Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÁRPÁD VÉREINEK 4. TALÁLKOZÓJA, EGER

2009.04.13

  

2007. 07. 14 Szombaton, ragyogó napsütéses időben indultunk nemzettestvéreink újabb, immár 4. találkozójára a Magyar Nemzetért Mozgalmas barátaimmal, 4 autóval, 16 fővel Egerbe. Jó útviszonyok mellett, az út mentén több dinnyeárussal találkozva 13.40-kor meg is érkeztünk a Bazilika alatti Eszterházy térre. Akik már ott voltak, igyekeztek az árnyékba húzódni, a 100 ágra sütő Napsugarak elől. A mai nap vendéglátója, egyben moderátora, Szíki Károly, a helyiek szervezője volt, aki nagy szeretettel fogadta az érkezőket, számomra kissé szokatlan fejdísszel, ugyanis a feje, „kontyban” volt bekötve egy kendővel. Talán így próbált védekezni az erős napsütés ellen. A már jelenlevőket, ekkor még nehezen lehetett megsaccolni, de egy társunk, karikás ostor pattogtatásával szórakoztatta a jelenlevőket. Mivel volt még egy kis időm, még a kezdésig, szétnéztem a közeli, talán Szegedi utcai sétáló utcában és megkérdeztem pár embert, főleg fiatalt, hogy tudja-e, hogy milyen rendezvény lesz ma 14-órától? Bár az üzletek már zárva voltak, szerencsémre egy boltban, tudtam még tartós elemet venni a fényképezőgépembe. Sajnos, senki nem tudott a kérdésemre válaszolni, de amikor megmondtam nekik és hívtam is őket, közömbös arccal sétáltak tovább. Nos, ezzel, nem Károly barátunk szervezőkészségét akarom kisebbíteni, hiszen mondta is később, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdenie, hanem inkább azt akarom kidomborítani, hogy milyen közömbösnek láttam őket. A Himnuszunk eléneklése után, pontban 14-kor, Szíki Károly megadta a szót, az 1. előadónak, Bakos Batunak, közben elmondja, hogy már 301 napja tiltakozunk a nemzetromboló Gyurcsány kormány ellen. Közben a tömeg, a „Gonda csapat” kezdeményezésére, ismét skandálja a Gyurcsány takarodj szöveget. Magam részéről, azt gondolom, hogy már a nevét sem kellene kiejteni, mert pusztán kiabálással semmire se megyünk, (bár Jerikó falai sem a kiabálástól omlottak le, hanem az idő kezdte ki őket mert lakatlanságuk miatt nem volt aki karbantartsa) mint azt az elmúlt időszak fényesen bizonyította. Tehát, valóban nem elég, amit eddig tettünk, fokozni kell a tempót, de nem csak a Gyurcsány kormány eltakarodásáig, hanem a teljes rendszerváltásig. Tudjátok, hogy mennyi munka van addig? El sem tudjuk képzelni, hogy a köztünk levő élősködőktől, és azok klientúrájától, milyen nehéz lesz megszabadulni? Nagyon sokat kell addig még a nemzettudatnak fejlődnie. De ehhez, nem csak a világban levő összes magyarságot, hanem még a szomszédokat is meg kell nyerni, hiszen olyan erős a zsidó világháló, hogy nem elég rajta csak rést nyitni, hanem azt állandóan szélesíteni kell. Ehhez, felül kell vizsgálni a múltunkról leírtakat, hiszen azt is azok írták, akik ma is bűnös népnek neveznek bennünket. Az emberek, nem akarják megérteni, hogy az indulatos kiabálások ideje lejárt. Ugyanezek a hölgyek, pár nappal előbb is (07. 12) rendbontók voltak, amikor a Magyar Nemzetért Mozgalom szervezője kérte a 120 főnyi tiltakozó csapatot, hogy csöndben, inkább énekelve vonuljunk a Nyugati pályaudvartól, az Egészségügyi Minisztérium közbeiktatásával a Vértanúk teréig, hogy inkább szimpátiát, mint ellenszenvet szerezzünk magunknak.

Ekkor még a pécsiekre, és a szekszárdiakra kellett egy kicsit várni, hiszen innen elég messze esik mindkettő.

Közben Szíki Károly, lelkesíti a tömeget, hiszen ekkor már voltunk vagy 300-an. Mondja, hogy már 10 hónapja folyik az áldatlan küzdelem a liberál-bolsevikok ellen, hiszen 10 hónap, nagy idő. Micsoda öröm lesz, ha eltűnnek. Majd ismerteti a mai nap programját, fölsorolja a várható előadókat.

Végre, Dr. Bakos Batu is szóhoz jut, és jellegzetes hanghordozású beszédét, a következő szavakkal kezdi:

Drága Kedves Testvéreim, Szent Korona Tagok!

Ma már tudott dolog, hogy Szent István királyunk nevezte így népét, a magyarokat, a Szent Korona országának népét. Majd azokról beszélt, akik e tant, tudatosan tagadták meg az utolsó Habsburg császár szerencsétlen közreműködésével, hiszen IV. Károly nevezte ki az áruló Károlyi Mihályt is. Amit eddig, sem a török, sem a labanc, nem mert megtenni, ez a sehonnai ember, a háttérhatalom segítségével megtette. Ez az áruló segítette elő, hogy 1920-ban, a trianoni döntés, országunkat keresztre feszíthesse. Mint ahogy a bibliai Júdás elárulta Jézust, úgy árulta el Károlyi a magyar Szent Koronát, az országot, a magyar népet, a magyarok országát, Magyarországot. Őt is ugyanaz a farizeus fajta fizette meg a többi árulóval együtt, akik egykoron Júdást is megfizették, abban az emberben, legalább fölébredt a lelkiismeret. Ez a faj, most is uralja az országunkat, hiszen egykori vendégből, úrrá nőtte ki magát. Így, nemzetünknek ugyanazt a sorsot kell elviselnie, amit egykoron Jézusnak. Immár 87 éve várjuk mi is a nemzet feltámadását. De feltámadás, csak akkor jöhet, ha az árulást le tudjuk küzdeni. A következő árulás, 1989-90-ben volt, amikor a magyar történelemben, magát elitnek valló értelmiségi réteg a Kerekasztal tutyi-mutyi tárgyalásaival elárulta az ősi magyar jogrendet, a Szent Korona Tant. A magyar nemzet, 1000 éven át, minden árulást úgy küzdött le, hogy helyreállította azt, amihez joga volt. Ehhez, joga van ma is, csak azt következetesen meg kell valósítani. 1990-ben, ezt, az újabb árulók, elmulasztották. Ennek eredménye, egy olyan piszkos rendszer lett, aminek az eredményét, napjainkban érezzük. Amikor lehet hazudni, lehet lopni, lehet átállni, ahogy az érdek, és a pénz vezényel. Amikor a kisebbség, hangos többséggé válik és normális embereket azzal vádolnak, hogy nem elég toleránsak, de a keresztény hitünket is meg lehet gyalázni buzi felvonulásokkal. Erős fújolás következik tiltakozásként. Mindez következmény. Annak az árulásnak a következménye, ami megindult 1918 végén, 1919-ben, és folytatódott 1989-90-ben. Rendszerváltás nem történt, mert a rendszerváltás az lett volna, ha megtagadjuk a régi világot, felelősségre vonjuk a kollaboláronsakat, felelősségre vonjuk azokat, akik oda vezettek, hogy az ország tönkremehetett. Ehelyett történt az, amit a Kerekasztal hozott, a „hamis Alkotmány”, olyan választási rendszer, és olyan párt uralom, aminek semmi köze a demokráciához. Az árulások, ide vezettek. Ha ezt meg akarjuk szakítani, akkor határozottan nemet kell kiáltanunk, és azt kell mondanunk, hogy Magyarország nem akar ezen az úton továbbmenni, ami számára idegen és a teljes nemzetvesztés fogja követni. Mert lehet, hogy a politikai elit, és sajnos, majdnem mindegy, hogy melyik oldala, ilyen sötét mélységbe még sose zuhant, mert az országot, nem normális emberek vezetik, a másik részük pedig az érdekérvényesítésben partnere ezeknek, tehát zsarolhatók, és egy nagyon kicsi részük az, amelyben még él a magyar szív és szeretet. Nekünk, a saját hazánkat kell visszavenni az árulástól, az árulóktól, és örökké lehetetlenné kell tenni az árulást. A történelemben valamikor, az árulás díját mindig megadták. Annak a görögnek, aki Leonidász hátába vezette a perzsákat, a perzsa király megadta a jutalmat. Azt mondta, hogy annyi aranyat vihet, amennyi a testsúlya. A bőrét lenyúzták, tele tették arannyal és a fejét eladták. Az újkor egri árulójának, Ambrus Zoltánnak sem lesz nyugta, mert akiknek az ő árulása a javát szolgálja, azoki is megvetik.

