Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A magyar faj jövője

2009.04.05

Megjelent a Magyar Világ 2009. 01. 8.¸évfolyam. 1-2. számában.

 

Bulányi Gyurka bácsival való találkozásom után, az Ő kezdeményezését felhasználva, egy kis ébresztőnek, én is írtam a Magyar Fajról, bár nem akartam nagy vitát, hiszen erre nem vagyok felkészülve, de legalább annyit szerettem volna elérni, hogy az érdeklődők beszéljenek róla, reklámfogással élve, mindegy, hogy mit, de napirenden maradjon, egészítsék ki gondolataimat a saját véleményükkel, már akinek van erről véleménye. Eddig, nem mutatkozott különösebb érdeklődés felvetésem iránt, bár akikkel beszéltem, egyet értettek szándékommal. Annál is inkább, mert vallásunkat, új alapra kell helyeznünk, hiszen manapság, már kevés, csak hívőnek lenni. Nos, nem Istenben, hiszen iránta maradjon hitünk töretlen, hiszen a magyarok, mindig is a Magyarok Istenéhez imádkoztak, amíg Géza és István el nem vették tőlük őseik hitét, bár még ma is hozzá fohászkodunk, ha gondunk, bánatunk van, de hitről és szeretetről, nem szabad felelőtlenül sem írni, sem beszélni. Aki hívő, az maradjon továbbra is hívő, de aki gondolkozónak vallja magát, az gondolkozzon is, hogy hogyan lehet visszatérni őseink hitére, és hogyan tudnánk visszaállítani az ősi erkölcs mai változatát. Továbbra is tisztelem mások hitét, vallási meggyőződését, de kell egy biztos pont, ami nekünk, magyaroknak ad erőt, hitet és bizakodást. Ismét hagy hangsúlyozzam, hogy nem én akarom osztani az észt, mert én a kezdeményezést vállalom föl az újság hasábjain keresztül, persze, ha van iránta érdeklődés. Talán nem én fogalmazom meg elsőnek ezt a kérdést, hogy fajunknak, jelen pillanatban akkor van esélye a fennmaradásra, a továbbélésre, ha képes lesz megfogalmazni a továbbéléséhez szükséges szabályokat, Rómától függetlenedve. A papokkal, nem akarok én háborút, inkább szövetséget szeretnék azokkal, akik tiszta szívvel képesek fölvállalni a fajuk jövőjéért folytatott ideológiai harcot. Azokkal, akik képesek lesznek hitet adni egy letargiában levő nemzetnek, hogy hitben és lélekben, és tenni akarásban ismét erőssé váljon. Többen mondják, hogy ha Géza, nem áll a nyugati vallás oldalára, azóta megszűnt volna a magyar faj. Lehet, hogy igazuk van, de akkor nem kellene ma arról beszélnünk, hogy vajon tényleg halálra ítéltek bennünket? Kik is ítélnek halálra bennünket, ha nem azok, akiknek új haza kell? Mert hamarosan odajutunk, hogy se Istenünk, se Hazánk nem lesz. Nem szeretek a zsidókra hivatkozni, de 1900 év után elérték, hogy már ismét van hazájuk, de Istenük, mindig is volt, pedig ők találták maguknak, míg a mienk, az idők kezdetétől megvolt és ma is megvan, csak eltávolodtunk Tőle, hiszen hittünk a hamis sugallatoknak. Már ott tartanak, hogy a kialkudott haza már nem is felel meg nekik, mert újat akarnak, jobb életkörülménnyel, mert a régit már kinőtték. Kinőtték, mert az erőszakosságuk olyan ellenállást keltett a palesztin népben, hogy inkább meghalnak, mint megalázkodjanak az erőszakosan terjeszkedő zsidókkal. Meddig is tart ez? Mi, még nem tartunk ott, mert a többség, nem ismeri, hogy az uralomért, bármire képesek. Mai vezetőink, pártoktól függetlenül, már az ő szolgálataikban állnak, a mi szánkra