Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÁRPÁD VÉREINEK 5. TALÁLKOZÓJA ÉRD 1.rész

2009.05.17
2007.08.18-a, nagy nap a Magyar Nemzetért Mozgalom számára, hiszen Pécs, Szekszárd, Békéscsaba és Eger után, Ők rendezhették meg Árpád véreinek soron következő találkozóját. Ez azért is nagy esemény, mert a válságok nem kímélték a 2007. április 14-én 50 fővel megalakult szervezetet sem, hiszen mind a mai napig, a szervezeten belül, öntisztulás megy végbe. Tudni kell, hogy a Kossuth téren 2006. szeptemberben megalakult Forradalmi Nemzeti Bizottmány, 2006. október 23-a utáni sorozatos belső harcok miatti felmorzsolódása után, Balogh Béla sok energiát igénylő szervezőmunkájának eredményeként, alakult meg a Mozgalom. Az első elnökválasztás alkalmával, Balogh Béla szerénységből, nem akart önjelölt vezető lenni, ezért jöttek a próbálkozók, mint az napjainkban is sok kis szervezet életét szokta megkeseríteni. Első elnöke, az útját kereső Dobrovics József volt, akinek a nevét a még emlékezők, 2006. október 23-án ismerték meg „Debi” néven, de az agilisnak látszó vezető, nem tudott a Mozgalomnál gyökeret verni, hiszen messzire néző terveit nem látta megvalósíthatónak. Majd még mindig szerénységtől vezérelve, egy újabb embernek, Vass Istvánnak, a „gödi útonállónak”engedte át az újabb lehetőséget, ami ismét hibát eredményezett, mert Vass István is otthagyta a Mozgalmat, még több terhet hátrahagyva a jó szervező titkárra. Szerencsére, voltak, vannak, és remélhetőleg lesznek segítői a jövőben is, hogy a Mozgalom célkitűzéseit, más hasonló elvet valló szervezetek egyesülése révén elérhesse. Mindezeket leírva, csupán bevezetőnek szántam, hiszen akik ismerik Krónikáimat tudják, hogy minden hátsó szándék nélkül, azt szoktam írni, amit látok, vagy látni vélek.. Ezt a Krónikámat, rendhagyónak szánom, hiszen egyéb elkötelezettségem miatt, csak a találkozó elején voltam jelen 13 óráig, így az előadók segítségére számítva szeretném megírni e kis Krónikámat. Az elérhető előadókat fölkérném beszédük tartalmának rövid ismertetésére, és most ezt írnám le kevés kommentár kíséretében. Tudom, hogy nem mindenki fog velem együttműködni, de ha ez kicsiben nem sikerülhet, a nagyra is kevés az esély. Ennek ellenére mégis megpróbálom, legalább egy kis képet kapok a jelenlegi helyzetről, hogy a nemzeti oldalon hogyan lehet legalább egy közös írást összehozni, amelynek most, nem a krónikás lenne a szerzője, hanem az a kollektíva, amely a beszédeket elmondta. Az együttgondolkozni akarók segítségét előre is megköszönve, hiszek abban, hogy a megkérdezettek, nem csak a levegőbe beszélnek, hanem esetleges személyes sértődöttségüket félretéve segítik krónikási munkámat. Azt várom mindenkitől, hogy írásában, legyen őszinte, hiszen jövőt építeni csak őszinte beszéddel és őszinte hittel lehet és szabad. Legalább mi legyünk őszinte bizalommal egymás iránt, ha már hazugsággal megválasztott vezetőink nem azok hozzánk. MERT IGAZ ORSZÁGOT ÉPÍTENI, CSAK IGAZSÁGGAL LEHET!
Időben érkeztem az érdi találkozó helyszínére, és szinte az elejétől láttam, hogy hogyan épülnek a sátrak, hogyan épül föl a színpad a kellemes nyári Napmelegben. A résztvevők, szép csöndben gyülekeztek, ki nemzeti, ki pedig Árpádsávos, ki pedig mindkét zászlóval. Valójában, a legutóbbi elnök távozásának okát, ma még nem ismerem, csupán az interneten keresztül értesültem róla a Nemzeti Hírhálón 2007. 08. 11-én, hogy a Nemzettel a Hazáért Összefogás Közösségének az elnöke Vass István. Ebben is az a lényeg, hogy osztódunk, osztódunk, már nem tudjuk követni, hogy ki, mit is akar. Talán ugyanazt, amit mi, talán mást. Olvasom a meghívottak névsorát. Szinte mindig ugyanazok, mint ahogy ezt az itt gyülekező közönségtől (közösségtől) hallom, és némely ember nevét hangosan kifogásolják. Talán igazuk van, talán nincs, de az biztos, hogy figyelni kell a szimpatizánsokra, mert hallgatják az előadók szép ígéreteit, de amikor az ígéret messze áll az általuk elképzelt igazságtól, vagy hangosak lesznek, vagy elfordulnak. Hangosak lesznek akkor, ha úgy érzik, hogy saját közösségükben vannak, elfordulnak, ha ellenerőt látnak. Ismerni kell a tömegpszichológiát, hiszen maradjunk mindig a realitás talaján, mert a tömeg, hamar belelkesedik, de hamar válik mélabússá is. Személy szerint, én nem szoktam a színpadon járni, hanem a tömegből figyelem az előadókat, így mindegyiknek a hangját hallom, hiszen a krónikásnak az a feladata, is megvan, hogy figyelje a beszédek utáni tömegreakciót is és ezek egyvelegéből írja meg megállapításait, vagy finomabban fogalmazva amit igazságnak lát akkor. Figyelve az érkezőket, oldalt megállva, látok egy idős, sötét egyenruhás embert, aki csöndben álldogál, le is fényképeztem. A színpadépítők közül, odamegy egy fiatalember, és nagy tisztelettel kalauzolja az idős embert egy ülőhely felé, de menet közben megszólítom, és kölcsönös bemutatkozás után megtudtam, hogy egy 1956-os nemzetőrrel találkoztam, akinek valóban itt a helye közöttünk. A neve, Ertel János, és ő az érdi POFOSZ elnöke, aki egyben a Vitézi Rend törzskapitánya is. Jó egészséget neki is, hogy még megélhesse az 56-os eszmék késői megvalósulását. Kicsit odébb menve, találkozok a mai nemzetőrökkel, akik, minden Árpád vérei összejöveteleinken, csöndben, szinte észrevétlenül biztosítják körünkben a rendet. Találkoztam velük már több helyen is, de nekem is csak most tűnt föl, hogy minden találkozónkon, velük találkoztam. Nevüket nem kérdeztem, de szemükben a hűséget, a kitartást, és a fegyelmet láttam. Elmondják, hogy egyesek, minden mozdulatukat, gyanakvással figyelik, pedig ők, addig nem bántanak senkit, ameddig őket sem bántják.
Íme ők, akik még kevesen vannak, bár sokukra lesz szükségünk, hiszen Tom Lantos, alias Lantos Tamás tőlük és a többiektől akarja megtagadtatni az amerikai vízumot, pedig nem is akarnak Amerikába menni, csak a hazájukban szeretnének békét, hogy az ilyen tom lantos félék ne uszíthassanak bennünket tovább egymás ellen. Minden kormánypárti tiltakozás ellenére, egyre többen lesznek azok a fegyver nélküli, hazájukat szolgáló szervezetek, amelynek 56 tagját, 2007.08.25-én avatják a Budai Várban, a Turul szobor mellett, Magyar Gárda néven. Azért arra jó lenne vigyázni, hogy a vezetés is nemzeti kezekben maradjon, mert már látom ott is a helyezkedést! Vigyázzatok, mert már most megkezdődhet a beépülés! Ott voltam az avatáson, kb. 5000 nemzeti érzelmű magyarral együtt. Továbbmenve, az érkezők között, ismét találkozok a régi Kossuth tériek egyikével, (persze a többiekkel is) aki most sem rejti véka alá a véleményét. Úgy gondolom, hogy nem csak a vezetőkről, előadókról kell a krónikásnak írnia, hanem az sem baj, ha utca emberét, az egyszerűnek mondott, a kormánypártok által csőcseléknek nevezett ember hangjára is figyelünk, hiszen mit ér a vezető, ha nincs mögötte tömeg, amely mindenkoron a legnagyobb áldozatot hozta mindenfajta változásért. Egy ilyen emberről írok most pár sort, hiszen őket, úgysem szokta megkérdezni senki. Ő, Gönczi Károly, aki a Kossuth téren sem hallgatott, és ha valamiről volt véleménye, akkor is ugyanúgy megmondta, mint ma is. Alapvetően, egy nagyhangú ember, aki nem szokta hagyni, hogy a hangját elnyomják. 2006. október 23-a után is többször találkoztam vele a Kossuth téri kordonok előtt, majd a kordonbontás után is, hiszen őt a forradalmunk első napjai óta ismerem. Egyik alkalommal, megkérdeztem tőle a Kossuth téren, hogy Károly miért nem jössz közelebb? Mondja, minek, hiszen itt már csak azok a vezetők maradtak, akiket nem fognak elzavarni, mert ők, nem jöttek, hanem küldték őket. Nos, ebben az időben, a Kossuth teret, már a Gonda-Bene duó uralta, ők mondták meg „az ő Kossuth terükön, hogy ki állhat az autó tetejére”. Sajnos, azok közül, most is vannak itt néhányan, akik fölkéredzkedtek erre az autóra, mondván, jó lesz mindenkivel jóban maradni, hiszen közös a célunk. Azért, én ma sem osztom ezt a megalkuvó magatartást, hiszen ők ebből soha nem kerültek ki győztesen. Éppen a hangosító autó vezetőjéről beszél, nem éppen hízelgő mondatokat, de a teljes hanganyag közléséhez hozzájárult, nevével, lakcímével és telefonszámával. Leellenőrizni az adatot nem tudom, de közölte, hogy az elmondottakért, ő vállalja a felelősséget. Hogy teret adtam e véleménynek, ezzel nem az a célom, hogy a szembenállást tovább folytassuk, csupán azért tettem, mert vannak más vélemények is, ami azért még igaz is lehet. Nos, az elhangzott beszédnek csak egy kis finomított változatát közlöm, hiszen van még téma bőven. Egy sárospataki bajuszos emberről beszél, annak szavahihetőségéről, amikor a Batthyány téren, az autó tetejéről a tömegnek mondja, hogy Sárospatakon milyen nagy tüntetés van. Annak valóságtartamáról, azonnal meggyőződött telefonon, személyes ismeretségből kifolyólag. A hír, vaklárma volt, de sajnos nem ez az utolsó. Ez az ember, most a Magyarok Világszövetségében kapott munkát. Ilyen emberekkel vagyunk körülvéve. Ez a Gonda csapat! Gonda László, bement egyedül, a Gyurcsány háza előtti tüntetés utána Lendvai Ildikóhoz.  Utána voltunk a Hiller háza előtt, a Jókai utcában, ahol én lakom, de itt már csak 2-300-an voltunk, míg a Gyurcsány háza előtt, legalább 1500-an. Ez után ment be a „Fehér Házba” egyedül és Lendvai Ildikó fogadta személyesen. Azóta, a politikusok házainál, megszűntek a tüntetések. Megjegyzésként még talán elmondanám, hogy Kuncze házánál még voltak tiltakozók. Ezek az emberek, miből élnek, és egyre jobban jól élnek. Ez, a nemzeti oldalnak a lejáratása, mert valakik le akarják járatni. Sajnos, a tisztességes emberek eltűntek, eltűnnek. Kimennek, majd eltűnnek a helyszínről. Ugyanez volt a Kossuth téren. A sok sátor közül, a magyarérzésű fiatalok, vidéki gyerekek, egyetemisták, eltűntek. És ki hordta össze a sok szemetet a Kossuth térre? A beszélgető partner, azt mondja, hogy a munkanélküliek. Nem azok, hanem azok a lepra népek, akik a Kádár rendszerben is lepra népek voltak, csak akkor őket lumpen elemeknek, lumpen proletároknak nevezték. Ezek, mindig oda csapódtak, ahol láttak valamit. Arra azért büszke vagyok, hogy azt legalább meg tudtuk akadályozni, hogy a negyedik nap után, a verőcei polgármester őket etesse. A CNN-től kezdve, a külföldi TV adók őket mutatták, fényképezték. Amikor a Rákóczi szobor mellett, az ingyen étel mellett, a másik kezében ott volt az ócska bor a műanyag flakonban, utána meg éppen a szükségletét végezte a bokor tövében. A mellette levő hölgytől elnézést is kért, de a hölgy azt mondja, hogy láttam, mi volt ott. Ezt közvetítették rólunk, bennünket, a becsületes embereket égetve. Ekkor mentünk be hatan, a Váci úti ÁNTSZ-hez és ott kerestük az igazgatót, hogy egészségügyi okokból szüntesse meg ezt az áldatlan helyzetet. A következő napon meg is szüntettették az ingyen konyhát. Mivel ezt a beszélgetést folyamatosan diktafonnal fölvettem, meg is kérdeztem: Karcsi, ezt meg is írhatom? Meg is írhatod, mert lumpen elemek tették tönkre akkor is a Kossuth teret, mint ahogy még most is, tisztelet a kivételnek. Tegnap, kimentünk a Deák térre, hogy bejelentsünk egy tüntetést hétfőn de. 10-től az Evangélikus templom előtt egész napra. Engedélyünk van rá, hogy a tüntetésünk témáját beolvassuk. Kérem, én olyan emberek között, nem akarok tüntetni, akik a jelen levő rendőrök jelenlétét, hisztériakeltésre használják, tudatosan, vagy tudatlanul. Aki kimegy tüntetni, legyen már tisztába azzal, hogy miért megy oda, és próbáljon méltóságteljesen viselkedni, ne keltsen hisztériát, ne idegenítse el a csatlakozni próbálókat. Megmondom Balogh Bélának is, hogy a legmocskosabb ellenségei terjesztették három nappal ez előtt, hogy Érden nem lesz semmi, mert éhség sztrájkol, meg nem engedik—ekkor a körénk sereglett emberektől kérdezte igazolásként: ÍGY VOLT?  Egy másik ember igazolja, majd hozzáteszi: igen, így volt! Odajött egy alacsony szemüveges hölgy, akinek nem mondom a nevét (pedig kértem, hogy mondja meg, mert a nevét is közzé akarom tenni) és azt mondta többek előtt, hogy elmarad, nem lesz itt semmi, mert nem engedélyezik. Azt mondja, hogy interneten, politizálni nem lehet, mert ott nincs párbeszéd, az emberek az elmondottakra, nem tudnak azonnal reagálni. Úgy gondolja, hogy politizálni, csak személyes érintkezéssel lehet, még ha az a buszon, trolin, vagy jobb híján, a Metrón történik is. 2006-ban, ő kíváncsi volt az Orbán Viktor beszédére is, amikor a Kossuth téren beszélt. Akkor még annyian voltunk, hogy csak az Alkotmány utcai kivetítőn keresztül láthatta, hallhatta a beszédet. Azt mondja Viktor egyik mondatában: nem követelünk előrehozott választásokat! Ekkor, azt vette észre, hogy az emberek otthagyják a beszédet, és elindulnak hazafelé. Ha ő, nem határolódik el, akkor a tömeg is megerősítette volna őt, és vele együtt azt az akaratot erősítette volna meg, hogy KÖVETELJÜK! Azt gondolom, mondja Károly, hogy januárban el is lehetett volna rendezni az előrehozott választásokat. Itt, megjegyzésként el kell mondanom, hogy: higgyétek el, hogy ha ez akkor megvalósult volna, hosszú időre elmaradt volna az a rendszerváltás, amire még sokáig kell várnunk!
Folytatja: Orbán Viktor volt miniszterelnök, járja a „Kállay kettőst”, tehát nem egyenes, hanem hintapolitikát folytat. Továbbá, elmondja, hogy nem külsőségekben kell magyarnak lenni, hanem ésszel és szívvel. Persze, e kis beszélgetésről is írhatnék még, de talán nem volt haszontalan az sem, hogy az egyszerűnek mondott emberekre is figyelni kell!
 Ez a kis csapat, a következő jelmondattal búcsúzott tőlem, mert a színpadon ismét megjelent Szőnyi Bartalos Mária és bejelentette, hogy elnézést a kis csúszásért, de elkezdjük kulturális műsorunkat: a halottat el lehet temetni, de az igazságot, a halottal sem lehet eltemetni! Mi, akik itt vagyunk, a nemzetünk, és a magunk igazságának a kiharcolásáért, majd annak a megvédéséért vagyunk itt is, mint ahogy ezért, máshová is el fogunk menni! E véleménnyel lehet azonosulni, lehet vele vitatkozni, de úgy gondolom, hogy ez az ember e kis véleménynyilvánításba, beleadta a szívét is, az eszét is.
No, most már forduljunk a színpad felé, ahol voltunk már vagy 250-en, 11. 55-kor, de még szállingózva jöttek az emberek.
A színpad közelében állva, hallgatom az emberek egymás közötti beszélgetését, amint a politika napi állásáról beszélgetnek, hiszen a politika kényszere, a legtöbb embert véleménynyilvánításra serkent. Nem trágárkodnak, amikor a nemzetrontókról beszélnek, azt azonban határozottan követelik, hogy az MSZP politikusai, és hiszékeny drukkerei, nézzenek már szembe önmagukkal is, hogy mit tettek ezzel az országgal! Többen, ismernek néhány felszólalót személyesen is, ezért nem őrájuk kíváncsiak, hanem arra, hogy mit is mondanak.
 
