkat. Összejöttünk rendkívül sokan a Kossuth téren mindenféle meghívó nélkül, hazaszeretetből, kötelességtudásból, hátha történik valami. Most már, amikor lassan egy év eltelt, most már másként kell gondolkodnunk, mert nem biztos, hogy ugyanilyen összejövetelt össze tudunk szervezni spontán módon. Mos már önszerveződéssel kell tovább gondolkodnunk és cselekednünk. Tehát ez azt jelenti, hogy rendkívül sok szervezkedés van, nemzeti érzelmű csoportok által. Persze, ki jobban, ki kevésbé jól, de mindenki jól csinálja. Úgy gondoltuk még egy fél évvel ezelőtt, hogy próbálkozzunk meg azzal, mint Forradalmi Nemzeti Bizottmány, hogy hívjunk össze egy új, Nemzeti Kerekasztalt. A Nemzeti Kerekasztalt, nem úgy képzeljük el, hogy ott valamilyen főnökség van, hanem szeretnénk egy plénumot teremteni azoknak a szervezeteknek, akik a hazáért, a magyarság ügyének jobbra fordításáért küzdenek. Össze szeretnénk állítani azt az ellenállási programot, amely kiviszi az országot jelenlegi szorult helyzetéből. Hát erre föl találtuk ki és hirdettük meg szeptember 25-ére a Királydombon, ami a Regnum Mariánum mögött van, egy Nemzeti Nagygyűlést, amely előkészítené a Nemzeti Kerekasztalt. Természetesen, rendkívül sok kisebb és nagyobb szervezet dolgozik hazánk jobbra fordításáért, akiknek jobbnál jobb programjaik vannak. A Nemzeti Korona alatt fölsorakoztunk, jómagam is, de ezzel nem akarjuk egy szervezet munkáját sem befolyásolni. Azt szeretnénk, hogy a szervezetek, együtt döntsék el, melyik a legjobb út, az ország válságból való kivezetésére. Sokan azt mondják, hogy 10 fölszólaló, nem ér annyit, mint egy igazi jó traktor. Hogy ha a parasztember feljön egy nagy Stejerrel és a tüntetők mellé áll. Igazuk van ezeknek is, de tulajdonképpen arról van szó, hogy ha nem tudunk olyan szívvel összejönni mint a Kossuth téren, akkor semmire nem megyünk. Higgyétek el, hogy nagyon sokat érnek a kisebb rendezvények, de még többet ér, ha el tudjuk érni, hogy együttesen tudjunk valamit megszervezni. Meg kell szerveznünk egy olyan országos ellenállást ( természetesen sokan hallják, akik magnóra veszik és elemzik a szavainkat) egyenlőre demokratikus eszközökkel. Mert demokratikusan szabad sztrájkot csinálni, útlezárást csinálni, de annak csak akkor van értelme, ha egységesen meg tudjuk mozdítani az egész országot. Ha csak pár helyen történik ilyesmi, azzal sokra nem megyünk, csak elforgácsoljuk az erőnket. Szeretnénk ezt a Nemzeti Kerekasztalt összehozni és le tudnának ülni a mai nemzetünk nagyjai és közösen el tudnánk határozni, hogy mit tegyünk. Arra kérek mindenkit, hogy ezt támogassa, és jöjjön el. A másik dolog, hogy ha a kis szervezetek szerveznek valamit, szeretnénk rábírni a többi szervezetet is, hogy támogassák. Köszönöm a Magyar Nemzetért Mozgalomnak, amit itt tett és örülök, hogy Érden ilyen szépen összejöttünk. Köszönöm, és támogatjuk őket is és remélem, hogy ők is fogják támogatni a többieket, mert közösen kell összefognunk. A Nemzeti Nagygyűlésünkre, mindenkit szeretettel meghívok. Köszönöm, hogy felszólalhattam.
 