A tömeg, többször, kórusban kiabálja: ambrus szemét, ambrus szemét… Az áruló nevét, illik kisbetűvel írni. Elmondhatjuk, hogy az árulónak, a Panoptikumban van a helye, de fő árulónak, károlyi mihálynak, még mindig ott van a szobra Budapesten. Annak a főárulónak, aki elvitt bennünket odáig, hogy az utód elit teljesen kiuzsorázza a népet, és most rövid időn belül, a még megmaradt földjeinket is eladja. A legutolsó lépés, a Parlamentben egy éjszakai ülés volt, amikor meghatározták, hogy mi az amit még el lehet adni. Alig maradt már nemzeti vagyon, és még ezt is kihúzzák alólunk. Higgyük, valljuk, esküdjünk, hogy a Szent Korona Országát (mielőtt folytatná, a tömeg kiabálja: megvédjük) megvédjük, megtartjuk és helyreállítjuk, mert ez a legfontosabb.

Drága Sinkovics Imre barátom, hogy is történt?—amikor nem akartak beengedni a dévényi várba? Ő, a szlovákoknak akkor azt mondta: gyerekek, mit ugráltok, hiszen ősi magyar földön vagytok, és ti is ehhez a Szent Koronához tartoztok! Ők, megdöbbentek, megrökönyödtek, olyannyira, hogy vele szemben nem alkalmaztak retorziót. Mert ha mi hátrálunk, és az egyházunk sem tiltakozik, bajt hoz magára mind a szlovákiai, mind a magyarországi magyarságra, amikor a bennünket ért sérelem miatt nem merünk ellentmondani. Látjuk, hogy az RMDSZ árulása mit hozott az erdélyi magyarságra! Legyen már vége. Győzni tudunk, de csak akkor, ha szeretetben összefogunk, mert az árulás, az egység és a szeretet ellenfele.

Batu barátom! Alapvetően igazad van, amikor a szeretetről és a megbocsátásról beszélsz, de teljesen önzetlenek, nem lehetünk mindenkivel, csak azzal, aki arra rászolgál. Eddig, mindig visszaéltek a megbocsátásunkkal és a nagylelkűségünkkel is. Nem csak az idegenek, hanem fajunk árulói is, hiszen az árulóval szemben nem tudtunk retorziót alkalmazni, mert ehhez, nem volt meg az eszközünk, mint ahogy ma sincs. A mi erkölcsünk, ismeri a megbocsátást, de csak akkor, ha a vétkes, igyekszik a hibáját helyrehozni. Aki bennünket elárult, hány emberrel találkoztál, aki önként akarta helyrehozni hibáit? Egyszerűen, a nemzeti uralom elvesztésével, elvesztettük azt az erkölcsi kötelezettséget, ami az elkövetőt visszatartotta volna, hiszen ki vonná felelősségre? A felelősségre vonás egyik eszköze, a kiközösítés, de ezt, tudjuk-e, akarjuk-e alkalmazni a mindenkori árulókkal szemben? Egy új értékrend lépett a szkíta erkölcsrend helyére, az érdek. Mivel az érdek anyagi eredetű, az uralom az anyagi érdek képviselőinek a kezében van, az eredeti állapotot, csak akkor tudjuk helyreállítani, ha vissza tudjuk állítani az erkölcsi alapú értékrendet. Ennek a visszaállítására kell megismertetni a fiatalsággal az ősi erkölcs szabályait, de kivel, vajon érdekli még őket? A katolikus főpapok, erre nem alkalmasak, mert eltávolodtak a néptől, így a népet nem szeretni, szolgálni, tanítani akarják, hanem a megmaradt lehetőséget kihasználva, ők is csak uralkodni akarnak rajtuk, a hatalmat meg szolgálni. Most ebbe nem akarok jobban belemerülni, mert ez hosszú téma lenne, de szeretetben összefogni, csak azonos értékrenddel bíró emberekkel lehet. Vagy tévednék?   

Majd következett Waclavik László, nálam gazember melléknév nélkül, hiszen számomra értékesebb ez az ember e melléknév nélkül. Először Kossuth téri nótákat adott elő, amire a „Gonda csapat” nőtagjai gyorsan körtáncot jártak, amihez biztatták a helyieket is, de néhány ember kivételével, a többiek a hívó szóra, csak a fejeiket rázták. Lehet, hogy nem nekem van igazam, de én nem szeretem a feltűnően viselkedő embereket. Bár ők is Kossuth tériek, én is az vagyok, de nem egyforma az értékrendünk, úgy gondolom, hogy a még kitartó Kossuth téri csapatnak is meg kell tanulnia a visszafogottabb viselkedést, hiszen ez a viselkedésmód tartja ma is távol azokat, aki nem a buli kedvéért, hanem a valódi rendszerváltásért jártak egykoron a Kossuth térre. Mondjam azt, hogy a távolmaradók azon a véleményen vannak, hogy ők az egyik csoport, akik a Kossuth teret amortizálták! Bizony, jó lenne már ezzel is komolyan foglalkozni, hogy kik is azok, akik a forradalmat zátonyra juttatták. Felállítottunk ugyan egy etikai bizottságot a Kossuth téri pénzügyi adományok vizsgálatára, de lesz-e aki erkölcsi kötelességének érzi, hogy a vizsgálatot végzőket segítse? Egy kis szünet után, ismét Waclavik László következett, amikor is elénekelte a Gyurcsány Ferenc bement a Parlamentbe c. átköltött nótáját. Mivel a szekszárdiak és a pécsiek egy kis késésben voltak az érkezést illetően, így Szíki Károly ismét magához ragadta a mikrofont. Eközben, több magyar és idegen turista is közlekedett mellettünk le-fel a lépcsőkön, akik hívó szavunkra sem csatlakoztak hozzánk.

Majd egy helyi önkormányzati képviselő, Levendel László is szóhoz jutott, aki WC papírra rajzolt kormányzati figurákkal szórakoztatta a jelenlevőket, majd ajánlotta az eszköz, rendeltetésszerű használatát.

Szíki Károly, időkitöltőnek, említi a 140 oldalas Tánc! Vagy lövök! c. Gyurcsány Ferencről írott könyvét, majd legújabb írását is ismertette a jelenlevőkkel. Ennek a címe:

Gyurcsány Ferenc, az ember tragédiája, és Ambrus Zoltán www.arulas.hu, ami a jelenlevőkből kacajt váltott ki, bár ez a téma, egyáltalán nem ingerli az embert nevetésre, komolysága miatt. A teljesség igénye nélkül, pár sort ismertetek belőle. Nem rossz ez a kis versike.

„A fekete szín semmire való, ez az Álmos könyv….

Fekete autón menekül fekete Ferenc ijedten.

Robog a nagyfejes káposzta a fekete-féhér,

Gondokkal tele fekete Ferenc rég.

A fekete semmire se jó fekete Ferenc

Szándékos poroszló nélküli országos Ferenc.

Krúdy mondta ezt, tudod, a Gyula

Nem a pufajkás, a na és vadász, alkoholista terrorista

A jó nénikéjét Gyula.”

A hosszú versike jól jellemzi Gyurcsány Ferencet és környezetét, szövetségeseit, a buzikat a nemzetárulókat és az egész nemzetellenes rendszert.

A tömeg, fújjolt, máskor derült, vagy csöndben hallgatta az átéléssel előadott gúnyverset. A végén, a szokásos skandálás:

Táncolj Feri, Ambus Zoli takarodj!

14.50-kor, megjöttek a pécsiek és a szekszárdiak is. A helyszínen, nem hallottam a késés okát, de a Garay tér info, tájékoztat, hogy Tiszaeszláron, tiszteletüket tették a zsidók által meggyilkolt Solymosi Eszter sírjánál. Látjátok, ha fontos volna számotokra, hogy a krónikás, - ha fél információból is, - mit ír rólatok és más hozzá közelállókról, akkor több információt adnátok magatokról, hogy azt is megírhassam. Így, ha kérdést teszek fel Anitának, csak udvarias választ kapok. Ha tudnátok mindannyian, hogy a krónikámat sok ember olvassa, élnétek a lehetőséggel és a pécsiek, békéscsabaiak, az egriek is több, mások számára is fontos információval látnátok el, hogy tájékoztatást adhassak örömeitekről és gondjaitokról egyaránt. Hitelesebben tájékoztatni, csak kellő információ birtokában tudnék én is, de ehhez az is kell, hogy a közös ügyünk előre vitelében többet segítsetek, mert én is segíteni szeretnék.