Szőnyi Bartalos Mária, a kezdés előtt, felsorolja, hogy kik lesznek a várható előadók, majd megemlíti a fővédnök nevét, Falusi Ferencét.  Ennek a névnek hallatán, Dehán Sándor, a helyi Kisgazda Párt egyik alapító tagja, felháborodásának adott hangot, hogy egy „kaméleon” nevét hallja, a nemzeti oldal fővédnökeként. Most, még én sem tudom, hogy miért ő a fővédnök! Meg is zavarta egy kicsit hangos beszédével Máriát, akiről azt gondolom, hogy nem igen van szokva ehhez a stílushoz, de ő higgadtan, tovább folytatta az ismertetést, de a neveket nem akarom fölsorolni, hiszen várom, hogy kik tisztelnek meg rövidített előadásuk leírásával, Krónikám teljessé tétele érdekében. Ráérek utána számvetést csinálni, hogy ki hagyott ki. Meg is kérdeztem Dehán Sándort, hogy mi is a baja ezzel a Falusi Ferenccel? Mondja nekem, hogy csináljak vele interjút, és akkor megismerem, de elmondja, hogy ő milyennek ismeri. Személyesen ismerem, sajnos pertuban is vagyok vele.
Ez az ember már volt MSZMP-s, Munkáspárti, MSZP-s, most pedig egy civil szervezet tanácsadója. Már vagy nyolc éve ad tanácsot,”ennek a vegyes fölvágottnak”. Nos, egy kicsit érdeklődtem Falusi Ferenc fővédnökségét illetően: a Mozgalommal, ez az ember úgy került kapcsolatba, hogy röplapterjesztés közben vele is találkoztak, és az eseménnyel kapcsolatban. Falusi Ferenc elmondta, hogy anyagilag támogatta már ő a Jobbikot is és önként, felajánlott egy összeget a Magyar Nemzetért Mozgalom támogatására is. Az ígéret, csak ígéret maradt mindaddig, amíg Balogh Béla meg nem kérdezte, hogy komolyan gondolta-e a támogatás összegét, mivel a röplapokra fővédnökként került a neve. A neve, az után került fővédnökként, miután az önkormányzat, anyagi eszközök hiányára hivatkozva, nem támogatta a MNM rendezvényét. Időközben azonban kiderült, hogy politikai múltja kissé távol áll a Mozgalom céljától, de a röplap mégis reklámot szerzett a nevének. Amennyiben szavát nem tartja be, a rendezvényen kell majd a közönség előtt elmondani az igazságot. Hogy erre ne kerüljön sor, Falusi Ferenc, az előzőleg ígért összeg felét mégis odaadta támogatás címén. Ezért is köszönet illeti, hiszen ez is segített a szerény anyagiakkal rendelkező Mozgalomnak. Falusi úr, ezek után, nem is jelent meg a rendezvényen, amiről azt gondolom, hogy így tisztességes. Remélem, hogy e közlemény, Dehán uramat is egy kicsit csillapítja. Nos, azért térjünk ki egy kicsit Dehán uramra is. Amíg ott voltam, addig is mindenhez kommentárt fűzött, de a videó tanúsága szerint, az egész rendezvényen az ő méltatlankodását hallottam, amihez joga is van, mint minden más embernek, de ahhoz talán már még sincs joga, hogy azóta Balogh Bélát, többször zaklatva, állandó szemrehányást tegyen azért, mert találkozott Falusi Ferenccel, akiről neki rossz véleménye van. Ez az ember, akármilyen politikai nézetet vall is, segített egy kis összeggel. Dehán Uram! Ön, nemzeti érzelmű embernek vallja magát, de az állandó bírálaton kívül, mivel segítette a Mozgalom sikeres megrendezését? Balogh Béla, a nemzeti összefogás érdekében cselekszik, és vállalja az azzal járó kellemetlenséget is. Ha ön is nemzetben gondolkodik, akkor próbálja azt a fonalat keresni, ami a másik emberrel összeköti, mert akkor megvalósulhat az a nemzeti összefogás, amiről nekem beszélt. Kérem, hogy ez lebegjen Ön előtt, mert a harag, rossz tanácsadó, és az mindig elválaszt. Írnom kellett erről is, mert ez is a Krónika része.
A rendezvény, a Himnusz eléneklésével kezdődött.
A műsorvezető szerepét, Szőnyi Bartalos Mária, az Író Kilencek vezetője látta el, és a két előadó fellépése közötti időt is ő töltötte ki mondandójával.
Balogh Béla látja, hogy Mária képletesen megvizsgálja a színpadon levő ország térképét, illetve magát, Magyarországot. Vajon, megállapít-e valamilyen diagnózist?   Hölgyeim és Uraim, Magyarország beteg! – állapítja meg Mária, az ország egészségügyi állapotát.
Elmondja, hogy miért beteg ez az ország, és sorolja az okokat.
Szavakat fogok mondani:
1.        Trianon,
2.         megszállások,
3.        háborúba belekényszerítések,
4.        1956,
5.         orosz megszállás,
6.        1990-es alku,
7.         az azóta eltelt 17 év,
8.         gyurcsányizmus.
(a közönség beszól: fúj, patkány) amit Mária nem részletez, mert ezzel kapcsolatban, kulturális műsorunk keretében, kb. egy óra múlva, láthatnak egy népi játékot, amelynek címe: Gyurcsány, Pokolra jut! Ugyanis, hazánkat, nagyon beteggé tette. Ezért jöttünk össze, hogy Magyarországot, szeretett hazánkat, meggyógyítsuk!
 SEGÍTENEK? A válasz, szórványos igen volt.
Hölgyeim és Uraim! Az ál arisztokraták, nem nemes emberek! Az igazi nemes emberek, azok a magyarok és örököseik, akik Önök között is itt vannak! Akiknek, egyszer egy király nemesi rangot adományozott. Ezért minden magyar ember, aki itt van, nemesnek tudhatja magát! A leszármazottai is. Kijelentem, hogy „nem Önök a csőcselék”, hanem az ál arisztokraták! Magyarországot meggyógyítjuk!
Köszönöm, hogy eljöttek, és itt vannak.
Első fellépőként, fölkérte az érdi fiatal lányokat, a Frutti Tánc-sport csoportot,hogy mutassák be zenés táncukat. A föllépő fiatal lányokról elmondhatom, hogy nagyon aranyosak, vidámak, mozgékonyak voltak, és nagy tapsot kaptak a jelenlevőktől. A produkcióról szakvéleményt azért nem mondhatok, mert nem vagyok szakember, de magánvéleményként megállapítom, hogy nekem nagyon tetszett a produkció. Szívesen néztem volna tovább is. Mária megköszönte a lányoknak a szép bemutatót.
Másodikként, fölkérem Balogh Bélát, a Magyar Nemzetért Mozgalom vezetőjét, mondja Szőnyi Bartalos Mária, hogy jöjjön a színpadra. Béla, határozott hangnemben, e szavakkal kezdte beszédét:
Barátaim! Honfitársaim! A Magyar Nemzetért Mozgalom szervezte ezt a rendezvényt nektek, és ez, az 5. állomás, amely Pécsről indult és körbejárta már a fél országot. Kezdődött Pécsett, majd folytatódott, Szekszárdon, Békéscsabán, Egerben, és most itt, Érden. Igazság szerint, most olyan embert kellett volna bejelentenem, akit nagyon nagy szeretettel vártam volna ide, Pitti Katalint, de sajnos, nem tudott eljönni. Általában mindig így van, hogy a legutolsó pillanatban, valakinek fontos elfoglaltsága akad, de ez a programunk többi részében is előfordulhat. Nos, csöndben hagy jegyezzem meg, hogy Pitti Katalin, nem titkoltan Fidesz kötődésű, és mivel Bélának egy kis konfliktusa volt a helyi Fidesz vezetéssel a rendezvény helyét illetően, talán ezért volt diplomatikus, hogy a kötődésen, ne essen csorba. Azt gondolom, hogy ez érthető, az ő szemszögéből nézve, bár ezt én másként látom, mert én, a nemzethez kötődöm, nem pedig valamelyik párthoz. De ez, legyen az ő gondja. Azért mégis meg kell jegyeznem, hogy mi a magyar nemzethez szorosabban kötődő emberek, várjuk mindazokat a nemzethez szorosabban kötődő embereket, akik jobb híján, most valamelyik oldalhoz kötődnek akár érzelmileg, akár érdekből. Várjuk, hogy helyi szerveik megalapításával, eljuthassunk odáig, hogy alulról fölfelé építkezve, megválaszthassuk azokat a hiteles vezetőinket, akik valóban a nemzetnek lesznek elkötelezve, és akkor majd a most kétkedők is megtalálják a hozzánk vezető utat. Nos, Pitti Katalin, várjuk, hogy Ön is, majd szívvel és lélekkel is ne párthoz, hanem a magyar nemzethez tartozónak akarja magát érezni. Addig is jó egészséget kívánunk Önnek is. Ettől eltekintve, rendezvényünk, továbbra is terveink szerint folytatódik.
 Következő előadónak Szőnyi Bartalos Mária aki moderátor, bejelenti Szíki Károlyt, az egri Árpád véreinek szervezőjét.
Tehát harmadikként, Szíki Károly következik, fogadjátok őt is szeretettel, aki nem csak politikus, hanem író is.
Szíki Károly, így kezdte beszédét: Hajrá Pest, Hajrá Eger! Hajrá Magyarország, Ébredj Magyarország! Eger után, most itt Érden, köszöntelek benneteket.
Minden felvezető nélkül, hagy mondjak egy könyv címet: Állítsátok meg a Földet, ki akarok szállni. Bizonyára többen is ismeritek. Ennek mintájára, tegnap éjszaka, a következő címet találtam ki. És ehhez a következő verset, amely még kissé nyers egy kicsit, de azért fogadjátok szeretettel. Állítsátok meg Múmia Tomot, be akar szállni! Avagy, milyen az, ha az agy bomlott?
 
A közönség, egyből közbeszól: Fuj, fuj, kitiltjuk Magyarországról!
A költő, gyors reagálásában mondja: hallgasd végig, utána majd eldöntöd!
A közönség elnémul, a költő pedig folytathatja megkezdett művét.
Múmia Tom Lantos, jó öreg szemita,
Gárdista kapatos, ibolya davidos.
Lecsap a jó öreg múmia Tom Lantos,
Lángol a jó szócső, liberál Pegazus.
Heeejj, rutyutyu Tomi,
United States cumi.
Gatyi ember apóka
Liberális gatyóka.
Protkó proli gatyimen
Orrod coki, gagyifen.
Mek-mek öreg szatócsbolt,
Közel-Kelet, az, jobb volt.
Múmia vagy gagyimen,
Nekünk te egy idegen.
Országod szép Amerika,
Magyaroké Árpád hona.
Hangod Tomi, szart sem ér,
Mert a kaszás, utolér.
Sok Gárdista fiatal,
Te, leszel egy döglött hal.
Felfalnak a piócák,
Múmia Tom, jóccakát.
Bujtat a szoci, liberál zokni.
Elzárkózik Ibolya,
Demokrata pipogya.
Zúg a hánytató nóta,
A 168 óra.
Reszket a sok gazember,
Oroszpárti Komintern.
Ilyen az, ha ébredünk,
Nem ölelünk, nem ölünk.
Szent Honunkat megvédjük,
Megszállónkat elűzzük,
Ilyen az, ha ébredünk!
Mert tudjátok, létezünk!...............
 