Ismét Dr. Halász József következett immár harmincnegyedikként.
Mária, ismét fölteszi a szokásos kérdését, most Jóskának.
Én pl. Önről nem tudok semmit. – Sajnálom, mondja a kérdezett és egy kicsit beszél magáról. Én egy érdekes ember vagyok, mert azt mondják, hogy a jogászok közt a legjobb matematikus, de átlagos jogász, a matematikusok között a legjobb jogász, de átlagos matematikus. 27 éves koromban, egy tudományos intézetnek voltam a Dél-alföldi igazgatója, de utána 2 évre kitiltottak Csongrád megyéből Komócsin elvtársék. Onnantól kezdve egy elég rendes vesszőfutásban vagyok. Úgy gondolom, hogy a matematikai logikának, és a jognak össze kel párosodnia, és én ezt érzem abban, ami a Szent Koronában kifejeződik. Ez, egy zárt logikai rendszer, mert mindennek megvan a helye. Mondok egy példát rá: valószínűleg sokan ismerik a Grespik Lacit. Amikor a Gondoskodó Magyarország c. programom, ami egy logikailag összerakott, Szent Korona alapon álló alaptörvény tervezet, amelyet, amikor a Laci elolvasott, azt mondta, hogy most értette meg, hogy mennyire aktuális a Szent Korona, mert az idegenforgalomról van benne egy fejezet, ami nyilvánvaló, hogy több tízezer évvel ezelőtt nem lehetett, de most már ez is aktuálissá vált. Nos, én pont azért kértem ismét szót öt percre, mert itt elhangzott néhány dolog, amit szeretnék mindenképpen véleményemmel kommentálni.
Egyik az, amikor nagytiszteletű Hegedűs Lóránt úr csodálatos beszédét elmondta és hivatkozott Szent Istvánra. Ezzel kapcsolatban, én nagyon szépen kérek mindenkit, hogy olvassa el Szent István intelmeit! Ha ez másként nem megy, akkor van egy új honlapunk, a Szent Korona Szolgálat, szksz.hu, mert ezen is rajta van. Két dolgot szeretnék ebből kiemelni: Éliás Tibor barátom, akinek megint elérzékenyített a Fohásza, itt elmondta, hogy az idegeneket, mi mindig befogadtuk. Igen ám, csakhogy vigyázzunk. István intelmeiben mindig hivatkoznak, hogy többnyelvű ország az stabil, és minden. De mit is mondott István? „Aki atyáink hagyományát követve él közöttünk, az erősíti a nemzetet”. Tehát, nem arról van szó, hogy ide bejön bárki, és akkor folytatja tovább addigi életvitelét. Nem. Átveszi a Szent Korona eszmét, és azt az értékrendet, amit mi követünk.
A másik nagyon fontos: szépen kérek mindenkit, hogy olvassa el. Azt mondja István: „az egyház, nem kőből, és nem fából épül, hanem azokból az emberekből, akik kiválasztottá válnak a Krisztusi tanításban”. Nagyon fontos ezt a szót így megjegyezni, hogy „kiválasztottá”, mert van egy nép, amely választott népnek mondja magát, és ez egy másik kategória, és másik értékrend. Nagyon fontosnak tartom ezt megjegyezni, és még egy gondolat: beszéltünk itt Alkotmányról, és több minden dologról. Most már Hála Istennek, a Szent Korona kutatókkal és alkotmányjogászokkal közös álláspontunk van, és ez a Szent Korona Tanból levezethető. Az Alkotmány, az egy örök és változtathatatlan értékrend! Ezért mondta azt 1920-ban a Nemzetgyűlés, hogy a Magyar Királyság Alkotmánya, a Szent Korona. Pont. Egy baj volt, hogy nem mondták meg, hogy mit értenek ez alatt. De nekünk, tovább kell mennünk. A következő kategória, az Alaptörvény. Amely történelmi időszakra határozza meg az Alkotmány irányelveit. Ez volt az István intelmei, az Aranybulla, a Werbőczi hármaskönyve, az 1394-98- as rendi Országgyűlés határozatai, stb. Nem szabad összetéveszteni, mert ez nem Alkotmány volt, hanem Alaptörvény.
 A harmadik rész pedig a Törvénykönyvek rendszere. Ezt azért mondom csak el, mert ezek a fogalmak, általában véve, keverednek. Végül pedig arra szeretném kérni a tisztelt ittlévőket, hogy most, tiszteljenek meg azzal, hogy következő, mintegy 10 másodpercben idefigyelnek. Különösen kérem Bakos Batut, Balogh Bélát, és azokat az embereket, akik különböző csoportoknak a vezetői. Mindannyian a Szent Korona tagjai vagyunk. Mindannyiunknak kötelessége az ezzel kapcsolatos szolgálat végzése. Most, amikor Hegedűs nagytiszteletű úr innen lement a színpadról, azt mondtam, hogy természetesen, a mi szervezetünk is része a Szent Korona Szolgálatnak. Erre kérem Batut is tisztelettel, meg Bélát, meg minden olyan embert, aki itt van, hogy felejtsük el, hogy egymásnak adunk sebet, és egymástól kapunk sebet. El kell felejteni, most a nemzet érdekében! Egyetlen célnak kell lenni: visszaállítani Történelmi Alkotmányunk jogfolytonosságát egy Alkotmányozó Nemzetgyűlésen, ahol már kijelöljük az új nemzetgyűlést, és nem csak az Alkotmányt határozzuk meg, hanem meghatározzuk az Alaptörvényt is. Erre a szolgálatra kérem a magyarság iránti alázatos tisztelettel, mindazokat, akiket ez érint. Köszönöm, hogy meghallgattatok.
Ismét következik a Firechasers (Fájercsézörsz) együttes, immár harmincötödikként.  Ismét tűzzsonglőr számot mutatnak be. Mária fölsorolja a zsonglőrök neveit, akik a következők: Ormódi Zsolt, Gyimesi Roland, Papp Melinda Beatrix, Nagy Katalint és Bordi Gábort fogják látni.
Ekkor már szépen alkonyodott, és a tűzzsonglőr mutatvány, látványosabb lett a jó zenei kísérettel. Ügyesen forgatták a tűzszerszámaikat. Szakmailag nem tudok véleményt mondani, de nekem tetszett a fiatalok mutatványa.
Harminchatodikként, Tatár József következett a Rendszerváltó Fórumtól.
Eredetileg, Fáber Károly volt a meghívott, de ő egyéb elfoglaltsága miatt, nem tudott jelen lenni. A jelenlevők előtt, nem ismeretlen Tatár József sem, hiszen többször találkozhattak vele is több, vonulásunkkor.
Nagyon nagy szeretettel Köszöntök Mindenkit, minden barátomat, minden hazafit, aki megjelent ezen a rendezvényen. Egy örökérvényű mondattal kell, hogy kezdjem. Magyarország, örökké szabad és független ország.Ezért a szabadságért, ezért a függetlenségértnagyon sok ősünk, nagyon sok elődünkaz életét áldozta. Ha ezt a szabadságot, pusztán annyiban mérnénk, amennyit most ez a kormány, ez a hatalom mér, akkor már a következő egy két évtized múlva, eltűnnénk a Föld színéről úgy, mint ország és úgy, mint emberek. Az Amerikai Külügyi Bizottságba, a Kongresszusnak az elnöke Tom Lantos úr azt mondta, hogy ezt a szabadságot olyan emberek védik - és ezeket idiótáknak nevezi, - akik ezért a függetlenségért, a XXI. században is harcba mernek szállni. Ezért a szabadságért, mindig is harcba kellett szállni, mint ahogy az én ősöm 1741-ben a Nádor huszárezred zászlósaként végigjárta Európát, utána a Bari Konföderáció csapatait képezte ki és később az Egyesült Államokba ment, ahol egy olyan alakulatba állt be, amit akkor, terroristának mondtak az angolok. Ez volt az amerikai hadsereg alapja. Az Amerikai Függetlenségi Háborút végigharcolva elesett a csálszrői ütközetben. Ott, tulajdonképpen, nemzeti hős. Én Tatár József kijelentem, hogy olyan állam, amely Kongresszusának a képviselője azt jelenti ki, hogy idióták és szabad és független ország polgárai és ezek az emberek nem mások, mint burkoltan terroristák, kijelentem, hogy én Tatár József, soha többé nem megyek Amerikába, és a vízumot, jelképesen széttépem. Nincs szükségünk olyan államra, amely arra kényszeríti Magyarországot, hogy szabad és független államként, önmagát, önvédelemre ne kényszerítse. Kedves Barátaim! Közben, valamilyen állandó hangoskodást hallok a háttérből, aminek a vége, Gyurcsány takarodj, de ezek a háttérzajok, láthatóan zavarták Tatár Józsefet a beszéde elmondásában. Többször hallok fütyülést is, de az okát nem tudom. Folytatja: követeljük….
Tatár József, régi követelésünket ismertette pontokba szedve, amelyek a következők:
1.        A jelenleg hatályban levő, sztálini mintára készült 1949/XX. Alaptörvény helyett, a Szent Korona-tanra épülő történelmi magyar Alkotmány jogfolytonosságának visszaállítását!
2.        Tisztán, átláthatóan működő kétkamarás parlamentet, a parlamenti képviselők visszahívhatóságát, törvény előtti egyenlőségét!
3.        A privatizáció felülvizsgálatát, a jelenleg 250 milliárd dollárra rúgó magyar össz adósság tételes felülvizsgálatát, a visszaélések feltárását, felelősségre vonást!
4.        Az egykori kommunista funkcionáriusok törvényi úton történő kizárását a magyar közéletből, az ügynöklisták nyilvánosságra hozását!
5.        Nemzeti, erkölcsi értékeket közvetítő, független közszolgálati médiát!
6.        Nemzeti érdekeket szolgáló pénzügyi politikát, független Magyar Nemzeti Bankot!
7.        A magyar kis-és középvállalkozások fokozott támogatását, a külföldi vállalkozások állami támogatásának felülvizsgálatát, adókedvezményeik megszüntetését!
8.        A külföldiek földszerzésének megakadályozását, a zsebszerződések felülvizsgálatát, a családi gazdaságok fokozott támogatását!
9.        Magyarország természeti kincseinek védelmét, a környezetszennyezéssel kapcsolatos szabálysértések és bűncselekmények szigorú szankcionálását!
10.     A magyar élelmiszerforgalmazási törvények és rendelkezések szigorítását, fokozott betartatását!
11.     A nemzet szempontjából stratégiailag fontos ágazatok, mint az energiaszektor és az élelmiszerszektor állami tulajdonba vételét!
12.     Arányos közteherviselést! Az átlagjövedelem adóterheinek csökkentését, a kiemelkedően magas jövedelmek adókötelezettségének megemelését, a jelenlegi 72%-os össz-adóterhek radikális csökkentését!
13.     A család védelmét, családi adózás bevezetését, harmadik gyermek után teljes adómentességet!
14.     Idegen népcsoportok tömeges bevándorlásának megállítását!
15.     Európai színvonalú közegészségügyet! Az alapszintű egészségügyi ellátás ingyenessé tételét, az egybiztosítós rendszer fenntartását!
16.     Államilag finanszírozott, az átlagbérekhez igazodó nyugdíjrendszert! A felnevelt gyermek adójának 30%-a, a szülők nyugdíját növelje!
17.     Valódi, hatékony szakmai érdekképviseleteket!
18.     Magyar állampolgárságot minden magyarnak!
19.     A Szabadság téren álló, idegen megszállást szimbolizáló szovjet emlékmű lebontását, június 4-ének Trianoni Nemzeti Emléknappá nyilvánítását, a történelmi Árpád-házi zászló össznemzeti jelképpé emelését!
20.     A határon túli magyarok autonómia-törekvéseinek támogatását!
21.     Önkéntes alapon szerveződő nemzetőrséget!
Isten áldja Magyarországot!
 
