Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÁRPÁD VÉREI, AVAGY A NEMZETI ÖSSZEFOGÁS 3., BÉKÉSCSABAI TALÁLKOZÓJÁRÓL

2009.04.13

Folytatódik a nemzeti összefogás, és most egy 80000 lakosú városkában, Békéscsabán találkoztunk abból a célból, hogy a hatalmon lévő Gyurcsány kormány okozta súlyos erkölcsi, gazdasági, és politikai válságból megtaláljuk a kivezető utat, és ehhez támogatókat találjunk. Ismét a Magyar Nemzetért Mozgalmas barátaimmal, most két autóval tettük tiszteletünket és erősítettük a hasonló céllal érkezőket. Utunkat, egy kicsit nehezítette az időjárás, hiszen többször belefutottunk olyan záporokba, hogy az ablaktörlő nem győzte lapátolni a sok vizet. Azért elmondhatjuk azt is, hogy Teremtő Istenünk, a Magyarok Istene, kegyes volt hozzánk, hiszen találkozónk ideje alatt, Békéscsaba fölött, „zárva tartotta” az Ég csatornáit. Ismét eljöttek azon szervezetek képviselői is, akik az előzőekben már megrendezték az összefogás találkozóit, és a következő város, Eger képviseletében tiszteletét tette Szíki Károly is, aki a 4. találkozó főszervezője lesz Egerben, 2007. Július 14-én. A későbbiek során, a rendezők, majd ismertetik pontos terveiket, melyre szeretettel meg fogják hívni azokat a honfitársainkat, akik felelősséget akarnak vállalni, saját sorsuk jobbra fordításában. Házigazdáink, jó magyar szokáshoz híven „hamuban sült pogácsával” fogadtak bennünket, hogy a hosszú utazás ideje alatt ha megéheztünk, ne éhezzünk tovább.

Kocziha Tünde főszervező segítője, Dankó Krisztián moderátor volt, őket pedig a hangulatteremtésben a Békés banda néven nevezett idős emberekből álló lelkes citerazenekar segítette.

Sajnos, a találkozóról, ismét hiányoztak azok a fiatalok, amelyeket már Szekszárdon is hiányoltam, hiszen ezek az összefogások, az ő jövőjük érdekében szerveződnek. Így, sajnos, nem voltunk most többen 200 főnél, de szervezőnk tájékoztatása szerint, ebben az időben, a városban más rendezvény is volt, így a diszkózene, sajnos még fontosabb számukra, mint a történelmük ismerete, amely a nemzet összefogását segíti. Bízzunk benne, hogy a hiányzók is megértik nemzetmentő szándékainkat, és ha most nem is, de a jövőben, bele akarnak majd szólni jövőjük irányításába. Ez a jövőbeni szándék, azonban egyre távolabbinak látszik, hiszen azt tapasztalom, hogy a fiatalokat, nem csak itt, de máshol sem érdekli az a jövő, amelyért harcolni, kiállni kell, hiszen az „agymosás”, leszoktatta őket a nemzetben való gondolkodásról. Örülnék, ha ezeket a sorokat, azok a fiatalok is elolvasnák, akiknek a jövője érdekében mások is, mi is kiállunk, és szólunk. Érdekelne, hogy mi az elképzelésük a nemzetük, és saját jövőjükről, mert ha ezt elmondanák, talán nem nekünk kellene olyan ügyért kiállnunk, amit ők, most, gyengén támogatnak, hanem ők válnának élharcossá, és MI támogathatnánk őket. Azt gondolom, hogy sok, nemzetben gondolkozó idősebb ember is támogatná azokat a nemzetépítő gondolatokat, amiket most hiányolunk.

14.00 – kor, a Himnusz eléneklése után, a moderátor, a citerazenekar zenei közreműködésével, megnyitotta a találkozót, és mivel Trianon, a magyar nemzetet szétszakító 87. évfordulójáról is megemlékeztünk, első előadónk,

Kovács József középiskolai tanár. Trianoni megemlékezést tartott. Látjátok fiatalok: nem tudjátok, hogy miről maradtatok le. Elmondta, a békediktátum előzményeit, amit nem ártott volna hallanotok! Ő azt mondta, hogy az angolok, és franciák, már 1913-ban eldöntötték Magyarország földarabolását, ha nem az ANTANT mellé állunk. Szerinte, nem Károlyi és Kun Béla hibája a trianoni döntés meghozatala, Magyarország feldarabolására. Akkor, a trianoni döntést túléltük, mert azt, idegenek erőltették ránk, de 2004. december 5-ét, az akkor hozott döntést, sokkal nehezebb túlélni, hiszen saját vezetőink árultak el bennünket. Akkor, a lelkünk sérült meg, mára már fizikai létünk is veszélybe került. Ehhez a beszédhez, csak annyi lenne a rövid hozzáfűznivalóm, hogy a toleráns nemzetek, toleráns emberek bizalmával, mindig is visszaéltek, és vissza fognak mindaddig élni, míg a nemzetünk érdekében nem leszünk képesek összefogni. Valóban sokszor kell ezt a kérdést újra és újra fölvetni, hogy „kinek az érdeke volt a trianoni döntés?” Ha én, ezt most megválaszolom, lesz, aki egyetért, de a többség, nem is gondolkodik el rajta, pedig kellene, hiszen nem én akarom megmondani Nektek az én igazságomat, éppen ezért, együtt keressük a megoldást, hogy megtaláljuk a nemzet érdekét képviselő igazságot!  