Károly ugyan folytatja, de ehhez a gúnyvershez is értő fülek kellenek, ami azt hiszem, itt még hiányzik. De ha egy kicsit leírok belőle, majd csak rájön az olvasó is, hogy Tom Lantos, mindig akkor szól, amikor a nemzetközi zsidó érdeket kell védeni. Neki, ugyan ehhez joga van, (nekik, mihez nincs joguk?) nekünk, viszont kötelességünk fölébredni Csipkerózsika álmunkból, mert ha hamar nem kelünk fel, nem lesz mire ébrednünk, hiszen már az álmainktól is meg akarnak fosztani azok, akikért Múmia Tom megszólal. Itt az idő, ébresztő, Magyarok! Figyeljetek, amit mond, nem csak üres szólamok, hanem szomorú tények. Ha hagyjuk, ez ennél még rosszabb is lesz, hiszen Gyurcsány Ferenc azért szólította föl Takács Albert Igazságügyi és Rendészeti Minisztert, hogy dolgozzon ki ellenünk olyan törvényt, hogy meg se merjünk szólalni. Ma, 2007. augusztus 23-án, amikor e sorokat írom, arra utasítja miniszterét, hogy a legrövidebb időn belül készítsen jelentést a kormány számára, hogy milyen jogi eszközökkel lehet föllépni a Kuruc infó külföldön üzemeltetett Hírportálja ellen. Mivel már nem védekezni kell, hanem a támadás ellen föllépni, ezért a kuruc infó is az állampolgári jogokra hivatkozva fordult a miniszterhez, de ők, a jelentést, a Nemzeti Ellenállás számára kérik, hogy a kormány visszaéléseivel szemben kérjenek jogi védelmet, ameddig lehet.
No persze, értünk szólnak, de nem látjuk, hogy őket is ki, milyen cél érdekében vezérli, hiszen ők is írnak néha olyan vad dolgokat, hogy ilyenkor azt sem tudom, hogy melyik oldalon állnak.
Láthatjátok, hogy nem vagyunk kevesen, de azért kell figyelnünk, hogy ki tudjuk szűrni, hogy valójában, ki is akar a nemzeti ügyért tenni, mert a többi, ismét csak altatás akar lenni.
Azért azt se felejtsük el, hogy az állam vezetőinek arra van kötelezvénye, hogy a polgárok védelme érdekében hozzon Törvényeket, ne ellenük, ha a törvényben biztosított jogaikkal élni akarnak, mert a nemzetnek, joga van ellenállni, ha választott vezetői visszaélnek a rájuk ruházott jogokkal. Ezért, ez ellen föllépni, nem csak joguk, de kifejezetten kötelességük!
Károly és verse, nagy tapsot kapott, de ő még folytatja:
Barátaim! Cselekvési programmal jöttünk. Az egri cselekvési programomhoz, már mások is hozzátették a magukét, mert látom és hiszem is, hogy a mai napon is a cselekvési programokkal leszünk gazdagabbak, nem az öndicséretből, nem az önmutogatásban, mert abból, volt elég. Nem abból, hogy fogjuk meg egymás kezét, bár az nagyon jó, de a cselekvési programjaikat is tegyük mellé. Nemrég jöttem haza külföldről, és egy újabb cselekvési program ötletet mondok: ott, elsősorban ezt az Árpád vérei feliratú pólót igyekeztem hordani magamon, ha ezt, ki kellett mosni, akkor a rovásírásost, vagy a Hajrá Magyarok feliratút, hogy lássák, kik vagyunk. Mindenütt, az igaz szavakkal kell lázítani.
Megjegyzésként elmondom, hogy nagyon kellenek a biztató és igaz szavak, de megtaláljuk-e általa az igaz és tenni akaró embereket?
 
Negyedikként következett Szigeti Eszter előadó művésznő, akit szintetizátoron kísért Varga Zoltán. Elénekelte, Juhász Gyula: Testamentum c. versét, melynek a zenéjét, Budai Dénes írta. A hálás közönség nagy tapssal jutalmazta az előadást. Megköszönte a közönség tapsát, és Hajrá Magyarország! Buzdító szavaival köszönt el. Mária, megköszönte az előadást, és egy kis ajándékcipót adott át az előadó művésznőnek. Egyébként, minden előadó, emlékként egy kis cipót, és egy kis plakátot kapott, amelyen a föllépők nevei és arcképei találhatók.
Szőnyi Bartalos Mária tájékoztatja a közönséget, hogy aki be akar lépni a Magyar Nemzetért Mozgalomba, a sátornál található belépőlapok segítségével megteheti. Utólagosan érdeklődtem Balogh Bélától, aki elmondta, hogy páran kérték fölvételüket a szervezetbe. De az sem baj, ha csak kevesen jelentkeztek, hiszen az a legfontosabb, hogy a jelenlevők is hozzájáruljanak a nemzet ébredéséhez
 
Ötödik fellépőként, Balogh Béla öccse, Balogh Ernő énekelte el, az Oláh Ibolyától ismert Magyarország című népszerű dalt. Ő is megkapta a maga tapsát, és Mária köszönetét a fellépésért.
 
Hatodik föllépő volt Tarr Erika, aki mély érzelemmel adott elő két sajátszerzésű éneket, a Vérpipacs nyílott, és a Kossuth téri rendet. Mária elmondja, hogy Tarr Erikával most találkozott először, és élőben is most hallotta először énekelni. Tarr Erika (Pitypang) szabadságharcos és előadóművész, a fent említett két dalt adja elő. Ő is nagy tapsot kapott.
Az énekek alatt, találkoztam a békéscsabai Kotcziha Tündével, és a szekszárdi Horváth Anitával. Kérdeztem tőlük, hogy megkapták-e az Egri Krónikámat, mert nem kaptam választ, és előadásaikat sem tudom megvárni. Tünde elmondta, hogy fölolvasta társainak, akik jónak tartották. A Horváth Anita reagálásáról nem tudok mit mondani, de amit szóban nem mondott el, remélem, hogy majd megírja. Az előadás után, nagy tapsot kapott a közönségtől, és Mária is megköszönte az előadást, és megjegyezte a saját szerzésű dalt.
Mária, mutatja az Árpád véreinek színes plakátját és kéri a jelenlevőket, hogy aláírásúkkal, emlékként dedikálják a plakátot.
 
Hetediknek következett Herman István Székesfehérvárról. Kedves Barátaim! Szokott magas hangon kezdte mondandóját, mire a közönség soraiból, valaki azt mondta. Halkan! Mondja István, hogy vannak itt nagyothallók is és ő azt szeretné, hogy mondandóját, ők is értsék, de meg kell hallani a végeken is. A mondandóm, amivel elkezdem, szomorú is, mert aki a napi politikát nézi, hallja, hogy milyen szemétségek vannak ebben a nemzetben. Nem a magyarságban, mert mi, különösen akik itt vannak, megteszünk minden tőlünk telhetőt. Elegünk van már ezekből a furcsány emberekből, ezekből a férgekből! Mert a végeken azt mondják, hogy ha az alma férges, azt ketté kell vágni, és el kell dobni. A kettévágást mi nem tesszük, hanem elszámoltatjuk őket, és mint annak idején a Gulágokra, száműzzük őket. Dolgozni fognak, nekik is kell tenniük a hazájukért. Meg kell tanítani őket, hogy ne csak po..zzank, hanem tegyenek érte. Elnézést is kért ezért a kifejezésért. Mi, tettekkel igazoljuk, hogy teszünk is valamit. Amit a Külügyi Bizottság elnöke kijelentett, hogy ami most van megalakulóban, ez a Magyar Gárda, amire a Magyarok Istenének áldását kérem, hogy végre eljött az idő. A Jobbik nevű párt, valóban tenni is akar, éppen ezért, ott kell lennünk augusztus 25-én, és be kell bizonyítani, hogy Mi, igenis teszünk. Mert kérdezem én, hogy miért nem szóltak akkor, amikor a Polgárőrség, a posztkommunistákat és a munkásőröket összetoborozta, és nézzük meg, hogy ott vannak a kiszolgáló hatalomban. A különböző biztonsági szolgálatok, akik mint magánhadseregként, tudjuk, hogy ezek honnan jöttek. Ezek, most mit is akarnak? Honi Gárdát! Már mindenki, mindent akar. Nézzük meg, hogy mit akarnak, mennyire akarnak bennünket szolgálni? A nemzetünket, mennyire akarják szolgálni! Mi is ott akarunk lenni, de mi, hozzájuk, nem akarunk csatlakozni Kinn lesz a Polgárőrség, a Honi Gárda, meg a Magyar Gárda. Mi csak a nemzetünket akarjuk szolgálni. E szavak elhangzásakor, éppen 13 óra volt, így el kellett jönnöm. Ekkor, kb. 250 ember volt a hallgatóság létszáma. Innentől kezdve, a tudósításom, nem személyes tapasztalataim alapján lesz írva, hanem kérésemre mondják el, illetve írják le azok, akik a beszédeiket írásban közlik velem. Remélem, hogy mindenki megtisztel írásával. Az autómhoz menet, éppen találkoztam két polgárőrrel, akiket Pista beszéde bosszantott fel, és morogva mentek társaikhoz. Hallom, amint mondják: hogy gondolja ez az ember? Nem szolgálunk mi senkit, egyetlen pártot se, csak rendet akarunk a településünkön. Szolgálatainkat, ingyen, szabad időnkből végezzük, de semmiféle fizetséget nem kapunk. Inkább mi áldozunk, és azért igyekszünk a rendőrség munkáját segíteni, hogy itt, ne szaporodjon a bűnözés. Ehhez aztán még én sem tudok kommentárt fűzni, mert tudom, hogy ez is igaz, hiszen egy kis rálátásom van a Polgárőrség munkájáról is, hiszen a fiam is évek óta látja el szabadidejében a feladatot. Látják ők is a hiányosságot, hogy mit kellene másként csinálni, de ők, megteszik, amit vállaltak. Ilyen csapat az érdi is. Természetesen, tisztelem Pista barátom véleményét is, hiszen neki, valószínűleg mások a tapasztalatai.  Folytatja István: mi is meg fogjuk mutatni, hogy hozzájuk nem csatlakozunk. A posztkommunistákhoz, a munkásőrökhöz. Innen, már csak lemezről írom Krónikámat. A hazaárulókhoz, nem vagyunk hajlandók csatlakozni, csak a nemzetünkhöz. A nemzeti öntudat, nem azért történik, mert hogy nem tud mást mondani, hanem mert „a nagyok is”, elviszik a nyomdába, sokszorosítják írásosban leírt gondolataikat. Mi, egymáshoz elvisszük, sokszorosítjuk, továbbadjuk, és ezzel neveljük gyermekeinket. Mert ez vagy benne van az emberben, de ha nincs, akkor erre meg kell tanítani a gyermeket is. Természetesen, itt is vannak olyanok, akik fotóznak, hallgatóznak. Ez nem baj, mert itt, nem hallanak olyat, ami a nemzet ellen szól. De megkell nézni azt, amit ők, az Óbudai Szigeten csináltak: mennyien lebuktak ott a drogosok közül. Mi az, hogy toleráljuk? Hát hogy vinném én oda a gyerekemet, amikor ott, a másságról beszélnek, arról, hogy fogadjuk el azokat. Maradjanak ők maguk között bezárva, és azt csinálnak, amit akarnak. Hát nem elég tolerancia ez? Ezért figyeljünk oda egymásra, hogy ne keveredjünk velük. Sok városból: Pécsről, Debrecenből, Szekszárdról, Békéscsabáról, Székesfehérvárról, meg más városból eljöttek közénk. Ez, számomra azt jelenti, hogy a nemzet kovácsolódik. Mi, egyet akarunk, hogy itt Magyarországon rend legyen, megkaphassuk azt a lehetőséget, amivel élni akarunk. A hatalom, attól az Árpád sávos zászlótól fél, amely nemzetünket összefogja. Éppen ezért, szét akarnak bennünket zavarni, amit nem hagyhatunk. Remélem, hogy mihamarabb össze fogunk jönni annyian, hogy le tudjuk váltani ezt a mostani népnyúzó posztkommunista hatalmat. Nem csak a Gyurcsánynak, de a nemzetárulóknak is el kell tűnniük a hatalomból. Ilyen párt az MDF mai csapata is, akik Fejér megyében is elárulták a nemzetet. Itt is lehetett volna nemzeti elkötelezettségű vezetés, de ott van egy Winicai Tibor nevű alpolgármester, aki még szavazatot sem kapott, mégis alpolgármester lett. Ezt az embert is bevitte az MSZP, és az SZDSZ, akiknek ennek ellenére is, takarodniuk kell. Párbeszédet kell folytatni, mert csak ettől várható a nemzet összefogása. Megköszöni Balogh Bálának a meghívást, mert látja, hogy itt, nem a széthúzás, hanem a nemzet összefogásának a folyamata zajlik. Azzal fejezi be, hogy megköszönte, hogy meghallgatták. Isten áldja Érdet, Isten áldja Magyarországot!
 
Mária felhívja a jelenlevők figyelmét, hogy ha esetleg nem is vették volna észre, Gyurcsány Ferenc, itt sétál önök között. Valóban nem vették észre?
Akkor, ezennel felkérem a népi játék részvevőit, hogy készülődjenek, mert hamarosan ők fognak következni.
 
Nyolcadiknak következik Perjés Andrea, akitől néhány nemzeti verset fogunk hallani.
 
2007. augusztus 20.
Perjés Andrea küldeménye kérésemre, mivel akkor még nem tudtam, hogy más segítséget is kapok.
Kedves Pali!
Nagyon szép és felemelő összejövetel volt. Ezenfelül én mindenképpen olyan munkában veszek részt, mely elvezetett a Szent Korona Szolgálatával a kitűzött cél mielőbbi eléréséhez, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés és a Kétkamarás parlament mielőbbi felállásához, és ha ez
nem, hanem egy előrehozott választások bekövetkeznének, akkor feltétlen a Szent Korona Szolgálat indul a választásokon és jó volna ha minden hozzánk tartozó ember együtt indulna egy ilyen választáson. A Testület is a nagy ernyő alá állhatna nevével a Szent Korona Szolgálat ernyője alá. Ez, ami értelmet ad mindannak amiért én sok - sok év óta küzdök a
szembe széllel és még azokkal is akikkel nem gondoltam, hogy meg kell értetni, hogy csak az igazság ami erőt és emberséget ad. Ebben a munkában valóban összetalálkozik minden olyan ember, aki az ősi törvényt helyezi előtérbe a jelen napok kufárkodásával szemben. Ezek a
találkozások adnak minden nap újra és újra erőt a további munkához.
"Isten megbocsátja az emberek bűneit, mert szereti őket, de nem bocsáthatja meg a hibát, amit elkövettünk akkor amikor nem voltunk elég erősek, hogy meg is védjük mi magyarok együtt (az egyetemes magyarság) a hazánkat. És ennek a hibának a következményeit viseljük mostan. "Tehát, munkára, Talpra Magyar, hí a haza itt az idő....!"
 