Bartalos Máriának van munkája bőven, hiszen immár a harminchetedik előadó következik hamarosan, mert következik Debrecen képviselője, ahol a következő Árpád vérei találkozót fogják megrendezni. Ő veszi át a zászlót, de a zászló átadása előtt, hallgassák meg a következő saját szerzeményemet, egy verset, majd utána Takács Andrást fogom szólítani. A program mégis változik, mert a vers, nincs kéznél, így Takács András következik.
 
Tisztelt Hölgyeim és Uraim
Ennek az egyesületnek van egy jelmondata, ami úgy szól: „MERT A SZÍV GYŐZNI FOG”. Márpedig, akik ma itt vannak és sok helyen ebben az országban, igenis, szívből magyarok! Magyarországon egyre több olyan zászló van, amely négy pirosból és négy fehér csíkból áll. Ez a zászló, a magyar tudat zászlaja. Tudjuk azt, hogy magyarok vagyunk, tudjuk azt, hogy kiktől jöttünk, hova megyünk, mert ma magyarnak lenni KELL! Teleki Pál mondta: „MERJÜNK MAGYAROK LENNI!” És ma, elérkezett az ideje, amikor minden magyar állampolgárnak el kell döntenie, hogy tudatos magyar, vagy csak, magyar! Mert nem a nyelv teszi a magyart, hanem a szív, a történelme, az hogy mi, soha nem tartottunk rabszolgát, nem gyarmatosítottunk, nem irtottunk ki népeket és úgy voltunk már akkor demokraták, ahol mindenkor a sötét középkor uralkodott, hogy igenis, a környező népekkel együtt tudtunk élni. Most meg kell tanulnunk magunk között együtt élni, egyet akarni, ezt az országot, magyar Magyarországgá tenni. Ehhez, meg kell tudni határoznunk azt, hogy ki, vagy mi a legfőbb ellensége a magyarságnak. Az egyik hallgató beszól: a MAGYAR! András gyorsan válaszol: NEM! Politikáról beszélünk, és Magyarország első számú közellensége: A SZABAD DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE! A közönségnek elakadt a lélegzete, majd azonnal fújjolásba kezdett. Ők azok, akik elárulták a rendszerváltást, elárulták a magyarságot, kozmopolitaként, folyamatosan a magyarságot gyalázzák és alázzák meg. Vannak nekik szövetségeseik, de a szellemi vezetőik, ők azok, akik nem is Magyarországon székelnek, hanem valahol a világ más pontjain. Igen, nevén kell nevezni az ellenséget, mert én hiszem azt, hogy ha tudjuk azt, hogy mi ellen kell küzdenünk, akkor meg fogjuk találni annak a módját, hogy megfogjuk egymás kezét. Hallottuk itt Halász Józsi barátomat, aki évek óta mondja, hogy mi a megoldás. VISSZA A GYÖKEREKHEZ! ÉS EZ NEM MÁS, MINT A SZENT KORONA ESZME! Nem más, mint a Történelmi Alkotmányunk hatályba helyezése! Nem más, mint újra megtalálni azt az alkotmányos rendet, amely kiemelt bennünket abból a zűrzavaros középkori világból, ahol képesek voltak a hit fegyverével egymás ellen hadakozni. Mi, soha nem tettük ezt! Ebben az országban, minden vallásnak, minden hitnek megvolt a maga helye és hagytuk élni a másik népet, nemzetet. Újra meg kellene tanulnunk, hogy végre hagyjuk magunkat magyarként élni ebben az országban. Magyarországot kijelölték gyarmatosító hatalmak révén egy gyarmattá. Most nekünk bennszülötteknek, igenis, ellen kell állnunk! Kell a földünk, kell a vizünk, kell mindenünk. Ahhoz, hogy Magyarország újra magyar legyen, be kell zárkóznunk.
Egy kis megjegyzés ehhez Kedves András Barátom?
Valójában a megjegyzésem, minden alkalommal, bárkinek a hozzászólásához kapcsolódhat. Azért itt alkalmazom a megjegyzést, mert a bezárkózás csak elszigetel másoktól, pedig nekünk arra van szükségünk, hogy mások is megértsék törekvéseinket, és ha ezt megértették, akkor csatlakozzanak hozzánk. Valójában, azt gondolom, nem bezárkóznunk kell, hanem nyitni, mások felé, mert ezt a csatát, jó propagandával meg lehet nyerni. Ha meg tudod győzni a hallgatóságodat arról, hogy amit te ajánlsz, az jó nekik is, akkor a beszéded elérte a célját, mert azt akarod adni nekik, amire nekik szükségük van. Minden beszédnek, választ kell adnia a napi kihívásokra, mutatni az utat a probléma megoldására. Azt gondolom, hogy naponta arról kell beszélnünk, hogy a Szent Korona Tan eszmeiségét, hogyan értessük meg népünk minden tagjával, hogy érezze azt, hogy a Tan elméleti és gyakorlati alkalmazása az ő érdekét szolgálja, hiszen már többségünkkel szándékosan elfelejttették a Tan összetartó erejét. Mert minden beszéd, egyben propaganda is, egy ügy győzelme érdekében. Ez az ügy, Magyarország jövője, és a magyar nép jövője. Minden beszéd, akkor éri el a célját, ha a hallgató is azonosul a mondanivalóval. Minden beszéd akkor jó, ha a beszélő, meg tudja nyerni hallgatóságát, és lelkesedést tud kelteni a mondandó iránt. A nép azt mondja, hogy az eszmék, a fellegekben vannak. Azt várjuk, hogy olyan ember jöjjön közénk, aki képes azt szavakba önteni, amit mi a szívünkben érzünk. Akkor azt mondja a hallgatóság, ez az, amire mindig vágytam.
Jézus testvérem célja is világos volt és egyszerű: „Szeresd felebarátodat, mint önmagad” Ő is maga köré tudta gyűjteni azokat, akik a szeretet tanát magukévá tették, és terjesztették, így az emberek gondolkozásának mindennapos vezérfonalává vált az egymás tisztelet és szeretete. Ez által vált világnézetté. Ehhez, meg kell szüntetni a pénz által plántált önzést, hogy ne az egyén érdeke kerüljön az első helyre, hanem a társadalomé. Az is igaz, hogy a szocialista társadalom is ilyennek hirdette magát, de az nem magyar nemzeti eszme volt, hanem nemzetközi alapokon nyugvó, magát titokban Mózes népének valló, magát kiválasztottnak kikiáltó népé, amit mi, zsidónak nevezünk. Ennek az eszmének, a Maxizmus volt az alapja, a mi eszménk alapja pedig inkább Szkítizmusnak nevezhető. Ha a társadalom érdekét a magamé fölé tudom helyezni, akkor garanciát nyerek arra, hogy egy ilyen állam képes lesz megvédeni az én személyes életemet is. Az e fajta gondolkozás, előbb-utóbb, világnézetté válik, és ez fogja képezni a személyes gondolkozásom alapját. E gondolkozásban, meg kell találnom a saját helyemet, feladatomat és célomat. Tehát azért nem javasolnám a bezárkózást, mert nyitás esetén, különösen a Kárpát-medence népei is megtalálhatják azt az utat, amely a mi célunkat is erősítheti. Ehhez, azonban valóban össze kell vetni az Ó- és az Újszövetség közötti gondolatkülönbséget. Lehetne, sőt, kell ezt bővebben is kifejteni olyan embernek, aki mestere a szavaknak.