Matuska Márton, délvidéki közíró, Újvidékről, ismét jogosan sérelmezte a magyar állam vezetőinek nemzetromboló magatartását, amikor megemlíti, hogy 2004. 12. 05-én, éppen az a Gyurcsány Ferenc igyekezett meggyőzni a honi magyarokat, a határon túli magyarok kettős állampolgársági igényének meg ne adásáról, aki mai bajainknak is egyik fő szószólója. Vezetőink, most is fontosabbnak tartják a zsidók „holokausztjára való emlékezést, mint a magyar nemzet többszöri népirtásának a tisztázását, hiszen Szerbiában, ebből, kettő is volt. Az 1941-ben történt „vérengzés” igazi okáról, ma sincs hiteles tájékoztatás, csupán a „Hideg Napok” c. film ad egyoldalú tájékoztatást, a film készítőjének szempontjai szerint. A jugoszláv partizánok támadásairól, mikor esik szó, hiszen ez volt a kiváltó ok, akkor. De ugyanúgy nem esik szó arról a megtorlásról sem, amely a magyar csapatok kivonulása után, 40-50000 nemzettársunk életébe került. Ezeknek az embereknek és hozzátartozóiknak, ki szolgáltat igazságot? Egy ártatlan ember élete is katasztrófa, bármely nemzet fiát is érte, de miért mér a vezetés, még ma is kettős mércével?  

 

 

Majd Waclavik (Gazember)László, harmonikája kíséretében, elénekelt  3, ismert magyar nótát.

Utána, Farkas László, a Bonyhádi Kármentő Kör tagja beszélt.

Következett, Stibl Lőrinc, az Árpád Vérei 1. találkozójának főszervezője, aki a pécsiek üdvözletét hozta, és biztat a további összefogásra.

Majd Rozgics Mária, a Magyar Világ főszerkesztőjének élménybeszámolója következett az elmúlt héten megélt Csíksomlyói zarándokútjáról, ahol ismét sok magyar ember találkozott, de talán most még többen, mint az előző évben. Számára, felemelő érzés volt a székelyek és a csángók hazaszeretetének érzése, az a békés együttlét, amely által érezni lehetett a nemzeti összetartozást. Beszélt a magyar nyelvről, a nyelv ősiségéről, és sokszínűségéről.

Horváth Anita, a szekszárdiak főszervezője, a nemzeti összefogásról beszélt. Névnapja alkalmából, kapott egy gyönyörű virágcsokrot is.

Majd Szíki Károly, az egriek főszervezője beszélt az igazi tenni akarásról. Számomra, érthetetlen volt, amikor kihangsúlyozta a Rozgics Mária azon mondatát, amelyben fontosnak tartotta a nemzet együttlétét, e Kárpát-medencei nagy találkozón, mert csak az együttlétet, kevésnek találja. Nála, az a fontos, hogy ki, mit tesz, mert azt leírni, terjeszteni kell, hogy a valódi rendszerváltás, minél előbb létrejöhessen, hogy a hazug, hazaáruló kormány, mielőbb eltűnhessen a történelem süllyesztőjében. Az a fontos, hogy ki, mit tett le a nemzet oltárára, mert a jövőbeni tettek, hozhatják el a kívánt változást. Bizonyára igaza is van, de ide is azért jöttünk össze, hogy egymást, egymás hitét erősítsük, nem azért, hogy kevésnek minősítsük az előttünk szóló mondandóját. Remélem, hogy a következő találkozásunkkor, meg is látjuk azt a tenni akarást, a gyakorlatban is. Kíváncsian várom, hogy, hogyan is kell ezt csinálni.

Őt követte, Dobrovics József, a Magyar Nemzetért Mozgalom elnöke, aki ismét megismételte 100000 forintos ajánlatát annak a legjobb ötletet adó személynek, vagy szervezetnek, aki a tuti tippet meg tudja mondani a valódi rendszerváltáshoz. Azt gondolom, hogy aki a tuti tippet megmondja, az végre is fogja azt hajtani. Úgy legyen!

Őt követte, ifj. Hegedűs Lóránd református lelkész, aki szókimondásával ismét nagy tetszést aratott a hallgatóság körében.

Dankó Krisztián, egy vers után, felolvasta, Reményik Sándor: Nem nyugszunk bele c. versét, hogy mi se felejtsük el soha a nemzetpusztító trianoni döntés bennünket érintő máig ható következményét.