Következő szónokunk, Dr. Nagy Atilla debreceni orvos és közíró, aki hivatalosan is megtagadta, hogy betegeitől vizitdíjat szedjen.

A tömeg, őt is Isten hozott üdvözléssel fogadta.

Tisztelettel és szeretettel üdvözlök mindenkit Debrecenből. Mindenki tudja, hogy az országban, sok Kossuth tér van, aminek a neve Szekszárdon, a Garay tér. De mindegyikben az a közös, hogy 2006. Szeptember 17-e összehozta azokat a nemzetben gondolkodó embereket, akik nem csak Debrecenben, hanem más városokban is megkezdték a hazaáruló kormány elleni tiltakozásukat. Gondolom, így van ez Egerben is. Senkit ne tévesszen meg ez a látvány, mert most is sokkal többen vagyunk, mint ami itt szemből látszik, hiszen társaink, az erősen sugárzó Napfény elől a fák hűsítő lombjai alatt kerestek menedéket, de ennél, sokkal többen állnak a mi gondolataink mögött. Az orvoslásról beszélve, én egy pár dolgot szóvá tettem, aminek egyike volt a vizitdíj, ami nem is a leglényegesebb, de az orvosok között is nagyon sok, ezzel egyetértő ember van. Nem árulok el nagy titkot, amikor elmondom, hogy amíg itt álltam, Svédországból kaptam egy telefonhívást, aminek az, az egymondatos mondanivalója, hogy ki kell tartani!

Valakinek nyilvánosságra kell hoznia, hogy Magyarországon nem liberalizmus van, nem csak egy SZDSZ-es liberalizmus van, hanem Magyarországon, ultraliberalizmus van.

Ennek talán a következő jelentést adnám, az értelmező szótár segítségével: túlzott nagyvonalúság, bőkezűség a hatalom részéről azok iránt, akik ezzel a lehetőséggel élhetnek. A szabad versenyt, csak egy kiváltságos rétegnek engedi a többség ellenében. Tehát, megkülönbözteti őket. A többséggel szemben, pozitívan diszkriminál a kisebbség irányában.

Jelenti azt is, hogy a hivatalos kormány minden lehetséges mértéken túllő. Amikor az egészségügyről beszélek, van egy célszemély, aki nem más, mint a miniszter asszony, aki minden utasítást végrehajt, de támogatja a buzik felvonulását, és az ellenük tiltakozókat, közösség elleni izgatással vádolja. Ez a közösség elleni izgatás, Budapesten, az Andrássy úton zajlott le azok részéről, akik tiltakozni mertek e szodomai fertő ellen. Ez is nyugat felől jön és halad kelet felé. Gondoljátok el, hogy hol lesz a következő állomás? Debrecenben sem most, sem a jövőben, a Piac utcán, mert ez egy történelmi út és a Nagytemplom közben, soha, senki, ilyen felvonulást nem tarthat. A beszéd elhangzása után, a tömeg, karikás ostor pattogtatás mellett, ébresztő, ébresztő szót skandálta.

Következett két diáklány, Szabó Andrea főiskolás, aki folyékonyan angolul, majd Szeles Andrea középiskolás, aki magyarul olvasta föl ugyanazt a Trianon verset, hogy a mellettünk elhaladó külföldiek is értsék, mi ellen tiltakozunk mi most. A vers elhangzása után, vesszen Trianon, vesszen Trianon jelszavakat skandálta a tömeg.

Majd a szót, ismét Szíki Károly vette át és olyan félmondatként, azt mondja: amikor Békéscsabán jártam, megjelent egy cikk, ami arról szólt, hogy én, mintha kifogásoltam volna bármit. NEM! „Egyet kifogásolok csak, hogy marha jól érezzük magunkat”. Kedves Károly! Nagy kár, hogy nem beszéltél világosan, így erre reagálnom kell: talán nem rólam van szó, de ha netán mégis, én világosan beszélve mondom, hogy akkori megjegyzésedet kifogásoltam, amikor szintén így beszéltél. Egy szólással tudnám ezt megfogalmazni, amikor valaki a jelenlevőnek nem akarja személyre szabottan megfogalmazni nemtetszését valamivel kapcsolatban. Úgy mondom a lányának, hogy hallja az anyja is”. Nos, ez a kis csípős megjegyzés ott Békéscsabán, Rozgics Mária csíksomlyói beszámolója után hangzott el, amikor Mária, örömmel mondta el, hogy ott, a sok magyar között, számára felemelő érzés volt a székelyek és a csángók hazaszeretetének érzése, az a békés együttlét, amely által érezni lehetett a nemzeti összetartozást. Nálad, akkor, igaz, most is az volt a fontos, hogy ki, mit tesz le a haza oltárára. Látod, akkor is azért írtam le e megjegyzésedet, mert tudom, hogy mindketten azonos célért küzdötök, éppen ezért e sértődöttséget nem kellene folytatni, annál is inkább, mert a „Békéscsabai Krónikámat „Neked is elküldtem, - mint ahogy ezt is megkapod - és vártam a reagálásodat, az esetleges félreértésre okot adó írásom tisztázására. Ez, még most sem késő. Ha netán akkor is és most is tévedtem, tudok én elnézést is kérni, de azt szeretném, hogy a jövőben, legalább mi, egy célért küzdő emberek, ne bántsuk egymást, hiszen bántanak bennünket úgyis eleget. Te nagyon jól tudod, hogy Rozgics Mária, nem csak beszél, hanem szerény eszközeivel cselekszik is. A Te tevékenységedet sem akarom kisebbíteni, hiszen nagyon jól tudod, hogy azoknak az embereknek, akik e korrupt rendszer ellen küzdenek, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük. Ha tisztelettel kérhetlek, a jövőben azt keressük, ami egymással összeköt, és ne azt, ami elválaszt. Ha ezek után megtisztelsz reagálásoddal, ígérem, hogy azt is közzéteszem ezen a helyen, ha még lesz rá módom.

Köszönetet mondunk a támogatóknak, akik e rendezvényben anyagilag segítettek.

Majd folytatja, hogy a mai előadókat kérem, hogy tessék letenni a programokat, hogy ki, mit gondol a végén, hogyan tovább. Most, mindenki elmondhatja egy percben, hogy mi az, amit az egriek csináltak. Csak úgy vázlatosan. Mi, 10 hónapon át, minden este kinn vagyunk. Mint ahogy Ti is, országos tüntetések, futamok részei vagyunk. Heves megye kétkörös futamában részt vettünk. Különböző filmbemutatóval, egyszemélyes futamokkal. Október 23-hoz kapcsolódóan, 13 nap 13 helyszínén szerveztünk, rendeztünk, maradandó emléket állítottunk Kaposvárott, Kiskunmajsán, a gyönyörű kopjafát. Emlékkő, az 1956-os erdélyi forradalmárokért. Az emigráció hazatért 2 órás dokumentumfilmjét ajánlom figyelmetekbe, mert az emigrációt nem kitagadni kell, hanem visszafogadni kell. A forradalomhoz kapcsolódóan, itt Egerben, két dokumentumfilmet készítettünk, stb. Valóban sok mindenről beszélt még. Megírtuk a Fletó könyvet Állj, vagy lövök címmel. Fél útpályás lezárásokban vettünk részt veletek együtt. Két ízben tüntettünk az árulók ellen, kórházért. Megakadályoztuk a kormány privatizációját itt Egerben. Egyenlőre, álljuk a harcot. Kikényszerítettük, hogy ebben a városban, a nemzeti oldalnak csak egy polgármester jelöltje legyen, és megszólalunk minden közgyűlésen. Felírunk mindent, és nem felejtünk semmit. Továbbá arra készülünk, hogy Budapesten, a forradalom 51. évfordulóján, megünnepeljük az 50.-ket, erre készülünk mindannyian.  Nem felejthető el az sem, hogy a pécsi Bózsa testvérpár kitalálta a többiekkel együtt az Árpád vérei találkozókat.

Most pedig következzen Pécsről, Stíbl Lőrinc.

Szervusztok Kedves Barátaim, Magyar Testvérek!

Minden helyszínen elmondjuk, hogy azért indult el a kezdeményezés, hogy tovább vigye a hírt, az ország minden pontjára, mert minden városban vannak kitartó magyar emberek. Nem igaz az, hogy mi meguntuk volna, nem igaz az, hogy mi hazamentünk, mint azt a főhazudozó Gyurcsány Ferenc állította önkényes jóslatával. Amikor magabiztosan arra biztatta szimpatizánsait és követőit, hogy nyugodtan tegyék azt amit ő mond, nyugodtan hazudjanak nekünk, mert legföljebb tüntetünk egy kicsit, utána úgyis hazamegyünk. Mi, soha nem fogunk hazamenni!