Sziget Magyarországgá kell válnunk, mert a világ nem velünk, hanem ellenünk van. Ezt tudni kell! Ha mi, be tudjuk zárni azt a kaput, amely a sok gyűlöletet, a sok kultúrmocskot beengedi ebbe az országba, és visszatérünk ősi hitünkhöz, akkor van reményünk arra, hogy büszke magyarként éljünk és haljunk e földért.
Szabadjon itt is megjegyezni: személy szerint, én az ősi hiten az a vallást értem, amelyet a keresztény tanok pogánynak neveznek. De hogy is lenne a mi hitünk pogány, hiszen az olyan régi, hogy az anyajog volt az alapja és a szentháromság, az anyából, az apából és a gyermekből állt. A pogány vallásnak pedig az apajog az alapja.
E megjegyzésre, kedves olvasóm, kapd föl a fejed, de ne ítélj anélkül, hogy ne ismernéd az ősi vallásunk erkölcsi tartalmát.
András, megköszönte, hogy meghallgatták mondandóját.
Őt is megtapsolták.
Harmincnyolcadikként következik Nagy János Debrecenből. Ő fogja átvenni az eddigi színhelyek zászlóit. Mária is elfáradt már ekkorra, ami nem is csoda, hiszen ez az összejövetel, hosszabb időtartamú volt, mint általában a többi. Elmondja, hogy az összejövetel záró művelete, a Székely Himnusz eléneklése. Kéri, hogy a jelenlevők, továbbra is maradjanak, hiszen ez után következi majd a tábortűz.
Az Érdi zászlót Balogh Béla tartja a kezében és zárszóként, a következőket mondta:
Jó Estét Kívánok Mindenkinek! Igazán, nem tudom elmondani azt az örömöt, amit érzek, mert ez a mai nap, rettenetesen jól sikerült. Annak ellenére, hogy igen sokat dolgoztunk, de sokan voltak azok is, akik megpróbálták e rendezvényt meghiúsítani. Elmondanám, hogy voltak ennek a rendezvénynek támogatói is. Szeretnék köszönetet mondani Bóna Mária Ilonának, amiért annyit segített e rendezvény létrejöttében. És most külön nem szólítok föl, de szeretnék nekik átadni nekik oklevelet, ezen esemény elismeréséül.
További támogatóink voltak: Falusi Ferenc, Szőnyi Bartalos Mária aki az Író Kilencek Klubjának az elnöke, Pápai Annamária, aki sajnos nem tudott eljönni, Mayer József, Guba Jánosné, budapasti lakos, aki szintén nem tudott eljönni, Kovács Zoltán, Wéber Zsolt, Bárkányi Sándor, a Nemzetőröknek, akik e rendezvényünket is biztosították.
Majd Balogh Béla, átadta az Érdi Zászlót, a következő helyszín Debrecen képviselőjének, Nagy Jánosnak, kölcsönös kézfogás, és egymás tisztelete iránti kölcsönös meghajlás kíséretében. Debrecen városának képviselője, most mind az öt eddigi zászlót tovább viszi Debrecenbe, ahol Szeptember 8-án megrendezik az Árpád véreinek 6. találkozóját. E újabb rendezvény lebonyolításához, sok sikert kívánok nekik!
A közönség bekiabál, hogy lengesd meg azt zászlót egy kicsit, aminek Nagy János, eleget is tett.
Bartalos Mária fölkérte Nagy Jánost, hogy mondjon pár szót.
Jó Estét Kívánok!
Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket, a debreceni Kossuth téri tüntetők nevében. A Ő köszöntésüket hozom el Önöknek, és szeretném elmondani azt, hogy nagy öröm átvenni ezt a zászlót, éppen Érd városától, azért mert nagydolognak tartom azt, hogy egy olyan város, amely lakosságszámát és méretét tekintve, kb. egytizede Debrecenének, mégis ugyanúgy ébren tudja tartani a nemzeti ellenállás tüzét. Nemcsak ébren tudja tartani ezt a tüzet, hanem felszítani, serkenteni, éleszteni is tudja olyan impozáns rendezvény megvalósításával, mint éppen ez a mai. Ehhez, nagy szeretettel gratulálok az Érdieknek. Nagyszerűek voltak, és nagyszerűn tudják fenntartani ezt az ellenállást. Debrecenben mi is ezt próbáljuk tenni. Naponta, minden este kinn vagyunk a főtéren a Nagytemplom és a Kossuth szobor előtt, ahol éppen ezekben a percekben is zajlik a napi rendezvényünk. Így lélekben most, a debreceniek is együtt vannak Önökkel. Azonkívül, hogy naponta kinn vagyunk a tereken, ugyanúgy részt veszünk a félpályás útlezárásokon, rendkívüli rendezvényeket tartottunk, végigjártuk a lakótelepeket, megyejárást folytattunk, és amikor kellett (nos, e szóval fejeződött be a 3. DVD lemez hanganyaga is) pedig szívesen hallgattam volna még, hogy megismerjem a következő helyszín előéletét, hiszen ide is szándékomban volt elmenni.
Az est további eseményeiről azért nem írok bővebben, mert nincs hiteles információm. Akikkel erről beszéltem, azok jól érezték magukat és elismeréssel szóltak a rendezvényről.
A zászlóátvétel utáni ünneplésnél azért mégiscsak keletkezett egy kis baki, mert a debreceniek, elfelejtették elvinni a zászlókat. Kár volt ezért a figyelmetlenségért. Szeptember 8-án jöttek érte és akkor vitték Debrecenbe.
A Krónikához annak a megemlítése is hozzátartozik, hogy voltak olyan meghívottak, akik el sem jöttek, míg mások ugyan eljöttek, de nem mondtak beszédet, de olyan is volt, hogy olyan személy kapott szót, aki nem volt tervezve. A rendezvény után, Balogh Bélával többször beszéltem és levélváltásunk is volt, hogy e krónikát minél hitelesebben írhassam meg. Egy krónikát, akkor is nehéz hitelesen megírni, ha minden mozzanatnál ott vagyok. Szerencsére, Balogh Bélától kaptam 3 DVD-nyi hang és képanyagot, ami nagyon sokat segített. Volt olyan is, amikor Béla megkérdezte tőlem, hogy te most krónikát, vagy kritikát írsz? Úgy gondolom, hogy a hitelességet mindkét műfaj segíti, ha jó szándékú. Kritikámat, nem bántó szándékból írtam eddig sem, de ez után sem szeretném, csupán annak az igazságnak akartam hangot adni, amelynek az erkölcsi értékét én, személy szerint képviselem. Kissé restellem magam, hogy nagyon sokáig tartott e Krónika megírása, bár a friss írás mindig érdekesebb. Azonban hagy gondoljam azt mentségként, hogy aki olvassa, mindenképpen friss lesz számára, hiszen némelyek már az időpontra sem emlékszenek, hogy mikor is volt e szívet melengető rendezvény. Ha egy kicsit később is olvassátok, Béla szlogenje akkor is érvényes lesz, „MERT A SZÍV, GYŐZNI FOG !”.
 