Visszatérek a videó segítségéhez:
Andrea, Isten hozott mindenkit, köszöntéssel lépett a színpadra. Egész nemzetünk, határon kívül és belül, a Szent Korona tagja, és úgy gondoltam, hogy egy pár gondolatot is megosztok a jelenlevőkkel. Ezeket a gondolatokat, Wass Alberttől csentem, de úgy gondolom, hogy ezeket a gondolatokat, az itt jelenlevők közül, mások is magukénak vallják.
Fölolvassa:
 
Nézzétek Urak!
 
Idestova ötven esztendeje mér, hogy belerángattatok ebbe a játékba! Játszottatok az én bőrömön háborút és ország osztást! Ide-oda ajándékozgattatok engem, s a hegyeimet, mint ahogy a gyermekek ajándékozzák a játékszereket egymásnak. S én, ötven esztendeig, engedelmesen játszottam nektek mindent, amit csak parancsoltatok! Kisebbségi sorsot, megaláztatást és elnyomatást, üldöztetést nyelvem és fajtám miatt. Fölszabadulást és katonásdit. Játszottam háborút, lelkesedést és halálfélelmet, rámenős bátorságot és fejvesztett menekülést. Játszottam kétségbeesést, fájdalmat, dühöt, elvesztett háborút. Játszottam elvesztett otthont, és elvesztett családot. Csikorgó fogú bosszúvágyat, és hadifogságot. Játszottam hontalan bujdosást, magányos kóborló farkas sorsot az emberi rengetegben. Urak! Nekem, elég volt, én, nem játszom tovább!
Isten, megbocsátja az emberek bűneit, mert szereti őket. De a hibákat, melyeket elkövetnek, nem teheti meg nem történtekké, és ezeknek a hibáknak a következményeit, viselni kell! Mi, bűnt követtünk el akkor, amikor fegyverrel akartuk megvédelmezni hazánkat. Mert aki fegyverrel támad embertársára, az bűnt követ el. Ezt bűnünket, megbocsátotta az Isten, de nem bocsáthatja meg azt a hibát, amit elkövettünk akkor, amikor nem voltunk elég erősek ahhoz, hogy meg is védjük a hazánkat. És ennek a hibának a következményeit viseljük mostan!
Másodikként, választott egy olyan verset, amelyet annak ismerői, mondják vele együtt.
 
Papvári Elemérné: Hitvallás.

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.

Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet, vállaimra veszem.
Ezért, magamat is reáfeszíttetem.

Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:

Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.

E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.

Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted.
Munkás, ki ezt vallod, boldog jövőd veted.
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
 
Férfi, ki ezzel élsz, dicsőséget vettel.
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél.
Magyar, e szent hittel, mindent visszanyertél.

Mert a hit erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.

Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten.
 
Annak lába nyomán zöldül a temető.
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól, hangos lesz az erdő.
 
Napsugártól fényes lesz a háza tája,
Ízes a kenyere, boldogság tanyája.
Minden nemzetségén, az Isten áldása.
 
Magyar, te most árva, elhagyott veszendő,
Minden nemzetek közt, lenn, a földön fekvő.
Magyar, legyen hited, s tied a jövendő!

Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott.
Isten amit néked címeredbe vágott.

Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.

Kilencedikként, következett a Firechasers (Fájer Csészersz) Budapest tűzzsonglőr együttes, akik zenére mutatták be színvonalas tűzzsonglőr mutatványukat. A zenés kíséretű szöveg, a következőképpen kezdődött: Látod-e már a házad tetejét…. Bár szakmailag nem értek hozzá, de elmondhatom, hogy nekem ez is tetszett. Itt azért láttam egy kis bakit, mivel a zene újra indult, és a tűzzsonglőrök folytatták volna tovább mutatványukat. De, ennél nagyobb hiba, sose legyen.
 
Tizedikként, következett Dr. Halász József, a Szent Korona Tan kiemelkedő képviselője. Mária kéri, hogy fogadják őt. Halász József, sok szeretettel köszönt mindenkit, és kéri, hogy nézzünk a mögötte levő táblára, amelyen föl van tüntetve: Szeretettek Köszöntjük az Árpád Vérei Nemzteti Összefogás 5. Állomásán, ÉRDEN. Ha eddig még nem említettem volna, Árpád vezéreit: ÁLMOS, ELŐD, OND, KOND, TAS, HUBA, TÖHÖTÖM. A törzsek vezetőit, a színpad elejére tűzött képek jelzik. A 2007-es év, egy nagyon fontos dátum, hiszen 907-ben, az akkori nyugat, úgy döntött, hogy az összes magyart kiírtja. Árpád, akkor KÜNDÜ volt, tehát az eszmei irányítója volt a magyarságnak, összefogta a GYULÁKAT, mert nagy volt a baj. Széthúzás akkor is volt, de az Árpád által körbeküldött véres kard egybekovácsolta az akkori magyarságot, így meg tudták védeni magukat a nagyobb létszámú ellenség ellen is. Ma, 2007-ben, nekünk is ezt kell tennünk, mert vegyük észre, hogy mindaddig, amíg szét vagyunk forgácsolódva pártokra, a Szent Korona nemzeteinek különböző részeire, addig azt tesznek velünk, amit akarnak. Mindenkinek éreznie kell, hogy egyetlen nagy kapocs fűz bennünket össze. Ez pedig a Szent Korona. Mivel megint végveszélybe került a haza, mert megint eldöntötték, hogy az utolsó magyart is kiirtják. Emlékezzünk rá, hogy Horn Gyula 1996-ban azt mondta, hogy elég 6 millió magyar, mert ennyi szolga elég lesz arra, hogy a zsidókat szolgálja. Ez az, amit meg kell akadályoznunk. A megosztással, a legnagyobb értékünket vették el: lélek, a test és a szellem harmóniáját. Ami azt jelenti, hogy elveszítettük azokat az életfeltételeket, ami a magyar nép életbemaradásához szükséges. Tehát, az életterünket vették el tőlünk. Megpróbálták elvenni a hitünket, a szellemi gyökereinket, hiszen bérrabszolgává vált a magyar szürkeállomány, így nem magunkat gazdagítjuk, hanem másokat. Mit is kell tennünk? Vissza kell nyúlnunk a Pozsonyi csata idejéig, amikor lelkileg még tiszták voltunk, mert egymást tisztelve, becsülve, szerves egységként éltünk a Kárpát-medencében. Végezetül, egy tévhitet szeretnék eloszlatni: az egyetemes magyarságot, a Szent Korona minden tagja, bármely nemzetiségbe tartozó tagja alkotja. A történelmünk során, különösen 1526 óta, a Szent Korona népeit egymás ellen uszították, és végül is, ez vezetett Trianonhoz! Vissza kell építeni először a született magyarok magyarságát, és vissza kell építenünk ezen keresztül a Szent Korona országát. Ez a dolgunk.
Tizenegyedikként, Szőnyi Bartalos Mária saját versét mondja el, amelyet még 2004-ben írt.
 
NEM HALNI KELL
 
Nem halni kell, de élni ma már,
s életet adni - gyermeket,
s nem gyermeteg gondolatokkal
sírba küldeni hitet és nemzetet.

Nem meghalni, hanem tenni akarok hazámért!
Nem hős akarok lenni, hanem szolga.
S nem szolgai.
Eszem diktálta tetteimmel fogok nektek
bizonyítani.
Nem meghalni, hanem tenni akarok őseimért.
Nem meghalni, hanem tenni akarok fiamért.
Unokámért, dédunokámért élni és tenni kell.
A halott többé már nem tesz, és nem beszél.
Múltam sejtjeimben, e pillanatban is él,
s nem feledem.
Jövőm az eszemmel mérhető csupán,
mert belőlem fakad élet és halál.
Eszemmel tudom már:

Nem halni kell, de élni ma már,
s életet adni - gyermeket,
s nem gyermeteg gondolatokkal
sírba küldeni hitet és nemzetet.
A hallgatók, tapssal köszönték meg Máriának a verset. A vershez is értő fülek kellenek, és nagyobb érdeklődés, figyelem.
 
Tizenkettedikként, következett Mayer Zoltán, saját versét mondta el. Bemutatkozásként elmondja, hogy Székesfehérvárról, a királyok városából jött. A közönségtől kéri, hogy saját versét, fogadják szeretettel.
Kórterem 
 
 Hiába a jó szó nem számit sok intelem,
Elfáradt az orvos, mint betegben a félelem.
 Kényszerzubbony lebeg szinte minden emberen,
Az egészségügy egy beteljesült kórterem.
 Most egy ország szíve zokog, vérzik,
Kábult emberek némák és nem értik,
Miért jutott ide az egészséges elme?
 Miért vannak a Kórházak színültig megtelve? 
 De ha volna férőhely, ágy kórterem is elég,
Gyógyszer nélkül csak a fájdalom hasíthat beléd.
 Már gyógyulni szeretnél, mint drága nemzeted,
Lassú lábadozás vezeti megfásult életed.
 Nem az orvosok, egy-két politikus gyógyít!
 Kézrátétellel közben betegeket hódit.
 Kigyógyulhatsz mindenből, mi régóta nyomasztott,
Hisz egy őrült eszme hinti rád a malasztot.
 Te nem lehetsz beteg, húznod kell az igát,
 Semmit érő embereknek ácsoltál taligát.
 Ha mégis betegség, gyengeség törne rád,
 Viseld el terheid, így építhetsz új hazát.
 Nem lesz már egyedül senki beteg árva,
 Az őrült is meggyógyul Isten előtt állva.
Akkor tán mégsem kell mindenkit féltenem,
 Üres marad végleg ez a nagy földi kórterem!
Az ő verses előadását is megtapsolták.
 
Mária, bejelenti a tizenharmadik előadót, Dr. Dobos Atillát, aki egyben a Nemzetőr főszerkesztője is.
Kezét csókolom, szerbusztok régi barátok, és szeretettel köszöntök mindenkit. (A jelenlevők, ismerik, a többség már évtizedek óta, főleg a valamikori Táncdalfesztiválokról, amikor Mary Zsuzsival együtt, sikeresen szerepeltek.) Egy dalt fog elénekelni, most nem slágert, mint amit a közönség megszokott tőle. Elmondja, hogy komponált néhány hazafias dalt, és ebből szeretne most egyet elénekelni. Mosolyogva arra kér mindenkit, hogy segítsenek neki az éneklésben, mert úgy, sokkal hangulatosabb. Nagyon nehéz lesz a szövege, mert az csak annyi lesz: Éljen Magyarország, de az 32-szer. Valóban, és jó hangulatban, együtt énekelt Atilla és a közönség. A felvevőkamera, körbepásztázva mutatja az együtténeklőket. A közönség, jó magyar szokásnak megfelelően, Vissza, Vissza, kiabálásokkal arra kéri Atillát, hogy ismételjük meg a közkedvelt dal éneklését, aminek Atilla örömmel tett eleget.
Mária, tisztelettel megköszönte Atillának a dal éneklését.
 
Következett egy hazafias dal, miközben készülődnek a Takács András által írt népi színjáték előadására a szereplők. Ez, egyben ősbemutató is, mivel itt, Érden adják először elő, de reméljük, hogy nem is utoljára. Az „igazi poén” az lenne, ha a bűnös, nem csak a színdarabban lenne elítélve, hanem érkezzen el mielőbb az, az idő, amikor fölötte, valóban a nép ítélkezhet, hogy velünk, soha többet ne játszhassanak önjelölt diktátorok.
E játékról, fogadjátok szeretettel Szőnyi Bartalos Mária kritikai és egyéb jobbító szándékú megjegyzéseit, melyet én is elfogadtam.
 
GYURCSÁNY POKOLRA JUT
Takács András parodikus-népi játékának ősbemutatójáról
 
Ott, ahol a hivatalos esküdtek már fel sem fogják, mi a magyartudat; ott, ahol a kormány az Alkotmányt a szája íze szerint értelmezi, módosítja vagy megkerüli tetteiben; ott, ahol a nép által megválasztott képviselők csak színlelik a képviseletet; ott, a nép nem a politikusok színjátékához, hanem inkább az igazi színészek szókimondásához pártol, és nézőként azonosulva a népdöntnöki szerepkörével megteszi a maga esküjét, mint Érden, az Árpád Vérei Nemzeti Összefogásért találkozó 5. állomásán, 2007. augusztus 18-án:
 
„Én…esküszöm, hogy közéleti, politikai döntéseimben csak és kizárólag a magyar nép, a magyar nemzet érdekeit veszem figyelembe a természeti és isteni törvények alapján, a történelmi jogrendünk máig érvényes evidenciái szerint.”
 
Takács András népi játékában a - történelmi jogrendünk törvénye szerint felállított – népbíróságot nem csak az ügyésznő, a bíró, a vádlott, és az ügyvéd képviselte, hanem a nép tagjai is, akik nézőkként igazi esküdteknek érezhették magukat, miután elmondták az eskü szövegét.
Játék és valóság paradoxonát érezhették át a nézők, beleélve magukat döntnöki szerepükbe, miközben a gyurcsányi maszkot viselő Mayer József tette paródiává az előadást a jellegzetes gyurcsányi mozdulatok utánzásával, eltúlzásával. Ettől vált nevetségessé, kacagtatóvá – az ügyésznő szerepét alakító, Bóna Mária Ilona komoly vádjai ellenére – az egész népbírósági per.
 