Befejezésként, ismét Waclavik (Gazember) László énekelt el négy, átköltött, Kossuth téri nótát.

Végszóként, következett a zászlóátadás, amikor Kocziha Tünde, meghatódva adta át a zászlót, Sziki Károlynak, Eger város főszervezőjének, sok sikert kívánva, a 4. helyszín nemzetépítő megrendezéséhez.

Az önkéntes adakozók, ismét kitettek magukért, és lehetőségeikhez képest, segítették a szerény anyagi lehetőségekkel rendelkező helyi szervezetüket.

A találkozó egyik kellemes színfoltja volt az a lovas, aki a pusztai emberek egykori öltözetét viselte, és engedelmes lova, több fiatalnak adott egy kis lovas élményt, amikor hátán ülve, egykori őseinket idézve, „úrként”, mások feje fölött, távolabbra láthatott.

Dr. Nagy Attila, debreceni háziorvos, nem várt akadályra hivatkozva, a főszervezőnél, kimentette magát, melyet, ő, megértéssel, el is fogadott.

A találkozó befejezése után, három szervezet vezetője, a jövőt segítő megbeszélésen vett részt a Vince Sörözőben. Igaz, hogy nem akartunk ilyen messzire menni, de a strand melletti, „valamilyen” Csárdában nem voltunk szívesen látott vendégek, mert ott, valamilyen „Szilvási elvtárs” és baráti köre tartott összejövetelt. Nem gondoltam, hogy a Szilvási név, itt is ilyen előjogokkal jár, hogy nem szív akárkivel egy levegőt. Mi, jól éreztük magunkat nélkülük is.

Úgy ítélem meg, hogy ezek a megbeszélések, igenis erősítik a különböző, de egy célért küzdő szervezeteket, éppen ezért, a következő találkozó után is folytatni kellene ezt a megkezdett szokást. Azt gondolom, hogy a szervezeteknek, állandó kapcsolatban kellene lenniük, a két találkozó között is, és egy koordinátor sem ártana, aki azokat a szervezeteket fogná össze, akik, most, Árpád véreinek vallják magukat, de, hogy azok is maradhassanak, közös célt kell meghatározniuk, egyébként, ugyanúgy lemorzsolódnak, mint a többi szervezetek, amelyek eddig már létrejöttek. A magyarok, most is vezérben gondolkoznak, azért van az, hogy egy-egy ismert ember előadását, az átlagnál is többen hallgatják, de utána, minden további kapcsolat megszűnik, a következő előadásig. Ha nem tudjuk, hogy az ilyen emberek, kikhez kötődnek, hamar tévútra kerülhetünk, és olyan befolyás alá kerülhetnek a szervezetek, aminek nem a rendszerváltás, hanem „gőz leeresztés” lesz a célja.

Azonban, ismét sajnálattal kell megemlítenem, hogy saját szervezetem, a Forradalmi Nemzeti Bizottmány vezetői, ismételt kérésem ellenére sem jelentek meg az összejövetelen. Egykori vezetőink, eltűntek talán, vagy csak kivették éves szabadságukat, de azt a tagokkal, nem közölték? Ha ez így van, el kell gondolkozni azon, hogy olyan vezetőket kell választanunk, amelyek képesek lesznek az erkölcsi forradalom továbbvitelére. Úgy látom, hogy a még élő szervezetek is olyan befolyás alatt állnak, akik már lemondtak a valódi rendszerváltás kísérletéről, és „helyezkednek, hátha leesik valami”. Kérek mindenkit, aki ezt az írásomat is olvassa, hogy ha tévednék megállapításaimban, vegye fel velem a kapcsolatot, és tényekkel, világítson rá a tévedésemre. Ha tévedtem, a legközelebbi írásomban, korrigálom a megállapításomat, mert így korrekt.

Hazafelé jövet, miről is beszélhettünk volna, mint Kossuth téri problémákról. A jelen levők, ismét egyetértettek abban, hogy meg kell kezdeni a Kossuth téri adományok és egyéb problémák kivizsgálását olyan pártatlan vizsgálóbizottsággal, amely a közvélemény megnyugtatására, hitelesen tárja fel a problémákat, majd tájékoztatást is ad, arról, hogy hol követtük el a hibákat, erkölcsi forradalmunk ellaposodásában. E pártatlan vizsgálat nélkül, nincs esély a továbblépésre. Ismét volt olyan hang is, aki nem bolygatná az ügyet, de a többség, mégis úgy foglalt állást, hogy itt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba.

 

 

Budapest, 2007. 06. 03.

Éljen a magyar szabadság, éljen a nép, és a szabad Magyarország.

                                       

Bencze Pali.

 

 

A mappában található képek előnézete 3. ÁRPÁD VÉREI, AVAGY A NEMZETI ÖSSZEFOGÁS

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.