A résztvevők, hangosan: Fúj, Fúj!

Azt gondolom barátaim, hogy egy dolog a kormánypropaganda, Kormány kommunikáció. Lehet attól tartani, lehet azt gondolni, hogy a Gyurcsány kormány az utolsó pillanatban mindent kimagyaráz, és morzsákkal újra megveszi a magyart. Ez, nem jöhet neki össze! Manapság azt éljük meg, hogy akik az állásukban biztosan álltak eddig, ott tartanak, hogy elveszthetik munkájukat. Azok, akik hiteleket vettek fel, el kell, hogy gondolkodjanak, tudják-e majd tartani az életszínvonalukat, azokkal a terhekkel, amiket fölvállaltak. Ebben az országban, Gyurcsány Ferenc, kettős mércével mér bennünket, de azt, mi ha kell, erővel fogjuk megszüntetni. Egyik szavában azt állítja, hogy milyen demokrata az, aki nem képes a párbeszédre? Ugyanakkor pedig Rudi Zoltán, 2006. szeptember 18-án, nem engedte be a televízióba azokat, aki a követeléseket fel akarták olvasni.

Megjegyzés: azért nézzünk már mi is magunkba. Igaz, hogy először nem engedtek be a TV-be, de amikor elfoglalták, kinek jutott eszébe, hogy azért foglaltuk el, mert szép szóval nem engedtek be bennünket, most pedig olvassuk be azt a követelést, amit kéréssel nem tudtunk elérni? Az utcán, hány televízió közvetített egyenes adásban? A követeléseket, Torockaiék, melyikben olvasták be? Egyről sem tudok. Márpedig, ha mi rendszert akarunk váltani, akkor az alapokat rakjuk le, és arra építkezzünk, ne csak panaszkodjunk. Meg tudná-e nekem valaki legalább súgni, hogy hány ilyen szervezet van az országban, amelyik úgy meg van szervezve, hogy a hívó szóra oda viszi a tömeget, ahova kell? Minden tiszteletem a tied kedves Lőrinc barátom, de négy Árpád vérei találkozó után, mennyivel vagyunk erősebbek? Most, úgy gondolom, hogy csak ott tartunk, hogy nem hagyjuk kialudni a forradalom lángját. Mit is mondott előbb Károly barátunk? Több kell, több kell, mert a beszéd már nagyon kevés! Tettek kellenek, de nem gerillaharccal, hanem szervezett bázisú támadással. Merni kell kockáztatni is, de csak ésszel. Ne hajtsunk embereket meggondolatlan tettekbe, utána meg ott hagyjuk őket, hogy börtönbe kerüljenek, mert ők komolyan vették a biztatást. Az, az igazi vezető, aki embereit, a bajban sem hagyja cserben. Nem bántásként mondok véleményt, sem rólad, sem másról, de közel egy év alatt, mit értünk el? Vegyétek már észre, hogy valamit, másként kell csinálni, mert tömeg nélkül, mi is csak áldozatok leszünk. Mert akkor is, árgus szemekkel figyelt bennünket a Fidesz is, aki arra várt, hogy olyan erősek legyünk, hogy ránk telepedve, lépcsőnek használjon bennünket, arra hivatkozva, hogy a nép óhajának engedve cselekszik, de mivel október 23-án a rendőri brutalitás szétvert bennünket, jött az a kormánypárt érdekét képviselő páros, akinek az lett a feladata, hogy ellaposítsa a forradalmat. Nem én találtam ki ezt a két embert, a szalmakalapost és a hosszú hajú szemüvegest. Vagy ez sem így igaz? Aki ezt nálam jobban tudja, kérem, hogy mondja el az igazságot, hogy csak azokkal legyünk bizalmatlanok, akik valóban megérdemlik! Mert a szónoknak az a feladata, hogy buzdítsa a csüggedő hallgatókat, a krónikásé pedig az, hogy próbáljon reális lenni, ameddig az ismeretei engedik. Nos, ebben az ismeretbővítésben segítsetek, hogy ha más nem teszi, én, megírhassam. De mikor hallok már a Kossuth téri adományok vizsgálatáról? Pedig van már vizsgálóbizottság is. Mondjuk, köze van-e a pénzekhez, Gondának, Benének, Satunak, Engelmannak, használták-e a FNB bélyegzőjét, stb.? Sok kérdés volna, de minden elsikkad. De még mindig ott vannak azok az emberek, akiknek a szerepe talán soha nem fog tisztázódni.

El fog jönni az idő, amikor az igazság órája következik, és ne féljetek attól, hogy azt állítják: ez a nemzet kicsi, mert látszólag kevesen vagyunk. Az ország határain belül él a nép, és a népben él a nemzet. A nemzetet, mi képviseljük. A nemzetet megszüntetni pedig csak akkor lehet, ha az ország is megszűnik. A legnagyobb baj azonban barátaim az, hogy egyfajta súlyos kórkép, a közöny ütötte fel a fejét, de ebből a közönyből, a nép, föl fog ébredni. A közöny odáig jutott, hogy a fiataljaink egy része azt gondolja, hogy talán az a megoldás, ha elhagyjuk az országot.

A tömeg hangja: mi nem hagyjuk, nem megyünk, menjenek ők!

Felhívom a fiatalok figyelmét arra, hogy ez csak egy látszólagos szabad döntés, hogy elhagyjátok az országot. Valójában, ez csak egy jól kitervelt játszma vége akar lenni. Szándékosan züllesztették le fiataljainkat, hogy nemzettudatuk, a bányász béka alsó fele alá kerüljön. Amikor fiataljaink rájönnek, hogy őket ott is idegenként fogják kezelni, vissza fognak térni, mert akkor rá fognak jönni, hogy nem az országgal van a baj, hanem a vezetőivel. Mi ebben a legnagyobb probléma: hogy ezeket a vezetőket, Ti választottátok, még akkor is, ha előzőleg hamis információk birtokában tettétek. Tehát ezek, most sem legitimek, de addig ott maradnak, amíg a népharag, el nem söpri őket.

Következett Tar Erika, aki A budapesti Kossuth téren is sokszor énekelt, emeddig a rendőrterror ki nem hajtott bennünket onnan. A jelenlevő tömeg, őt is Isten hozottal köszöntötte a budapesti Kossuth téri szokás szerint. Két részletben, gyönyörű hangon énekelte a „Hely tulipán…” szívhez szóló dalt, és benne esküt tett a Szent Koronára.

Következett Patkós Atilla pszichológus, aki a művészettörténetben is járatos. A nagy melegben az árnyék alá húzódott emberek figyelmét kérte mondanivalója meghallgatásához. Azzal kezdte, hogy hazánk, óriási erkölcsi válságban van. A sokszor hangoztatott jogállamban, a jog, voltaképpen csak egy feljegyzés az ember kivesző erkölcsi értékéről. Naponta megannyi esetet láthatunk, amikor fenekestől felfordul az erkölcsi rend, és akkor gyorsan megfogalmaznak egy törvényt a kivesző erkölcsi értékről, mondjuk, az állatvédelem okán. Nem azért hozza a törvényt, mert az erkölcsöt akarja megerősíteni, hanem azért, mert az erkölcs olyan gyenge, hogy a törvény támaszára szorul. Társadalmunkban, jelentős politikai erők tűzik zászlajukra a keresztény értékrendet. Kérdés, hogy mennyire veszik komolyan saját céljaikat! Az érzelmekre kívánnak hatni, egy jobb út reményével híveket akarnak toborozni, vagy komolyan gondolják, hogy Krisztus az út, az igazság és az élet? A mai fiatalokra érvényes Tamás apostol megjegyzése: Uram, nem tudom hová mész! Miképpen tudhatnánk mi az odavezető utat? A szocialista társadalom, Isten nélkül igyekezett nevelni a népet. A humanista millenáris társadalom, szívesebben hallgat az útról és az igazságról. Helyette, az egyenértékű szabadon választható és kénye-kedve szerint váltogatható utak és igazságok tanát igyekszik népszerűsíteni. Márpedig, nincs döntési helyzetben az, aki nem ismeri a választékot. A valós értékek melletti döntéseknél, szó szerint szabad döntésnek kell lennie. Ám a szabad döntést éppúgy kizárja a tudatlanság, a tájékozatlanság, mint a kényszer. Aki ma, közéleti szerepre készül, aki felelősséggel akar másokat vezetni, az igenis, köteles tájékozódni az értékek rendjében.