Véleményem szerint, ha az igazi Gyurcsány Ferenc nézőként ott lett volna ezen az ősbemutatón, a hasát fogva és hahotázva, a térdeit is csapkodva, közben a röhögéstől kicsorduló könnyeit törölgetve, azonnal kitüntetésre terjesztette volna elő Mayer Józsefet a nagyszerűen sikerült gyurcsányi játékáért. Ráadásul Takács András, a forgatókönyv írója, a bírói szerepköre ellenére sem úszhatna meg egy gyurcsányi kitüntetést. A nagy vehemenciával előadott vádak ellenére Bóna Mária Ilona, s a kihelyezett, felkészületlen ügyvéd szerepét vállaló és jól játszó – néha a közbe-közbe kiabáló vádlottat komikusan fejbekólintó – Bárkányi Sándor is megkapná az elismerést.
Mivel nem volt ott személyesen hazánk jelenlegi miniszterelnöke, meg kell elégedniük a szerepeket vállalóknak a Népbíróság ítéletével, ami végül nem más, mint az, hogy bűnösnek kiáltották ki a gyurcsányi maszkot. Két foglár közrefogta a hisztériázó vádlottat. Ezután szólalt meg az égből az ÚR hangja: „Pokolra vele!”, s az ördögök elvitték…Ezzel szentesítve lett a népakarat, amely játék meseszerű volta ellenére sikeres volt..
 
Mivel jelen voltam a főpróbán, ezért néhány apró hiányosságra hívom fel a szerepeket vállalók figyelmét. Annak ellenére teszem meg, hogy összességében élvezhető volt az ősbemutató és kiváltotta az író szándékát. Amennyiben többször színre kerül a „Gyurcsány pokolra jut” című népi, játékos paródia, úgy javaslom, hogy a szöveget ne papírról olvassák, hanem tanulják meg a szereplők. Azért fontos, mert a paródikus elemek hatékonysága jobban érvénysül, ugyanis több idő marad rá. A komoly témák mind attól válnak nevettetővé, hogy látszik az arcjáték, a testbeszéd felfokozott, a mozdulatok hatalmas gesztikulációvá válnak, mikor erre van szükség a mondandó miatt, vagy az egyértelmű szándékok leleplezésének megerősítésére. Amíg papír van a szerepeket vállalók kezében, minden mozdulat korlátozott. Természetesen egy bírósági peren az irathalmaz kellék úgy az ügyésznő, a bíró, mint az ügyvéd előtt. Ennek ellenére a jól betanult szöveg elengedhetetlen ahhoz, hogy még több nevetést váltson ki a nézőkből. Ugyanis, az írónak kettős célja van: Egyrészt, emlékeztetés a tények dátum szerinti ismertetésével, ennek alapján hozza meg a nép az ítéletét. Másrészt, a rossz érzések feloldása, a közönség megnevettetése, illetve a szórakoztatás. Mindez bejött már az ősbemutatón, de csiszolva e népi játékot, paródiát, és a következő találkozókra mindig kiegészítve az aktuális eseményekkel, hatalmas sikere lehet országunkban.
 
Érden, megközelítően 500 fő látta Takács András: "Gyurcsány pokolra jut" című népi színművének játékos ősbemutatóját.
Az esküt tevő, ítélkező nép létszáma kb.400 főre tehető.
A moderátor szerepét magam vállaltam.
 
Tizenötödikként, ismét Balogh Ernő énekel. Most a Álmodj királylány, c. dalt adta elő.
 
Tizenhatodikként, Szőnyi Bartalos Mária olvasta föl Gyöngyösi Imre Újzélandi magyar költő által küldött verset.
Asztretidész: Pelladium, és Tamás István alelnök: Nekem van anyám, c. versét olvasta föl.
 
Tizenhetedikként, ismét Tarr Erika következik, de előtte, Mária egy kis beszélgetésre invitálja.
Kedves Erika!
Mivel csak ma ismertelek meg, szeretném, ha egy kicsit beszélnél magadról. Erikát, váratlanul érintette a fölkérés, mert keresgéli a szavakat, vagy csak én láttam így a videó fölvételen keresztül? Mindenesetre, készségesen és korrektül válaszolt. Isten hozott mindenkit, mondással köszöntötte a jelenlevőket. Azt hiszem, nagyon bonyolult a kérdés, mert én, nagyon sok mindennel foglalkozom. Közel 20 éve nagyon hitelesen képviselem e hazát.
Megjegyzésként el kell mondanom, nem kétségbe vonva az elmondottakat, de mindenkinek a tevékenységét, egy másik ember tudja hitelesebben megítélni még akkor is, ha az illető, meg van arról győződve, hogy hiteles az a cselekedet, amit tesz. A szándék legyen belülről jövő, amelyet a lélek irányít, és nemzeti érdeket szolgáljon, hiszen a nemzet, a nagy család, melyet a sok kis család tehet egységessé és naggyá.
Erika folytatja: Legjobb barátom, Wittner Mária, és Papp Lajos professzor, de ők, egyben a példaképeim is. Nagyon sok mindenen megy keresztül az ember. Tavaly szeptember óta, én is kinn voltam a Kossuth téren és október 23-án, én is kemény dolgokat csináltam, amiért a rendőrség, azóta is zaklat. De én, nem félek, és azt mondom, hogy ti se féljetek soha. Tehát, nem félni és nem betörni. Ezek a dalok, amelyek elhangzanak, a saját szerzeményeim, és ezen események lenyomatai. Remélem, hogy eljön újra az a szabadság, amiért már közel egy éve harcolunk töretlen lendülettel. De legyünk többen és kitartóbbak legyünk. Ne áruljuk el a másikat, és ne döfjük egymást hátba. Ezért elmondom, hogy Júdások földjén, nem lesz feltámadás, tehát az árulókat vessétek ki magatok közül.
 Ismét megjegyezni kívánom, hogy elméletileg tökéletesen egyet értek, de hogyan szűrjük ki magunk közül azokat az árulókat, akikről már egyértelműen tudjuk, hogy küldték őket. SZDSZ, MSZP, FIDESZ. Egyik azért, hogy ne valósulhasson meg a nemzeti egység, a másik meg azért, hogy ha valóban megerősödnénk ennek ellenére is, akkor ugródeszkának használhasson bennünket, a nép akaratára hivatkozva. Mert az említett pártok is egymás foglyai, hiszen mindegyik tud a másik viselt dolgairól, csak porhintés a sok vitatkozás. Közöttünk is itt vannak azok, akik a Szent Korona Tant hirdetik, közben meg pártokban gondolkoznak, mert alkalmatlanok arra, hogy levezényeljenek egy rendszerváltást. Pedig mióta letették a szavazataikat a pártok nélküli rendszerváltás mellett? Egyik az MSZP frakcióvezetőjéhez dörgölődzik, a másik meg a FIDESZT tartja alkalmasnak arra, hogy az ország dolgait megoldja, a harmadikról meg az a hír, hogy (szt. tiszt), de még mindig a Gonda autójára kapaszkodnak, pedig őt is árulónak tartják. A másik meg azt mondja, hogy a Gonda rendes ember, csak a szalmakalapos a beépített ember. Nos ember, döntsd el, hogy kinek hiszel, vagy már senkinek, mert nem hajlandók nyílt kártyákkal játszani? Nem arról beszéltünk, hogy több lépcsős vezetést kell létrehozni, mert ha az első garnitúrát letartóztatják, ugyanazzal az elvekkel, jön a következő, vagy az, az után következő? Nos, van-e második garnitúra, mert az első, alkalmatlan, hiszen egy év alatt, képtelen volt a törzs megszervezésére. A neveket, ti is ismertek, de mégis hisztek még nekik, mert mézes-mázosan tudnak beszélni, mert azt mondják, amit hallani akartok, mégsem hajlandóak tisztázni a gyanús dolgokat. Hónapok óta határozatot hoztunk a Kossuth téri adományok elszámoltatására. Hanganyagom és jegyzőkönyvem van róla. Megválasztottuk az Etikai Bizottságot, de az ugyanúgy nem működik, mint a Forradalmi Nemzet Bizottmány, vagy a Nemzeti Koordinációs Testület. Akik ebben benne vannak, írják meg nekem, hogy miért nincs igazam, ha azt gondolják, hogy nem írok igazat. Újabban, már meghívást sem kapok, mivel Rajkai Zsoltot bíráltam. A NKT, egy személyben az ő irányítása alatt áll. Ameddig részt vettem a testület munkájában, az ülésekről, hanganyagom is van, az általam leírtak bizonyítására. Amikor meg név szerint nevezem meg az általam felelősnek tartott személyeket, azt mondja a magát politikusnak valló egyik társ, hogy te, a döntésekben nem veszel részt, hiszen te csak egy kis krónikás vagy. Soha nem akartam vezető lenni, de ha ti, akik vezetőnek hiszitek magatokat, és csak ennyire vagytok képesek, nem ártana, ha tükörbe néznétek. Mondja továbbá, hogy ha így folytatod, szembekerülsz velünk, és megnézheted magad. Ha ez tényleg így igaz, mondd meg, hogy te, vagy ti, mennyivel vagytok különbek, mint a gyurcsány ferke? Azt gondolom, hogy az én feladatom az, hogy hitelesen írjak az eseményekről, de a ti dolgotok pedig az legyen, hogy megszervezzétek azt a nemzeti erőt, amely képes lesz a valódi rendszerváltásra, hogy az emberek, ne azt lássák, hogy a Kossuth téri kakasok, megint vitatkoznak, ahelyett, hogy azt keresnék, ami a közös cél elérésében összeköti őket. Én, most is azokat az elveket vallom, amiről egykor ti is beszéltetek, csak én, nem akarok előnytelen alkut kötni, inkább nem kötök semmilyet. Én, teszem a dolgom, és nem vagyok kíváncsi a titkotokra, a döntéseitekre, ha már valójában nem akartok tájékoztatni, mert az események majd igazolják, hogy milyen minőségű volt a döntésetek. Nos, ha jobb lesz a minőség, arról is hitelesen fogok beszámolni, ha lesz még rá igény. Befejezésként, most is azt mondom, hogy „tisztázni kell a közös dolgainkat”, mert az idő sürget. A Kossuth téri pénz és egyéb ügyek, máig nincsenek nyilvánosan tisztázva, többszöri kezdeményezésem ellenére sem, pedig rajtam kívül, mások is szeretnének tisztán látni. Talán az is kiderülhetne, hogy kik a küldöttek, valamelyik párt részéről. Joggal föltételezhetik mások is, hogy a máig megmaradt vezetők, hitelképtelenek. Hiteles ember pedig csak az lehet, aki felismeri a hibás döntéseit, és ha még esélyt kap, képes azt, a sikeres rendszerváltás érdekében, nemzete számára korrigálni.
Erika, elénekli a Doberdói harctér, és a Korona eskü című dalokat, és a második, saját szerzeménye, amely a Kossuth téri események hatására született.
Mária, egy puszi kíséretében, ismét megköszönte az előadó énekeit.
 
Mária, fölsorolja, hogy kiket várnak még a mai nap előadóiként. Így, többek között: Ifju Hegedűs Lórándot, Éliás Tibort, Wittner Istvánt, (ő, Wittner Mária testvére) Dr. Bakos Batut, Rozgics Máriát, Stiebl Lőrincet, Waclavik Lászlót.
 
Tizennyolcadikként, következett Siklósi András, a Tárogató főszerkesztője.
András, szeretettel köszönt mindenkit, és két verset ígér előzetesen, de utána még visszajön-mondja.
Saját költésű verseit olvassa föl. Elsőként, az Országos temetőben címűt, másodikként a Győzni fogunk c. versét olvasta föl. E kettőből, az utóbbit közlöm:
Úgy látszik, hogy ez a mai nap olyan népművelő nap, ahol sok verset hallhatunk.
 
Győzni fogunk
(Harci induló 1956 ötvenedik évfordulójára)
 
Zord vihar dúl, remeg a föld
jég veri a magyar mezőt.
Az aranyló búzaszemek
érett gyöngye sárba pereg.
Kertünkben a liliomot
megfojtják a hitvány gyomok.
Termőfáink elsorvadnak
gyümölcseink megrohadnak.
Megmérgezve folyónk, tavunk
a kíntól majd’ megfulladunk.
Hős nemzetünk megtört beteg
ki szól érte ki menti meg.
Virágzik a lopás, csalás
a hazugság és besúgás.
Gyermekeink nem születnek
falvaink kiüresednek.
Tengődünk csak nem is élünk
félő hogy végleg elvérzünk.
Mért kellene sírba mennünk
s miért békében elvesznünk.
 
Nem tűrhetjük a rombolást
állítsuk meg a pusztulást.
Kiáltsunk egy szörnyű nagyot
söpörjük el a zsarnokot.
Tépjük szét a rabláncokat
döntsük le a bálványokat.
Kötözzük be népünk sebét
s tegyük jobbá az életét.
Ma még kivert senkik vagyunk
de nő erőnk s akaratunk.
Égig lobog bennünk a láng
fényes hajnal virrad reánk.
Kitárjuk mind karunk, szívünk
állj közénk és harcolj velünk.
Jöhet bármi veszedelem
csak a hazánk szabad legyen.
Vegyük vissza ősi jussunk
ellenségtől meg ne fussunk.
 
Ha vállaljuk a küzdelmet
az Isten is megvéd minket.
Mindenképpen győzni fogunk
s holtunkból is föltámadunk.
Kárpátország árva népe
jogot nyert az üdvösségre.
Majd így fejezi be: Isten áldja Magyarországot, Isten áldja Magyarországot!
 
Tizenkilencedikként, ismét Balogh Ernő énekel.
Egy üveg Wiski c. dalt énekelte el.
 