Meg kell említenem Balogh Béla köszönetét is mindazok felé, akik e rendezvényben segítettek neki a sikeres lebonyolításban. Ehhez, nincs is hozzáfűznivalóm, hiszen e köszönő írásban minden benne van. Az én feladatom csupán annyi, hogy örömmel adjam közre Béla köszönetét.
 
Ezt viszont Balogh Béla írja köszönetként:
Kedves Tagok.
 
Bárkányi Sándorhoz hasonlóan magam sem tudok sok mindent írni az Árpád-vérei találkozóról. Na, nem azért, mert nem lenne róla mit írni. Nagyon sok minden történt és az esemény kimagasló volt. Ennek kapcsán csak a köszönöm azt, amit el tudok mondani.
Köszönöm Mayer Józsefnek az áldozatos munkát és az anyagi támogatást. Nélküle nem mentünk volna sokra, és köszönöm a 73 éves anyukájának azt az áldozatos munkát, amivel hozzájárult a rendezvényhez. Köszönöm Wéber Zsoltnak azt a segítséget, amit nyújtott a szervezésben és némi támogatást is adott. Köszönöm Bárkányi Sándornak a szervezőmunkát és az anyagi segítséget. Ő megmutatta mire képes. Köszönöm a Molnár testvéreknek a  segítséget, a huszár szereplést és azt, hogy eljöttek. Köszönöm Arankának a segítséget, neki sajnos kiment a bokája máskülönben eljött volna. Köszönöm Herman Istvánnak a V.I.P. kártyákat és a fellépést. Köszönöm Hegedűs uramnak a segítséget. Bár az ő munkája nem volt valami hálás feladat, de tudnia kell, hogy főszereplője volt a rendezvénynek. Főztjére sokáig emlékezni fognak. Egyszer Hegedűs uram azt mondta: " azért is csináld meg Bélám, mutasd meg a sok hitetlennek". Kíváncsi lennék sikerült e megmutatnunk. Kamarás Gergelynek is köszönöm azt, hogy megtisztelt jelenlétével. Balázs Mártinak a rendezvényen való irányításért, igazgatásért.
 
Hálás és soha el nem múló szeretettel szeretnék két embernek köszönetet mondani külön. Szőnyi Bartalos Máriának, amiért tökéletesen levezette a műsort és kockáztatta jó hírét, hiszen mint tudjátok az Író Kilencek elnöke és nem volt neki mindegy. Remélem nem bánta meg és jól érzete magát?
 
Köszönöm Bóna Mária Ilonának a jelentős anyagi támogatást. Nélküle jó szervezési képességünk ellenére sem tudtuk volna véghez vinni a rendezvényt. Köszönöm neki a rendezvényen vállalt részvételt is. Ügyészi szerepe nekem rettenetesen tetszett.
 