pedig szájkosarat akarnak tenni, amit a Lomnici nevű főbíró is megígért Amerikában. Ez, nem bántás akar lenni, inkább példa, az igazság kimondása, mert nem árt tanulni a saját jövőnk érdekében. Mivel a keresztény vallás ma tartja Jézus testvérem születésnapját, nem ártana tisztábban látni a régmúlt idők történelmét is, hiszen egyre több ismeret jut az érdeklődő ember birtokába, hogy ez sem, az sem úgy volt, ahogy leírták. Hiszen Jézus erkölcsi tanításait ma is használják, de nem a szeretet erősítésére, hanem a szolgaság elfogadtatására. Ez, eddig sikerrel járt, hiszen megszűnt a nemzet önvédelmi reflexe, ebbe betegedtünk bele, ezért vagyunk cselekvésképtelenek. Hiszen még ma is keveset tudunk a múltról, de ma már tudjuk, hogy 391-ben Theophilus római püspök vezette felhergelt tömeg az Alexandriai Nagy Könyvtárat is azért gyújtották föl, hogy a történelmet az új érdek szerint lehessen írni. Pedig ezt a könyvtárat, még a Nagynak nevezett Macedóniai Sándor alapította ie. 331-ben, és itt volt az összes korábbi civilizáció bizonyítéka is. Jézus születésnapját is utólag állapították meg és tették december 24-ére, (egy rómaivá lett szkíta származású pap, Dionísió Kr. u. 533-ban kapta a megbízást, hogy állapítsa meg a kereszténység korszakának kezdetét) és gyártottak hozzá ideológiát, de ez egy nagyon hosszú történet, amit kutatók leírtak és közreadtak, csak még nem jutott el a széles néptömegekhez. Egyébként, ez még mindig tabu téma, pedig már felnőttként kellene bennünket is kezelni, de nekünk is felnőttként kellene viselkednünk. Ezt szolgálhatná az ősvallásunkhoz való visszatérésünk, amely Ószövetség mentes lenne. Amit leírok, kevés embert érdekel, igaz, hogy azoknak írom, akiket érdekel. Úgy volt, nem úgy volt, most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy hogyan lesz!
Örömmel hallom, hogy a Téli Napforduló idején, egyre többen találkoznak ismét a magas helyeken meggyújtott őrtüzek mellett, úgy, mint ahogy azt egykor őseink tették, hogy várják a Fényt, majd a Kikeletet, a Tavaszt, hogy a természet ismét éledjen, új életre keljen. Nekünk magyaroknak is megújulásra van szükségünk. A szervezők, nagyon jó érzékkel kezdeményezik azt a ma újnak ható összefogást, amely egykor természetes volt, bár a résztvevők egy része, valószínűleg ezzel ma még nincs is tisztában. Legyen újra természetes, hogy őszintén beszélünk, cselekszünk és gondolkodunk, hiszen valóban csak akkor lehet magyar jövő, ha nem egymásból, hanem egymásért élünk. Ne bűnös népként éljünk tovább, mások kényelmét szolgálva, hanem teremtsük meg azt a jövőt, amit elvesznek tőlünk, ha nem térünk vissza őseink hitére, hiszen eddig sem voltunk kirekesztők, de főleg bűnös nép. Kirekesztők azok, akik elvették népünk múltját, mondván, ha egy népet nem tudsz megtörni, vedd el a múltját, foszd meg tanítóitól, és kezes birkákká válnak. Itt az idő, hogy felvilágosítsanak bennünket, hogy az a vallás, amely a korlátlan szeretetet hirdeti, meg is valósítsa a szeretetet, a tiszteletet, egymás megbecsülését. Ehhez lenne szükség olyan emberekre, akik képesek a nemzet ügyét szolgálni. Olyan emberekre, akik ha kell gyógyítók, ha kell tanítók, ha kell a nemzet ügyvédei, ha kell barátok, de mindenképpen fáklyavivők, akik a nemzet felemelkedésért