Mária közli, hogy most egy kis választási jogi ismeretek következnek pár percben Dr. Halász Józseftől. Utána magyar dalok, Herman István segítségével.
Eljött annyi nemzettestvérünk, aki el tudott jönni, és mi, itt jól érezzük magunkat. E kis hangulatnöveléshez, majd én előéneklek, Ti meg énekeljétek velem együtt, hiszen ezeket a dalokat, mindenkinek ismernie kellene.
Lenn a rónán, nyár tüzében….,
Még pár nóta eléneklésére invitálta a jelenlevőket több-kevesebb sikerrel, de azért jó volt a hangulat, ha kevesen is tudtak vele együtt énekelni, hiszen a magyar, már leszokott még az éneklésről is. Itt az ideje, hogy tovább ne feledjük a múlt énekeit, hanem ismét tanuljuk meg minél többen.
Huszadikként, következett ifj. Hegedűs Lóránd református lelkész.
Kedves Magyar Testvéreim!
Szent István államalapító tettére fog emlékezni az ország a következő napokban. Tesszük ezt mi is, Isten segedelmével. Államalapító tett, erős lélek nélkül, elképzelhetetlen. Akkor, amikor, nem kevesebbre vállalkozunk, mint a magyar állam intézményeinek visszaszerzésére, az állam újraalapítására, akkor megint csak azt mondhatjuk, nagy, bátor, erős lélekre van szükség, hogy kezdeményezésünk, akarásunk, ne hamvába haljon, hanem diadalra jusson. Van-e erre esély? Ha lehetőségeinket vesszük számba, akkor azt mondhatjuk, hogy vajmi kevés. Ha lelki és szellemi állapotunkat, akkor pedig így fogalmazhatunk: még kevesebb!
Soha nem volt ennyire csüggedt a magyar, mint éppen most. Mérhetetlen önfeladás jellemzi. Visszavonulás, meghátrálás, lemondás, és rettenetes közömbösség! Ennek a közömbösségnek a jelét láthatjuk most is, amin, sokan, okkal elkeserednek. Mégis, hiszem azt, hogyha van egy szent százalék, szent maradék, amely nem adja fel lélekben, addig nem lehet nyert ügye ellenségeinknek. Pedig vannak bőven, akik arcátlanok, aljasak, hazaárulók, mérhetetlenül sötétek, pökhendiek, és ők próbálnak bennünket kioktatni a tekintetben, hogy hogyan kell méltó módon ünnepelni. Jó előre figyelmeztetik az alattvalókat, az állampolgárt, hogyan fogják nyomon követni a rendfenntartók az Augusztus 20-ai állami megemlékezések történéseit. Mindenegyes sajtóorgánum gondoskodik arról, hogy el ne kerülje még a közömbös, semmivel sem törődő embernek a figyelmét se, hogy mire számíthat abban az esetben, ha esetleg eszébe jut, hogy ez az ünnep, tulajdonképpen érte van, és róla szól. Magyarként, miként lehetett érvényesülni ebben az országban hosszú évszázadokon keresztül? Magyarként, miként lehetett politikát alkotni? Államszervezetet kiépíteni. Miként lehetett nemzeti érdeket óvni, védeni? Nemzeti értékeket megteremteni, és azt az eljövendő nemzedékek számára is megőrizni? Mit látunk ezzel szemben most? Nemrégiben hallhattam a hírt, és hivatkozik az államhatalom arra, hogy öt párti egyetértés van e mögött. Azért, hogy utólagosan, senki ne merje fenntartásait hangoztatni. Hogyan fogadott be a magyar állam kubai menekülteket az USA helyett, de egy évig, biztosítanak bennünket, hogy az utazás és a szállás költségeit, a téli ruházat költségeit, az Egyesült Államok fogja biztosítani. De hát hogy is van ez? Kérdezzünk egy kicsit Szent István szemével. S a mi véreink, Árpád vérei, hogyan nyernek befogadást ebbe az országba? A határon túlra szorított, rekesztett, kisemmizett magyar, akit közpénzből rekesztetett ki ez a hatalom 2004. 12. 05-én? Van lehetősége annak, hogy befogadják ide? Milyen bonyolult elvárásoknak kell megfelelnie neki, akiben magyar szív és lélek lakozik? Ahhoz, hogy egyáltalán munkavállalói engedélyt kapjon, nemhogy letelepedési engedélyt, és pláne, állampolgárságot. Mi pedig befogadjuk a kubait?  Isten áldása legyen Kubán mindenestől, és még ez kevésbé zavar bennünket Árpád véreit, mint az a befogadás, amely már hosszú évek óta folyik. Az ország tudatos megszállása, s erre nyüszít fel rögtön az ún. politikai elit kifinomultabb része. Az 1919-e Vörös Kommünn zsidó népbiztosainak leszármazotti hada. Hogy antiszemitizmus! Ez ellen egyáltalán szót emelni! Petőfi szavait hagy idézzem: „akivel mi megosztottuk asztalunknak ételét, ruháinkat, hajlékunkat, éhenkórász volt elég. Aki hozzánk jőne mostan bajainkat osztani, aki velünk kezet fogna, nincs barát, nincs atyafi.”
Hányszor tapasztalta meg ezt a magyar a tót atyafiakkal kapcsolatosan? Az oláhokkal kapcsolatosan? A vad rácokkal kapcsolatosan? Hogyan vagonírozták be télvíz idején a magyart 1944-45 tájékán és azt követően és szállították a Szudéta vidékre. Hogy csak a Kárpátaljai magyarok közül, 40000 ember halt mag a „málenkij robot körében”? És legalább 100000 a csonkolt hon magyarjai közöl? NEM EMLÉKSZIK A MAGYAR? Miért is emlékezne a Maniu Gárdistákra, akik lefejezték a székely fiúkat? És a Délvidék magyarjainak az áldozataira? 40000 magyart irtottak ki a csetnikek, horrorisztikus eszközökkel! ÉS BENNÜNKET AKARNAK KIOKTATNI MAI URAINK? Akik jogellenesen, hazug, csalárd módon bitorolják az államhatalmat? Hogy nekünk, kit, hogyan kell befogadni? Hogyan kellene nekünk keblünkre ölelni a vad törzsi sovinizmus genetikus képviselőit? Akik számtalanszor, a magyar történelemben bizonyították, hogy mi marad a magyarnak, hogyha őket előre engedjük? NEM, TESTVÉREIM! NEKÜNK ERRŐL, NEM SZABAD HALLGATNUNK! Még akkor sem, ha a közoktatás hallgat erről! Még akkor sem, ha a művelődés területén mindent elkövet a jelenlegi hatalom. Hogy semmilyen sorskérdéssel ne szembesülhessen a magyar társadalom. Hogyha bemész egy könyvesboltba, már nemcsak a magyar irodalom remekeit nem fedezheted fel. Mikszátot, aki azt mondta, hogy az, az antiszemita, aki a kelleténél jobban utálja a zsidókat? De az összes többit se fedezheted fel! Miért? Mert ők látták, hogy mire megy ki a játék. Látták, hogy nincs esélye a magyarnak ezen a téren, ha nem fog össze, s ha nem veti ki magából az a képmutatást, mely minden igazi hitvalló életnek legfőbb akadályozója és kerékkötője. A mostani gyalázatos állapotot is nem lehetett volna fenntartani, nem lehetne bebetonozni a magyarság legalapvetőbb életérdekeivel szemben, ha nem lennének közöttünk aljas, senkiházi árulók! Akik szemüket forgatva, magukat keresztény nemzetinek nevezve a legdöntőbb pillanatban meghátrálnak. A legdöntőbb pillanatban megalkusznak. A legdöntőbb pillanatban döfik hátba a valóban következetes magyar nemzeti érdek képviselőit. Ezekkel szembe kell nekünk összefogni! Az utolsó csepp vérünkig, szent kötelességünk küzdeni ezért. Mit számít az, hogy erre ők azt mondják: gyűlölet! Hogy én vagyok a harag papja! HÁT A MAGASSÁGOS ISTEN NYILA CSAPJON LE RÁJUK! Minden nemzetidegen utolsó senkiházira! Mert ez a harag, az isteni átformáló szeretet tüze! Én, mérhetetlenül szeretem saját népemet, és természetesen szeretem azt is az egyetemes ISTENI SZERETET RENDJÉBEN, aki nem magyarnak teremtetett. Eljön az idő, amikor kezet foghatunk velük a mai vad törzsi sovinizmus képviselőivel is, talán, esetleg, de akkor, ha nem fogják le, a kezünket! Ha nem próbálják meg kilúgozni, lelkünk legszentebb, Istentől nyert indulatát! Amikor nekünk lesz lehetőségünk szabadon dönteni, hogy kit fogadunk be ebbe az országba! Egy millió ázsiai? Hát jöjjön, de nem azok, akiket a hatalom akar, hanem a nagy Turáni rassz képviselői! Majd azok fognak jönni, akiket mi tudunk asszimilálni. Akikkel mi tudjuk megismertetni azt a küzdelmet, melyet egyáltalán nem kizárólagosan nem magunkért vívtunk az elmúlt évszázadokban. Éppen ez a magyar sors szépsége. Miközben mindenestől önmagáért küzd, küzdelmének igazi hatása és eredménye másokra sugárzódik. EZ A MAGYAR SION! Ezt kell nekünk óvni és védeni. Valaki azt állítja, hogy a történelmi keresztény egyházak rendjében, nagyon sokan a református egyházban is, hogy nincs is ilyen, hogy magyar sion! Persze, mert ők csak az ószövetségit ismerik. Azt hirdetik vasárnapról vasárnapra a híveknek. Az ószövetségi választott nép szépségéről, magasztosságáról szól az igehirdetés. De ahogyan ők is, mint ahogyan mi is, kizárólag Krisztusban lehetünk kiválasztottak. Kizárólag, Krisztusban élhetjük úgy az életet, hogy az Istennek, tessék! Arról, már hallgatnak! Legalábbis annak, népi-nemzeti vonatkozásairól. Pedig, Isten, népeket teremtett, s akkor, amikor augusztus 20-án megszólal a hatalom minden egyes képviselője részéről kötelezően, a hazug tétel: Szent István befogadó állama, mi ezzel szemben, hirdetjük Németh László gondolatát: „szeretnénk mi ma olyan tiszta helyzetet, mint Szent István többnyelvű államában volt, ahol a többségben, a hazafiság jelszava alatt, nem hazudhatta magát át a kisebbségé. Ha a hazug pap azt hirdeti neked, hogy nem számít a te magyarságod, vagy az csak másod, harmad, tizedrangú és elsőként neked, keresztényként, elsősorban az idegent kell magadhoz ölelned, akkor idézd fel a másik kálvinista lángelme, Szabó Dezső szavát. „Az idegenek fattyai körülólálkodják Isten megszentelt templomát, de akkor is, minden körülmények között, szívedbe kell vésned magyar keresztény testvérem, magyarságod, s annak megteljesítése, életbe építése, éppen olyan keresztény hited szerinti vallásos feladat számodra, mint legmélyebb Istenkeresésed”. Ez a tettekbe épült ima, ez az életté vált hit, a múlhatatlan bizonyságtétel. Tudja ezt a hatalom, nagyon is tudja! Kiktől kell tartani! Ezért küldi a homály követeit a mi közelünkbe, elbizonytalanítani bennünket. Megpróbálják alulról jövő kezdeményezéseinket eleve saját hamvába halasztani, megpróbálnak bizonytalanságot kelteni. A hajszálrepedéseket végleges szakadékokká tágítani. De, ha Istenre szegezed tekintetedet ha helyes önismeretet nyersz, egészen biztos, hogy rá fogsz ismerni, hogy ki a te felebarátod. Elég sok kalandort, de sok tisztességes embert is megismertünk már egy év alatt. Ez utóbbiakkal fogjunk össze, és mondjuk nekik, hogy ne várjanak arra, hogy majd a nagy ellenzéki párt vezetőjének népszavazásos kezdeményezésével elhozza nekünk a Kánaánt. Hogy majd akkor, megtörténik az igazi rendszerváltás. Amikor ő, maga is egy kérdésre, azt válaszolja, mi lesz, ha sikerre vezet a népszavazásos kezdeményezés? Mi, az ellenzék, minden pozitív irányú felszólalását támogattuk, abban a reményben, hogy a vezérük, egyszer ki meri mondani, hogy most, nem csak sokan, hanem elegen is vagyunk ahhoz, hogy nyílt ellenállásra hívjuk magyar honfitársainkat. De ha ő azt mondja: mi lesz, ha a népszavazásos kezdeményezés sikerre vezet? Mert akkor majd a Szocialista Párt, kénytelen lesz egy új miniszterelnököt állítani. Akkor, ezzel szemben, csak tiltakozhatunk. Nekünk, nem kell több szociópata milliárdos! Tűnjön a sleppjével együtt, oda, ahova való! Adjon nekik menedéket, Tom Lantos, és csapata! Kedves Magyar Testvéreim! A végsőkig kell feszítenünk a húrt, mert már az utolsó utáni pillanatot is elmulasztottuk. Ha képtelenek vagyunk arra, hogy, az ellenállás tüzét felszítsuk, akkor ez a nemzet, ez az ország, mindenestől el van veszve. Szerződéssel, nem lehet a rendszerváltást végrehajtani, bárki mondja is. Lehet, hogy a saját fölötteseim, e beszédemért is eljárást kezdeményezhetnek ellenem, de mégis mondanom kell az igazságot. Végezetül, a harmadik kálvinista lángelmét, Ady Endrét idézem: „kis nemzetnek, még lélegzetet vennie is radikálisan kell”! Hát ezzel induljunk újabb küzdelmünkre. Megalapítottuk a Hazafias Magyarok Szövetségét, (HAMASZ) hogy sok nemes kezdeményezést, megpróbáljuk a saját képességeinkkel összefogni. Megkezdjük a tárgyalásokat azokkal, akikkel egy a célunk. Ez a felszólalás, pontosan 30 percig tartott.
Huszonegyedikként, ismét Tarr Erika következett, aki Illés Lajos egyik dalát énekelte el a Szózat megzenésített változatát. Hazádnak rendületlenül, légy híve Oh magyar.
 