Köszönöm a Kanyó Családnak az anyagi segítséget, a biztatást, a kitartást. Továbbá köszönöm a támogatást az alábbi személyeknek:

Kovács Zoltán.
Pápai Anna Mária (Ő nem tag).
Balázs Krisztina Márta (vele kezdtem a Mozgalmat.) Guba Jánosné
A többi támogatóról már feljebb olvashattatok.
 
A szervezőknek és támogatóknak készítettünk oklevelet. Ezt már az elején megcsináltuk. Van, aki már megkapta. Aki nem, annak elküldöm, vagy találkozás esetén átadom. Kanyó Páléknak postázom, de szeretném megvárni a filmanyagot, hogy azzal együtt küldjem el. Azok, akik tevőlegesen részt vettek az eseményen mind kap egy cd-anyagot.
 
Nagyon sajnálom, hogy tagjaink többsége nem vett részt az eseményen és segítséget sem nyújtott. Sorainkat hamarosan tisztázzuk.
 
A rendezvényen többen beléptek a Mozgalomba, ennek örülök nagyon.
 
Többen jeleztek vissza, még Vereckéről is hívtak, hogy gratulálnak a rendezvény kimagaslóan sikerült és az eddigi Árpád-vérei rendezvények között joggal a legszínvonalasabb volt.
Az eseményről nem írok, mivel azt Szőnyi Bartalos Mária és Bencze Pali fogja krónikában megírni. Erre várni kell.
 
Hamarosan meg kell tartanunk egy közgyűlést a bejegyzés miatt. Erről értesítést kap mindenki. Tájékoztatásul közlöm, aki erre sem jön el, azzal nem tudunk mit kezdeni. Mindenkit megértünk, hogy elfoglalt. De higgyétek el, mi sem vagyunk idővel eleresztve. Az életünkből, muszáj egy napot áldozni, ha komolyan gondoljuk a küzdelmet. A Mozgalomban ki kell alakulnia egy olyan egységnek, aki tudja, mit akar és tesz is érte.
 
Ki kisebb, ki nehezebb feladatot végzett el. De mindegyikre szükség volt. BÜSZKE VAGYOK RÁTOK és jó, ha tudjátok, amit véghez vittetek az nem kis feladat volt.
 
Végül saját véleményem. Én hittem bennetek. Tudtam, hogy képesek vagyunk a sok-sok nehézség ellenére megvalósítani a rendezvényt. Maximálisan elégedett vagyok. Tudnotok kell, hogy sok embert ismerek. Tudom azt, amit mi bevállaltunk azt nem sokan vállalták volna még akkor sem, ha képesek lettek volna megszervezni. Mert nem sokan vannak, akik anyagilag is áldozni akarnak. Mi áldoztunk nem is keveset. Nem magunkért, hanem az emberekért. Ezt csak az tudja, aki ott volt az eseményen és halotta a dicsérő szavakat. Sok volt a nehézség. Sokan terjesztették, hogy a rendezvény elmarad. Ezek az irigyek a bomlasztók. De megcsináltuk! Egész nap kb. 1500 ember fordult meg. A hivatalok is ellenünk voltak. Hátráltattak így arra sem volt lehetőség, hogy a befektetett összeget visszakeressük. Nem baj. De legalább enni, inni adtunk az embereknek ingyen.
Kb. 40 rendezővel vettünk részt. Kiosztottunk azt hiszem 400 adag presszó kévét, 300 szendvicset, 200 adag babgulyás. 220 liter ásványvizet, amit Máyer József jóvoltából a nagy meleg ellenére szinte jegesen tudtunk adni. Nem számoltuk csak az alapanyagból következtetek.
 
Az önkormányzat tudomásom szerint két büntetést fog nekem kikézbesíteni. Egyet a plakát kihelyezéséért, a másikat a színpad miatt. Ez utóbbit jogtalanul, amit el fog veszíteni! A plakátért (gondolom a legmagasabb 100.000 Ft-t) adja, azt meg ledolgozom, ha lehet.
 
Balogh Béla
Titkár.
 
Ezt, Béla, nekem írta:
2007. augusztus 24
 
                                                       Kedves Pali.
 
Támogatók voltak:
 
Bóna Mária Ilona
Mayer József
Wéber Zsolt
Balázs Krisztina Márta
Pápai Ana Mária
Dr: Kanyó Pál Svájc
Szőnyi Bartalos Mária
Kovács Zoltán
Falusi Ferenc
Takács András
Balogh Béla
 
A rendezvény 400.000 forintba került. 90.000 forint jött vissza, ebből fizettük még a fennmaradó szórólapokat is 38.000 forint volt és 7 ezer a honlap fejlesztés.
 
Célkitűzéseink:
         -Küzdelem a Szent Korona Tanon alapuló Történelmi Alkotmány ismereteinek elterjesztéséért, egy gondoskodó,  az ezeréves értékeket tisztelő, és azokra építkező, Igaz Magyarországért,
-küzdelem a hagyományos Magyar iskolarendszerért, az iskolák megörzéséért, az ifjúság hazafias neveléséért, az iskolákban, 
-küzdelem egy hatékony Magyar iparért  és egy Magyar alapokra építkező mezögazdaságért, Magyar  termékekért, 
-küzdelem a hagyományos Magyar egészségügyért, a kórházak megörzéséért, emberközpontú gyógyitásért, 
-küzdelem egy a Nemzetnek elkötelezett Magyar egyházakért, 
        -küzdelem a hátrányos helyzetűekért, rokkantakért és fogyatékossággal élőkért, azok segítéséért és  támogatásáért,
  -a Társadalom Nemzeti önérzetének, a Magyar emberek emberi méltóságának megmutatása, Emberi és  állampolgári jogok védelme,
       -a Magyar érdekek és értékek védelme,
       -művészeti tevékenységek fölkarolása, támogatása,
       -közrend és közlekedésbiztonság védelme, önkéntes tűzoltás, mentés, katasztrófa-elhárítás.

Béla
 
 
 
                                              Kedves Pali.
 
Mellékletben megküldöm az Érdi Lapban megjelent cikket, ami teljességgel mocskolódó hangnemű. Kiigazítást kérek, ellenben pert indítok ellenük, hiszen amit és ahogyan leírt a cikk írója, az, több mint durva. Kimeríti a becsületsértés és lejáratás fogalmát.
 