A szép, organikus rendszer, ősi magyar kultúra valamennyi tárházát felsorakoztató, lenyűgöző, gyermekek és felnőttek által dicsőített és magasztalt, a japánok által többszörösen megcsodált és tanulmányozott, színtiszta magyar játszótéri elemeket, eltávolították. A heves megyei népművészek, fafaragók zseniális alkotásait, a hatalom, a törvényekre és a szabályokra hivatkozva eltávolíttatta. Helyette eurokomform műanyagelemekkel bőséges, siralmasan szegényes, az európai szabványoknak megfelelő, a magyar értéktől teljesen idegen játszótereket hoznak létre. A kristálytiszta nemzeti szociográfiát ezzel, akkor és most, lenullázták. Üresek a játszóterek, de hiányolják az Életfát, amely biztonsággal megmászható volt, és oda fölkívánkozott minden gyermek, közel Istenhez. Sorolja még bőven, azokat a hagyományos játékokat, amely a magyar nemzeti játékarzenált képviselte. A keresztény erkölcsi rendben, annak példatárában az első, aki a színtiszta igazsága miatt üldözést szenvedett, maga az Üdvözítő volt. Minden, lelkiismereti szabadságát megvalló ember találkozhat életében olyan esetekkel, amikor azért, mert nem fogadja el a szokványost, a félmegoldást, a látszatmegoldást, üldözik, megvetik, vagy legalábbis leszólják. Különböző fokai vannak az üldözésnek. Hogy állunk, a másik kérdéssel, az élet végével? Betegek, öregek. A keresztény felfogás az, hogy a szenvedésnek lehet értéke, és a halál nem a végső halál. Miről szól ez az erkölcsi követelmény? Arról, amivel tartozunk betegeinknek, időseknek, azoknak, az utcára került munkanélkülieknek, hajléktalanoknak, a fiatal szenvedélybetegeknek, akik nem mindig saját hibájukból marginalizálódtak. A rohamosan továbbnövekedő széthulló család okán az állam átvállal, a maga rendjével, elrendel. Beteg a társadalom. Elméletileg van az állami szociális védőháló, szociális biztonság, és szociális minimumhoz való jog. Még ha nem is azon a szinten, amit az Alkotmányunk büszkén hirdet, hogy a magyar állampolgárnak, betegség esetén a legmagasabb szintű orvosi ellátásra van joga. Rég túl vagyunk ezen. Sokkal alacsonyabb ellátás is létezik a mienknél, amit az afrikai, indiai példák is bizonyítanak, de az államnak, nem kell büszkének lennie erre a magas szintű ellátásra. Kérdés, hogy mennyire látja el a beteget, mint személyt, és mennyiben gyógyítja a betegséget, mint tárgyat, vagy folyamatot. Ez ugyanis nagy különbség. Beszélt még az otthoni ápolásról, amely kevesebbe kerülne, mint a központi apparátus. Igaz, hogy a központi apparátusban, sokan és jól keresnek, nekik nincs sok közük a szociális védőhálóhoz, de intézik. Igyekeznek szakadatlanul költségeket megtakarítani ott, és bármi áron, ahol a végeken már a személyek legelemibb szükségletei sem nyernek fedezést. De akarja-e a társadalom végiggondolni, vagy azt mondja fásultan, hogy ez így van, és nekünk, ezt kell szeretni. A törvény kimondja, hogy 25000 lakosra elegendő egyetlen utcai szociális munkás. Így, Eger városának, összesen kettő kinevezettje van, amelyet sem én, sem önök, sem az a több száz helyi koldus sem ismeri. A tartalmas beszéd befejezése után, ismét Szíki Károly veszi át a szót és megköszönte Patkós Atilla mélyreható elemzését. Majd folytatásként mondja: az előbb, megszólított valaki az árnyékban, --de én nem értettem, hogy mit is mondott. Ha az elhangzott diagnózisra prognózist építünk, akkor, hazamehetünk szépen, lassan, akkor megihatjuk a sörünket. De mi, nem azért vagyunk itt, hanem azért, mert a haza nem eladó! Éppen ezért, cselekvési programot kell adni, hogy ennek alapján, terveink megvalósíthatók legyenek. Hallgassátok meg az én programomat és szívleljétek meg. Hallgassátok meg, és építsétek be a saját cselekvési programjaitokba. Majd következett egy nemzetformáló ének a tömegtől: Mert a Haza, nem eladó…

A pontosítás okáért, közlöm Szíki Károly nekem küldött programját, és levélváltásunkat:

 Íme, közlöm Szíki Károly cselekvési programját alapnak, hogy mások is megfogalmazhassák a sajátjukat ennek figyelembevételével, vagy az nélkül:

Cselekvési program

(hogy ne csak beszéljünk, de cselekedjünk is, és ha lehet, együtt)

  1. Minden nap áldozz a nemzet oltárán.
  2. Hozd ki magadból a legtöbbet.
  3. Ne kérdezz, hogy mások miért nem, és miért csak ennyien, ne átkozódj.
  4. A sziréneket ne hallgasd meg: másnak kaparod ki a gesztenyét, másoknak áldozod fel magad.
  5. Soha ne sértődj meg sajátjaidra.
  6. Ne hangoskodj, hogy miért nem áll mellénk ez és ez a párt.
  7. Mindent írj le, írj fel, mindent jegyezz meg, az elszámolásnál nagy szükség lesz rá.
  8. Tudatosítsd az emberekben, mit tesz, milyen fondorlatos tervet sző a bolsevik-liberál kormány, az igazsággal lázíts.
  9. Szervezkedj, de figyelj a belső árulókra is, sose légy egyedül, ha nagy útra mégy, mindig legyen melletted egy tanú.

10. Ha a zsákmányt nem bírod kivenni kezükből, akkor az emberrel együtt cipeld a vámházba őket.

11. Alkoss maradandót: írj könyvet, csinálj filmet, CD-t, DVD-t, dokumentáld ezt a sötét kort, Wass Albert év jön, készülj 2008-ra kövekkel, szobrokkal, előadásokkal emlékezz egész éven át.

12. Mindent hozz nyilvánosságra, tájékoztasd a sajtót, minden közgyűlés végén szólalj fel, a település égető gondjait összegezd.

13. Ami a múlt év októberében nem sikerült, azt most kell tökélyre vinni. Egy év várakozás után, méltóan kell megünnepelnünk Budapesten a forradalom évfordulóját.

14. Bírd humorral és erővel, a nemzetárulókon csak így arathatsz győzelmet.

  Eger, 2007. július 14.                            Szíki Károly

 

Persze, cselekvési programját, mindenkinek a saját környezete, habitusa, lehetőségei szerint kell elkészítenie, de annak, illeszkednie kell a nemzeti érdekhez.

          Kedves Károly

Először is, engedd meg, hogy gratuláljak az egri Árpád vérei találkozó megszervezéséért, és az ott végzett nemzetépítő tevékenységedért. Bizonyára tudod, hogy ismét megírom a krónikámat, de ennek megírásához, szeretném kérni a segítségedet, hiszen én ebből, segítség nélkül, csak azt tudnám megírni, amit láttam. Tudom, hogy ez annál több, és írásomba ezt is szeretném beépíteni. Ha megengeded, most pedig föltenném a kérdéseimet abban a reményben, hogy mielőbbi választ is kapok rá:  ------Milyen munkát igényelt részedről a találkozó megszervezése, mert nem találkoztam beharangozóval. A Magyar Világ főszerkesztője is segített volna közzétenni a találkozó célját és idejét, függetlenül a személyi kapcsolathiánytól.------ -Hogyan tartottad a kapcsolatot a többi szervezet vezetőivel, milyen közös cselekvési terveitek voltak, vannak, lesznek? -------A helyieket, hogyan szólítottad meg, miért nem jöttek többen? Mik lehetnek ennek az okai? A helyi összejövetelekre, hányan szoktak általában kijárni, mi ellen szoktatok tiltakozni, helyi szinten, hogyan lehet összefogni a különböző szervezeteket? -------Az előadók neveit közölnéd, az estleges névelértés elkerülése érdekében? Szabó Andrea- Szeles Andrea ugyanazt mondta el angolul és magyarul?--------E kis fogadást, milyen célból adtad, és mi a hozadéka? Mennyire voltál elégedett a vészvevők fegyelmezettségével, hogyan láttad a budapestieket? Én ismerem őket, csak azért kérdezem, hogy Te milyennek láttad?--------Hogyan is zajlott le az a nem tetszésnyilvánítás az Árpádsávos zászlóval kapcsolatosan? Mert írásomban, ezt szeretném kidomborítani, hiszen olyan megható volt, amikor a sorfal megnyílt az ifjú pár előtt, és még a zászlók is tisztelegnek. Milyen tanácsaid lennének a következő helyszínek szervezői felé?  Megadnád a pécsi, nyíregyházi, debreceni szervezők neveit és e-mail címeit, hogy velük is fölvehessem a kapcsolatot?--- Leírnád azt a cselekvési programpontjaidat, amit ott élőszóban kifejtettél?----- Lenne még kérdésem, de megtisztelve érezném magam, ha ezekre a kérdésekre válaszolnál. A készített képeimből, elküldök vagy százat, hátha tudod hasznosítani. Végezetül, sajnálom, hogy közös képet nem tudtam veled készíteni, mert az lett volna írásom végére fölrakva. Várom megtisztelő válaszodat, üdvözöllek, és jó egészséget kívánok:   Bencze Pali

Kedves Pali!