Huszonkettedikként, Stiebl Lőrinc következik Pécsről.
Szervusztok, Kedves Magyar Testvérek!
Örülök annak, hogy látlak benneteket. Látszólag ugyan maroknyian vagyunk, kevesen maradtunk, de ez nem ok arra, hogy elkeseredjünk. Feltehetitek magatoknak a kérdést, hogy, hogy lehet az, hogy hajdanán a Kossuth téren, több tízezren voltunk, a nagyvárosokban, mint Pécsett is, több ezres tömeg volt és ezek az emberek látszólag eltűntek, felszívódtak. A rossz hír az, hogy sokan hagyják el az országot, de a jó hír az, hogy ekkora tömegek, még nem tűntek el. Higgyétek el barátaim, hogy ez nem a Gyurcsány Ferenc féle kommunikációnak az eredménye. Nem arról van szó, hogy többszázezer magyar, elhitte volna azt, a sok sületlenséget és hazugságot, amellyel Gyurcsány Ferenc és sleppje, bombáz, nap, mint nap bennünket. Egyszerűen arról van szó, hogy sokan elfáradtak, sokan kételkednek abban, hogy az ehhez hasonló összejöveteleknek eredménye lehet. Sokan csak kibúvóként használják azt az érvet, hogy majd, ha több ezren lesztek, akkor mi is jövünk. Kibúvóként mondom én, mert voltunk mi már több ezren, de akkor meg az volt a kibúvó, hogy majd akkor jövünk, ha fegyvert osztanak. Látni szerettem volna az arcokat, ha a fegyverosztás helyszínét mondtam volna meg ebben a pillanatban. Barátaim! Ennek ellenére, higgyétek el, hogy a felszín alatt, egy olyan feszültség van, a mélyben olyan tüzek, olyan erők gyűlnek össze, melyek ha egyszer kilobbannak, akkor gyökerestül megváltoztathatják ezt az országot. Nem kell attól félni, hogy látszólag kevesen vagyunk, hiszen a hatalmas Istennek hajdanán tetszett az is, hogy az aprócska Dávid verje meg a hatalmas Góliátot, és képesek leszünk mi még a történelem kerekét megfordítani. Gyurcsány Ferenc, számtalanszor leplezte le magát, és gondolkodó emberek számára nem lehet kétséges az, hogy egy képmutató farizeussal állunk szembe, akinek még a kérdései is hazugságok. Hogy ismertük meg Gyurgyány Ferencet? Emlékezzetek vissza! Ő volt az, aki egy kislányt megtalált és a családjához visszajuttatott. Ő az, aki fapados járaton jár, mert menet közben rájött, hogy annyit lopott már az országban a magyaroktól, hogy az mégiscsak pofátlanság, hogy egy gazdasági csőd közepén, a számára egyébként könnyen kifizethető első osztályon utazzon. Barátaim! El kell gondolkozni azon, hogy mi a mi feladatunk! Ez a rendezvény, kettős célt is szolgál. Az egyik célja az, hogy saját magunknak adjon erőt. Nem feltétlenül az a célja, hogy százezrek gyűljenek itt össze, mert ahhoz, hogy olyan szintűvé tegyük ezt a rendezvényt, amilyen szinten ismertnek kellene lennie, ahhoz, nagyon sok elvből kellene engednünk. Ez a rendezvény, elsősorban, önvédelmi jellegű, és arról szól, hogy mi magunk erősebbé váljunk az által, hogy látjuk, hogy vannak még kitartó emberek körülöttünk. Nekünk kell lennünk, a nemzet emlékező tehetségének. Hol van az ország azon önvédelmi reflexe, amely jelezné, hogy a magyarok hátrányára, idegeneket juttatnak jogtalan előnyökhöz. Nem kívánom hosszan rabolni az időtöket, így befejezésként arra kérek mindenkit, hogy a kitartását őrizze meg mindenki, a hitét ne veszítse el abban, hogy helyes , igaz ügyért gyűlünk össze ezeken a találkozókon. Nagy szomorúsággal tölt el, hogy az én korosztályom beli fiatalok legtöbbje, már megjárta külföldet, vagy éppen arra tart, mert itthon, nem érzi biztosnak az egzisztenciáját. Vajon, velük, vagy az országgal vannak bajok, vagy esetleg más a problémák oka? Az országgal, nincs baj! Jó magyar mondással élve, itt is a fejétől büdösödik a hal, de mégis a farkától kezdik pucolni. A mi dolgunk volna az, hogy egyszer, végre, a fejénél kezdjük el végre a halnak a pucolását! És itt, Hegedűs Lórándra kell, hogy hivatkozzak, aki feltette azt a kérdést, hogy mindenki nézzen a szívébe, hogy hol mulasztott, hol alkudott meg és mondta azt, hogy még nincs itt az idő. Egy ember bekiált, hogy 1989-ben. Nem csak 89-ben, hanem talán ősszel is sokan voltak, s talán én is, talán mások is, akik nem mertünk többet vállalni. Hagytuk magunkat szalámizni, szétoszlatni. És egy ilyen cinikus, pszihopata kijelentés, jóslatként lebeg, hogy „majd megunják, és hazamennek”. Igaz, hogy sokan hazamennek, de nem unják meg, hanem a jelet várják. Higgyétek el, hogy lélekben, sokan csatlakoznak hozzánk, akik csalódtak, mert ebben az országban, megtévesztők, és megtévesztettek vannak. Én, még azoknak a jobbját is fogadom, akik hajdan az MSZP-re szavaztak, mert ők, lehet, hogy naivan, nem látták át, hogy mire megy ki a játék. Az ígéretek tengelyében fogadták el, azt, amit Gyurcsány Ferenc mondott, hogy ugrik a Pannon Puma, lendületben van a gazdaság, és egyéb sületlenségeket. Nekünk, már nincs több lehetőségünk, ezért nem hátrálhatunk tovább, csak előre mehetünk. Minél többet vesznek el tőlünk, nekünk annál elszántabbnak kell lennünk. Minél kisebb a veszítenivalónk, annál inkább mehetünk előre. 1956 helyzete a nehézségek ellenére is azért volt könnyebb, mert látható volt az ellenség, de az most láthatatlan és sunyi módon, manipulációval, hátulról támad, és elhiteti a fiatalokkal, hogy szabad választás, elhagyni az országot. Hogy el lehet innen menni, holott ez, nem egy választás, hanem egy kikényszerített helyzet, amiben a magyar ifjúságot próbálják szétzúzni. Mert jól tudja a hatalom, hogy a helyükbe léphet, egy megerősödő fiatal középosztály, ezért ezt az osztályt, meg kívánja szüntetni. Erre kell felhívni a fiataljaink figyelmét, hogy a Kárpát-medence, Közép Európa, Európa legjobb helye. Pontosan ez, Magyarország idézőjelbe tett hibája, hogy Közép Európa, ezért tették tönkre a nagyhatalmak nem is olyan régen. Nemhiába volt az a mondás, hogy aki Közép Európát uralja, hatással van az egész világra. Rájöttek arra, hogy ha Közép Európát senki nem uralja, akkor bárhonnan lehet hatást gyakorolni a világra. Ez Magyarország bélyege. Magyarország olyan jó helyen van, hogy nem mondhatunk le róla, mert az addig a mienk, ameddig meg is tudjuk tartani. A cél továbbra is az, hogy Gy. F. mondjon le, és jó hírként csak azt tudom elfogadni, amikor (nem tudja tovább folytatni, mert a jelenlevők hangosan skandálják: gyurcsány Takarodj, gyurcsány Takarodj) Gy.F. farizeussága megnyilvánult abban, hogy a rendőrök zsebéből is kivette a pénzt, de amikor a megvert rendőröket meglátta, akkor meg sírva fakadt. Letérdel az 1956-os emlékműnél, miközben, löveti a magyarokat és közben könnycseppeket hullajt, mert Gy. F., egy ilyen ember. Köszönöm, hogy meghallgattak.
Bartalos Mária kérdést intéz Lőrinc felé. Köszönjük Kedves Lőrinc! Mint személyiségkutató és elemző, mindig azt mondtam, hogy bízom a jövő nemzedékben. Kedves Lőrinc! Mióta politizál?- nem politizálok. A tömeg felé mondja: nem készültem én egy ilyen riportműsorra. Én nem politizálok, mindössze arról van szó, hogy bár az én hitem az arról szól, hogy semmilyen párt nem tudja az emberiség problémáit megoldani, ugyanis én azt mondom, hogy naivság volna azt hinni, hogy abból a válságból, amely közelít felénk, ami az egész világra kiterjedő válság, és ami Magyarországon jelen van, ezt teljesen, egy párt sem tudja megoldani. Erre, maga Jézus Krisztus hivatott. Viszont, Istentől kapott tulajdonságunk, hogy az igazsághoz ragaszkodni kell és amikor egy ilyen hazudozóval találjuk magunkat szembe, mint Gy. F. akkor úgy gondolom, hogy aki szóképes, vagy írástudó, annak részt kell vennie ebben az eseményekben. Ennyi. Mária, megköszönte a nyilatkozatot.
Megjegyzésként el kell mondanom, hogy beszéde elején, nem gondoltam, hogy ilyen komoly eszmefuttatást produkál. Ha szabad, csak gratulálni tudok neki, de a riportadásra még érdemes lesz fölkészülnie a jövőben, hiszen ebben a fiatalemberben, sokkal több van, mint amit most magából kiadott.
Huszonharmadikként egy hölgy következik, akiről Balogh Béla azt írta Máriának, hogy Szekszárd város, kevesebb lenne nélküle. Ugyanis egy olyan fiatal nő, aki mindvégig tartotta a lelket a szekszárdi Garay téri tüntetőkben. Horváth Anita következik.
Anita, a szekszárdi zászlóval, és zászlóhordóval jött a színpadra, a nézőtéren pedig pattogtattak a szekszárdi Szittyakürt Köri karikás ostorosai. A közönség tapsát, ő is megkapta.
Azzal kezdi: Sok szeretettel köszöntök mindenkit itt Érden, és a Szekszárdi Szittyakör tagjait hallhatják ostorozni. Ők azok az emberek, akik minden este ott vannak velünk a Garay téren 335.napja megszakítás nélkül. Ez dicséretes és csak az Ő érdemük.
Drága Barátaim, Nemzettestvérek!
335 nap tavaly szeptember óta, hitben, reményben és kőkemény acélos kitartásban. Hiszen ezt másként nem lehet, csak úgy, ha kitartunk akkor is, amikor azt duruzsolják a fülünkbe, hogy nincs értelme, miért nem mentek haza? Hát azért nem megyünk haza, mert mi hiszünk valamiben, de leginkább a saját erőnkben, és ez vezessen mindenkit. Ma, történelmi időket élünk Magyarországon. Akkor, amikor bűn magyarnak lenni, amikor szégyen nemzeti jelképeket viselni, nincs mire várni! Emberek, fölébredtetek? Ébresztitek a környezeteteket? – A jelenlevők, hangosan kiabálják: Rajta, rajta! – Nincs mire várni! Megtagadják az Árpádsávost, lassan megtagadják a nemzetiszínű zászlót is, a Turul madár csak egy veréb, mire várunk még? – Közben, a nyomatékosságért, ismét pattognak a nézők háta mögött a karikás ostorok. – Elvesznek tőlünk mindent, ami a miénk! Csak, és ismétlem, csak mi menthetjük meg ezt a hazát, de lehet, hogyha nem sietünk késő lesz. Nem számíthatunk senkire, csak magunkra, hiszen a jelenlegi vezetés célja teljesen egyértelmű. Hazaárulás, népirtás, nemzetpusztítás! EZ A PROGRAM! Magyarországból nyomor országot! Tökéletesen jó úton haladunk kérem! Akinek még ez nem tűnt fel, annak mondok néhány példát: a népirtásra, mi sem lehet ékesebb bizonyíték, mint az úgynevezett egészségügyi reform. A vizitdíj, a kórházak bezárása az orvoshiány, a méregdrága gyógyszerek, mind, mind azt célozták, hogy lehetőleg ne éljünk túl egy betegséget, hiszen a végén még megmaradunk itt magyarnak Magyarországon. Micsoda ssssssssszégyen! A nemzetirtásra ugyanilyen szép példát tudok felhozni! MIÉRT NEM TANÍTJÁK A GYEREKEKNEK AZ IGAZ MAGYAR TÖRTÉNELMET? Vajon miért tömik a fejüket hülyeségekkel az iskolákban? Semmi másért, minthogy ne legyenek magyar példaképeik! Ne tudják, hogy mi az a hősök napja, és a szovjet emlékműnél őrjöngjenek. Nehogy már egyenes gerincű, tisztatudatú magyarok legyenek a fiataljaink, akiken a jövő múlik! Kérem szépen, a cél, hogy ne kötődjünk a múltunkhoz, legyünk tudatlanok, fogyasztó, ürítő, bólogató társadalom, ez a cél! A hazaárulásra pedig nem is lehet jobb példát találni, mint 2004. december 5-ét. Amikor az édesanya elárulta a saját gyermekét, ennél nagyobb gyalázat, nem történt mostanában. Ez, csupán néhány gondolat arról, hogy hol tartunk ma. De ami még szomorúbb, hogy csakugyan magunk vagyunk! Van egy másik oldal, egy jobb oldal, amit én útálok, mert szerintem itt már nincs jobb, meg bal oldal, hanem itt, magyar van és nem magyar. De kérem szépen, az, az állítólagos jobb oldal csak tűr és hagyja, hogy történjen velünk ami történik, talán majd mi megoldjuk. Reméljük, hogy nem így lesz és közbeszól, amikor erre szükség lesz. Bízzunk benne. Sorolhatnám még a mezőgazdaság problémáját, az erkölcsi züllesztést a buzi felvonulással, a magyar vállalkozók ellehetetlenítését, a munkahelyek hiányát, a fiatalok kilátástalan helyzetét, és napestig sorolhatnám azt a sok gyalázatot, amivel ma szembe kell néznünk ma Magyarországon. Drága Barátaim, vigasztaljon a tudat, azért Magyarországon, mégiscsak mindent lehet, de nem nekünk, mert mi vagyunk a kisebbség, bár ezt nem ismerik el. Nekünk maximum annyi jogunk van, hogy befogjuk a szánkat, meghunyászkodjunk és tűrjünk. A tömegre emeli tekintetét – TŰRTÓK MÉG? – SOHA, SOHA! És csattog a karikás ostor.  Bizonyára, sokakban fölmerült az a gondolat, hogy vajon milyen érdekek mozgatják itthon Magyarországot, a magyarországi vezetést? Szerintem egyre gondolunk: jellegzetes nevű és karakterű emberek ők, mert ők, bármit megtehetnek. Nekik mindent szabad, ők mindent elérnek, ők kárpótlást igényelnek és megkapják, tehát ők azok, akiket soha nem lehet elérni. Nekünk, már nem szabad mindent. Ha most kimondanám, kikre gondolok, akkor valószínűleg fajgyűlölő lennék, antiszemita, fasiszta és neonáci. – a hallgatók, együtt élnek az elmondottakkal, mert mindig akkor reagálnak hangosan, nemtetszésüknek hangot adva, amikor kell. De ez így van más előadók esetében is. Többször, az előadók, nem is veszik azonnal észre a jelenlevők reagálását, de azért gyorsan fölveszik a fonalat. Jó ez így.