Balogh Béla


 Árpád talpasai
 
Önkormányzatunk lapja sajátos fennköltséggel emlékezett meg Szent István ünnepérül és az Árpád Vérei találkozóról. A cikk írója, mint egy vak géppuskás lövöldözött ellenségre, barátra és szövetségesre egyaránt.
A cikk írója, úgy ült a számítógépe elé, hogy nem ismerte ez előzményeket, csak másodkézből értesülhetett az Árpád Vérei találkozó előzményeiről, mivel az önkormányzat és a Magyar Nemzetért Mozgalom szervezői között folytatott megbeszéléseken nem volt jelen. Másrészről nem is vette a fáradságot, hogy a másik felet is megkérdezze. A személyeskedő kijelentései meg egyértelműen politikai indíttatásúak, mivel személyes kapcsolatunk nem olyan mélységű, hogy személyes tapasztalatai inspirálhatták volna, meg egyébként is egy újságíró nem minősít, hanem tényeket és véleményt közöl, amiért vállalja a felelősséget.
 
De nézzük a tényeket! Telefonon kértem a polgármester urat, hogy fogadjon. Ő Arató Zsolthoz irányított. Sajtófőnök úr fogadott is bennünket. Négyen mentünk el, egy volt parlamenti képviselő tagtársunkkal.
Szerettük volna, ha a polgármester úr felszólal, vagy legalábbis védnökséget vállal a rendezvény felett, hiszen joggal hihettük, hogy egy oldalon állunk. Kértünk továbbá technikai és anyagi segítséget is, no meg Érd címeres zászlóját. Arató úrnak az volt a kérése, hogy írjuk le, amit meg is tettünk, 2007. július 18.-án e-mailban küldtük el. Július 23-án az alábbi választ kaptuk:
 
Tisztelt Balogh Béla Úr!
    
Kérésével kapcsolatban - Polgármester úr megbízásából, - az alábbiakról tájékoztatom. Polgármester úr a rendezvényen szereplést nem tud vállalni, tekintettel arra, hogy a rendezvény idején külföldön tartózkodik. Éppen ezért, bár a felkérést megtiszteltetésnek tekinti, a rendezvény fővédnöki tisztét sem vállalhatja. Sajnálattal közlöm továbbá, hogy a város gazdasági helyzetére tekintettel a Polgármesteri Hivatal csak a kiemelt, az elfogadott költségvetésben már szereplő, a város által szervezett rendezvényekre tud anyagi vagy egyéb támogatást nyújtani. Polgármester úr nevében kérem megértésüket, s egyben sok sikert kívánok a rendezvényhez.
 
Üdvözlettel: Arató Zsolt sajtófőnök
 
Ismerve a politikusi, az apparátusi nyelvezetet, ez a levél egy udvarias elutasító levél. Hogy az elutasítás milyen mélységű volt arra csak két példa. Érdi zászlót sem voltak hajlandók adni. A terület vonatkozásában meg a bürokrácia vette át a szerepet. Mi konkrét területet jelöltünk meg a rendezvény helyszínéül, elsőnek a polgármesteri hivatal mögött lévő parkolót, amihez kapásból nem járultak hozzá mondván, hogy parkolóban ők is tartanak rendezvényt. Később kiderült semmilyen rendezvényt ott nem tartanak. Hiába mondtuk, hogy mi augusztus 18.-ra szervezzük az Árpád vérei találkozót, nekik már akkor kellett, majd ezt követően a hivatal előtti teret jelöltük meg, de a hivatal két olyan területet javasolt, ahol csak aszfaltos terület lett volna, vagyis sátorállításra alkalmatlan lett volna, míg másik terület kint a város szélén a pusztában) Ó-falu ) lett volna. Ezt nem állt módunkban elfogadni. Amikor kiderült, hogy még sem lesz ott az Önkormányzatnak rendezvénye visszamentem Arató Zsolthoz és közöltem ezt vele. És azt is, hogy a hivatal előtt fogok tiltakozni. Ezt követően behívtak a hivatalba és így kerültünk kapcsolatba a kabinetfőnök úrral. Megállapodtunk abban, hogy megkapjuk az önkormányzat előtti területet a telefonfülkétől a Művelődési házig. Amikor mentem volna az engedélyért tudomásomra jutott, hogy a hivatal előtt 11 esküvő lesz. A házasságkötő hölgy megerősítette és fel is hívta az ügyintézőt. Ha nem szólok, kiadták volna úgy az engedélyt, hogy számtalan esküvőről nem is tudtak. Magam szóltam, hogy ez nem lesz jó. Semmi szándékunk háborítani az újdon sült házasságot kötőket. Ennek hatására már nem adták meg a kért területet csak a művelődési ház előtti és melletti részt. Tiltakozásul álltam ki a hivatal elé. Megjegyzem nem az éppen arra járó rendőr igazoltatott, hanem elvitettek. 5 óra hosszat töltöttem a rendőrségen. Amikor nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy az önkormányzat nem partner, akkor döntöttünk úgy, hogy politika rendezvényként jelentjük be az Árpád Vérei találkozót a rendőrségen. Csak megjegyzem, hogy a polgármester úr itthon tartózkodott az ünnepek alatt. A hatóság tudomásul vette bejelentésemet. Próbáltuk kiértesíteni az autósokat. A Polgármesteri hivatal leszedte az autók ablakairól szórólapjainkat és a kihelyezett transzparenst is. Újra kihívta rám a rendőrséget. Tőlük tudtam meg, hogy az önkormányzati hozzájárulásban szerepel, hogy nem akadályozhatjuk a parkoló autókat, színpadot pedig nem állíthatunk. Kérdezem én, ezek nélkül, hogy lehet egy országos rendezvényt megtartani? A mai napig nem kézbesítették számomra ki az Önkormányzati hozzájárulást, így azt sem értem honnan kellene tudnom az abban foglaltakat? A fentieket több emberrel tudom bizonyítani.
 
Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de aki már megtapasztalta, hogy milyen az, amikor a hivatal nem akar valamit, és el kezd packázni az állampolgárral, az megérti azt a keserűséget, amelyet át kellett élnem. Igen, mérges és dühös voltam a hivatalra, a polgármesterre. Ennek ellenére a rendezvényen diplomatikusan hallgattunk a történtekről, hogy senkit se bántsunk, hiszen a nemzeti oldalnak ez nem szándéka. Amit Orlai Sándor a személyemmel kapcsolatban papírra vetett, az a személyiségi jogaimban, becsületemben és a jó híremben sértett meg. Az a gúny és alaptalan minősítés, amit megengedett magának a cikk szerzője, az teszi őt hiteltelenné, mint újságírót. Igaz, hogy nem merte leírnia a nevem, mondván így elkerülheti egy sajtóper és egy polgári per procedúráját, amitől el is tekintek, amennyiben megjelenik ez az írásom a helyi lapban.
 
Felhívom Orlai Sándor úr figyelmét, amennyiben a hallgattassék meg a másik fél is elven nem teszi lehetővé, hogy írásom megjelenjen az Érdi Lapban, úgy polgári peres eljárást kezdeményezek becsület és jó hírnevem megvédése érdekében.
 