képesek másokat is megnyerni. Olyan emberek kellenek, akiket eddig is kirekesztettek, mert nem voltak hajlandók idegen érdekeket szolgálni. Éppen egy ilyen ember, Árva Vince bátyánk kényszerült itt hagyni bennünket, aki az egyetlen magyar alapítású Pálos rendet szerette volna rehabilitáltatni, hiszen a kalapos király túl veszélyesnek tartotta, és feloszlatta, mert magyar nemzeti érdeket képviselt. Életében, Tőle is kérdeztem, de most ismét hangosan: egyházaink ma, kinek az érdekét képviselik? Ő, megmondta, de most az élőktől kérdezem: hajlandóak vagytok ismét közénk jönni, jó példával az élen járni és segíteni a nemzet talpra állítását? Rajtatok a sor! Merjetek már tiltakozni, híveitek élén, a drog, az abortusz, a homoszexualitás, a pornó, a prostutíció, a szabad szerelem, az ország kiárusítása, a család és az állam lebontása, és egyéb nemzetromboló tevékenység ellen. Persze, rajtunk is a sor, hiszen meg kell teremtenünk annak a feltételét, hogy a bennünket segítő papok is emberhez méltóan éljenek, ha el kell hagyniuk, vagy önként elhagyják egyházukat, mert mindezt meg merték cselekedni. Olyan fiatal papok kellenek, akik lélekben hasonlóak Bulányi Györgyhöz, Árva Vincéhez, Kertész Tivadar Máriához, vagy az általam tisztelt „Kossuth tér Kapisztrán Jánosához,” akinek sajnos nem írhatom ki a nevét, pedig közülünk való. Segítsetek, hogy ne legyünk továbbra is másod-harmadrendű állampolgárok, hanem elsőrendű magyarok, akik ismét ismerjék fel, hogy a nemzet megmaradását csak természetes szaporulattal és egymást szeretve lehet fenntartani. Segítsetek, hogy megismerhessük múltunk igaz történetét. Megtudjuk igazi ősi múltunkat, hogy honnan származunk, mitől lett ilyen számkivetett a sorsunk, miben hibáztunk, hogy így büntetnek bennünket, illetve, hogy miért hagyjuk, hagyjátok, a Krisztusi szeretet nevében? Csak akkor van jövőnk, ha ezeket a szószékről is meritek hirdetni, mi pedig el tudjuk hinni, hogy valóban közülünk valók vagytok, és értünk tevékenykedtek. Ne az Ószövetségből vezessetek le mindent, hanem Jézussal szövetkezve tanuljuk meg egymást tisztelni, segíteni, és szeretni. Merjünk ismét magyarok lenni, de ne szavakban, hanem tettekben, hogy azok is visszajöjjenek, akik a kilátástalanság miatt, őrökre szándékoznak itt hagyni a magyar hazát. Ne a kilátástalanságot fogadjuk el, hanem teremtsük meg a biztos jövőt, hogy szomszédjainknak is jó példát mutathassunk azzal is, hogy elhiggyék az ott levő magyarok, hogy nekünk, igenis szükségünk van rájuk. Mivel a világban a mi ügyünk sem egyedi jelenség, segítsétek Ti is azt a nemzetközi összefogást kapcsolataitok révén, ami a globalista világhódítók ellen folyik, hogy egy olvasztótégely helyett, érvényesülhessen a nemzetek függetlensége és békés egymás mellett élése. Ha meg is tudjuk valósítani, akkor ismét használhatjuk Atilla Nagykirályunk mondását: magyar, bárki lehet, de ahhoz előbb lélekben magyarrá kell válnia, magyarul gondolkoznia és magyarul, a magyar érdeknek megfelelően kell cselekednie. Tudtok, akartok, mertek e kritériumoknak megfelelni? Mert közös a sorsunk, közös a jövőnk, de a múlt igazságait se hagyjátok feledni.

 

A nemzet iránti odaadással és tisztelettel: Bencze Pali

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.