Kérem szépen, mert ebben az országban még mindig nem mondhatjuk ki azt, ami a véleményünk. A jelenlevők, gyorsan kimondják, amit Anita nem mondott ki. Én nem vagyok fajgyűlölő, – beszólás: én az vagyok! – a krumplibogarat sem utálom, de tudom, hogy kártékony és ezért kiirtom. Nem vagyok fasiszta sem, de lehet hogy mégis, hiszen ha attól, hogy én azt akarom, hogy Magyarország, a magyaroké legyen, már fasiszta vagyok, akkor az vagyok, és büszkén vállalom egyenes gerinccel bárki előtt. Amúgy pedig senkinek ne legyenek illúziói, ha nem vagyunk elég kemények, bátrak és kitartóak, akkor öt éven belül, a Hegyeshalom tábláról lekerül az első öt betű. És annyi fog rajta állni, hogy salom. Akkor leszünk igazán nagy bajban és akkor nem tudom, mihez kezdünk majd. Tehát megelőzni kell a problémát! Drága Barátaim, zárszóként csupán annyit, hogy tartsatok ki! Ha más már nem ad erőt, gondoljatok arra, hogy van egy kis város, mely ugyan megyeszékhely, de pici. Van néhány öntudatos polgára, akik minden este összejönnek a téren és minden este, próbálnak megoldást keresni a problémára. Kint vannak, és kint is leszek, pedig higgyétek el, kapunk csapásokat éppen eleget. De nekünk, most ez a feladatunk, ez a legfontosabb feladatunk. Persze, fel kell készülni keményebb dolgokra, mint ahogy készülünk is. Ha harcolni kell, harcolunk. A harchoz bátorság kell és kitartás. Ez legyen a mozgatórugó! HARC-BÁTORSÁG-KITARTÁS! Mert ezek nélkül, nem jutunk előre. A feladat adott, fel kell tehát készülnünk, meg kell őrizni értékeinket, tudni kell, mikor, hol állunk és megmaradni magyarnak. Talán ez a legnehezebb! Köszönöm, hogy meghallgattatok. Isten áldjon Benneteket, Kitartás, és menjetek ki a terekre. Nagy taps, zászlólengetés, karikás ostor pattogtatás és nagy kiabálás volt az előadó jutalma.
Mária tisztelettel kéri a jelenlevőket, hogy aki képes akármennyi kis összeggel támogatni a rendezvényünket, annak nagyon szépen megköszönjük. Tájékoztatom Önöket, hogy van egy becsületkassza annál a sátornál, ahol a pólók vannak.
Huszonnegyedikként következett Rajkai Zsolt, a Nemzeti Koordinációs Testület tagja. Szeretettel köszöntelek benneteket úgy is, mint a Nemzeti Gárda vezetőségének tagja, és úgy is mint a Szent György Lovagrend tagja. Örömmel, immár nem tudom hányadik alkalommal veszek részt Árpád vérei demonstráción, (szívesen megmondom neked, hogy Eger után ez a második, de ha hallgattál volna rám hamarabb, akkor tényleg nehezebben lehetne megszámolni) és gondolom, tudom és hiszem, hogy ezek a demonstrációk, ezek a tüntetések nem hiába valók. Mert tartjuk az életet, a lelkesedést azokban az emberekben, akik hisznek abban, hogy egyszer Magyarországon, lesz rendszerváltozás. Régi római történelemből hagy idézzek egy gondolatot: volt egy áruló a római szenátorok között, aki elárulta Róma érdekeit, saját zsebre dolgozott, becsapta a Szenátus tagjait és ezért igen szigorúan felelősségre vonták. A vádbeszédet ismerem. Ellene a vádbeszédet a bölcs szónok, Ciceró mondta el, ezekkel a szavakkal: „meddig élsz még vissza Catilina béketűrésünkig, meddig hányja-veti magát fékevesztett vakmerőséged” mondta Ciceró a római szónok a bizonyos vádbeszédben, és folytatva, „ hát terád nem hat a nép a nép, a nemzet vádló tekintete, a nép rettegése, a kilátástalan siralmas jövőtől, amit a nemzet gonoszaként megtettél? Hol és milyen terveket szősz cinkosaiddal nemzetpusztító terveid megvalósítására” Gyurcsány Ferenc? Mondhatnánk most, ugyanazt a gondolatot folytatva, melyet Ciceró mondott, a bűnöző elem. És folytatta, akárcsak mi is folytathatnánk: nem hatott rád a nemzet javának megemlékező megmozdulása október 23-án? Fegyverrel veretted le azokat, akik föl mertek szólalni gonosz tetteid, gyalázatos törvényed ellen! De már nyilvánvalóak terveid, nem veszed észre, minden terved, mintha bilincsbe verve ott van mindannyiunk tudatában? Látod, merszed van, mitől van ilyen merszed? Hogy mersz szembeszállni a néppel, a nemzettel? Hogy mersz ellene cselekedni és törvényeket, gyalázatos törvényeket hozni? Hogy ez nem bátorság? Csak hazug álcája a gyávaságodnak? Tudd meg, a nemzet szeméről levesszük a hályogot, mely bűnös elődeid hazug propagandája és te magad és bűntársaid, mint fekete bűzös kátránnyal liberálisnak nevezett szennyel és mocsokkal, beborítottad az embereknek a tudatát! A nép nagy része, sajnos még mindig hisz és gondolja: talán jobbra fordul? És mindig az ígéretek halmaza, hogy majd ez a kis rossz lesz, majd jön a jó. Nem! Ez a vége, s ettől már csak rosszabb lesz! Ezért kell nekünk föllépni és minden eszközt latba vetni ennek a rendszernek a megbuktatása, a rendszer megváltoztatása végett. Ma már kevés azt mondani, hogy Gyurcsány takarodj! Meg vidd az összes haverod. Nem! Itt egy paradigmaváltás kell, itt egy olyan váltás kell az egész országra nézve, amely egészen más rendszert, más gondolkodást fog megkövetelni. Szétszórtan élünk, szétszórtan gondolkodunk, mindenütt az országban ma is több helyen vannak gyűlések. Az előbb, beszélgetve mondják: miért nem fogunk össze? Nem fogunk össze. De összefognánk, ha megfelelő kommunikáció, híradás lenne közöttünk és meg tudnánk oldani az együttműködést. De mondom én ennek a kormánynak: ma már ezer és ezer pásztortűz robog a magyar rónán és a tüzek egyszer összeérnek!!! És lángba borítják ezt a bűnös nemzedéket, amely ezt tette ezzel az országgal. És ebben a tűzben, a bűnösök, a gonoszok, a szenny, a mocsok fog elpusztulni. És mi tovább élünk, mint Főnixmadár, amely hamvaiból föltámadt és szebben, díszesebben ragyog, mint valaha és így lesz Magyarország is. Így fogjuk megélni a rendszerváltozást. A tömeg, hangosan, kissé bizonytalanul és többször mondja: úgy legyen!
Azért azt hagy mondjam el, hogy dolgozunk, sokan dolgozunk. Mi is megalapítottuk Nemzeti Gárdát, amely sok minden cselekedetre szánta el magát. Humánus cselekedetekre, emberi segítségnyújtásra, de nem utolsó sorban a nemzet érdekeinek a megvédésére. A Nemzeti Gárda egy, a több tucatnyi közül, és már milyen frászt kapott az ellenség! Milyen frászt kaptak Amerikában, még be sem engedik a Gárda tagjait. Én viszont másképpen gondolkodom. Egyenrangú nemzetek világában élünk és minden amerikainak, igenis, kötelező vízumot kérnie, ha Magyarország földjére akar lépni! Mert én legalább annyira nem bízom bennük, mint ahogy ők nem bíznak mibennünk. S hogy miért nem? Azért, mert mi magyarok vagyunk, magyarok és magyarok! Ezért nem hagyjuk soha az érdekeinket! Kedves Barátaim! Még egy nagyon fontos dolgot szeretnék elmondani mindegyikőtöknek. Jó néhányan dolgozunk a Nemzeti Koordinációs Testületben, ami alakulásakor 13, ma már sokkal több, Kossuth téren megalakult forradalmi szervezetnek az összefogása. A NKT Nagygyűlést hirdet szeptember 15-ére a Királydombra. (Ennek a helyszíne, később a Hősök tere lett.) A célunk: egy olyan Nemzeti Kerekasztal összehozása, amely kizárólag nemzeti érdekeket képvisel, nemzeti összefogásra buzdít, és a tettek mezejére viszi az országot. A Nemzeti Kerekasztal feladata lesz majd a rendszerváltozás végrehajtása.
De mit is akar a Nemzeti Kerekasztal?
Először is az Alkotmányt kell rendezni, mert Magyarországon azért nem volt rendszerváltozás, mert az Alkotmány módosításának a lehetőségét már akkor ez a szennyel borított SZDSZ azzal hiúsította meg, hogy becsapta, csúnyán becsapta a magyar nemzetet, mert ő jobboldali magyar, erős és agresszív, vagy mondhatnánk úgy, bölcs, kitartó ellenzékként mutatkozott be. Mi volt az igazság? Az első pillanatban lepaktált a Horn kormánnyal, lepaktált a bolsevikokkal, lepaktált a liberálisokkal és meghiúsította azt a 2/3-os többséget, amely az Alkotmány módosításához és a valós rendszerváltáshoz kellett volna.
 Hagy fűzzem hozzá: valóban megtévesztő volt az SZDSZ propagandája, hiszen valós rendszerváltást hirdetett meg, azt hirdette, hogy a múlt bűneiért elszámoltatja a felelősöket, amit akkor én is elhittem, hiszen ezért szavaztam rájuk én is, és még sok ismerősöm, akik ugyanúgy hittek a tündérmesének, mint én is. Van mit helyrehoznunk, de még egyszer ennyire hiszékenyek nem lehetünk, mert akkor elhajtanak bennünket a zsidók a vakvilágba.
Alkotmányozó Nemzetgyűlést kell összehívni, mert az, minden jog és cselekedet forrása.
Egy néhány szót az Alkotmányról:
-          Magyarországnak, hogy úgy mondjuk, írott, rangsorba szedett Alkotmánya nem volt.
-          Az a törvényi rend, amely eddigi ismereteink szerint a Vérszerződéstől indult, de már korábban is voltak egészen biztos olyan egyezmények a magyar vezérek között, amelyek Alkotmány elődnek tekinthetők. Tehát írottként, a Geszta Hungarórum-ban a Vérszerződéstől kezdve,
-          Az Aranybulla megalkotásán keresztül,
-          Verbőczi hármas könyvén keresztül,
És sok más olyan törvényig, amely a nemzetet építette.
 Ez a törvénycsomag, Magyarország Történelmi Alkotmánya.
Huszonötödikként következett Bózsa Atilla Pécsről.
Nevéhez fűződik sok más mellett, a Gyurcsány futam is. Atilla, a Pécsi Nemzetőrök kíséretében vonult a színpadra.
Jó Napot, Szervusztok!
Egy idézettel kezdeném: „nem mindent lehet megtenni amit kell, de mindent meg kell tenni, amit lehet”. Ezt, Bethlen Gábortól idéztem. Ez, az én gondolkodásmódomhoz nagyon közel áll, mert én próbálom mindig azt megtenni, amit lehet. Ugyanígy indultam el a Gyurcsány futammal, a Vármegye futammal, az Árpád vérei sorozattal, tehát mindig azon gondolkoztam, hogy hogyan lehetne egy nagy összefogást megvalósítani. Nálam, soha nem számított az, hogy ki, milyen beállítottságú. Nekem mindig az számított, hogy igaz magyar ember legyen. Olyan, amilyenek ti vagytok. Ez a rendezvénysorozat arról szól, hogy a hasonlóan gondolkozó embereket összehozzam a közös találkozókra, hogy ezt a hazug, szemét, mocskos kormányt, mielőbb el tudjuk távolítani. Az a cél, hogy a bűnösök, a börtönbe kerülhessenek. – Ezt a kijelentést, a jelenlevők nagy tetszéssel fogadták. - Ezt a célt, nem kellene állandóan átugrálni, hanem erre kellene összpontosítani. Ez a cél, ami elősegíti majd a többi megvalósítását is. Nagyon jó, hogy van rengeteg mozgalom, de ezeknek, össze kell fogniuk minden áron. Azért gondoltam ki az Árpád vérei sorozatot is, és örülök, hogy a Magyar Nemzetért Mozgalom is megszervezte ezt a nagyszerű találkozót itt Érden. Mert szerintem, így lehetne egységet teremteni, de elsődleges célt kell meghatározni. Ha a célt elértük, akkor minden szervezet ötleteit érvényre tudjuk juttatni. Éppen ezért, szeretném, ha tovább folytatódna az Árpád vérei rendezvénysorozat. - Atilla, kissé zavarban van, nehezen találja a szavakat, ennek ellenére mégis úgy gondolom, hogy sok jó ötletet szeretne elmondani, de ő, úgy látszik, hogy nem a szavak embere, talán inkább a tetteké. Mondja is, hogy elnézést, én nem vagyok szónok, de azért folytatja, amihez a közönség biztatása is erőt ad, hiszen többen is mondják, hogy értjük mit akarsz mondani. – Közben kitérnék arra, hogy szeretném megköszönni ennek a sok embernek, akik szinte minden rendezvényen ott vannak. Föl is sorolom azokat a városokat, akiknek a képviselői, minden rendezvényen ott vannak. Szekszárd, Békéscsaba, Érd, Eger, és sokan mások. Pécs, nem jutott az eszébe, így most én említem meg. Ezen városok képviselői, 2006. október 23-án is fönn voltak Budapesten és megállták a helyüket. Megköszönöm a Magyar Nemzetőrség Országos Rendvédelmi Szövetségének is, hogy mindig ingyen, csupán némi üzemanyag térítés ellenében rendelkezésünkre állnak. Köszönetet mondok az édesapámnak is, akinek a legtöbbet köszönhetek, hiszen mindig bátorít és lelki erőt ad, bár szónokolni is megtaníthatna egy kicsit. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak, ennyit szerettem volna mondani. A hálás közönség az Atilla előadását is tapssal jutalmazta.
Huszonhatodikként következett Dr. Bakos Batu, aki a Szent Korona Lovagrend tagja és Árpád atya Csíkszeredáról.
Batu, a Szent koronáról beszél. Engedjétek meg, hogy égi áldás közvetítőnket bemutassam nektek. Itt van velem Árpád atya, aki kolozsvári és Csíkszeredába van helyezve szeptember 1-től, és ott teljesít szolgálatot. Pár szót szól hozzátok és áldást ad rá. Árpád atya, aki egészen fiatal ember, a mikrofonhoz lép és üdvözli a megjelenteket, halkan, kellemes udvarias hangon.
 

A mappában található képek előnézete ÁRPÁD VÉREINEK 5. TALÁLKOZÓJA ÉRD

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.