 

Küldöm a válaszomat feltett kérdéseidre.

Plakátokkal, SMS-sel, Hírhálón keresztül szerveztük az egri rendezvényt. A pécsiek kezdeményezte futamban kezdettől részt veszünk, Heves megyében folyamatosan végezzük az ébresztő munkát. Egerben a becslések szerint 450-en voltunk, ebből 120-an más városokból jöttek. A párhuzamos programok miatt (Tusnádfürdő, Kárpátalja) kevesebben jöttek el Egerből, mint azt vártuk. Az ilyen típusú rendezvények mögött a nemzeti pártok közül csak a Kisgazda Polgári Szövetség áll ki. A számos városból megjelent példás csoportok új hangot, lelkesedést hoztak az árulás régiójába. A nyíregyháziak, szekszárdiak, Kossuth tériek már a történelem részei. Várjuk az első évfordulót (szeptember 17!) és készülünk is rá. A csoportok nevét Bózsa Attila tartja nyilván.

Az egri rendezvényen meglepő eseményekre is sor került. Például a Bazilikába igyekvő lakodalmas menet átvonulása az Árpád sávos lobogók között. Mindez maradandó élményt jelentett az ifjú párnak. Ennek ellenkezője is lejátszódott, amikor a Bazilikából kijövő másik lakodalmas menet nem kívánt átvonulni az Árpád sávos lobogók között, sőt egy öltönyös elvtárs tiltakozását fejezte ki. A  kérdés csak az, hogy miért tartanak bazilikában esküvőt azok, akiket az Árpád-házi szimbólumok fölháborítanak.

A mai napon ugyanezen a téren szélsőségesebb megnyilatkozásra is sor került. A kórház privatizációra összegyűlt kis csoport néhány tagjának megtiltotta Cser Ágnes és az általa mozgatott egri kórház szakszervezete, hogy a rendezvényre Árpád sávos lobogóval vonuljanak fel. Felmerül a kérdés, nem kellene-e ezeket a kollaboráns baloldali bolsevik típusú szerveződéseket mielőbb elzavarni? Milyen jövője lesz annak a kórháznak, amelynek ügyében olyan emberek emelnek szót, akiket irritál az Árpád sávos lobogó? Hamarosan küldöm a cselekvési programot is, melyet ez egri Forradalmi Bizottság fogalmazott meg. Mindenki tegye hozzá a magáét, hogy erősödjünk, s ne csak beszéljünk és egymásra mutogassunk.

Üdözlettel Szíki Károly

 

Örülök, hogy Szíki Károly, társnak bizonyult e kis krónikám megírásában. Ezt a segítséget kértem Szekszárd, és Békéscsaba szervezőitől is, de ők más, fontosabb dolgaik miatt, nem tiszteltek meg a válasszal. Nem haragszom én ezért, de a krónikásnak az a feladata, hogy lehetőleg hiteles legyen, még akkor is, ha ezért olykor-olykor neheztelnek rá az érintettek.

Amit hibának látok, azt nem azért szoktam leírni, hogy másokat megbántsak. Hogy csak egy egri példát említsek: egy nagy transzparens hirdette, hogy mit kellene megtenni. A SZEMETET EL KÉNE TAKARÍTANI AZ ÚTBÓL. Ha szabadna ezt az óhajtó mondatot, én kijelentőbe, sőt, felszólító módba írnám!

Majd rövid szólásra következett Ágoston Zoltán Nyíregyházáról.

Honfitársaim! Szeretettel köszöntök mindenkit. Köszöntöm azokat is, akik ugyan közöttünk vannak, de ügyünk árulói. Akik azért vannak közöttünk, mert olyanok, mint az egri áruló: ambrus, aki elárulja barátját, népét, és hazáját. Köszönjük a meghívót, hogy itt lehettünk. Reményeink szerint, november hónapban, mi is vendégül fogunk látni benneteket és remélem, hogy minél többen leszünk. A vizitdíj bevezetése óta, minden este teli torokkal kiabáltam, hátha fölébred ez a nemzet, hátha fölébrednek városunk lakói, a nyíregyháziak is. Sajnos, nehezen ébrednek. Mindaddig amíg ki nem mozdulnak, és nem segítenek eltakarítani ezeket a hazaárulókat a kormányból, folytatom a kiabálást.

Drága Barátom! Ha szabad tanácsolnom, ne a süketeknek kiabálj, hanem keresd azokat, akik téged is keresnek, még akkor is, ha most kevesen vagytok. Ha nem csak hangosak, hanem erősek lesztek, majd meglátod, hogy mindenki hozzátok akar dörgölőzni, de az ilyenektől óvakodj, mert ezek a percemberek, akik nem tenni akarnak, csak élvezni azt, amiért más megdolgozott.

Ismét Tar Erika következett, aki egy legújabb számát énekelte el.

E kis hangulatteremtő ének után következett a szekszárdiak szervezője, Horváth Anita.

Mi, a mai napon, immár 300 napja vagyunk kinn tiltakozni egyfolytában, a Garay téren. Úgy gondolom, hogy ez a 300 nap, kitűnő példa reményről és kitartásról. Kitartás az igazság mellett, a hazugsággal szemben, és remény, hogy öntudatára ébred, az egykor büszke magyar. Hogy tisztán lássunk: nem a jó irányba haladunk, de nem szeptember óta, hanem már sajnos elég régen, és vezetnek bennünket a szakadék felé. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi vezetés célja nem más, mint a nemzetirtás és a hazaárulás. Ezzel nincs mit kezdeni, mint ahogy fletó mondta: nincs sok választás, mert elkúrtuk, nem kicsit, de nagyon.

A tömeg egyből skandálja: Gyurcsány takarodj, vidd az összes haverod!

Mint látjuk, a hang már régóta megvan a törzstagok által, de mikor jön az utánpótlás?

Azt azonban garantálom, folytatja Anita, hogy nem adjuk föl. Nézzük meg, hogy tönkreteszik a termőföldjeinket, és a termelni akarókat. Milyen nehéz ma magyar árúhoz jutni? Vajon miért? Azért, hogy vedd a nagy áruházakban a romlott húst, és a rothadt zöldséget. De beszéljünk egy kicsit a fiatalokról is. Lakás, ház, gyermek, hol van? Van ebben az országban addig valamire kilátás, amíg ezek a vezetők árulják az országot, és bennünket? Mi vagyunk azokért az intézkedésekért a felelősek, amiket azért hoznak meg, hogy még véletlenül se szülessenek gyermekek, hogy ne szaporodhassunk, mert helyünkre behozzák az 1 millió kínait?

 Hogyan ismerjük népünk történetét? Úgy, ahogy azt az ifjúsággal tanítják, hogy ne legyenek példaképeink, hogy ne válhassanak jó magyarrá. Így elérték azt, hogy sem az időseknek, sem a fiataloknak ne lehessen jövőképük, mert a semmi felé taszítanak bennünket. Hát, ebből nem kérünk többet.

Következett Nagy János Debrecenből. Sajnos, az idő gyorsan telik, és a következő felszólalók, már csupán pár percbe sűrítve mondhatják el a mondanivalójukat, pedig többet szerettek volna elmondani környezetükről és terveikről. János is elmondja, hogy hiába nagyváros Debrecen, hiába van Fideszes polgármesterük, hiába szavazott a város az MSZP ellen, hiába nevezik magukat jobboldalinak, tőlünk, mégis elhatárolódnak. Ilyen körülmények között, nehezen lehet szervezni a nemzeti oldalt, mert túl sok a gáncsoskodó.