Igaz, hogy csak talpas vagyok abban a politikai küzdelemben, ami e hazáért folyik. De mondja meg valaki, hogy ki az ellenség és ki a barát, amikor Árpád talpasai ilyen ellenállást tapasztalnak a „saját oldaluk” részéről.
 
Balogh Béla
a Magyar Nemzetért Mozgalom
titkára, érdi lakos
 
 
 
Orlai Sándor cikke az Árpád-vérei Érdi rendezvényről:
 
Árpád vérei
 
Ritka esztendőt élünk, mert 1100 éve halt meg Árpád, a magyar honfoglalás vezérlő fejedelme, 1000 éve született Szent Imre, első királyunk korán meghalt fia, és 800 éve született Árpád házi Szent Erzsébet, Endre lánya. Ehhez képest a hivatalos Magyarország képviselői szinte tudomást sem vettek minderről.
Az egyház is csak Szent Erzsébet évet hirdetett, Szent Imréről mintha ők is megfeledkeztek volna, talárt azért, mert Imre halálának évéről nincs hivatalos adatunk, az 1007. esztendőt csak valószínűsítik.
Szent István ünnepének napján minden róluk kell, hogy szóljon. Hiszem kevés olyan ország van, amelyiknek ezer éves történelme van. Hol volt ezer éve Németország? Hol Szlovákia? Hol Belgium? Hol az Egyesült Államok? Oroszország? Románia? Szerbia? S az említett országok mégis ezerszer többet tesznek múltjuk, történelmük tanításáért és ápolásáért. A globalizáció szolgálatába szegődött balliberális értelmiségi és politikusi gárda tervei között nem szerepel a történelemoktatás, még az érettségi tárgyak közül is törülni akarták — szerencsére ez nem sikerült. A magyar mondakincset viszont minden erejükkel a mesék birodalmába száműzik, Anonymussal és más geszta íróinkkal egyetemben. Sajnos hozzájárul az is Árpád véreinek komolytalanná válásához, hogy olyanok próbálnak Árpád hátára ülve belovagolni a magyar közéletbe, akiknek más módon ez nem sikerülhet. Hiteltelen, tárgyalóképtelen, frusztrált politikus-önjelöltek öltöznek kacagányba és így fosztják meg komolyságától az ünnepet. Jó példa erre Érd, ahol egy hiteltelen embernek úgy sikerült összevesznie a fideszes önkormányzattal, hogy szóba sem állt velük. A Polgárok Háza elé kért szombatra engedélyt, pedig előre felvilágosították, hogy a hónapokkal előbb bejelentett esküvők miatt ott nem lehetséges a rendezvény. Erre éhségsztrájkot kezdett a Polgármesteri Hivatal lépcsőjére ülve, mire az arra járó rendőr igazoltatás után elvezette. Ekkor levélben és internetes honlapon, majd a Magyar Világ c. újságban nekiesett a városvezetésnek, hazaárulónak és a rendezvény megakadályozójának nevezve őket, miközben csak át kellett volna vennie a kész területfoglalási engedélyt két másik, közeli helyszínre. Nem egymással kell harcolnunk, van elég ellenfél a másik oldalon. Az érdi városvezetés sokszorosan bebizonyította kompromisszumkészségét. A választásokkor T. Mészáros Andrást támogatta a MIÉP és a Jobbik is, most közösen lobbiznak a szocialista Jánosi György országgyűlési képviselővel és a szabaddemokrata Csőzik László alpolgármesterrel, és sorolhatnám a példákat. A jó ügyért mindenkivel össze lehet és össze is kell fogni, csak úgy sikerülhet eredményt elérni.
 
Orlai Sándor
 
Sajtókiigazítási kérelem
Tisztelt Orlai Sándor úr.
 
Szívesen leülnék önnel az Árpád-vérei körüli tortúra kapcsán kialakult helyzet részletezése kapcsán, de mivel ön erre már az esemény napján sem volt hajlandó és lekezelő, elutasító magatartásával elítélően lépett fel velem szemben, kénytelen vagyok más utat választani az utána megjelenő cikke kapcsán.
Kérem, hogy a csatolmányban foglaltakat az Érdi Lap következő számában megjelentetni szíveskedjen kizárólag a főoldalon, mint megalázó, személyiségi jogaimban sértő, valamint becsületemben és a jó híremben lejárató cikkében tette. Amennyiben erre nem hajlandó közlöm, hogy polgári peres eljárást kezdeményezek ön és az Érdi Lap ellen. Bár nevemet nem írta le cikkében úgy gondolom mindenki velem azonosítja egyértelműen a cikket, amennyiben olvassa.

Megértését köszönöm:
 
Balogh Béla
a Magyar Nemzetért Mozgalom titkára
Érd, 2007. augusztus. 24-én.
 
Mindezeket olvasva, bizony nem lehetett könnyű e neves esemény megrendezése főleg a sok gáncsoskodás miatt. Azonban ismerem én annyira Balogh Bélát, hogy ennél bonyolultabb feladatokat is megoldjon. Hidd el Béla, hogy a sok munkának, úgyis be fog érni a gyümölcse, és az egykori gáncsoskodók akkor majd azt fogják mondani: Balog Úr! Miért nem szólt hamarabb, de ez csak egy félreértés volt. Tudja Balog Úr, hogy milyen a politika…
 
Mint krónikás, mint ember, mind harcostárs, köszönöm mindazt a segítséget, amit e Krónika megírásához segítettél.
Éljen a magyar szabadság, éljen a nép és a szabad Magyarország!
Budapest,
Bencze Pali
 
 
Befejezésként egy kis utóirat:
Számomra, itt fejeződött be az Árpád vérei találkozókról készült Krónika írás, mert a következő állomásra Debrecenbe, már a helyi szervezők nem hívtak meg. Előzetesen tájékoztatást kértem a szervezésről, annak nehézségeiről, hogy Krónikámban említést tehessek a sok nehézséggel és gáncsoskodással való küszködésről, de kérésem válasz nélkül maradt. Így ért véget egy nagyszerű kezdeményezés, amitől a kezdetekben azt reméltük, hogy honvisszafoglaló nagyfejedelmünk példamutató honszeretete ránk is hatással lesz, és képesek leszünk végrehajtani a rendszerváltást. Sajnos, az a kitartás, az, az összetartó erő, belőlünk már hiányzik, pedig ez nélkül csak idegen érdek szolgái maradunk.
Budapest, 2009. 04. 06-án.
 
A nemzet iránti tisztelettel: Bencze Pali
 

A mappában található képek előnézete ÁRPÁD VÉREINEK 5. TALÁLKOZÓJA ÉRD

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.