Majd Tihanyi Ignác tanár kap egy percet Bonyhádról. Beszélt a nemzet meginogtatásának a céljáról, és hogy az Igaz Országért Mozgalmat ők indították el. Úgy érzi, hogy ma Magyarországot, csak a nemzetszeretet tartja össze, amely sajnos sok emberből már ki is veszett. Ezt kell visszaplántálni beléjük. Ehhez azonban szükség van nemcsak a kormány, de az ellenzék leváltására is. Később, egy kis kötetlen beszélgetés során, történelemről is beszéltünk. Tőle hallottam először az 1921. október 4-én kikiáltott Lajtabánsági Köztársaságról, amely 4200 négyzetkilométer területet mentett meg a Trianon által megcsonkított Magyarországnak. Vezetői: Héjjas Iván, Budaházi, és Prónai voltak. Engem érdekelne, hogy ki tudna erről több információt adni. Megköszönném.

Következett Rajkai Zsolt Budapestről, aki most a Nemzeti Koordinációs Testület nevében mondott pár szót. Beszélt arról, hogy megalakult a Nemzeti Gárda, és augusztusban lesz az eskütételül. Már van három század, de oda csak válogatott emberek kerülhetnek be, akiknek a magassága legalább 185 cm, testsúlyuk pedig legalább 100 kg. Dicsérte az egykori egri hősöket, de ahogy a múltban is, úgy most is vannak árulók, de akkor azt Hegedűsnek hívták, a mostaninak a neve pedig Ambrus Zoltán. Befejezésként, elmondja, hogy a bolsevizmust is úgy kell megszüntetni, mint az egykor a Római Birodalom vezetői tették Karthágóval. A rómaiak, a földig rombolták Karthágót, és helyét sóval hintették be, hogy ott még a fű se nőhessen ki többet.

Nos, ha szabad lenne, akkor ehhez a beszédhez lenne egy kis megjegyzésem, tekintettel arra, hogy ennek a Nemzeti Koordinációs Testületnek én is tagja vagyok, vagy csak már erről is csak múlt időben beszélhetünk, mert bár nevében még megvan, de működésképtelen. Nem hiába mondta az áruló Gonda László, hogy ez csak egy „gittegylet”. Ebben ugyan neki van igaza, de 2007. 03. 11-én, ő is esküt tett, hogy a 13 szervezetből alakult NKT programjára. Nos, előző írásaimban, hiányoltam, hogy a Forradalmi Nemzeti Bizottmány vezetőségéből, nem jöttek sem Szekszárdra, sem Békéscsabára senki. Előzőleg, nekik címzett írásomban, fölszólítottam a vezetést, hogy számoljanak már be arról, hogy miért futott szét az a tömeg, amely egykor a Bizottmányt létrehozta, és őket vezetőknek elfogadta, közfelkiáltással. Mert nálunk az már így jött divatba, hogy a nem megfelelő vezetők helyett, kapásból választunk olyat, aki egyenlő az előbbiekkel. Pedig arról beszélünk kezdetek óta, hogy alulról fölfele kell szerveződnünk, hogy hiteles vezetőink legyenek, akik valóban a választóiknak tartoznak elszámolással. Választ nem kaptam rá, bár előzőleg tájékoztattam őket, hogy ha nem adnak számot, aggályaimat nyilvánosan is kifejtem. Rajkai Zsolt, most a NKT nevében beszélt, holott erre, senkitől nem kapott felhatalmazást. Immár, 17 szervezetről beszél. Kedves Zsolt! Nem kellene a hallgatókat olyan beszéddel ámítani, aminek nincs alapja, hiszen a jelenlevőkre ez a beszéd, nagy hatással volt, és igen felvillanyozta őket. Én mondom, hogy nincs már se Forradalmi Nemzeti Bizottmány, se Nemzeti Koordinációs Testület. Azt a becsületbeli ügyet is tisztáznod kellene, amivel Lakatos Pál újságírót megvádoltad. Nos, ami a Nemzeti Gárdát illeti, arra igen nagy szükség lenne, de egy kicsit félek is, de nem a Gárdától, hanem attól, hogy ezeket a kezdeményezéseket mások is átveszik, de a saját céljaik elérése érdekében használják föl megint és a jó szándékú fiatalokat megint kihasználják. A rendszernek, megvannak a maga pártkatonái, amelyek a zsidók irányítása alatt állnak. A Fidesz is akar valamit, a Jobbik is, Ti is. Mi lesz ebből? Ahol pénz van, ott minden előbb valósul meg. Nekünk, van pénzünk, a törvények bennünket védenek? Semmi jónak nem vagyok ellene, de naponta látom, hogy osztódnak szervezeteink, mert mindenki vezető akar lenni. Kit akarnak vezetni? Úgy látom, hogy sokkal több az önjelölt, mint a beosztott. Hogyan lesz ebből egyetértés? A nép, kiben fog bízni, amikor a vezetők sem bíznak egymásban. A legnagyobb baj viszont talán az, hogy most is azok akarnak tovább vezetni, akik eddig is alkalmatlanok voltak erre. Amiről most írok, az nem magánügy, hanem közügy, hiszen nem kettőnk ügye, hanem ez sok embert érint. Bővebben nem kívánom részletezni, de Karthágót is föl kellene inkább építeni, mert elég lehetne már a rombolásból, hiszen most már a szeretetre van szükség, mert a szeretet épít, és nem rombol. Nem a két oldalt kellene még mindig szemben tartani, hanem mindkét oldalról össze kell gyűjteni azokat, akik meg akarják újítani a nemzetet. Sokan kérdezik: Mondj egy vezetőt a ti oldalatokról, aki hiteles és mi mögé állunk! Közületek, ki alkalmas a vezéri szerepre? Nektek pedig kedves olvasók, most is azt mondom, hogy helyi szinten szerveződjetek, és ne arra várjatok, hogy más mondja meg nektek, hogy mi a jó, mert akkor soha nem lesz jobb az életetek. Ne higgyétek, ha Gyurcsánytól megszabadulunk, akkor elértük a célunkat, mert jön helyette más, mindegy, hogy kinek nevezik, mert ugyanazt a célt fogja képviselni, mint az előd, de azt már finomabb eszközökkel akarja tökélyre vinni, hiszen Gyurcsány, már elvégezte a piszkos munkát. Higgyétek el, hogy sajnos, attól még messze vagyunk, de ha nem adjuk föl, mások is elhiszik, hogy lesz valódi rendszerváltás, ami után a Szent Korona Tanra épített ősi alkotmányunkat visszaállítva visszavehessük, amit elvettek tőlünk. Nem aláírásgyűjtéssel, bár talán az is kell, de építkezzünk, mert csak akkor fognak szóba állni velünk, ha erősek leszünk. De akkor is, először a vezetőket környékezik meg előbb ígérettel, majd lejáratással, fenyegetéssel. Tessék megtanulni, hogy csak úgy alakíthatod az életed, ha tevékenyen, összefogva teszel is érte. Minden vezető addig maradhasson vezető, ameddig ügyünket előre viszi, nehogy elkényelmesedhessen, megelégedett lehessen. Nem önjelöltekre van szükségünk, aki semmi felelősséget nem vállal, hanem nézzétek meg Ti, hogy van-e közöttetek olyan ember, akinek hajlandóak volnátok engedelmeskedni, mert nem hagy cserbe benneteket!

Következett Szabó Pál, az egri Hun Fokos Szövetségtől.

Háború van, olyan ahol a fegyvert még föl sem vették és bennünket erre meg sem hívtak. Árulás folyik, mint 1526 után 25 évvel, amikor egy zsidó vitte Buda várának kulcsát a töröknek. Kun Béla is zálogba akarta adni a Szent Koronát egy német bankárnak. Akkor szerencsére jött Horthy Miklós, aki akkor, megmentette az országot. Ma, ki fogja megmenteni, amikor az idegen irányítás alatt levő őrző-védő szolgálatok, erősebbek, mint a rendőrség? Magyarország, ma alkotmány nélküliségben él, amit az utca emberei, azaz mi testesítünk meg, mert amit elvettek tőlünk, azt fogjuk visszavenni. Egerben is napi kérdés a kórház elvétele, ami ellen fogunk tüntetni július 19-én. Szónokunk, folytatta volna még, de már 16.55 óra volt, és 17.00- ig volt engedélyünk.

A házasságkötőből, jött a Bazilika felé egy fiatal pár, aki Isten Szent Házában kívánt egymásnak örök hűséget esküdni. Szíki Károly kérésének megfelelően, illendően fogadtuk az ifjú párt és a násznépet. A lépcső előtt álló mintegy 450 ember, két oldalra szétnyílva és Árpádsávos zászlók erdeje között, csöndben, a zászlók feléjük billentésével tisztelte meg az ifjú párt. Számomra, a látvány megható volt, ami talán a mellékelt fényképen is látszik. Elvonulásuk után, éppen folytatni akartuk a befejezés előtt álló rendezvényünket, amikor a Bazilika felől jött egy indulatos, embernek nem nevezhető senki, aki üvöltve szólított fel bennünket, hogy takarodjunk el az Árpádsávos zászlóinkkal együtt, mert ő, nem hajlandó a zászlóerdő között elvonulni. Szíki Károly udvarias kérése ellenére is fölháborodtak azok az emberek, akik a hangos zene mellett, fültanúi voltak az atrocitásnak. Végül is nem azokra haragszunk, akiket nem is ismertünk, de ez a nem ember, csak egy nemzetárulónak nevezhető, de mindenki más is, aki megtagadja az ősi zászlót.

Következett Gonda László, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 vezetője, aki a következőket mondta: Ki kell tartani! (ugyan kit, a 10.-ről fél kézzel?) 1848-ban, a lakosság 20%-a vett részt a szabadságharcban, ma pedig ennyien vagyunk, amennyien itt vagyunk. Megkérdezem tőled kedves Laci: neked, van-e közöd ehhez a súlyos létszámcsökkenéshez? Majd, mint a Kossuth tér szellemiségének szimbólumát, átadott egy kisméretű Árpádsávos zászlót, bár erre nem szólította fel senki. Mondta is, hogy valamit adni akart. Azt mondta, hogy ez a zászló, a Kossuth tér szimbóluma és Kossuth térszellemiségét szimbolizálja. A magam részéről azt vallom, hogy nem te, és nem ez a zászló képviseli a Kossuth tér szellemiségét.

Utolsónak következett a Kossuth tér általam Kapisztrán Jánosának nevezett Zámbó Károly római katolikus pap. Bár soha nem szerette, ha így neveztem, de én e nevet, tiszteletem jeléül adtam Neki. Szokása szerint, a Miatyánk elmondásával kezdte, amit a jelenlevők, együtt mondtak el vele. Össz magyar összefogásra van szükség ahhoz, hogy ebben az országban a valódi rendszerváltás létrejöhessen. Itt jelentette be, hogy Kossuth téri tevékenysége ”jutalmaként”, Augusztus 1-étől, Dunaújvárosba helyezték, és káplánná fokozták le. Azt gondolom, hogy megemésztette ezt a büntetést, bár ezt inkább a főnökei érdemelték volna meg, mivel eddig, egyszer sem álltak ki a forradalmunk mellett. Károly atya, igazi paphoz méltóan, mindvégig a hívei mellett maradt. Ahogy én Őt ismerem, a kommunista városban is meg fogják találni azok a hívők, akik még hisznek a Magyarok Istenében. Károly atya, nem felejtünk el, és Dunaújvárosban is meg fogunk látogatni, hiszen Te, ott is közénk tartozol.

Majd következett a zászlóátadás az érdieknek, és Szíki Károlytól, Vass István, a Magyar Nemzetért Mozgalom elnöke, és Balogh Béla titkár vette át a pécsi, a szekszárdi, a békéscsabai, és az egri zászlót, hogy a következő Árpád vérei találkozót 2007. 08. 18. án Érden megrendezhessék. Kívánjunk nekik minden jót, hogy a jövőnk érdekében sikeresen tudják megrendezni a következő találkozót. Ugyanakkor, gratuláljunk Szíki Károlynak is, hogy amit Békéscsabán hirdetett, lehetőségeihez képest meg is valósította. Tudjuk, hogy a következő találkozók megrendezése, még több energiát igényel a szervezőktől, hiszen egyre nehezebb fölrázni a csüggedőket, ráadásul a helyi önkormányzatok sem könnyítik tevékenységüket. Azért megkérdezném a Fideszes önkormányzati vezetőket, hogy ha nem jön 2006. szeptember 17-e, mennyivel lenne kevesebb belőlük? Igaz, a hála, nem a politikusok erőssége. Ha valaki kíváncsi a véleményemre, akkor én most is azt mondom, hogy sajnos még, nem vagyunk készen a rendszerváltásra. Hogy miért nem? Azért, mert csak a magyar nemzetben gondolkozunk, és azt gondoljuk, hogy ha mi itt, meg tudnánk egyezni, és elzavarnánk az összes parlamenti képviselőt, akkor megoldódna a problémánk. Pedig ez, csak részben igaz. Igaz, hogy rajtunk, ők élősködnek, de ők is csak a nemzetközi pénzvilág urainak az utasításait hajtják végre, mert ők találták ki, hogy hogyan kell a nemzeteket megtörni, hogy minden ember robotként viselkedjen. Ők a Rotschildok, Rokefellerek, és még vannak páran. Ahhoz, hogy sikeresek lehessünk, föl kell vennünk a kapcsolatot sok olyan országgal, amely a globalizmus áldozata, hogy siker esetén, ne szigetelődjünk el, ne azokkal támadtassanak meg bennünket, akiknek hasonló a problémájuk. Mert most is azoknak a leszármazottai döntöttek a sorsunkról, akik a trianoni tragédiát okozták nemzetünknek. Persze, most is mondhatjátok, hogy pesszimista vagyok. Tudom, hogy megtettem, ami tőlem tellett, de vajon, hányan mondhatják ugyanezt el magukról? A legtöbb ember, nem is érti, hogy miről írtam, de azokkal próbálom megértetni, akik értik is, és ennek szellemében próbálnak tenni is. Ennek ellenére, tudom, hogy ez még tőlem is kevés, de én kész vagyok fokozni a tempót!

A 4. Árpád vérei utolsó mozzanata, a Székely Himnusz eléneklése volt, és mivel ezen a helyszínen, más rendezvény következett, vendéglátónk invitálására, átmentünk a Szvorényi út 10 szám alá, ahol egy kis kötetlen beszélgetésen és egy kis jövőtervezésben vettünk részt, ahol a jelenlevők, sok jó tanáccsal látták el egymást. A véleményem, most sem változott Szekszárd óta, ugyanis éppen azok nem jönnek ezekre a találkozókra, akiknek a jövőjéért mi küzdünk. Egység most sincs, még mindig túl sok az önjelölt vezető, és még mindig hiányzik a valódi rendszerváltást végrehajtani képes vezető.

Összegezve, elmondhatjuk, hogy egy újabb sikeres találkozón vagyunk túl, de szabadjon idézni Szíki Károly szavait: Több, több, és több kell, mert ez, nem elég a győzelemhez!

Tisztelettel jelentem be, hogy előzőleg egyeztetett programom fontossága miatt, nem tudok ott lenni az Árpád vérei 5. helyszínén, Érden és krónikát sem tudok ezáltal az ottani eseményekről írni. Balogh Béla tevékenységét azért figyelemmel fogom kísérni, és azt már ma is látom, hogy milyen nehézségekkel küszködik. A Fideszes önkormányzat, neki is ugyanúgy betart, mint másoknak, és amikor éhségsztrájkkal akarja kikényszeríteni a megállapodás betartását, az, az önkormányzati vezető veteti rendőrségi őrizetbe, aki saját szavát nem tartotta be. Nos, a demokrácia szabályait, a Fideszes vezetés be akarja tartani? Itt is csak, hatalmi érdek van, nem demokrácia, mert azt is kettős mércével mérik. De lássunk tovább! Írtam a Kossuth téri szervezetekről, és azok látszólagos összefogásáról, a Nemzeti Koordinációs Testületről, annak feladatáról és működésképtelenségéről. A napokban kaptam a meghívót Sámsomdi Kiss Károly barátomtól, hogy Budapesten, a Regnum Mariam mögött, Nemzeti Nagygyűlést hív össze. Írtam, hogy kudarcra van ítélve, mert az alapelveket nem tartják be még most sem. Azok szerveznek most is, akik eddig sem tudtak, de már nem a Kossuth térre, mert hol vagyunk már onnan? Legközelebb, talán már vidékre fogtok összehívni Nemzeti Nagygyűlést, de ezt, már ne ti kezdeményezzétek, hanem bízzátok arra, vagy azokra, akik talán sikeresebbek lesznek. Ennek ellenére, ha tehetem, én is ott leszek, és megírom a krónikámat. Azonban minden nemzeti érzelmű embernek ajánlom, hogy erősítsék ezt a kezdeményezést is, hátha én tévedek.

    

Éljen a magyar szabadság, éljen a nép, és a szabad Magyarország!

Budapest, 2007. 08. 10.                                             Bencze Pali

 

A mappában található képek előnézete 4. ÁRPÁD VÉREINEK 4. TALÁLKOZÓJA EGER.

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.